Orvosi Hetilap, 1899. július (43. évfolyam, 27-31. szám)
1899-07-02 / 27. szám
1899. 27. sz. ORVOSI HETILAP Belek nyálkahártyája mindenütt halvány, nyákkal fedett. Vastag- és végbélben nagy mennyiségű, eléggé beszáradt bélsáv. Uterus megnagyobbodott, retroflexioban. Izomzata tömött, nyálkahártyája barnavörös, a cervixen sötétkékesen színezett, ép úgy a vagina nyálkahártyája is. A plexus pampiniformis mindkét oldalt tágult, tömeges. Ovariumokban néhány megnagyobbodott tüsző. Diagnosis: sclerosis poly insularis medullae spinalis et cerebri. Hyperaemia passiva meningum. Degeneratio parenchymatosa myocardii. Oedema et hyperaemia passiva pulmonum. Splenisatio loborum inferiorum. Anaemia universalis. Retroflexio uteri. A bakteriologikus vizsgálat, melyet Verebélyi dr. úr volt szives végezni, a legfrissebbnek látszó szigetek egyikének kaparékával történt, s teljesen negatív volt. A lemezeken néhány a kivitelnél hozzákerült légcoccuson kívül egyéb colonia nem látható. A központi idegrendszert mikroskopikus vizsgálat czéljából conserváltam. A vizsgálatokat Marchi, Weigert, Nissl methodusa szerint, valamint haematoxylin-eosinnal festett készítményeken végeztem, s miután a vizsgálati eredmények, melyek főleg a sclerosis polyinsularis szöveti fejlődésére vonatkoznak, s így tulajdonképeni thémánkkal kevéssé függenek össze, bővebb tárgyalást igényelnek, azok közlését más alkalomra tartom fönn. Itt csak azt akarom megjegyezni, hogy az egész idegrendszerben elszórva a typusos sclerosis polyinsularisnak különböző régiségi góczait találtam a legrégibb tökéletes sclerosistól a legfiatalabbig, hol a Maichi-képeken egészen friss veleszétesés látható. (Folytatása következik.) Közlemény a budapesti poliklinika orr- és gégeosztályáról. Az orrsövény elhajlásainak és léczeinek műtevése a Schleich-féle érzéstelenítő eljárással. Irta: Baumgarten Egmont egyetemi m. tanár, az osztály vezetője. (Folytatás.) Az első tampon kicserélését rendesen a második napon végzem ; a vérzés, ha a kicserélés óvatosan végeztetik s a tampon megelőzőleg felpuhíttatik, rendesen csekély fokú. Hogy mennyi ideig kell kitömnünk az üreget, az a seb nagyságától függ, továbbá, hogy melyik részén van az a sövénynek s végül magától az egyéntől. Az egyik beteg pl. 8 napon át vérzik, a másiknak a harmadik napon nem kell már szabályszerű tampont betenni. Az utóbb általam operált léczek egy esetében, melyben egy parasztasszonynál jókora csontlécet levéstem, azután erősen kitömtem, megtörtént, hogy a beteg — nem is gondolva arra, hogy az illető nem itt lakik — másnap a tampon kicserélésére jelentkezett, semmit sem vérzett, nem volt reactioja, s tampon nélkül maradhatott. Legtovább egy 24 éves fiatalembert kellett tamponálnom, ezt csak 8 nap lefolyása után hagyhattam tampon nélkül. Legtovább véreznek serdülő leányok, rendesen a férfiak erősebben és hosszasabban mint a nők. Ép olyan különböző a gyógytartam is, közepes sebeknél 14 nap az átlagos idő, míg a seb besarjadzik vagy míg a betegek orrukat kötés vagy zárótampon nélkül hagyhatják. Mihelyt a vérzés megszűnt, minthogy a betegek a jodoformgaze miatt kellemetlenül érzik magukat, ki szoktam azt cserélni jodoform helyett sublimatgaze-csíkokkal, ami mellett sok betegnek nincs meg az az érzése, mintha orra el volna dugulva. Mindegyik beteg örvend, ha a jodoformgaze-tampontól megszabadulhat, mert az prüszkölési ingert, náthát stb. okoz, de egy gazé alatt sem, legyen az jodol, dermatol, xeroform, szűnik meg a vérzés és indul meg a gyógyulás oly szépen, mint a jodoformnál, miért is daczára annak, hogy e mellett a beteg kellemetlenségeket érez, jobban mint eddig, ehhez a szerhez ragaszkodom. Erős vérzésnél ez a tampon 2—3 napig is benmaradhat, míg a többieket naponta kell változtatni. Miként már említettem, 15 év óta alkalmazom gyermekeknél a puhító eljárást a sövényelhajlások eseteiben. Igen értelmes gyermekeknél ezentúl a Schleich-féle eljárást fogom alkalmazni először és a deviatiot vagy az esetleges léczet azután kivágni, de legtöbb gyermeknél ez nehezen vihető keresztül s kénytelenek leszünk a puhítás lassú menetét továbbra is alkalmazni. A végeredmény nagyon is kielégítő és még jobb, mint ahogy azt mindjárt ki is fejtem. Gyermekeknél 10—12 évig a deviatio többnyire a sövény mellső falát illeti, és többnyire valamely traumának következménye ; a deviatiot az orrcsúcs felemelésével többnyire már láthatjuk. Úgy az itteni Stefánia-gyermekkórházban, valamint magánrendelésemen is sok esetben sikerrel kezeltem ily elhajlásokat. Ezen szabadon fekvő deviatiók nyálkahártyái rendesen vastagodottak és duzzadtak, és azoknak bhromsavval való szétroncsolására annyi idő kell, akárcsak a porcz elpuhítására magára. A bármennyire is rakonczátlan gyermekek 2—3 perczig fixáltatnak és a chromsavgyöngygyel ellátott ezüst sonda segélyével a deviatio helye bedörzsöltetik. Eleinte mindennap, midőn azonban a nyálkahártya el van pusztítva, minden másod-, később minden harmadnapon. A porczon történő edzések kevésbbé fájdalmasak, mint a sebes nyálkahártyáéi. Gyakran eleinte a dolog lassan halad, vége felé azonban rapid gyorsasággal, az egész kiálló rész egy éjszaka leválhatik. Általában a gyógykezelés hosszantartó, gyakran négy hetet is igénybe vesz, azonban még a legneveletlenebb gyermeknél is véghez vihető s a felnőttek septumdeviatiojának operatiojával szemben mindig perforatio nélkül végződhetik. A sövény legmellsőbb részén levő elhajlásoknak kezelése, az operatio szempontjából tekintve azt, a legnehezebb, a perforatio veszélye miatt. Említettem, hogy ezen műtéteknél a lebenyképzést megtartottam. Azonban nem mindig sikerül a lebenyt a domború oldalról lefejtenem, minthogy ezen kiszögellés nyálkahártyája gyakran heges, erősen tapadó, vagy igen vékony volt elannyira, hogy a lefejtés vagy leválasztás közben beszakadt. Az esetek szépen gyógyultak kis perforativval, melyek a betegnek semminemű kellemetlenséget absolute nem okoztak, legalább senki sem tett ilyesmiről említést. A leválasztás Schleich-féle érzéstelenítéssel igen jól és könnyen sikerült. Mégis megkísérlem — daczára, hogy a kis átfúródásoknak semminemű jelentőségük sincs — a homorú oldalon a nyálkahártyát megtartani, ami azonban nem elég jól sikerült. Hallottam egyszer, hogy bizonyos Operateur ily esetekben oly erős befecskendezést csinált, hogy az egész nyálkahártya leemelődött. Ezt én is megkíséreltem egy esetben, hol orrtükör nélkül is látható félgömbalakú elhajlás volt jelen a sövény mellső részének felső darabján. Előbb a domború részben végeztem Schleich-féle befecskendezést, azután két fecskendőnyi physiologikus konyhasó-oldattal a homorú oldalon úgy, hogy a nyálkahártya mindenütt leemelődött, ezek után a domború részt levágtam, a mit a nyálkahártya homorú oldaláról könnyedséggel le lehetett választani s ez utóbbi mint sövény meg is maradt. Ily módon eddig csak két esetben operáltam, egyik esetben a tampon kivétele után mégis kis perforatio keletkezett, mely azonban semminemű tünetekkel nem járt. Szólni akarok még azon műtétmodorokról, melyeket a lécznek a kagyló alsó vagy felső részéhez való odanövése esetén végzek. A Schleich-féle eljárás itt is a gyors műtéti beavatkozást elősegíti. Itt úgy szoktam eljárni, hogy előbb a kagylón operálok, akár levéséssel, akár fűrészeléssel és csak azután vésem le az elhajlást és csontléctet; ha az odanövés kisfoki, akkor előbb a sövényen operálok és végül az összenövést egy csontollócsapással szüntetem meg. Az elhajlások és lécrek miatt végzett műtételeket, ha azokat radicálisan végzik, ami a Schleich-féle eljárás mellett mondhatni mindig sikerült, az én eseteimben majdnem mindig teljes siker koronázta. Két esetben tapasztaltam azonban, hogy egy rövid széles csontlécz eltávolítása után, bárha a sövény elég erős volt, egy hónapra az üreg ismét szűkült. Az első eset oly deviatiot és cristát illetett, hol már külsőleg is látható volt a nagyon is görbült orr, a mellett az orcsúcs jobb felé volt hajolva, ehhez különös keskenylapú, hosszú orrtükröt kellett használnom, hogy a baloldalon operálhassak. A beteg erős asthmában szenvedett és a bal orrfél teljesen átjárhatatlan volt. A műtét után az asthma megszűnt. A beteg jól érzi magát, noha az orr lumene nem oly szabad, mint az a műtét után volt, mert a sövény azon a helyen, hol jobboldalt a legnagyobb homorulat volt, kissé behajlott. Könnyen lehet ezen új deviatiot gyöngéden sondanyomással kiegyenlíteni, azonban a sövény mindjárt bal felé húzódik vissza. A második esetben hasonlóan a lécz és elhajlás következménye asthma volt. A lécz baloldalt a középső orrkagylóval csonthíd által volt összekapcsolva s az elhajlás oly nagy s oly széles, hogy a bal oldal teljesen el volt dugulva. A műtétet az összenövés nehezítette; az átjárás szabaddá lett téve. A betegnek 6 hónap óta nem volt asthma rohama, csak itt-ott félelmi érzetek. Daczára annak, hogy még hosszú időn át a sövény és a középső * 323