Orvosi Hetilap, 1906. december (50. évfolyam, 48-52. szám)
1906-12-30 / 52. szám
1906. 52. sz. ORVOSI HETILAP TUDOMÁNYOS TÁRSULATOK. Tartalom: Közkórházi orvostársulat. (XI. bemutató szakülés 1906. november 21.-én.) 1172. 1. — A Budapesti kir. Orvosegyesület Dermatologiai és Urológiai szakosztálya. (Szakülés 1906. márczius 26.-án.) 1173. 1. — A budapesti kir. orvosegyesület sebészeti szakosztálya. (Rendes ülés 1906. november hó 8.-án) 1175. 1. — A budapesti kir. orvosegyesület orr- és gégegyógyászati szakosztálya. (VI. rendes ülés 1906. október 30.-áv) 1176. 1. Közkórházi orvostársulat. XI. bemutató szakülés 1906. november 21.-én.) Elnök : Medves Béla. Jegyző: Feldmann Ignácz. (Folytatás.) Embolia art. centr. retinae nagy mértékben javult esete. Fejér Gyula: Az embolia arteriae centr. retinae a ritka betegségek közé tartozik, körülbelül tízezer szembetegre esik egy eset. Nem akarok jelen alkalommal a betegség kóroktanára, a vitás kérdésre — a cikoretinális erek szerepét illetőleg — kiterjeszkedni, csak a betegség prognosisa és gyógykezelése szempontjából akarok pár megjegyzést tenni. A tankönyvek legnagyobb része azt állítja, hogy a betegség gyógyíthatlan, az illető szem reczehártyája elveszti érzékenységét, a papilla elhalványul és a szem rövidesen megvakul. Az irodalomban nincs sok eset közölve, melyben a látóképesség bizonyos része visszatért és állandóan megmaradt. Az idei szemészkongressuson volt szerencsém egy ilyen nagy mértékben javult esetet bemutatni, melyhez jelenleg egy másodikat csatolok. A 52 éves munka-ember folyó év szeptember 29.-én reggel jobb szemére hirtelen megvakult. Már 10 órakor jelentkezett Margit-kórházi ambulantiámon az embólia typikus tükörképével, azaz a jellegzetes centrális meggypiros folttal. Az erek igen szűkek voltak, a reczehártya nagy területen borús volt. A szemet bekötöttem, belsőleg jodkalit adagoltam és a szemet azonnal circuláris módon erősen masszáltam. Három napig semmit sem látott, de nemsokára eredmény mutatkozott, mert a látóképesség lassanként visszatért, három hét előtt V20 (?) volt, jelenleg pedig e/s (y), a közelben 50 D-ás üveggel presbyopiájának és túllátóságának megfelelőleg a Csapodi-olvasókönyv I. sorozatát olvassa. Látótere három hét előtt nagyfokú körkörös szűkületet mutatott, jelenleg csak kívül alul szűkült. Ami a szemfeneket illeti, az artériák szűkek, a papilla külső fele talán kissé halványabb, a centrumban a piros foltnak nyomát sem látni. A beteg vizelete normális, verőerei kissé rigidek és a szívhangok tompák, de zörej nincs. Meg vagyok győződve, hogy ezen eredményt, mint az előbb említett esetben, a gyorsan alkalmazott másságénak köszönhetni. A másságét vagyis a szemtekének ujjal való külső nyomását az embolia kezelésében először Mauthner alkalmazta. Utána Fisher, Hirschberg, Klein fényes eredményt értek el vele, sőt az utóbbi az eljárást a massage diadalaként írja le. Elseimig és Fuchs nem vonják kétségbe a hasznát friss esetekben, midőn a masságét a megvakulás után pár órával alkalmazzák. A massage az embólus szétesését, elmozdítását, zsugorodását és az érfalaknak kitágulását czélozza, vagyis némelyek szerint a circulatio gyorsítását, a nyiroknedv gyors elvezetését és a belnyomás csökkenését idézi elő. Mauthner eredetileg a szemteke belnyomását akarta külső ujjnyomással emelni és ez által az embolust az arteria ophthalmicába visszanyomni, viszont a sclerotomiával, azaz a bélnyomás csökkentésének segélyével az embolusnak vékonyabb érbe való jutását elősegíteni. Az ő eljárásából származott a rendszeres circuláris massage, melylyel többen kiváló eredményt értek el. A massage sikerét egy körülmény biztosítja, a gyors beavatkozás pár órával a roham, azaz a megvakulás után, mert akkor a dugasz még eléggé puha, hogy a massage által meggyorsított véráram helyéből elmozdítsa, vékonyabb ágba sodorja vagy szétesését elősegítse. Melegen ajánlom az eljárás gyakorlását kortársaim figyelmébe. Idült ileus operált esetei. Herczel Manó: Az idült ileus egyetlen formája, mely spontán gyógyulhat, a chronikus invaginatio, ha a betüremkedett bélrészlet önként lelökődik. Ezért mihelyt a fennálló tünetekből (a bélpassage zavarai, bélmerevedés, görcsök, csobogás, bélkalikák, hányás, esetleg tumor)biztossággal kórisméztük a chronikus ileust, rögtön fel kell hagyni a belorvosi kezeléssel s művileg kell beavatkozni. Hogy e beavatkozás súlyos esetekben is szép eredménynyel járhat, a következő négy eset bizonyítja. • I. Appendicitis okozta ileus. A 20 éves férfibeteget i. e. márczius 8.-án vettük fel Rókuskórházi II. sebészeti osztályunkra azzal az anamnesissel, hogy két és fél hó előtt hirtelen támadt, hányással járt erős gyomorgörcsei voltak, melyek néhány óra múlva teljesen megszűntek. Ezután majd két hónapig egészen jól érezte magát. Február 19.-e óta azonban naponta vannak erős kólikaszerű, hasgörcsökkel, hányással s haspuffadással járó rohamai. Márczius 1.-e óta görcsös fájdalmai úgyszólván állandók, csak injectiókra szűnnek, gyakran csuklik, széke csak beöntésre van, szelek igen ritkán távoznak. Láza állítólag nem volt. Felvételekor a teljesen láztalan, lesoványodott, különben ép szervezetű betegnél a has igen puffadt, mindenütt érzékeny, időnként élénk, látható bélperistaltica és korgás jelentkezik. Kifejezett resistentia sehol sem mutatható ki, a rectális vizsgálat negatív. Pulsus 88, erőteljes. Műtét márczius 9.-én. Behatolás a jobb musc. rectus külső szélén azon feltevésben, hogy a stenetikus jelenségek chronikus appendicitis által okoztatnak. Egy gyermekkor vastagságára tágult és a kis medenczébe lenőtt vékonybélkacs leválasztása közben a bélkacs külső oldalán fekvő, a medenczébe nyúló nagy tályogüreg nyílt meg körülbelül 1 liter sűrű, dögbűzű tartalommal. A tályogüreg falához vonul a csúcsán perforált, 16 cm. hosszú féregnyúlvány, melynek typikus resectioját végezzük. Ezután rendkívüli nehézségek között iparkodunk az erősen lenőtt s többszörösen megtört vékonybelet az összenövések közül felszabadítani, ami végre sikerül is, de közben az egyes bélkacsok közt fekvő két újabb nagyökölnyi tályogűr nyílik meg. Ezen üregek kitamponálása s a több helyen beszakadt bélserosa varrása után a hasat részben bevarrjuk. A belstenosis elsődleges oka tehát ez esetben az appendicitis, mely a féregnyúlvány perforatioja által multiplex tályogképződésre és a vékonybél erős lenövésére vezetett. A tályogok által okozott mechanikai összenyomatás, kapcsolatban a bélkacsok többszörös megtöltésével, hozta létre a chronikus passagezavart. Ezen féregnyúlványláb okozta Ileus Marion beosztása szerint a második korai csoporthoz tartozik, mely a lábfolyamat alatt támad. Feltűnő ez esetben azon körülmény, hogy a betegség lappangva, teljesen láztalanul fejlődött és hogy az ileus aránylag későn, hosszú két havi euphoria után jött létre. Az iVs óráig tartó igen nehéz műtét után a beteg erős collapsusban volt s csak napokig folytatott kitartó excitálás után jött magához. A műtét utáni nyolczadik napon nagy bélsársipolya képződött, melyen át kezdetben csaknem az összes bélsár kiürült; naponként kétszeri fürdetésre s kötözésre azonban ez a sipoly gyorsan összehúzódott, a beteg állapota is rohamosan javult, úgy hogy május 23.-án teljesen gyógyultan bocsátották el. II. Csepleszketeg által okozott vékonibél-lefűzödés következtében támadt ileus. Cz. Pálné, 29 éves nő, 15 éves korában hashártyalobot (perit, tuberc. ?) állott ki, melylyel nyolcz hétig feküdt, ugyanakkor bal alkarjának feszítő oldalán tályog operáltatott. Azóta gyakori székrekedés. 1906. márczius havában görcsös hasfájdalmai voltak hányással, szék- és szélrekedéssel. A fájdalmak a köldöktájon székeltek, ugyanitt erős bélmozgások voltak láthatók. Magas beöntésre e baja megszűnt. Hasonló hélocclusiós tünetek ugyanilyen lefolyással a következő három hónapban vagy hatszor jelentkeztek láz nélkül. A legutolsó roham négy nappal felvétele előtt július 3.-án kezdődött az előbbieknél sokkal intensívebb fájdalommal, erősebb peristalticával, állandó hányással. Állapota folyton rosszabbodván, Ángyán tanár osztályára szállítják. Felvételekor a hal köldök feletti része erősen puffadt, ugyanitt élénk peristaltikus mozgások, bélmerevedések észlelhetők, melyek jobbról balra haladnak s a bal hypochondriumon túl nem terjednek. Nyomásra legerősebb a fájdalom a köldök felett kissé jobboldalt, ugyanitt a kopogtatási hang dobos, míg az ezalatti részében tompult dobos. A hasban resistentia vagy ascites nem mutatható ki. Magas beöntésre, atropinra, physostigminre az állapot csak rosszabbodik, a beteg ereje gyengül, e miatt Július 9.-én felületes chloroform-narcosisban laparotomia. Behatolás a középvonalban a köldök felett 3 cm.-rel kezdve lefelé 17 cm. hosszúságban. Puffadt, inficiált, hypertrophikus bélkacsok tolulnak elő a hasüreg megnyitásakor. A legalsó hosszú kacs egy ujjnyi széles csepleszköteg által van leszorítva, mely a coccum alatt a peritoneum parietaléhez rögzített A csepleszdarabot kettős alákötése után átvágjuk, mire a leszorított vékonybélkacs, melynek lefűzödési barázdája csak az egyik kacsán van s ez is igen kisfokú, teljesen felszabadul. Ezenkívül a vékonybelek egymással s helyenként a mesenteriummal is álszalagokkal lapszerint összenőttek s ez által többször megtörtek. Az összenövések a lehetőség szerint feloldatnak. Tuberculum a beleken sehol sem látható, csak egy helyen van a vékonybélen egy kétfillérnyi, szürkés-vörös megvastagodás Az ileocoecalis tájon legnagyobb a vékonybeleknek egymással s a coecummal való összenövése. A Bauhinbillentyű környéke nem szabadítható ki az összenövések közül s így az appendix nem is látható. A legpuffadtabb vékonybélkacs bemetszése alkalmával 1 liter sárgás-barna híg bélsár ürül s nagymennyiségű szél távozik. Bélvarrat. Toilette. Teljesen sima, láztalan lefolyás s gyógyulás. Mindezek szerint régi előrement, talán gümős, talán appendicitisből kiinduló peritonitis okozta a belek multiplex megtörését s főkép az ujjnyi vastag cseplesz-köteg lenövését. Ismeretes, hogy különösen gümős peritonitis lezajlása után válnak le a csepleszből ilyen kötegek sokszor olyan nagy számmal, hogy a cseplesz szitaszerűleg több helyen át van sikadva. A cseplesz jobb szélének egy része által alkotott köteg ez esetben meglehetős hosszú volt s ez a körülmény magyarázza, hogy a hosszabb vékonybélkaes mesenteriumával együtt átfordulhatott a kötegen s mögéje került, a mi több ízben obturatiós ileus-rohamokra vezetett, melyek szakszerű kezelésre visszafejlődtek. Ha a zsineg rövidebb vagy 1172