Orvosi Hetilap, 1907. november (51. évfolyam, 44-47. szám)

1907-11-24 / 47. szám

1., 1907. 47. sz. ORVOSI HETILAP TUDOMÁNYOS TÁRSULATOK. Tartalom. Magyar Tudományos Akadémia, (III. osztály ülése 1907. november hó 18.-án.) 847. 1 —Budapesti kir. Orvosegyesület. (XX. rendes tudományos ülés 1907 november hó 9.-én.) 848. 1. — Erdélyi Muzeum-Egylet orvos-természettudományi szakosztálya. (1907 október 5.-én tartott XIV. szakülés.) 850- 1. — Szemelvények külföldi tudományos társulatok üléseiből. 851. 1. 1. 847 I­­ Magyar Tudományos Akadémia. (III. osztály ülése 1907. november hó 18.-án.) Elnök : Than Károly. Jegyző: König Gyula. Orvosi érdekű előadások voltak a következők : Ónodi A. 1. t.: Az orr melléküregeinek viszonya az agyhoz. Poirier, Kocher, Fort, Horsler, Fortep, Kroenlein, Krause, Neisser és Poliak. Pfeifer megállapították azon tájboncztani viszo­nyokat, melyek az agy lebenyei, barázdái, tekervényei és a koponya között fennállanak és megjelölték azon pontokat, melyek az agy­sebészetben az erek sértése nélkül igénybe vehetők az agyban székelő kóros elváltozások, daganatok, tömlők és tályogok fel­derítésére. Az orr melléküregeinek viszonya az agyhoz Killian vizsgálatán kívül nem volt még a kutatás tárgya. Ónodi vizsgálatai több új észlelettel egészítik ki a tájboncztanra és az agysebészetre vonatkozó ismereteket. A homloküreg a legtöbbször csupán a gyrus frontalis supe­rior területének felel meg. A homloküreg kiterjeszkedhetik a gyrus frontalis medius, továbbá a gyrus frontalis inferior terüle­tére is. Felfelé a homloküreg 4—6—8 cm.-nyire terjedhet a gyrus frontalis superior és medius területében. Egyes esetekben a homlok­üreg a homloklebeny alsó felületének nagyobb részét vagy egész felületét érintheti, valamint kiterjeszkedhetik a halánték­lebeny területére is. Több esetben egyik oldali homloküreg az ellenoldali homloklebeny területét is érinti. A homloküreg meg­betegedésekor az egyéb kóroktani tényezőkön kívül az üregfal megbe­tegedése és áttörése folytán nemcsak a homloklebeny elülső domború része és alapja betegedhetik meg és a fehér agyállományban agytályog keletkezhetik, hanem támadhat agytályog az érint­kező területeken is, így a halántéklebenyben és az ellenoldali homloklebenyben is. A rostasejtek legtöbbször a homloklebeny alsó felületén a gyrus rectus és a gyrus orbitalis megfelelő részletével érintkez­nek. Előfordulhat, hogy a rostasejt bizonyos kiterjedésben a hom­loklebeny egész alsó felszínével érintkezhetik. A hátulsó rosta­sejt a középen a tuber cinereum területének felelhet meg, oldalt pedig a halántéklebeny területét érintheti. Egyes esetekben a hátulsó rostasejt átterjedhet az ellenoldalra és az ellenoldali homlok­lebeny alsó felszínének területét érintheti. A rostasejtek megbetegedésekor az egyéb kóroktani ténye­zőkön kívül az Üregfal megbetegedése és áttörése folytán az ugyan­azon oldali homloklebeny és halántéklebeny betegedhetik meg és bennük agytályogok keletkezhetnek, ép úgy az ellenoldali homlok­lebenyben is, továbbá a chiasma, valamint az azonoldali és az ellenoldali látóideg is megbetegedhetik. Az iköböl rendesen a tuber cinereummal és a halántéklebeny­nyel érintkezik. Ér­intheti az azonoldali és az ellenoldali homlok­lebeny alsó felszínét is, valamint az ellenoldali halántéklebenyt és a hidat is. Az iköböl megbetegedésekor az egyéb kóroktani tényezőkön kívül az Üvegfal megbetegedése és áttörése folytán az ugyanazon oldali és ellenoldali halántéklebeny és homloklebeny, továbbá az agykocsány és a híd betegedhetik meg, és bennük tályogok keletkezhetnek, azonkívül az azonoldali és az ellenoldali látóideg is megbetegedhetik. A felsorolt leletek magyarázatát adhatják a contralaterális agytályogok keletkezésének, valamint az egyes melléküregek terü­letébe nem eső agyrészletek megbetegedésének. Az agyvelőn át végzett homlokmetszetek a polus frontálistól 4 cm.-nyire az oldalsó agy­kamara legelülsőbb részét találták. A homlok­üregen és az agyvelőn át, továbbá csak az agyvelőn át vezetett sagit­talis metszetek a következő méreteket mutatták. A polus frontá­listól sagittális síkban az oldalsó agykamara legelülsőbb része 38, 40, 41, 45 és 47 mm.-nyi távolságban, vertikális síkban pedig a homloklebeny alapjától 18 és 20 mm.-nyi távolságban volt található. Az oldalsó kamara legelülsőbb része a homlok­üreg hátulsó falától 45, 46, 48, 51, 52 és 55 mm -nyi távol­ságban és a homloküreg elülső falától 54, 57, 58, 59, 60 és 62 mm.-nyi távolságban volt található. Az oldalsó agykamara leg­elülsőbb része vertikális síkban 20 mm.-nyi távolságban van a gyrus rectustól az iköböl vagy a hátulsó rostasejt területében. A polus frontálistól 6 cm.-nyire található homlokmetszetben az insula Reili legelülsőbb részlete. Nagyobb távolságra esik sagittális síkban a polus frontalis­tól a gyrus centralis anterior, így 8—9—10 cm.-nyire stb. A szemgödör feletti szél közepétől 4 cm.-nyire fekvő alsó homlokpont az explorativ agypunctio számára a legritkább eset­ben esik a homloküreg területébe, csupán 4 esetben észlelte ezen területen a homloküreg jelenlétét. Az orr melléküregeinek genyedése által előidézett agytályog eseteinek száma 30. Ezek közül előzetes exploratív agypunctio­­val a latens agytályog a homloklebenyben csupán három esetben volt kimutatható. A legtöbb esetben csak a bonczolat konstatálta az agytályogot. Az orr melléküregeinek megbetegedésével összefüggő agy­tályogok tanát és az exploratív agypunctiót más helyen fogja tárgyalni. 2. Terner Ernő­ „Elegyek fagyáspontcsökkenése“ czímű értekezését előterjesztette Klug Nándor r.­t. Ha vízben elektrolyt és nem elektrolyt anyagot oldunk, az összes fagyáspontcsökkenésnek a Henry­ Dalton-féle törvény szerint egyenlőnek kellene lennie a két anyag tiszta vízben észlelt fagyáspontcsökkenése összegével. Megvizsgálva ezt a kér­dést, több combinatioval arra az eredményre jutott a szerző, hogy az említett törvény csak 0'01)5° határáig érvényes. Mihelyt a fagyáspontmeghatározást ennél nagyobb pontossággal végezzük — kísérleteiben a hiba csak 0-0005° —, a következő szabály­szerűséget észleljük : Az elegyek fagyáspontcsökkenése nem tevődik össze egyszerűen a componensek fagyáspontcsökkenéseiből, hanem kisebb ezen összegnél. A különbség annál nagyobb, minél nagyobb a jelenlevő nem elektrolyt concentratiója. A fagyáspontcsökkenést befolyásoló tényezők közül azok, melyek az oldószertől függenek, egyenlők, akár tiszta oldatról, akár elegyről van szó. Ha tehát még­is találtunk eltérést, ennek okát az oldott anyag valamely változásában kell keresnünk, mely az elegyítéskor beállott. Ez a változás pedig van’­ Hoff képlete RT3 szerint H­O­O- K csak az osmosisos concentratioban kereshető. 100 w Ennek kellett eredményeink értelmében csökkennie elegyítés alkal­mával. Minthogy pedig eseteinkben chemiai reactio ki volt zárva, az osmosisos concentratio oka csak az elektrolyt dissociatiojának csökkenése lehet, melyet a nem-elektrolyt hozzáadása idézett elő. Valóban nem is észlelhető az előbb említett eltérés, ha az elegy­­ben két nem-elektrolyt jelen van (Wildermann), ha tehát szabad ionok hiányoznak. Azonkívül pedig az elegyek más tulajdonsá­gaira nézve is azt találták, hogy nem vezethetők le additív úton a componensekből, ha­nem­ elektrolyt mellett elektrolyt is van jelen (oldhatóság, viscositás, elektromos vezetőképesség). Mindez a mellett szól, hogy elegyítéskor az oldat, nevezetesen a dissociált rész molekulás szerkezetében valami változás megy végbe, melyet a szerző mint a dissociatio csökkenését ismert fel. Ezen csökkenés magyarázatát a Nernss és Thomson által felállított elmélet szerint a következőkben kell keresnünk : Min­den nem-elektrolyt hozzáadása tiszta vízhez, concentratiojával egyenes arányban csökkenti dielektromos constansát vagyis szigetelő képességét (Drude). Ennek az lesz a következménye, hogy az oldószer most már nem tud annyira ellentállani a dissociált, ellenkező töltésű ionok elektrostatikai vonzásának .

Next