Orvosi Hetilap, 1899. augusztus (43. évfolyam, 32-35. szám)
1899-08-06 / 32. szám
1899. 32. sz. ORVOSI HETILAP ellentétben Everke ama nézetével, hogy szerencsétlenül végződött esetében a communicatiot a méh s a hasür között a necrosis okozta és csak azután származott a méh üregéből kiinduló másodlagos infectio. Egy sectio caesarea-esetünk Everke nézetét megdönti. 1896. szeptember hó 7-dikén Sz. M. 29 éves I. P. hyphoscoliptikus non absolut indicatio alapján sectio caesareat végeztünk. Az in situ megejtett hosszirányú méhseb egyesítése az egész méhfalon áthatoló csomós selyemvarratokkal történt. Zavartalan reconvalescentia után 4 hétre beteg elhagyja a klinikát; tüdőhurutja miatt, melyhez szívgyengeség tünetei társultak, a II. belklinikán gyógykezelteti magát, eleinte mint bejáró beteg, majd fokozódván nehéz légzése, felvétetik és pár nap múlva tüdőpedema tünetei között éppen két hónappal a műtétei után elhal. A sectio általános oedemán kívül egyéb megbetegedést nem constatál, a méhre vonatkozólag azonban a Genersich tanár úr által kiállított bonczjegyzőkönyv megemlíti, hogy jobb vége kissé ki van húzódva és a csepleszszel és a hasfallal összeforr; ott van a méh sebe, amely a fun dúson hosszirányban halad és a méh hátsó falára is átterjed. Az izomszövet fakósárga elszínesedésben van, mely sajtos szétesésre emlékeztet, de még elég szívós és jelenleg is vastag fonállal egymáshoz foglalt. A fakó, elhalt, mogyorónyi tömeg metszlapja részben tömött, részben egészen lágy, mindamellett szívós (nem morzsolékony). Ezen elhalt rész határa egészen éles és kissé pirosabb szövet által képeztetik. A mikroskopi diagnosis: Egyszerű necrosis reactiv lobosodással. Ebből látható, hogy nemcsak a harántirányú fundalis metszésnél, amidőn a varratok az ereket derékszögben találják, hanem a hosszirányú metszésnél is származhatik necrosis, ha a varratok sűrűn vannak elhelyezve és túlságosan meg vannak húzva ; továbbá, hogy a necrotizált részek, hacsak primaer infectio nincsen jelen, nem esnek szét, tehát communicatio sem jön létre a méh és a hasür között, aminek következtében a méh üregéből sem jut váladék a hasüregbe és így másodlagos infectio sem származhatik. Az operatio után a 26-dik napon véghez vitt vizsgálat eredményéből kitűnik, hogy a jól visszafejlődött méh fundusával még a medence bemenete felett fekszik. A méh ezen magas elhelyezésének oka még a gyermekágy 26-dik napján a medence szűk voltában keresendő, minthogy a hasfallal való összetapadása ki nem deríthető. A méh olyan fokban mozgatható, anélkül, hogy mozgását a hasfal követné, miszerint az azzal való összetapadása kizárható, amit még az is megerősít, hogy a has zárása előtt a csepleszt a méhre borítottuk. Hogy vájjon a méh valamely más hasüri szervvel összetapadt-e vagy sem, bizonyosan eldönteni nem lehet, de minden esetre figyelemre méltó azon körülmény, hogy a méh contourjait a fundusban is, tehát a méhseb körül is élesen tapintottuk és a gyermekágyasnál hasűlt szervek dislocatioját feltételező tüneteket egyáltalában nem tapasztaltunk. Heriologiai közlemények. Irta Ostermayer Miklós dr., sebész a „Charité“ kórházegyesület rendelő intézetében Budapesten. I. Properitonealis sérv két ritka esete. Habár a properitonealis sérvekről szóló casuistica krimiéini alapvető munkái óta nem egy érdekes és tanulságos esettel lényegesen felszaporodott és ezen egészben véve nem is oly igen gyakori sérvnem keletkezési módjára és symptomatológiájára vonatkozó ismereteink boncztani és kórodai részletek pontos leírása által tetemesen bővültek, úgy mégis egyrészt ezen sérvnem kiváló gyakorlati fontossága, másrészt az első esetnek rendkívüli ritkasága és a másodiknak mégsem oly gyakori előjövetele, nemkülönben egyes igen érdekes részletek jogosulttá teszik a következő két eset közlését. Archiv für Chirurgie XIX. kötet 408. lap és ugyanott XXV. kötet 548. lap. I. Hernia inguino-properitonealis sin. quadrisaccata. Incarceratio duplex. Herniclaparotomia cum operatione rad. Bassini. Sanatio. L . . . Ferencz 16 éves kőfaragólegény Leobenből felvétetett a sebészi osztályra 1893. június 23-dikán. A beteg előadja, hogy 10 éves korában a bal lágyéktájon egy daganatot vett észre, melyet képes volt mindig visszatolni. Háromszor sérvkizáródási rohama volt. (Hányás, székrekedés, a daganat megnagyobbodása és fájdalmassága.) Ezen tünetek majdnem mindig elmúltak három óra lefolyása alatt. Június 22-dikén délutáni 1 órakor a sérv futás közben hirtelen nagy fájdalmak közt kijött és megdagadt; ugyanazon napon a beteg többször hányt. Székrekedés. Szelek nem távoznak. Június 23-dikán délutánia 6 órakor történt a beteg felvétele. (Ugyanazon délután ezen eseten kívül még két kitárt czombsérvet operáltam; mind a három egymásután jött és általam operáltatott, mi minden esetre csak ritkán fordul elő.) Jelen állapot: Jól táplált, korának megfelelőleg erőteljesen fejlett legény. Nyílt jobboldali lágyékcsatorna. A bal lágyéktájon czitromnagyságú, valamivel a középen alul befűrödött, feszesen rugalmas tapintatú, érintésnél fájdalmas, dobos kopogtatási hangot adó daganat. A daganat alsó, a befürödés alatti részét a sorvadt here képezi. Ugyanazon az oldalon a Poupartszalag felett ezzel párhuzamosan fekvő, kolbászalakú, két helyen befürödött, a hasfalat kidomborító, feszesen rugalmas, dobos kopogtatási hangot adó, körülbelül 15 cm. hosszú, a spinalei ant. sup.-ig terjedő, nyomásra fájdalmas daganat. A sérvkapu környéke igen fájdalmas. Kórisme: Kizárt lágyéksérv, mely, tekintve az imént leírt viszonyokat, combinálva van properitonealis tasakkal. Tekintettel ezen utóbbi körülményre, visszahelyezési kísérleteket nem is tettünk, hanem rögtön hozzáfogtunk a sérvmetszéshez. Műtét: A metszést a scrotalis daganat hossztengelyével párhuzamosan végeztük. Rétegenkénti kikészítés után megnyitjuk a sérvtömlőt, melyből kevés, tiszta, sárgás sérvvíz kifolyik. A sérvtömlő fenekén az atrophizált here a tömlőn kivid fekszik, ezt befelé domborítván. A sérvbennéket egy kékesen festenyzett, egészséges vékony bélkacs képezi; a különben heves kizáródás a külső lágyékgyűrűnél székel. Az élesen előreugró gyűrűnek óvatos bemetszése után ujjammal a lágyékcsatornába behatoltam, hogy a hasfalat kidomborító dag mibenlétéről felvilágosítást szerezzek magamnak. Következőket találtam: először egy mindenütt sima és sikamlós felületű tasakot, melybe a külső sérvtömlőben lévő bélkacs hatolt. Másodszor a belső sérvtömlőnek tölcsérszerűen keskenyedő fenekén egy gátszerűen előugró erős, kemény gyűrűtől körülvett, körülbelül babnyi nagyságú nyílást, amelybe a sérvtömlőben lévő bél oly hevesen volt beleszorulva, hogy a hermotom bevezetéséről szó sem lehetett. Az utóbbit contraindicálta egyszersmind a kizáródási helynek a hasfalak mögötti mély fekvése. A belső sérv elhelyeződésének teljesen megfelelt a külsőleg észrevehető daganat a Poupart-szalag felett. Nemkülönben harmadszor: ezen belső főtasaktól két másodlagos tömlő ágazott el, t. i. egy nagyobb paravesicalis, mely a hólyag mellett a kis medenczébe mélyedt, egy tág nyílással és egy másik kisebb keztyűujj alakú, körülbelül 6 cm. hosszú, a főtasak fenekéből kiinduló és lefelé terjedő, a mutatóujj számára átjárható közlekedési nyílással. A nagyobb paravesicalis tömlőben a főtömlőből behatolt vékonybélt találtunk, míg a basalis keztyűalakú tasak sérvvízzel volt telve. Utóbbi különben a vizsgálat alatt bőven folyt a mélyen fekvő tömlőkből. Hogy débridement-t és gyökeres műtétet végezhessek, a sérvmetszésből kiindulólag párhuzamosan a Poupart-szalaggal és a praeperitonalis főtasak hossztengelyével is párhuzamosan felhasítottam a hasfalat a spinales ant. sup.-ig a belső sérvtömlővel együtt, ennek abdominalis nyílásáig, mire a kizáró gyűrűt pince haemostatique-kal előhúztam és kívülről befelé átmetszettem. Ezután az ép lelet, melyen a befürödési barázdákat az ujjak közti dörzsölés által eltüntettem, reponáltam, a sérvtömlöt pedig az abdominalis nyílás mögött lekötöttem és lemetszettem. Erre a sérvtömlőt kiöblösödéseivel együtt nagy fáradsággal a környezetből kikészítettem (igen nehezen ment az ondózsinórról való leválasztás, mivel a sérvtömlő egyenlőtlen, gerendaszerű megvastagodásokat * 383