Orvosi Hetilap, 1901. június (45. évfolyam, 22-26. szám)

1901-06-23 / 25. szám

420 , Idegen test az üvegtestben. Leitner Vilmos: A bemutatott 12 éves fiú 7 év előtt játék közben bal szemén kapszlival sérült; egy hónapig erős gyulladásban volt e szeme, mely idő alatt a látása is rossz volt. A fájdalmak s a gyuladás szüntével a látása ismét megjavult s azóta állandóan jó. A sérült szem 7 év óta egyszer sem volt fájdalmas. Leukaemiája miatt vették fel a Stefánia gyermekkórházba, ahol szemtükri vizsgálat közben szinte véletlenül jöttem reá a ritka sérülésre. A bal cornea belső negyedében a limbustól 3 mm.-re finom szürke, csillogó homály látható, melynek megfelelőleg az irisben is kicsiny, 1 mm. hosszú függélyes keskeny rés van, mögötte a lencsében körülírt, körülbelül kölesnyi homály. Üvegtest tiszta, azonban hátsó részében alul egy körülbelül 4 mm. átmérőjű, nagyjában kerek, élénk fehéresen csillogó képlet látszik, mely a szem mozgásai alkalmával kissé felemelkedik, majd ismét visszasülyed. A szemfenéken csekély venosus hyperaemián kiiid, mely a másik szemen is jelen van, elváltozás nincsen. Látásélessége a sérült szemen majdnem teljes (77). A csillogó, fehér képlet az üvegtestben nyilván a kapszlinak egy igen kis darabja, mely a corneát, irist és lencsét átütve, az üvegtest hátsó-alsó részébe került s ott eltokolódott. Hogy a szem ily békésen A sejtek és szövetek physiologiai jódtartalmáról. Justus Jakab : A thallosók a jodidoknak leghígabb oldataival is már bőséges sárga csapadékot adnak, amely vízben majdnem teljesen oldhatlan és a reagensek egyikének feleslegében sem oldódik. A thallosók jodidoldatokkal szemben oly érzékenyek, hogy velük Behrens szerint még 017 g-ot (egy mikrogramm egy ezredrész milligramm) lehet kimutatni. A vegyészek a thalliumot a jód mennyileges meghatározására ajánlják. Mivel továbbá a sárga csapadék górcső alatt zöldessárga vagy majdnem fekete igen apró pontszerű négyszögeknek látszik, tehát a könnyű észrevehetőségnek feltételével bír és mivel továbbá alkoholban nem oldódik, tehát a kimetszett szövetrészlet megkeményítését és a metszeteknek alkoholban való tartását is megengedi, ez a reagens látszott a szövetekben foglalt jód kimutatására legalkalmatosabbnak. Ha mindazonáltal a jódkezelés alatt álló beteg szövetében jodidot kimutatni nem sikerült, úgy ez vagy azért történt, mivel a kimetszett syphilidben jód nem foglaltatott, vagy pedig azért, mivel a benne foglalt jód oly vegyületben volt megkötve, amelyből a thillonitrat thallojodidot lecsapni nem tud Ismeretes dolog, hogy azokban a vegyületekben, amelyek nem eleetrolytek, amelyek tehát oldatokban ionaikra nem bomlanak széjjel, a bennük foglalt jódot közönséges reagens útján kimutatni nem lehet, így például a jodoformban a jódpróbát a fentemlített reagensek egyikével sem lehet megkapni. Ha tehát a jód a szövetben mint nem eleetrolyt foglaltatik, úgy azt ezen vegyületből előbb fel kell szabadítani, hogy reagenseinkkel hozzáférhessünk. A feltételezett nem eleetrolyt jódvegyület megbontására legalkalmasabbnak kínálkozik a chlor, amely mint a jódnál sokkal erősebben negatív elem, azt vegyületéből kiszorítani képes. A chlor hatásának kitett és ezután tallosó-oldatba átvitt metszetek ez oldatban néhány perez leforgása alatt előbb világos, később sötétebb sárga színt öltöttek és végül majdnem barnássárgává változtak. Minthogy ezek a színárnyalatok a thallojodid színeit képviselik, mivelhogy továbbá górcső alatt apró sárgásbarna, majdnem feketés pontokból volt összetéve ez a színeződés, jogosult volt a föltevés, hogy ez a csapadék thallojodidból áll. Tertiaer syphilid metszeteit vizsgálva, amelyek oly betegtől származtak, aki néhány napig vagy huzamosabb időn át jodkaliumot szedett, úgy thallonitrittel való kezelés után a metszet, mint fentebb leírtam, már szabad szemre nézve is megsárgult, illetőleg megbámult. Gyenge nagyítással a glycerinbe ágyazott metszeteken látható, hogy a sárgás-barnás festődés nem diffus, hanem bizonyos alakú elemekre korlátozódott. Erősebb nagyítással kitűnik, hogy a metszetekben mindenütt a magvak vannak sárgás-barnára festve, úgy a kötőszöveti sejteknek, valamint az első epithel-soroknak magvai oly kitűnően vannak megfestve, mint a legjobban sikerült magfestéskor. A felszínhez közelebb álló epithel-réngekben a festődés diffásabb, a legfelsőbbek pedig világosan sárgásoknak látszanak. Feltűnő volt, hogy nem a syphilis által előidézett sejtszaporulatok, tehát a kóros újképződést alkotó elemek tartalmazzák elsősorban vagy legnagyobb mértékben a jódot, hanem épen azok a sejtek, amelyek physiologikusak. Mivel nem lehetett kielégítő módon megmagyarázni, hogy a physiologiai sejteknek magvai miért tartalmaznak jódot, ennek a kérdésnek a megfejtésére egy oly szerv vizsgálatát kellett megejteni, amelyről tudva van, hogy physiologiai körülmények között jodot tartalmaz: a pajzsmirigyét. Emberi pajzsmirigyek egész sorozatát véve vizsgálat alá a fentebb leírt módszer szerint, már a metszeteknek megsárgulása a thallonitrát-oldatban elárulta azok jódtartalmát. Görcsövi vizsgálatra kitűnt, hogy a pajzsmirigy lényeges alkotó elemét képező hámsejtek mindegyikének magvában thallo jodid foglaltatik, különösen nagy mennyiségben azokban a sejtekben, amelyek a tüszők külső határához feküsznek közelebb, kevésbbé és még kisebb mennyiségben a lapos hámban, azonban a tüsző közepét megtöltő kolloidban is biztosan kimutatható. A tüszőket körülfolyó nyíló erekben vaskos sárgás barna csíkok és huzalok láthatók. A vérereknek csak az endothol magvaiban volt barnás színeződése, a mirigykötőszövet burkában pedg csak elszórva található a kötőszöveti sejtek magvaiban. A pajzsmirigy megvizsgálásánál tehát újólag feltűnő volt, hogy nemcsak a specifikus functiót teljesíteni hivatott hámban és a colloidban van jód, hanem a véredények falazatában és a kötőszöveti sejtek magvaiban is. Tovább haladva vizsgálataimban, a hypophysist tettem vizsgálat tárgyává és a benne foglalt agyhámszerű, valamint kötőszöveti jelleggel bíró sejtek magvaiban is találtunk thallo jodidot. Sorra vévén már most a többi szervet, lépet, májat, vesét, prostatát, gyomrot, belet stb., mindegyik sejtjeinek magvaiban kimutatható volt a thallium-próbáral a jód. Vizsgálataim alapján azok eredményéül a következő tételt állíthatjuk fel: Nemcsak minden szervben, hanem a szervezetet alkotó sejtek mindegyikének magvaiban, továbbá a szervezet néhány helyén a magvakon kívül is (pajzsmirigy, hypophysis, bőr) foglaltatik jód. Egyéb tárgy nem lévén, ennek az egyesület tagjainak kellemes üdülést kívánva, berekeszti az ülést. ORVOSI HETILAP 1901. 25. sz. Perforáló hasi sértések esetében a békében tett tapasztalatok alapján a sebészek manapság mindannyian a rögtöni hasmetszés végzését követelik meg, így Bramann csak akkor látott perforáló hasi sérülés után gyógyulást, ha csak a máj volt megsértve és hogy májsérüléseknél is laparotomiát kell végezni minden esetben, ezt bizonyítja Fritz König, míg a conservativ Reclus szerint is operálni kell minden esetben, ha bélprolapsus, belső vérzés vagy szabad gáz mutatható ki a hasüregben. Klemm, Zeller, Madelung mind a gyors és korai operatio mellett törnek pálczát minden esetben, ahol a penetráló hassebnek csak a gyanúja is fennáll. Ezen és még számos más szerző tapasztalataival látszólag ellentétben állanak a legújabb háborúkban tett tapasztalatok, mikor állítólag a conservative kezelt hassebek jobban gyógyultak, mint az operative kezeltek. Ha azonban figyelembe veszszük, hogy úgy a spanyol-amerikai, mint a búr háborúban a hasi sérültek 24—72 óra múlva kerültek oly sebész kezeihez, aki azokat operálhatta és így mindazon esetekben, ahol bélperforatio volt jelen, a betegek már vagy meghaltak vagy pedig a legelőrehaladottabb peritonitis stádiumában voltak ; azok pedig, kiknél súlyos belső abdominális vérzés volt, szintén vagy elpusztultak már vagy pedig operativra ugyancsak alkalmatlan állapotban voltak, úgy beláthatjuk, hogy a hadi sebészek által tett tapasztalatok csak látszólag állnak ellentétben a békében tett tapasztalatokkal mert hisz tudjuk Bonomo összeállításából, hogy a legjobb kilátás a sikerre a sérülés utáni első öt órában van és a sérülés után 18 órával, König és Mikulicz szerint, már nem érdemes operálni. Hogy pedig azok az állítólagos conservatív eredmények milyenek, annak illustrálására szolgáljanak a következő számadatok : W. Cheyne Karee Lydvignél 16 haslövést látott, ezek közül az első 24 órában meghalt 5, a következő 36 órában 4. Paardebergnél ugyanezen szerző 15 hasi lövési esete közül 8 halt meg. És a capstadti lazaretekben, hova már csak napok múlva jutottak a sebesültek, a haslövötteknek 20°/6-a még utólagosan halt meg. Ezekkel szemben a békében sérültek mortalitása, mint azt Mohr legújabb összeállításában lehet olvasni, 14'5°lo. Mások tehát a viszonyok a csatatéren és mások a békében, ahol a sérültek gyorsan egy jól felszerelt, mindenkori operatívra berendezett kórházba szállíttatnak. Nálunk Budapesten főleg a mentőegyesület gyors és szabatos szállításának köszönhető, hogy az ily betegek közül aktív sebészi beavatkozással igen sok megmenthető. Mindezeket szem előtt tartva, bemutató betegnél laparotomiát végzett és pedig minthogy tapasztalás szerint a fent megjelölt része a hasüregnek egy a bal bordaívvel párhuzamosan vezetett metszés által tehető legjobban hozzáférhetővé, bemutató a hasüregbe való hatolásra a jelzett irányt használta fel. A hasüreg megnyitása után a hasürből igen nagy mennyiségű vér ömlött elő. Ezt és a hasüregben levő alvadékokat gyorsan eltávolítván, bemutató gyorsan a vérzés helye felé haladt, mikor is kiderült, hogy a lép belső felszínén valamivel a lép hossztengelyének fele alatt vályúszerű, golyó által okozott anyaghiány van, melyből csak kevés vér szivárog. Ellenben a lép hilus alsó fele körülbelül 1 cm, távolságra a léptől befelé igen vehemensen vérzik. Világos volt, hogy a golyó által a lépbe legyezőszeríjon belépő arteria és vena rienalis ágai közül az alsók elszakíthattak. Bemutató tehát két centrális és két periferikus ligatúrával a jelzett edényekből a vérzést csillapította. Azután a szomszéd gyomor- és bélrészleteket szorgosan megvizsgálván, a hasat bezárta. Jelen esetben tehát a léphilus lőtt sebe volt jelen, mely az art. rienalis ágainak sértése által halálos elvérzést okozhatott volna. Maguk a lépsérülések a nagy ritkaságok közé tartoznak, különösen a nyílt (nem subeulan) lépsérülések. Edler szerint, ki 160 lépsérülést szedett össze, 77 nyílt sérülés volt. Ezek közül 42 főseb , ezek közül csak 7 gyógyult meg, a többi meghalt. Edler összeállítása óta, mióta lépsérüléseknél is activ therapia követtetik, az eredmények sokkal jobbak. Lewerenz szerint 105 exspectatív kezelt lépsérülés közül csak 15 gyógyult meg, tehát 14°/o; harmincz operált közül pedig 16 (53%). Miután bemutató jelen esetben csak az art. lienalis alsó ágait volt kénytelen lekötni és így a lép táplálásáról a felső ágak és egyéb collateralis ágak által gondoskodva volt, a lép kiirtása nem volt indikált. A további lefolyás betegnél teljesen szabályos. A prímára gyógyult hassebből a varratok a 8-dik napon távolíttattak el, eltűrte a beléje jutott idegen testet, nagy ritkaságnak mondható, amennyiben az ilynemű sérülések, főleg ha rézzel (kapszli) történtek, majdnem kivétel nélkül a szem elpusztulását vonják maguk után, sőt a másik szemet is sympathiás gyuladás veszélyével fenyegetik. A bemutatott szem sorsa sem tekinthető teljesen biztosítottnak, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy az ily kivételes esetekben is, midőn a szem, bár hosszú időn át baj nélkül viselte el magában az idegen testet, utóbb mégis rendszerint retinaleválásban, lappangó iridocyclitisben elpusztul. A sérült szem ez idő szerint semmiféle beavatkozást sem kíván.