Orvosi Hetilap, 1906. december (50. évfolyam, 48-52. szám)

1906-12-30 / 52. szám

1906. 52. sz. ORVOSI HETILAP TUDOMÁNYOS TÁRSULATOK. Tartalom: Közkórházi orvostársulat. (XI. bemutató szakülés 1906. november 21.-én.) 1172. 1. — A Budapesti kir. Orvosegyesület Dermatologiai és Urológiai szakosztálya. (Szakülés 1906. márczius 26.-án.) 1173. 1. — A budapesti kir. orvosegyesület sebészeti szakosztálya. (Rendes ülés 1906. november hó 8.-án) 1175. 1. — A budapesti kir. orvosegyesület orr- és gégegyógyászati szakosztálya. (VI. rendes ülés 1906. október 30.-á­v) 1176. 1. Közkórházi orvostársulat. XI. bemutató szakülés 1906. november 21.-én.) Elnök : Medves Béla. Jegyző: Feldmann Ignácz. (Folytatás.) Embolia art. centr. retinae nagy mértékben javult esete. Fejér Gyula: Az embolia arteriae centr. retinae a ritka beteg­ségek közé tartozik, körülbelül tízezer szembetegre esik egy eset. Nem akarok jelen alkalommal a betegség kóroktanára, a vitás kérdésre — a cik­oretinális erek szerepét illetőleg — kiterjeszkedni, csak a betegség prognosisa és gyógykezelése szempontjából akarok pár megjegyzést tenni. A tankönyvek legnagyobb része azt állítja, hogy a betegség gyógyíthatlan, az illető szem reczehártyája elveszti érzékenységét, a papilla elhalványul és a szem rövidesen megvakul. Az irodalomban nincs sok eset közölve, melyben a látóképesség bizonyos része vissza­tért és állandóan megmaradt. Az idei szemészkongressuson volt szeren­csém egy ilyen nagy mértékben javult esetet bemutatni, melyhez jelen­leg egy másodikat csatolok. A 52 éves munka-ember folyó év szep­tember 29.-én reggel jobb szemére hirtelen megvakult. Már 10 óra­kor jelentkezett Margit-kórházi ambulantiámon az embólia typikus tükörképével, azaz a jellegzetes centrális meggypiros folttal. Az erek igen szűkek voltak, a reczehártya nagy területen borús volt. A szemet bekötöttem, belsőleg jodkalit adagoltam és a szemet azonnal circuláris módon erősen masszáltam. Három napig semmit sem látott, de nem­sokára eredmény mutatkozott, mert a látóképesség lassanként vissza­tért, három hét előtt V20 (?) volt, jelenleg pedig e/s (y), a közelben 5­0 D­-ás üveggel presbyopiájának és túllátóságának megfelelőleg a Csapodi-olvasókönyv I. sorozatát olvassa. Látótere három hét előtt nagyfokú körkörös szűkületet mutatott, jelenleg csak kívül alul szűkült. A­mi a szemfeneket illeti, az artériák szűkek, a papilla külső fele talán kissé halványabb, a centrumban a piros foltnak nyomát sem látni. A beteg vizelete normális, verőerei kissé rigidek és a szívhangok tompák, de zörej nincs. Meg vagyok győződve, hogy ezen eredményt, mint az előbb em­lített esetben, a gyorsan alkalmazott másságénak köszönhetni. A más­ságét vagyis a szemtekének ujjal való külső nyomását az embolia keze­lésében először Mauthner alkalmazta. Utána Fis­­her, Hirschberg, Klein fényes eredményt értek el vele, sőt az utóbbi az eljárást a massage diadalaként írja le. Elseimig és Fuchs nem vonják kétségbe a hasznát friss esetekben, midőn a masságét a megvakulás után pár órával alkal­mazzák. A massage az embólus szétesését, elmozdítását, zsugorodását és az érfalaknak kitágulását czélozza, vagyis némelyek szerint a circulatio gyorsítását, a nyiroknedv gyors elvezetését és a belnyomás csökke­nését idézi elő. Mauthner eredetileg a szemteke belnyomását akarta külső ujjnyomással emelni és ez által az embolust az arteria ophthalmi­­cába visszanyomni, viszont a sclerotomiával, azaz a bélnyomás csök­kentésének segélyével az embolusnak vékonyabb érbe való jutását elő­segíteni. Az ő eljárásából származott a rendszeres circuláris massage, melylyel többen kiváló eredményt értek el. A massage sikerét egy körülmény biztosítja, a gyors beavat­kozás pár órával a roham, azaz a megvakulás után, mert akkor a dugasz még eléggé puha, hogy a massage által meggyorsított véráram helyéből elmozdítsa, vékonyabb ágba sodorja vagy szétesését elő­segítse. Melegen ajánlom az eljárás gyakorlását kortársaim figyelmébe. Idült ileus operált esetei. Herczel Manó: Az idült ileus egyetlen formája, mely spontán gyógyulhat, a chronikus invaginatio, ha a betüremkedett bélrészlet önként lelökődik. Ezért mihelyt a fennálló tünetekből (a bélpassage zavarai, bélmerevedés, görcsök, csobogás, bélkalikák, hányás, esetleg tumor)­biztossággal kórisméztük a chronikus ileust, rögtön fel kell hagyni a belorvosi kezeléssel s művileg kell beavatkozni. Hogy e be­avatkozás súlyos esetekben is szép eredménynyel járhat, a következő négy eset bizonyítja. • I. Appendicitis okozta ileus. A 20 éves férfibeteget i. e. márczius 8.-án vettük fel Rókus­­kórházi II. sebészeti osztályunkra azzal az anamnesissel, hogy két és fél hó előtt hirtelen támadt, hányással járt erős gyomorgörcsei voltak, melyek néhány óra múlva teljesen megszűntek. Ezután majd két hó­napig egészen jól érezte magát. Február 19.-e óta azonban naponta vannak erős kólikaszerű, hasgörcsökkel, hányással s haspuffadással járó rohamai. Márczius 1.-e óta görcsös fájdalmai úgyszólván állandók, csak injectiókra szűnnek, gyakran csuklik, széke csak beöntésre van, szelek igen ritkán távoznak. Láza állítólag nem volt. Felvételekor a teljesen láztalan, lesoványodott, különben ép szervezetű betegnél a has igen puffadt, mindenütt érzékeny, időnként élénk, látható bélperistaltica és korgás jelentkezik. Kifejezett resistentia sehol sem mutatható ki, a rectális vizsgálat negatív. Pulsus 88, erőteljes. Műtét márczius 9.-én. Behatolás a jobb musc. rectus külső szélén azon feltevésben, hogy a stenetikus jelenségek chronikus appendicitis által okoztatnak. Egy gyermekkor vastagságára tágult és a kis meden­­czébe lenőtt vékonybélkacs leválasztása közben a bélkacs külső oldalán fekvő, a medenczébe nyúló nagy tályogüreg nyílt meg körülbelül 1 liter sűrű, dögbűzű tartalommal. A tályogüreg falához vonul a csúcsán per­forált, 16 cm. hosszú féregnyúlvány, melynek typikus resectioját végez­zük. Ezután rendkívüli nehézségek között iparkodunk az erősen lenőtt s többszörösen megtört vékonybelet az összenövések közül felszabadí­tani, a­mi végre sikerül is, de közben az egyes bélkacsok közt fekvő két újabb nagyökölnyi tályogűr nyílik meg. Ezen üregek kitamponálása s a több helyen beszakadt bélserosa varrása után a hasat részben bevarrjuk. A belstenosis elsődleges oka tehát ez esetben az appendicitis, mely a féregnyúlvány perforatioja által multiplex tályogképződésre és a vékonybél erős lenövésére vezetett. A tályogok által okozott mecha­nikai összenyomatás, kapcsolatban a bélkacsok többszörös megtölté­sével, hozta létre a chronikus passagezavart. Ezen féregnyúlványláb okozta Ileus Marion beosztása szerint a második korai csoporthoz tartozik, mely a lábfolyamat alatt támad. Feltűnő ez esetben azon körülmény, hogy a betegség lappangva, tel­jesen láztalanul fejlődött és hogy az ileus aránylag későn, hosszú két havi euphoria után jött létre. Az iVs óráig tartó igen nehéz műtét után a beteg erős collap­­susban volt s csak napokig folytatott kitartó excitálás után jött magá­hoz. A műtét utáni nyolczadik napon nagy bélsársipolya képződött, melyen át kezdetben csaknem az összes bélsár kiürült; naponként két­szeri fürdetésre s kötözésre azonban ez a sipoly gyorsan összehúzódott, a beteg állapota is rohamosan javult, úgy hogy május 23.-án teljesen gyógyultan bocsátották el. II. Csepleszketeg által okozott vékoni­bél-lefűzödés következtében támadt ileus. Cz. Pálné, 29 éves nő, 15 éves korában hashártyalobot (perit, tuberc. ?) állott ki, melylyel nyolcz hétig feküdt, ugyanakkor bal alkar­jának feszítő oldalán tályog operáltatott. Azóta gyakori székrekedés. 1906. márczius havában görcsös hasfájdalmai voltak hányással, szék- és szélrekedéssel. A fájdalmak a köldöktájon székeltek, ugyanitt erős bél­mozgások voltak láthatók. Magas beöntésre e baja megszűnt. Hasonló hélocclusiós tünetek ugyanilyen lefolyással a következő három hónap­ban vagy hatszor jelentkeztek láz nélkül. A legutolsó roham négy nappal felvétele előtt július 3.-án kezdődött az előbbieknél sokkal inten­­sívebb fájdalommal, erősebb peristalticával, állandó hányással. Állapota folyton rosszabbodván, Ángyán tanár osztályára szállítják. Felvételekor a hal köldök feletti része erősen puffadt, ugyanitt élénk peristaltikus mozgások, bélmerevedések észlelhetők, melyek jobbról balra haladnak s a bal hypochondriumon túl nem terjednek. Nyomásra legerősebb a fájdalom a köldök felett kissé jobb­oldalt, ugyanitt a kopogtatási hang dobos, míg az ezalatti részében tompult dobos. A hasban resistentia vagy ascites nem mutatható ki. Magas be­öntésre, atropinra, physostigminre az állapot csak rosszabbodik, a beteg ereje gyengül, e miatt Július 9.-én felületes chloroform-narcosisban laparotomia. Behatolás a középvonalban a köldök felett 3 cm.-rel kezdve lefelé 17 cm. hosszúságban. Puffadt, inficiált, hypertrophikus bélkacsok tolul­nak elő a hasüreg megnyitásakor. A legalsó hosszú kacs egy ujjnyi széles csepleszköteg által van leszorítva, mely a coccum alatt a peri­toneum parietaléhez rögzített A csepleszdarabot kettős alákötése után átvágjuk, mire a leszorított vékonybélkacs, melynek lefűzödési baráz­dája csak az egyik kacsán van s ez is igen kisfokú, teljesen felszabadul. Ezenkívül a vékonybelek egymással s helyenként a mesenteriummal is álszalagokkal lapszerint összenőttek s ez által többször megtörtek. Az összenövések a lehetőség szerint feloldatnak. Tuberculum a beleken sehol sem látható, csak egy helyen van a vékonybélen egy kétfillérnyi, szürkés-vörös megvastagodás Az ileocoecalis tájon legnagyobb a vékonybeleknek egymással s a coecumm­al való összenövése. A Bauhin­­billentyű környéke nem szabadítható ki az összenövések közül s így az appendix nem is látható. A legpuffadtabb vékonybélkacs bemetszése alkal­mával 1 liter sárgás-barna híg bélsár ürül s nagymennyiségű szél távozik. Bélvarrat. Toilette. Teljesen sima, láztalan lefolyás s gyógyulás. Mindezek szerint régi előrement, talán gümős, talán appendicitis­­ből kiinduló peritonitis okozta a belek multiplex megtörését s főkép az ujjnyi vastag cseplesz-köteg lenövését. Ismeretes, hogy különösen gümős peritonitis lezajlása után válnak le a csepleszből ilyen kötegek­ sokszor olyan nagy számmal, hogy a cseplesz szitaszerűleg több helyen át van sikadva. A cseplesz jobb szélének egy része által alkotott köteg ez esetben meglehetős hosszú volt s ez a körülmény magyarázza, hogy a hosszabb vékonybélkaes mesenteriumával együtt átfordulhatott a kö­­tegen s mögéje került, a mi több ízben obturatiós ileus-rohamokra vezetett, melyek szakszerű kezelésre visszafejlődtek. Ha a zsineg rövidebb vagy 1172

Next