Orvosi Hetilap, 1902. augusztus (46. évfolyam, 31-35. szám)
1902-08-17 / 33. szám
541 TUDOMÁNYOS TÁRSULATOK ÉS EGYESÜLETEK. Tartalom : Közkórházi orvostársulat. (X. bemutató ülés 1902. május 21-dikén.) 541. 1. — Biharmegyei orvos-, gyógyszerész- és természettudományi egylet Nagyváradon. (1901. október havi szakülés.) 542. 1. Közkórházi orvostársulat. (X. bemutató ülés 1902. május 21-dikén.) Elnök : Hirschler Ágoston. Jegyző : Juba Adolf. Elnök az ülést megnyitja. A mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri Jassinger Károly és Massanek Gábor tagtársakat. Gombamérgezés esete. Jassinger Károly : B. M. 38 éves, napszámos f. hó 15-dikén délben a vásárcsarnokban vásárolt gombából főtt levest evett nejével. Egy órára rá mindketten rosszul lettek. De míg az asszonyon csak csekély fejfájás mutatkozott, addig betegen erős fejfájás és hányás vett erőt. Az előhívott orvostól rendelt hashajtóra többször volt széke. Délután Vackor a mentőket hivatta, kik gyomrát kimosták, azután Hochhalt főorvos osztályára szállították. A gyomormosás alatt az arcz és végtagok izmain, valamint a szemizmokon is tonico-cronikus görcsök voltak észlelhetők, bő nyáladzás, a görcsök után pedig néhány perczig tartó öntudatzavar. Felvételkor nehéz collapsus. Arczbőr fakó, pupillák ad maximum szőkék. Szívműködés rhythmikus, de gyenge, pulsus alig tapintható, száma perczenként 68, légzés 36. Nyelv bevont, elég nedves. Has erősen behúzódott, hólyag üres. Erősen izzad, sensorium ép, igen szomjazik, sokat csuklik. Még egyszer kimosták a gyomrát, de gombarészleteket már nem találtak. Subcutan és belsőleg izgatók adagoltattak. Másnapra a beteg állapota változatlan. Rendkívül erősen izzad. Közel 24 órája nem vizelt, hólyag üres, catheterrel sem nyerhető vizelet. Pulsus alig tapintható, légzés szapora. Koronként tonikus görcsök a kéz ujjain. A nagy elesettség és nedvveszteség miatt a mellkas bőre alá 700 cm3 konyhasóoldatot infundálnak, délután pedig a hasbőr alá 500 cm3-t, mire pulsusa teltebbé vált. 17-dikén görcsei nem voltak, pupillák tágabbak, pulsus telt, nagyhullámú, 72. Délután 6 órakor 50 órás teljes anuria után egy óra alatt körülbelül 400 cm 3 vizeletet ürít. Vizelet uratoktól zavaros, i. s. 1020; benne közepes fehérnye, görcse alatt számtalan, látóterenként húsznál is több, finoman és durván szemcsézett cylinder, néhány, veseepithel, kevés egymagú fehér vérsejt. Vörös vérsejt hiányzik. Éjjel ikragörcse volt. Belsőleg digitalis, kai, aceticum, tejdiaeta. Másnapra izzadás szűnik, bő diuresis indul meg, 24 óra alatt 3900 cm 3, kevés fehérjét tartalmaz, górcső alatt elvétve egy-egy szemcsés cylinder. Éjjele azonban álmatlan, a jobb izombon, az alszáron végigfutó, czikkázó fájdalmak miatt, a n. ischiadicus mentén nyomási érzékenység. 20-dikán a bal ülőidegen lépnek fel hasonló fájdalmak. Diuresis 2000 cm3 állandóan, vizelet fehérjementes, amiért is a beteg hústáplálékot kap. Kérdés, milyen gombafajnak, mérgezőnek, avagy ehető, de romlott gombának tudandó-e be a mérgezés ? A súlyos gastroenteritis valamennyi gombamérgezésnek közös tulajdonsága. Az egyes gombafajokra a gyomorbélhurut után következő tünetekből következtetünk. A gombafajok hatóanyagai azonban, melyek aptomainokhoz tartoznak, pontosan determinálva nincsenek, csak néhány fajnál ismeretesek, de ezek is többfélék és származási hely, éghajlati és tellurikus viszonyok szerint különböző mértékben vannak meg ; másrészt a gomba kezelési módja folytán e hatóanyagok lényegesen módosulnak és így a hatásból a gombára következtetni nehéz, legtöbbször lehetetlen. E hatóanyagok hatása általában két irányban nyilvánul. Egy részük, mint a muscarin, cholin, neurin, melyek a légyölő galócza, amanita muscaria hatóanyagai, heves idegmérgek. A muscarin az atropin ellenlábasának tekintendő, pupillaszűkületet és a nyálkahártyák bő secretioját idézi elő. Ezenkívül súlyos corticalis tüneteket hoz létre, mely tulajdonságát a cholin és neurin osztják. A másik csoport a vérmérgek osztályába tartozik. Legkiválóbb a phallin, az amanita phalloides, gumós galócza hatóanyaga, melynek hatásával megegyezik kisebb mértékben a helvellasav, az ehető redősgomba, helvella esculenta hatóanyaga. A vörös vérsejtek dissolutioját hozzák ezek létre: haematocytolysis útján hatnak, súlyos icterushoz, methaemoglobinuriához, diffus acut veselobhoz vezetnek. A bemutatott esetben a neurin és cholin hatására utaló tünetek voltak jelen. Az izzadásnak és hasmenésnek tudandó be a szervezet azon nagyfokú nedvvesztesége, mely legkifejezettebben a vérvizsgálatnál nyilvánult. Vérelemek nagyfokú relatív szaporulatot mutattak. Vörös vérsejt 8 millió, fehér 20,000 volt köbmm.-ként. Az 50 óráig fennálló anuria érdekes tünete az acut toxikus parenchymatosus veselobnak. Az a gyanú állott fenn, hogy nem mérges, hanem ehető, de romlott gomba hatása forog fenn. Igazolta ezt a gombamaradékoknak Mágócsy-Dietz tanár által történt vizsgálata is. A romlott gombában sikerült a vizsgálóknak a neurint kimutatni, amely által okozott baj súlyos gassioenteritis mellett feltűnően hasonlít a cholera vagy acutarsen-mérgezés kórképéhez. Hochhalt Károly : Az előadottak során kitűnik, hogy leginkább a choleriform-tünetek domborodtak ki s nem más specifikus ptomainhatás mely, idegrendszerzavarokat vagy vérdissolutiot von maga után. Tehát ugyanazon kórkép tárult fel előttünk, a mely romlott, erjedésbe menő tápszerek (hús, kolbász, sajt, hal, gyümölcs) élvezete után jelentkezni szokott s lényegileg az úgynevezett európai cholera kórképével azonos. A cholera nostras ma már sui generis betegségnek nem tekinthető, főleg mióta a Finkler-Prior bacillus jellemző lelete tagadásba vétetett. Csak gyűjtőnévnek használjuk, amely alatt a legkülönbözőbb kóroktani mozzanatok rejtőzhetnek. Kétségtelen, hogy leggyakrabban azonban promainmérgezés idézi elő, amelyet rá adott tápszerek — főleg a nyári időszak alatt — fejlesztenek. Ilyen esetek nem ritkán törvényszéki bonczolatok tárgyát képezik, így szóló egy esetében acutarsonmérgezést vettek fel, holott, mint a bonczolat és egyéb körülmények kiderítették, beteg lúd húsának élvezete forgott fenn. Még mindig érdekes kérdést képez a cholera-vese magyarázata, illetőleg a napokig tartó anuriának, fehérjevizelésnek és rostonyás hengerek leletének kóroka. Tudvalevőleg Bartels e tüneteket veseischaemiából származtatta, míg Senator, Litten és mások heveny toxikus vesegyuladást vesznek fel alapul. Esetünkben azonban a szív ukeres nyomásának nagyfokú gyengesége és a vér besűrűsödésének kétségtelen jelei mutatkoztak (vörös vérsejtek száma 8 millió, haemoglobin-tartalom 120). Valószínű tehát, hogy a cholera-vesénél a toxinhatás mellett még a szívgyengeség és vízveszteség, illetve vérbesűrűsödés combináltan jut érvényre. Még néhány szót a konyhasó-infusio értékéről. Mikor azokat Caritani először ajánlotta, még nem végezték azt azon aseptikus cautelák mellett, mint jelenleg és megesett, hogy nagy kiterjedésű tályogok támadtak a befecskendezések nyomán. Ma már teljesen steril folyadékkal és eszközökkel dolgozunk úgy, hogy ily kellemetlen esélyek ki vannak zárva. Ezen infusiokat az algid stádiumban sohasem szabad elmulasztanunk. Esetünkben életmentőleg hatottak. Laryngitis crouposa intubatioval és légcsőmetszéssel gyógyult esete. Massanek Gábor: W. Károlyt 1902. márczius 13-dikán vették fel Szontágh Félix osztályára, igen súlyos croup tüneteivel. Ettől eltekintve egyéb kimutatható elváltozás nem volt. Három nap óta beteg, egy napja áll fenn a stenosis. Felvétel után csakhamar meg kellett intubálni és 22-dikéig nem lehetett a tubust eltávolítani. A minden 24 órában megkísérelt extubálást követőleg 10—30 percz múlva oly fokú stenosis lépett fel, hogy ismét sürgősen intubálni kellett. E mellett folyton 385 körüli hőmérsék. 21-dikén reggel 40° a láz és bár este 37'2-re sülyedt, másnap 40’6°. A gyermek a tubus daczára dyspnoes, de kimutatható elváltozás a szervezetben nincs. Szontágh Félix osztályán sohasem ragaszkodnak feltétlenül egyik műtéthez sem és amint a legcsekélyebb gyanújuk is van arra, hogy a hosszas intubálás folytán decubitus fejlődik a gégében, megcsinálják a tracheotomiát. Nem kötik magukat az óraszámhoz, nem sematizálnak, hanem individualizálnak. Két év óta követik ez eljárást és azóta egyetlenegy decubitust sem láttak, sem a bonczasztalon, sem élőben. Ezen elv alapján ez esetben márczius 22-dikén megcsinálták a secundaer tracheotomiát. 216 óra körül 210 órát volt a gyermek felvétele óta intubálva és a magas láz, melynek oka kimutatható nem volt, felköltötte a gyanút decubitusra. A láz a tracheotomia utáni napon alacsonyabb lett és április 4-dikén a beteg már láztalan. A decanulement eddig nem sikerült. Április 12-dikén megint magas láz physicalis tünetek nélkül, egész 28-dikáig. Láz remissiókat mutat. Vérvizsgálat hyperleukocytosist mutat (24000). 24-dikén sikerült a decanulement, amikor a gyermek láztalan volt. 28-dika óta láztalan. A láz oka ismeretlen. Maláriát a vérvizsgálat kizár. Acut miliaris folyamat nem volt valószínű. A hyperleukocytosis genyedésre utalt a mediastinumban, de ez ellen szólt a gyermek jó közérzete. Legvalószínűbb egy ki nem mutatható pneumonia — esetleg influenzás alapon —, melyhez hasonló esetet már észleltek is. Compressies myelitis két esete. Massanek Gábor: A spondylitisnek egyik legkellemetlenebb tünete az úgynevezett compressies myelitis, mely rendszerint nem sob, hanem a gerinczagyburkok oedemája a megváltozott keringési viszonyok folytán, de a myelitistől nem különböztethető meg. Ezért minden esetet oly módon kell kezelni, mintha még nem volna irreparabilis elváltozás még akkor is, ha a bénulás már régen áll fenn. A compressiós myelitisek kezelése kétfélekép történik: sebészi beavatkozással vagy orthopaediailag nyújtás által. Szontágh osztályán először minden esetben a Calot-féle „redressement force“-val próbálkoznak meg. S. Vendelt 1900. július 26 dikán vitték az osztályra, négy hó óta bénult volt már. Narcpsisban redressálták a meglehetős nagy gibbust és néhány nap múlva mozgatni kezdte alsó végtagjait. Súlyos fejeczemája miatt el kellett távolítani a kötés feji részét, erre recidivált. Ezután Volkmann-nyújtásba tették, massálták, fürösztették és négy hó múlva a fia felkelt és helyre volt állítva. Félévvel ezelőtt csigolyából kiinduló tályogja volt, ami szintén meggyógyult. A másik esetben hasonló eljárás nem vezetett eredményre. II. Kláránál is megkísértették a nyújtást, redressiót, majd a beteg scarlatinát kapott, levették a kötést. Volkmann-nyújtás négy hóig, mérsékelt javulás. Valószínű, hogy nem secundaer myelitis van jelen. (Folyt, következik.) ORVOSI HETILAP 1902. 33. sz.