Orvosi Hetilap, 1905. november (49. évfolyam, 45-48. szám)

1905-11-26 / 48. szám

847 ORVOSI HETILAP 1905. 48. sz. naponta. Lokális reactio sohasem jelentkezett, szintúgy hiányzott mindennemű általános reactio (bágyadtság, hőemelkedés). A 15 lieses beteg közül csaknem valamennyi fiatal ember volt; az injectiók száma 11 és 20 között ingadozott. Az eredmények a követ­kezőkben foglalhatók össze: Az injectiók a betegre nézve nem jártak ártalommal. A betegek fele szokott körülmények köze­pette megkapta a syphilist, mely hol enyhébb, hol súlyosabb lefolyá­súnak mutatkozott. A betegek másik részénél egyrészt fellépett ugyan az exanthema, de elkésetten, másrészt elmaradt, még­pedig úgy a bőrön, mint a nyálkahártyákon. Ezen utóbbi részlelet azt mutatja, hogy az injectiók nem minden hatás nélküliek, a­mi annál is inkább valószínű, mert a syphilises kiütések főleg azon esetekben jelentkeztek, melyekben a befecskendések vagy későn, vagy kis számban történtek. Fontos észleletnek tartandó továbbá az is, hogy valamennyi betegen a megnagyobbodott lágyéki nyirokcsomók feltűnő gyorsan visszafejlődtek. (Wiener kiin. Wochenswift, 1905. 45. sz.) Guszman Syphilises egyének aktiv immunisatioját kísérelte meg A. Brandweiner (Bécs), a­ki nagyjában úgy végezte kísérleteit, mint Kraus és Spitzer. Sclerosisokból, hypertrophies papulákból és indurált nyirokcsomókból physiologikus konyhasóoldat hozzáadásá­val sűrű kivonatot készített és azt megszűrve, a második incuba­­tiós stádiumban levő syphilises egyének hátbőre alá fecskendezte. A kivonatból naponta 1/2—10 cm­­ nyi mennyiséget fecskendezett egy egy beteg bőre alá. Sem általános, sem helybeli reactio, vagy kellemetlen szövődmény nem volt kimutatható. Az erre vonatkozó tapasztalatok tehát Spitzer észleleteit támogatják. Szerző ily módon összesen 7 sclerosisos beteget kezelt. A betegek infectiós ideje 5 és 7 hét között ingadozott. 3 beteg saját sclerosisából készített kivonattal kezeltetett. Ezen infectiós kezelés azonban semmi ered­ménynyel sem járt, mert valamennyi beteg megkapta az általános secundaer kiütést. A kiütések a szokott alakban és a rendes időben jelentkeztek. A syphilis lefolyása tehát egyáltalán nem lett megakasztva az injectiós kezelés által, még az olyan esetek­ben sem, a­melyekben a kivonat befecskendésén kivül még a sclerosisok is kiirtattak. Szerző véleménye ezek alapján olyképen alakul, hogy a syphilis lefolyásának gyöngítését vagy megakasz­­tását czélzó aktiv immunisatio semmiféle eredménynyel és siker­rel sem kecsegtet. (Wiener kiin. Wochenswift, 1905. 45. sz.) Guszmann fekvésben 2—3 perczig tartja benn. Felnőtteknél 4—5°/6-os, gyermekeknél pedig 2—3°o-os gujasanol-oldatot használ. Minthogy ezen procedúrát három egymásután következő este kell végezni, cé­lszerű egyszerre az egész mennyiséget felírni. Mérgező hatás­tól nem kell tartani. (Therap. Monatshefte, 1905. 6. füzet.) Furunculosis és folliculitis eseteiben jó eredményeket ért el Kirchhauer a levurinose nevű élesztőkészítménynyel, a­melyből naponként 3-szor adott egy-egy kávéskanálnyit az étkezések előtti időben. Két makacs esetben élesztőszappant használt, melyet esténként alkalmazva, a rászáradt habot mindig csak másnap reggel mosatta le; az eredmény jó volt. (Deutsche medizinische Wochenschrift, 1905. 18. szám.) Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Gonorrhoea 74 esetében használta Bassicalupo nápolyi kór­házi orvos a gonosant. (Wiener medizinische Presse, 1905. 34.­ szám) Eredményeit a következőkben foglalja össze: 1. A gonosan úgy a heveny, mint az idült gonorrhoea specificuma. Hatása és megbízhatósága tekintetében felülmúl minden más balzsamos szert. 2. Úgy egyedül, mint helyi kezeléssel együttesen használható A gonococcusokat átlag 12 nap alatt pusztítja el. A vizeletet erősen savi kémhatásúvá teszi. A secretiót feltűnő módon csökkenti. A fájdalmakat a vizeléskor, a merevedéseket és polluziót, nemkülön­ben hólyagláb esetén a tenesmust és a disuriát rövid idő alatt megszünteti. 3. A gonosant a gyomor nagyon jól tűri, bélzavaro­kat nem okoz és a veséket sem izgatja. Egészen ilyen értelemben nyilatkozik Maramaldi, nápolyi tanár is (Deutsche Praxis, 1905. 15. szám), a­ki még hozzáteszi, hogy a­zonosan képes meg­akadályozni a kankó átterjedését a húgycső hátulsó részére és ezzel sok szövődménynek veszi elejét. Súlyos constitutionalis hemicrania ellen Carron de la Carriére a cannabis indica huzamos használatát ajánlja. Körül­belül egy éven át kell minden este 0 015 gramm extr. cannabis indicae­t labdacsokban bevenni. A következő években elegendő időnként 1—1 hónapig használni a szert. Szerző ezen orvoslás­mód semmiféle ellenjavalatának jogosultságát nem ismeri el; káros melléktünetek állítólag sohasem fordulnak elő és a szerhez való hozzászokás sem következik be. (Presse méd, 1905. július 19.) Oxyuris vermicularis ellen Bahn a gujasanolt használja klysma alakjában nagyon jó eredménynyel. A végbelet előzőleg híg langyos szappanoldattal (felnőtteknél 150, gyermekeknél 75 cm 3), melyet 1 perczig tartat vissza, kiöblíti és azután ugyan­olyan mennyiségű gujasanol-oldatot fecskendez be és ezt bal oldal­ Hetiszemle és vegyesek. Budapest, 1905. november 24. , Jubileum. Kálin Gábor dr. paksi orvos, Tolnamegye tisztelet­beli főorvosa orvosi működésének 50. évfordulóját e hó 22.-én ünne­pelték meg. — Grasser József dr., Csákvár község orvosának tiszteletére e hó 18.-án fényes ünnepséget rendeztek tisztelői abból az alkalomból, hogy 25 éve működik az orvosi pályán. — Uj törvényszéki orvosok. Az október hónapban Budapesten tartott törvényszéki orvos vizsgálat alkalmával a következők kaptak törvényszéki orvosi képesítést: Christian János dr. budapesti gyakorló orvos, Gruber Gyula kalocsai gyakorló orvos, Hollós József dr., tanár­segéd a budapesti egyetemen, Horovitz Artur dr. tapolyi járási orvos, Wallner Emil dr. veszprémi gyakorló orvos és Dsida Sándor dr. temes­­károlyfalvi körorvos. -j­ Neubauer Adolf dr. kórházi rendelő orvos, fül-, orr- és gége­orvos lakását VI., Andrásy­ út 21. szám alá helyezte át. — Elszámolás a „Bókás János­ Emlékalapítvány“-ra való gyűj­tésről. A Budapest-Józsefvárosi Orvos-Társaság által kezdeményezett „Bókas János-Emlékalapitvány“ czéljaira rendezett gyűjtés eredménye­ként be­folyt összesen 3346 korona. Az adományozók névsora az adomá­nyozott összegek nyugtázásával az Orvosi Hetilap 1905. évi 3., 5., 7., 9., 11., 15., 21., 26. és 37. számában közöltetett. A gyűjtés eredménye 3346 kor. Időközi kamatok 48 kor. 30 fill. Összesen 3394 kor. 30 fill. Kiadás: a) Lloyd-könyvnyomda számlája (nyomtatványa bélyeg) 120 kor. b) Alapító oklevél kiállítása (Körmöczi dr. kezéhez nyugta ellen) 17 kor. Összesen 137 kor. Összes bevétel 3394 kor. 30 fillér, összes kiadás 137 kor., maradvány 3257 korona 30 fillér. A választmány meg­bízásából ezen összegből 1905. szeptember 19.-én Poór Ferencz és Haas Tivadar urak által 3300 kor. névértékű 4°/6-os magyar koronajáradék 1905. deczember 1.-től esedékes szelvényekkel vásároltatott 97 kor. 47­2 fill. napi árfolyam mellett összesen 3256 kor. 95 fill. áron. A Pesti M. Kereskedelmi Bank elszámolása szerint: 3300 kor. 4°/o m. koronajáradék 1905. szeptember 19.-én 3216 kor. 68 fill., kamat 39 kor. 97 fill., adó 30 fill., összesen 3256 kor. 95 fill. Az alapítvány czéljaira tehát a Budapesti kir. Orvos-egyesületnek átszolgáltattatott 3300 kor. névértékű 4°/6 m. koronajáradék (1905. deczember 1.-től esedékes szelvé­nyekkel), míg a fennmaradt 35 fillér a Józsefvárosi Orvos-Társaság alapjához csatoltatott. Kelt 1905. november hó 17.-én Budapesten. Kétly Károly dr. a Budapest-Józsefvárosi Orvos-Társaság elnöke. Poór Ferencz dr. a gyüjtőbizottság pénztárosa. A 85 éves keresetképtelen collega számára adakozott: Halász Andor dr. Nagyvárad 5 k., Novotny Lajos dr. Budapest 20 k. Gyűjté­sünk eddigi összege 113 k. — Új gyógyintézet elme- és kedélybetegek részére a fővárosban. A Kelenföldön, a Gellért- és Sas-hegyek ölelkezésénél, az Átlós-úttól pár lépésnyire f. hó 21.-én adták át rendeltetésének Ringer Jenő dr. gyógy­intézetét. A csendes tájékon, elég közel a nagyvároshoz s mégis elég távol a forgalom zajától, elme- és kedélybetegek enyhülésére emelték ezen egyelőre 80—100 férfibeteg befogadására szánt gyógyintézetet. Tulajdonosa sok éven át működött Laufenauer és Moravcsik tanárok klinikáján. Maga az épület a modern elmegyógyintézet minden előnyét egyesíti. A megnyitásnál jelen voltak Moravcsik dr. egyetemi tanár, Salgó dr. és Sarbó dr egyetemi magántanárok, Hajós dr. egészségügyi tanácsos, Konrád Jenő dr. a lipótmezei elmegyógyintézet igazgatója, Kaiser dr. egészségügyi felügyelő, Szabó dr. tisztifőorvos-helyettes s még számos előkelő fővárosi orvos. -­- Az erek magyar neveiről. (Tisztelt munkatársaink figyelmébe ajánlva.) Az artériák és vénák magyar elnevezései körül bizonyos ingadozást tapasztalunk, orvosi irodalmunkban, pedig ideje volna, hogy erre nézve megállapodásra jussunk. Az artériákat legrégibb orvosi könyveink szökő-ereknek nevezik. Bugáték e helyett meghonosították az „ülér“ szót, a­mely kétszeresen hibás, mert először rosszul van képezve (helyesebben : ütőér), másodszor meg mert az „ütni- ige benne helytelenül van alkalmazva. Ezzel ugyan­is a magyar mindig csak egy­szeri, vagy legfeljebb néhányszori ütés fejez ki (üt az óra stb.), a sokszor ismétlődő, szapora ütésekre ellenben a „verni" igét használja. Azért mondjuk, hogy „ver" a szivünk s nem ,,üt", s azért kell verőeret s nem ütőeret mondanunk. A vénák legrégibb magyar neve: vérér, lassú vérér, kék ér. Bugát Pál keresztelte el őket visszereknek, mert visszahozzák a vért a

Next