Orvosi Hetilap, 1899. július (43. évfolyam, 27-31. szám)

1899-07-02 / 27. szám

1899. 27. sz. ORVOSI HETILAP Belek nyálkahártyája mindenütt halvány, nyákkal fedett. Vastag- és végbélben nagy mennyiségű, eléggé beszáradt bélsáv. Uterus megnagyobbodott, retroflexioban. Izomzata tömött, nyálkahártyája barnavörös, a cervixen sötét­kékesen színezett, ép úgy a vagina nyálkahártyája is. A plexus pampini­formis mindkét oldalt tágult, tömeges. Ovariumokban néhány megnagyob­bodott tü­sző. Diagnosis: sclerosis poly insularis medullae spinalis et cerebri. Hyperaemia passiva meningum. Degeneratio parenchymatosa myocardii. Oedema et hyperaemia passiva pulmonum. Splenisatio loborum inferiorum. Anaemia universalis. Retroflexio uteri. A bakteriologikus vizsgálat, melyet Verebélyi dr. úr volt szives végezni, a legfrissebbnek látszó szigetek egyikének kaparékával történt, s teljesen negatív volt. A lemezeken néhány a kivitelnél hozzákerült légcoccuson kívü­l egyéb colonia nem látható. A központi idegrendszert mikroskopikus vizsgálat czéljából con­­serváltam. A vizsgálatokat Marchi, Weigert, Nissl methodusa szerint, valamint haematoxylin-­eosinnal festett készítményeken végeztem, s miután a vizsgálati eredmények, melyek főleg a sclerosis polyinsularis szöveti fejlődésére vonatkoznak, s így tulajdonképeni thémánkkal kevéssé függenek össze, bővebb tárgyalást igényelnek, azok közlését más alka­lomra tartom fönn. Itt csak azt akarom megjegyezni, hogy az egész idegrendszerben elszórva a typusos sclerosis polyinsularisnak különböző régiségi­ góczait találtam a legrégibb tökéletes sclerosistól a legfi­atalab­­big, hol a Mai­chi-képeken egészen friss veleszétesés látható. (Folytatása következik.) Közlemény a budapesti poliklinika orr- és gége­osztályáról. Az orrsövény elhajlásainak és léczeinek műtevése a Schleich-féle érzéstelenítő eljárással. Irta: Baumgarten Egmont egyetemi m. tanár, az osztály vezetője. (Folytatás.) Az első tampon kicserélését rendesen a második napon végzem ; a vérzés, ha a kicserélés óvatosan végeztetik s a tampon meg­előzőleg felpuhíttatik, rendesen csekély fokú. Hogy mennyi ideig kell kitömnünk az üreget, az a seb nagyságától függ, továbbá, hogy melyik részén van az a sövénynek s végül magától az egyéntől. Az egyik beteg pl. 8 napon át vérzik, a másiknak a harmadik napon nem kell már szabályszerű tampont betenni. Az utóbb általam operált léczek egy esetében, melyben egy parasztasszony­nál jókora csontléc­et levéstem, azután erősen kitömtem, megtör­tént, hogy a beteg — nem is gondolva arra, hogy az illető nem itt lakik — másnap a tampon kicserélésére jelentkezett, semmit sem vérzett, nem volt reactioja, s tampon nélkül maradhatott. Legtovább egy 24 éves fiatal­embert kellett tamponálnom, ezt csak 8 nap lefolyása után hagyhattam tampon nélkül. Legtovább véreznek serdülő leányok, rendesen a férfiak erősebben és hosszasabban mint a nők. Ép olyan különböző a gyógytartam is, közepes sebek­nél 14 nap az átlagos idő, míg a seb besarjadzik vagy míg a betegek orrukat kötés vagy zárótampon nélkül hagyhatják. Mihelyt a vérzés megszűnt, minthogy a betegek a jodoform­­gaze miatt kellemetlenül érzik magukat, ki szoktam azt cserélni jodoform helyett sublimatgaze-csíkokkal, a­mi mellett sok betegnek nincs meg az az érzése, mintha orra el volna dugulva. Mindegyik beteg örvend, ha a jodoformgaze-tampontól megszabadulhat, mert az prüszkölési ingert, náthát stb. okoz, de egy gazé alatt sem, legyen az jodol, dermatol, xeroform, szűnik meg a vérzés és indul meg a gyógyulás oly szépen, mint a jodoformnál, miért is daczára annak, hogy e mellett a beteg kellemetlenségeket érez, jobban mint eddig, ehhez a szerhez ragaszkodom. Erős vérzésnél ez a tampon 2—3 napig is benmaradhat, míg a többieket naponta kell változtatni. Miként már említettem, 15 év óta alkalmazom gyermekeknél a puhító eljárást a sövényelhajlások eseteiben. Igen értelmes gyer­mekeknél ezentúl a Schleich-féle eljárást fogom alkalmazni először és a deviatiot vagy az esetleges léczet azután kivágni, de legtöbb gyermeknél ez nehezen vihető keresztül s kénytelenek leszünk a puhítás lassú menetét továbbra is alkalmazni. A végeredmény nagyon is kielégítő és még jobb, mint a­hogy azt mindjárt ki is fejtem. Gyermekeknél 1­0—12 évig a deviatio többnyire a sövény mellső falát illeti, és többnyire valamely traumának következmé­nye ; a deviatiot az orrcsúcs felemelésével többnyire már láthatjuk. Úgy az itteni Stefánia-gyermekkórházban, valamint magán­­rendelésemen is sok esetben sikerrel kezeltem ily elhajlásokat. Ezen szabadon fekvő deviatiók nyálkahártyái rendesen vastagodottak és duzzadtak, és azoknak bhromsavval való szétroncsolására annyi idő kell, akárcsak a porcz elpuhítására magára. A bármennyire is rakonczátlan gyermekek 2—3 perczig fixáltatnak és a chrom­­savgyöngygyel ellátott ezüst sonda segélyével a deviatio helye bedörzsöltetik. Eleinte mindennap, midőn azonban a nyálkahártya el van pusztítva, minden másod-, később minden harmadnapon. A porczon történő edzések kevésbbé fájdalmasak, mint a sebes nyálkahártyáéi. Gyakran eleinte a dolog lassan halad, vége felé azonban rapid gyorsasággal, az egész kiálló rész egy éjszaka leválhatik. Általában a gyógykezelés hosszantartó, gyakran négy hetet is igénybe vesz, azonban még a legneveletlenebb gyermeknél is véghez vihető s a felnőttek septumdeviatiojának operatiojával szemben mindig perforatio nélkül végződhetik. A sövény legmellsőbb részén levő elhajlásoknak kezelése, az operatio szempontjából tekintve azt, a legnehezebb, a perforatio veszélye miatt. Említettem, hogy ezen műtéteknél a lebenyképzést megtartottam. Azonban nem mindig sikerül a lebenyt a domború oldalról lefejtenem, minthogy ezen kiszögellés nyálkahártyája gyakran h­eges, erősen tapadó, vagy igen vékony volt elannyira, hogy a lefejtés vagy leválasztás közben beszakadt. Az esetek szépen gyógyultak kis perforativval, melyek a betegnek semmi­nemű kellemetlenséget absolute nem okoztak, legalább senki sem tett ilyesmiről említést. A leválasztás Schleich-féle érzéstelenítés­sel igen jól és könnyen sikerült. Mégis megkísérlem — daczára, hogy a kis átfúródásoknak semminemű jelentőségük sincs — a homorú oldalon a nyálkahártyát megtartani, a­mi azonban nem elég jól sikerült. Hallottam egyszer, hogy bizonyos Operateur ily esetekben oly erős befecskendezést csinált, hogy az egész nyálkahártya leemelődött. Ezt én is meg­kíséreltem egy esetben, hol orrtükör nélkül is látható félgömb­alakú elhajlás volt jelen a sövény mellső részének felső darabján. Előbb a domború részben végeztem Schleich-féle befecskendezést, azután két fecskendőnyi physiologikus konyhasó-oldattal a homorú oldalon úgy, hogy a nyálkahártya mindenütt leemelődött, ezek után a domború részt levágtam, a mit a nyálkahártya homorú oldaláról könnyedséggel le lehetett választani s ez utóbbi mint sövény meg is maradt. Ily módon eddig csak két esetben operáltam, egyik esetben a tampon kivétele után mégis kis perforatio keletkezett, mely azon­ban semminemű tünetekkel nem járt. Szólni akarok még azon mű­tétmodorokról, melyeket a lécz­­nek a kagyló alsó vagy felső részéhez való odanövése esetén végzek. A Schleich-féle eljárás itt is a gyors műtéti beavatkozást elősegíti. Itt úgy szoktam eljárni, hogy előbb a kagylón operálok, akár levéséssel, akár fűrészeléssel és csak azután vésem le az elhajlást és csontléctet; ha az odanövés kisfoki­, akkor előbb a sövényen operálok és végül az összenövést egy csontollócsapás­­sal szüntetem meg. Az elhajlások és lécrek miatt végzett mű­tételeket, ha azo­kat radicálisan végzik, a­mi a Schleich­-féle eljárás mellett mond­hatni mindig sikerült, az én eseteimben majdnem mindig teljes siker koronázta. Két esetben tapasztaltam azonban, hogy egy rövid széles csontlécz eltávolítása után, bárha a sövény elég erős volt, egy hónapra az üreg ismét szűkült. Az első eset oly deviatiot és cristát illetett, hol már külsőleg is látható volt a nagyon is görbült orr, a mellett az orcsúcs jobb felé volt hajolva, ehhez különös keskenylapú, hosszú orrtükröt kellett használnom, hogy a baloldalon operálhassak. A beteg erős asthmában szenvedett és a bal orrfél teljesen átjárhatatlan volt. A műtét után az asthma megszűnt. A beteg jól érzi magát, noha az orr lumene nem oly szabad, mint az a műtét után volt, mert a sövény azon a helyen, hol jobboldalt a legnagyobb homorulat volt, kissé behajlott. Könnyen lehet ezen új deviatiot gyöngéden sondanyomással ki­egyenlíteni, azonban a sövény mindjárt bal felé húzódik vissza. A második esetben hasonlóan a lécz és elhajlás következ­ménye asthma volt. A lécz baloldalt a középső orrkagylóval csonthíd által volt összekapcsolva s az elhajlás oly nagy s oly széles, hogy a bal oldal teljesen el volt dugulva. A műtétet az összenövés nehezítette; az átjárás szabaddá lett téve. A betegnek 6 hónap óta nem volt asthma rohama, csak itt-ott félelmi érzetek. Daczára annak, hogy még hosszú időn át a sövény és a középső * 323

Next