Orvosi Hetilap, 1907. július (51. évfolyam, 27-30. szám)

1907-07-07 / 27. szám

1907. 27. sz. ORVOSI HETILAP . TUDOMÁNYOS TÁRSULATOK. Tartalom : Közkórházi orvostársulat. (VI. bemutató szakülés 1907 április 24.-én.) 49-8­­. — "A budapesti kir. orvosegyesület sebészeti szakosztálya. (III . ülés 1907 február hó 28.-án.) 500. 1. — Szegedi Orvosegyesület. (1907 április 10.-én tartott ülés.) 501. 1.­­ Erdélyi Muzeum-Egylet orvos-természettudományi szakosztálya. (1907. évi február hó 23.-án tartott IV. szakülés.) 502. 1. Közkórházi orvostársulat. (VI. bemutató ülés 1907 április 24.-én.) Elnök: Medves Béla Jegyző: Török Béla. Witzel-féle cholecystotomia esete. Pólya Jenő: A 31 éves napszámosnő 8 hó óta gyomor­­­görcsökben szenved, melyek majdnem minden héten megjelennek s néhány óráig tartanak. Ezen alkalommal zöldessárga folyadé­kot is szokott hányni. A karlsbadi kúra csak múló javulást hozott és azért folyó évi február 25.-én a szt. Margit-kórházba vétette fel magát. A meglehetősen halvány és lesoványodott beteg mellkasi szervei épek. Öt hónapos terhességnek megfelelő nagyságú méh. A jobb bordaív alatt az epehólyagnak megfelelő fájdalmasság nyomásra, a­mely mély belégzéskor fokozódik. A has egyébként puha, nem érzékeny. Diagnosis : Cholecystitis chronica, cholelithiasis. Műtét 1907 február 27 -én. Behatolás a jobb rectuson át. Az epehólyag körülbelül lúdtojásnyi, benne számos kő van ; eze­ket az epehólyag megnyitása után kiürítjük, a­midőn is zavaros epével 54 sárga facettált kő távozik. Most az epehólyag serosá­­ját az epehólyag egész hosszában bemetszszü­k, s a muscularis és serosa között haladva az epehólyagot ágyából kifejtjük. Az elő­tűnő a.­cysticát catguttal lekötjük, ép így a cysticust is, s azután az epehólyagot eltávolítjuk. A csonk és a májágy felett a serosát kétsoros Lerabert-varrattal összevarrjuk. Ezután a hashártyát tovafutó, az izmot és fasciát csomós, a bőrt szintén tovafutó varrattal egyesítjük. Collodiumcsík: A lefolyás teljesen sima, láztalan. Fonálkiszedés a 8. napon, a seb per primum egyesült. Három héttel a műtét után (már­czius 23) teljesen gyógyulva távozott. Azóta görcsei nem jelent­keznek. Április hóban abortus, mely simán folyt le. A Witzel-féle eljárás az epehólyagkiirtás terén nagy hala­dást jelent. A gyógyulás viszonyait egyszerűsíti, a gyógyulás tartamát megrövidíti, s az utólagos sérvképződés és adhaesiós nehézségek veszélyét csökkenti. Műtéttel meggyógyított diffus genyes hasúnártyagyuladás. Pólya Jenő: A 36 éves asszonynak 1906 februárjától kez­dődőleg emésztési és székletéti zavarai voltak. 1906 április 24.-én hirtelen heves fájdalmakat kapott hasában, melyek annyira fokozódtak, hogy kínjában hentergett. Egyszersmind hányás, csuklás jelentkezett, a szék és szél elakadt. Mivel állapota 4 napon át folyton rosszabbodott, április 28.-án a szt. Margit-kórházba vétette fel magát. Április 29 .-én láttam a beteget a következő jelen állapot­ban : A jól fejlett és táplált nő hasa hordószerűen felpuffadt, mindenütt a legkisebb érintésre is rendkívül érzékeny, folyton hány, csuklik, pulsusa kicsiny, könnyen elnyomható, száma 140, a légzés szapora, erőlködő, a hőmérsék 37­9. A genitális vizsgálat negatív. Szelek magas beöntésre sem indulnak. Diagnosis: Peritonitis diffusa verosimiliter ex appendicitide. Műtét rögtön aethernarcosisban. Bemetszés a köldöktől a symphysisig a középvonalban. A belek mind erősen puffadtak, egymáshoz fibrinosus álhártyákkal rögzítettek, közülük mindenün­nen, valamint a gyomor tájáról is zavaros, genyes savó, másutt tiszta geny ürül. Az appendix ép. A méh puha, a rendesnél nagyobb, hozzá több bélkacs tapadt, körülötte geny. A gyuladás tehát úgy látszik a méh­ből indult ki. A méh környékét csíkok­kal tamponáljuk, a belekre szélesen kiterített tampont fektetünk,­­ s a hassebet néhány varrattal közelítjük. A műtét után hypo­dermoklysis. A beteg collabált, de másnap a pulsus javul, ugyan­aznap estéjén klysmára szék és szél indul, a csíkok mellett bő váladék ürül. Első csíkváltás május 10.-én. A hasseb széle nekro­­sisos, csak a fonalak tartják, s ezek kivétele után egész h­osz­­szában szétválik és belek fekk­sznek elő. A hőmérsék a műtét utáni héten normálisra szállott, május 18. és 19. én azonban 38'8—38'9-ig emelkedik újra. Ezenkívül állandó székletéti inger jelentkezik, a szék és szél elakad. A Douglasban egy nagy gyermekfejnyi daganatot érzünk, melyet ujjal megnyitunk a vég­bélen át, s melyből egy liter dögbüzü­gény ömlik. Ezután a bél­­passage újból helyreáll, a beteg láztalan lesz. Május 24. és 26.-án hasgörcsök kíséretében a szerek újra elakadnak, morphin- és atropin-befecskendezésekkel azonban e görcsöket sikerül meg­szüntetni s a bélpassaget újból szabaddá tenni. Ezután a gyógyu­­lás simán haladt tovább, a nagy sebfelü­let megtisztult, szépen sarjadzott. Június 19. én másodlagos varrat. A h­eges szélt körül­metszve, a callosus granulatiokat a belekről lehúzzuk, a meg­vastagodott fali peritoneum szélét megkeressük és csomós varra­tokkal összehúzzuk. A rectust felkeressük, hüvelyét felhasítjuk, az izmot azonban nem sikerül összehoznunk, mert a varratok a nagy diastasis miatt folyton kiszakadnak. Erős átöltő varratokkal varrjuk össze a sebet. Teljesen láztalan lefolyás, gyógyulás per primam. 1906 július 7.-én jó közérzettel gyógyulva hagyta el a kórházat. Jelenleg kövér, teljesen jól érzi magát, bélműködése jó, a genitáliákban diffus baloldali izzadmányon kívül nincs eltérés. Milkó Vilmos: Két esetben próbálták meg Witzel eljárását és megerősítheti az előadó tapasztalatát. A kihámozás könnyen sikerül, a tam­ponálás sokkal kisebb. A nagy tamponade miatt összenövés jöhet létre a cysticusesonk és a duodenum között úgy, hogy egy esetben gastro-enterostomiát kellett végezniük. Pólya Jenő: Könnyebb esetekben jól beválik az eljárás, de ahol geny van, a­hol choledochus-drainage is szükséges, nem alkalmas. Vesegümőkór ép­üretet és hólyag mellett. Vesekiirtás. Rihmer Béla: A 28 éves nőbeteg 1904-ben, utolsó terhes­sége folyamán vette észre, hogy gyakrabban kell vizelnie. 1906 ban a vizelés végén görcsök jelentkeztek és égés a húgy­csőben, s körülbelül ezen idő óta mindkét, de különösen jobb­oldali vesetáji fájdalmak. Jelenleg vizelési ingerei ingadozók, néha 2 óráig is kitartja, máskor félóránként, sőt 10 perczenként is vizel. A vizelet zavaros, de pelyhes üledékkel, kissé savi, genyet és 1/2°/oo fehérjét tartalmaz. Savállakat nem találunk, vese­­alakelemek nincsenek. A mellkasi szervek és genitáliák épek. Mindkét vese, de különösen a jobb leszállóit, az utóbbi egész terjedelmében tapintható, nem nagyobb. Cystoskopos vizsgálattal a hólyag ép, csak a jobb ureternyílás kissé belövelt. Az ureter­­katheterismus a következő eredményt adja: Jobb: 110 gm., vilá­gossárga, diffuse zavaros, genyes, savi, fis. = 1006, fagyp. = 0'38 C., geny positiv, fehérje 3°/oo;­raikroskoppal sok geny, 1—2 vörösvérsejt. Bal vese: 22 gm. vörh­enyes véres, erősen savi vizelet. Fagyp. =. 1­98 C., a vérnek megfelelő fehérjét tar­talmaz ; mikroskop alatt friss vörösvérsejtek, genysejt nincs. A betegnek vizeletével állatot oltottunk, mely 4 hét múlva gümös lett. Erre 1907 márczius 20.-án újból felvettük a szt. Margit­­kórházba és 23.-án a vesét kiirtottuk. Az ureter felső részét külön kipraeparálva, épnek találtuk és a seb elülső végébe rög­zítettük ; az ércsonkot rövidsége miatt úgy láttuk el, hogy a csiptetőket rajta hagytuk. A seb egy részét szűkítettük. Sima gyógyulás, piros egészséges sarjakkal. Jelenleg a kathéterrel vett vizeletben alig találunk genyet. Az ilyen esetek a legszebb gyógyulásra vezetnek. 498

Next