Orvosi Hetilap, 1905. november (49. évfolyam, 45-48. szám)

1905-11-05 / 45. szám

1905. 45. az. ORVOSI HETILAP • .......--.........-^-- ' vx—T ------- ' •--------7 779 ; Hogy szabálytalan communicatiók is előfordulhatnak, erre tanít bennünket Mac Callan­ egy dolgozata; e szerző 10 eset közül 4 ízben mutatott ki communicatiós ágat a n. glossopharyngeus és n. facialis között, mely az utóbbit a foramen stylomastoideumnál vagy egy külön csontcsatornán át hagyja el. Mindazonáltal valószínűtlennek tartom, hogy a bénult arc­­­fél sensibilitás-zavarai főleg vagy épenséggel kizárólagosan ezen anatómiai összeköttetésekre volnának visszavezethetők. Hisz első­sorban túlnyomóan állandóak ezen anastomosisok, míg a sensi­­bilitás-zavarok (hypaesthesiák) az eseteknek csupán egy részében, vizsgálataim szerint azok kisebbségében — 8‘5°/o — mutathatók ki. Másodsorban a canalis Faliopiaeben haladó sensibilis rostokra nézve kellene hogy álljon az, miszerint súlyos bénulási tünetek esetén, midőn a facialis törzs erős corapressióját vagy egyéb sérü­lését a csontcsatornában vehetjük fel, a sensibilitás-zavaroknak is kifejezettebbeknek kellene lenniük. Ilyen arányosság azonban — a villamosság iránti magatartást és a bénulás időtartamát véve mértékül — nem áll fenn, mivel ily sensibilitás-zavarok elfaju­­lási reactiót nélkülöző esetekben is előfordultak és viszont. Egy harmadik argumentumot szolgáltatnak a fájdalmak, melyek meg­hűléses arczbénulásokkal egy időben távolabb eső, a plexus cer­­vicalistól ellátott tájakon, pl. a nyakszirten (n. occipitalis major és minor) támadnak. Végül fontosnak tartom idegtransplantatiós esetemet, melyben az arczbőr sensibilitása a fennálló súlyos arcz­­bénulás és tökéletes elfajulási reactio daczára intact maradt. Hisz ez esetben az arczidegnek a foramen stylomastoideumnál történt átmetszése által egész biztosan megszakítottak az összes sensibilis rostok, melyek közvetlenül a sziklacsontból való kilépése előtt és után hozzácsatlakoznak és az arcz sensi­bilis innervatiojánál — a­mennyiben ez a facialis által közve­­títtetik — leginkább esnek latba. Kitűnik ebből, hogy ily facialis átmetszéseknek mily fontos szerepük lehet azon kérdés eldöntésében, vájjon minő mértékben közvetíti ezen ideg az arcz sensibilis innervatioját és én e helyen a sebészek és ideggyógyászok figyelmét óhajtom e tárgyra fel­hívni, hogy e kérdés lehetőleg nagy anyagon vizsgáltassák. Ily úton tanulságos eredményeket remélhetünk, melyek nem kevésbé érdeklik az anatómust és physiologust is, mint a­hogy a ganglion Gasseri sebészi kimetszése is fontos eredményekre vezetett az ízbeidegzés kérdését illetőleg. Ezek után hajlandó vagyok az arczon székelő meghűléses facialis bénulásoknál fellépő sensibilitás-zavarokat, valamint a fájdalmakat a trigeminus, a plexus cervicalis, illetőleg a többi érzőideg végszálai sérülésének tartani, melyet ugyanazon káros behatás okozott, mint a mely a facialis törzset is érte. Közlemény a m. kir. tud.­egyetem II. sz. belgyó­gyászati klinikájáról. (Igazgató: Kétly Károly ny. r. tanár.) A vizelet katalase tartalma s a katalase-vizsgálatok klinikai értéke. Irta: Dalmady Zoltán dr. v. kim­. gyakornok, tátrafüredi fürdőorvos. (Vége.) Merem mondani, nincs semmiféle használatban levő vizelet­­vizsgáló eljárás, mely annyi és oly súlyos tévedésekre vezethetne, mint épen ez. A hydrogénsuperoxydot oly sok minden bontja, de viszont bomlását oly sok minden befolyásolja, hogy a tévedés­nek százféle módja van. Oly különbségek, minőket Schilling említ, hogy a hab színtelen, a gyöngyözés finomszemű legyen, sok­kal gyengébben meghatározottak, semhogy kétes esetekben dönt­hetnének. Csak azt tekintve, vájjon bontja-e a vizelet a H302-t, s nem ügyelve a gyöngy nagyságára, a habréteg vastagságára és színére, kísérleteim eredményeit a következőkben foglalhatom össze : A vizsgálat alá kerülő vizeleteknek igen nagy része többé­­kevésbé katalyzál. Normális, egészséges egyén friss, savi vegyhatású vizelete nem katalyzál. A vizelet H2 O2 bontó­képessége nincs mindig vér jelen­létéhez kötve. Bizonyos gyógyszerek — mindenekelőtt a jód — a vizeletet katalyzálóvá teszik. A vizelet vegyhatása nagy befolyással van a katalizáló képességre. Savanyú vegyhatás mellett néha még a vértartalmú vizelet sem katalyzál. Savi vegyhatás mellett csekély katalysist csak a bő vér-, geny-, fehérje- vagy jódtartalmú vizeletek mutatnak. Nyomokban látunk katalysist ezeken kívül néha oly esetekben, hol a vesékben pangás vehető fel (vitium cord. incompens.) és a transitorius vagy cyclikus albuminuria fehérjementes szakában. Megjegyzendőnek tartom, hogy nephr. parench. acuta post­­scarlatinosa egy esetében a vizelet gyengén savi vegyhatás mellett a gyógyulás oly stádiumában is erősen katalizált, melyben fehér­jét a legérzékenyebb eljárásokkal sem lehetett már kimutatni. Az alkalikus vegyhatás elősegíti a katalysist. Kaliumcarbonát vagy kálikig f­ io­n, oldatával óvatosan közömbösített vagy gyen­gén alkalikussá tett vizeletek közül több és élénkebben katalyzál. A fehérjetartalmú vizeletek alkalikus vegyhatás mellett csaknem kivétel nélkül katalyzálnak. A katalyzáló képesség nincs arány­ban a fehérjetartalommal. Nephritis interstitialisban elég bő fehérje­­tartalom mellett is jóval csekélyebb, mint nephr. parenchyma­tosa acuta vagy chronica esetében, vagy pangásból eredő albumin­­uriában. Az alkalikus vegyhatású vizeletek között sok van, mely nem tartalmaz sem vért, sem fehérjét, sem genyet, sem jódot, mégis katalizál. Itt vagy oldott katalase szerepel, vagy a követ­kezőkben említendő körülménynyel van dolgunk. Vizsgálataim közben azt a feltűnő jelenséget vettem észre, hogy az eredetileg nem, vagy csak igen kissé katalizáló vizele­tek 1—2 napig állva katalizáló képességet nyernek. Ez az ész­lelet annál feltűnőbb, mert általános tapasztalás szerint a katalase­­tartalmú folyadékok — szervek kivonata, maláta-kivonat, vér, tej stb. — állás közben veszítenek 112­0., bontó képességükből. Kísérleteimből kiderült, hogy a katalizáló képesség beállta vagy erősbödése a vegyhatás alkalikussá válásával esik össze. A katalysist fermentum okozza; erre vall az, hogy 20 perczig 80° C­-on tartott bomlott vizelet katalizáló képessége elvész. A CNH typusos gátló hatást fejt ki. A jelenségek magyarázatára felvehető: 1. Az eredeti vizeletben is volt katalyse, de ez vagy a vegyhatás, vagy gátló anyagok jelenléte miatt nem tudott érvé­nyesülni. Ez a magyarázat elesik, mikor látjuk, hogy állás után oly vizeletek is katalytikus képességűvé lesznek, melyek K2COa, vagy NaOH, vagy (NH3)2 CO3, vagy (NH3)OlI-val alkalizálva nem árultak el ily képességet, melyek dializálva nem nyertek N­2 02 bontó képességet, s melyekből a tiszta kovaföld összerázáskor nem tudott katalaset kiragadó­. Az a körülmény, hogy eredetileg a katalytikus, de hő által inactivált vizelet állás után ismét activvá­­ lesz, szintén e felvétel ellen szól. 2. A vizeletben levő sejtes elemek szétesésekor jut annyi katalase a vizeletbe, hogy hatása kimutatható lesz. Ez ellen szól, hogy gondosan centrifugált és szűrt vizelet­ben is beáll a katalyzáló képesség. Különben is a sejtek autoly­­tikus szétesése inkább a katalizáló képesség csökkenésével szokott járni, mint emelkedésével. 3. A bomlás folytán előállott anorganikus anyagok hatnak. Ez ellen szól a t­ypikus thermolabilitás, a HCN gátlása. A vizelet bomlásakor előálló anorganikus anyagok fontosabbjai — húgysavas ammóniák, ammóniák, tripelphosphat stb. — csak igen kissé bontják a H2O2-t. Hátra van még két eshetőség, t. i. 4. proenzymek vannak a vizeletben, melyekből tán bizonyos külső körülmények hozzájárulásával kifejlődött az enzym, vagy 5. baktériumtestek s baktériumtermékek okozzák a kata­lysist. Proenzymek létezését katalasenál már Aso felvette azon­ ­ H. F. Callan : A communication between the facial and glosso­pharyngeal nerves. Journal of Anar. XXIX. k. Ref. Jabresb. über d. j Fortschr. d. Med. 1895. I. 36. 1.

Next