Orvosi Hetilap, 1907. november (51. évfolyam, 44-47. szám)
1907-11-24 / 47. szám
1., 1907. 47. sz. ORVOSI HETILAP TUDOMÁNYOS TÁRSULATOK. Tartalom. Magyar Tudományos Akadémia, (III. osztály ülése 1907. november hó 18.-án.) 847. 1 —Budapesti kir. Orvosegyesület. (XX. rendes tudományos ülés 1907 november hó 9.-én.) 848. 1. — Erdélyi Muzeum-Egylet orvos-természettudományi szakosztálya. (1907 október 5.-én tartott XIV. szakülés.) 850- 1. — Szemelvények külföldi tudományos társulatok üléseiből. 851. 1. 1. 847 I Magyar Tudományos Akadémia. (III. osztály ülése 1907. november hó 18.-án.) Elnök : Than Károly. Jegyző: König Gyula. Orvosi érdekű előadások voltak a következők : Ónodi A. 1. t.: Az orr melléküregeinek viszonya az agyhoz. Poirier, Kocher, Fort, Horsler, Fortep, Kroenlein, Krause, Neisser és Poliak. Pfeifer megállapították azon tájboncztani viszonyokat, melyek az agy lebenyei, barázdái, tekervényei és a koponya között fennállanak és megjelölték azon pontokat, melyek az agysebészetben az erek sértése nélkül igénybe vehetők az agyban székelő kóros elváltozások, daganatok, tömlők és tályogok felderítésére. Az orr melléküregeinek viszonya az agyhoz Killian vizsgálatán kívül nem volt még a kutatás tárgya. Ónodi vizsgálatai több új észlelettel egészítik ki a tájboncztanra és az agysebészetre vonatkozó ismereteket. A homloküreg a legtöbbször csupán a gyrus frontalis superior területének felel meg. A homloküreg kiterjeszkedhetik a gyrus frontalis medius, továbbá a gyrus frontalis inferior területére is. Felfelé a homloküreg 4—6—8 cm.-nyire terjedhet a gyrus frontalis superior és medius területében. Egyes esetekben a homloküreg a homloklebeny alsó felületének nagyobb részét vagy egész felületét érintheti, valamint kiterjeszkedhetik a halántéklebeny területére is. Több esetben egyik oldali homloküreg az ellenoldali homloklebeny területét is érinti. A homloküreg megbetegedésekor az egyéb kóroktani tényezőkön kívül az üregfal megbetegedése és áttörése folytán nemcsak a homloklebeny elülső domború része és alapja betegedhetik meg és a fehér agyállományban agytályog keletkezhetik, hanem támadhat agytályog az érintkező területeken is, így a halántéklebenyben és az ellenoldali homloklebenyben is. A rostasejtek legtöbbször a homloklebeny alsó felületén a gyrus rectus és a gyrus orbitalis megfelelő részletével érintkeznek. Előfordulhat, hogy a rostasejt bizonyos kiterjedésben a homloklebeny egész alsó felszínével érintkezhetik. A hátulsó rostasejt a középen a tuber cinereum területének felelhet meg, oldalt pedig a halántéklebeny területét érintheti. Egyes esetekben a hátulsó rostasejt átterjedhet az ellenoldalra és az ellenoldali homloklebeny alsó felszínének területét érintheti. A rostasejtek megbetegedésekor az egyéb kóroktani tényezőkön kívül az Üregfal megbetegedése és áttörése folytán az ugyanazon oldali homloklebeny és halántéklebeny betegedhetik meg és bennük agytályogok keletkezhetnek, ép úgy az ellenoldali homloklebenyben is, továbbá a chiasma, valamint az azonoldali és az ellenoldali látóideg is megbetegedhetik. Az iköböl rendesen a tuber cinereummal és a halántéklebenynyel érintkezik. Érintheti az azonoldali és az ellenoldali homloklebeny alsó felszínét is, valamint az ellenoldali halántéklebenyt és a hidat is. Az iköböl megbetegedésekor az egyéb kóroktani tényezőkön kívül az Üvegfal megbetegedése és áttörése folytán az ugyanazon oldali és ellenoldali halántéklebeny és homloklebeny, továbbá az agykocsány és a híd betegedhetik meg, és bennük tályogok keletkezhetnek, azonkívül az azonoldali és az ellenoldali látóideg is megbetegedhetik. A felsorolt leletek magyarázatát adhatják a contralaterális agytályogok keletkezésének, valamint az egyes melléküregek területébe nem eső agyrészletek megbetegedésének. Az agyvelőn át végzett homlokmetszetek a polus frontálistól 4 cm.-nyire az oldalsó agykamara legelülsőbb részét találták. A homloküregen és az agyvelőn át, továbbá csak az agyvelőn át vezetett sagittalis metszetek a következő méreteket mutatták. A polus frontálistól sagittális síkban az oldalsó agykamara legelülsőbb része 38, 40, 41, 45 és 47 mm.-nyi távolságban, vertikális síkban pedig a homloklebeny alapjától 18 és 20 mm.-nyi távolságban volt található. Az oldalsó kamara legelülsőbb része a homloküreg hátulsó falától 45, 46, 48, 51, 52 és 55 mm -nyi távolságban és a homloküreg elülső falától 54, 57, 58, 59, 60 és 62 mm.-nyi távolságban volt található. Az oldalsó agykamara legelülsőbb része vertikális síkban 20 mm.-nyi távolságban van a gyrus rectustól az iköböl vagy a hátulsó rostasejt területében. A polus frontálistól 6 cm.-nyire található homlokmetszetben az insula Reili legelülsőbb részlete. Nagyobb távolságra esik sagittális síkban a polus frontalistól a gyrus centralis anterior, így 8—9—10 cm.-nyire stb. A szemgödör feletti szél közepétől 4 cm.-nyire fekvő alsó homlokpont az explorativ agypunctio számára a legritkább esetben esik a homloküreg területébe, csupán 4 esetben észlelte ezen területen a homloküreg jelenlétét. Az orr melléküregeinek genyedése által előidézett agytályog eseteinek száma 30. Ezek közül előzetes exploratív agypunctioval a latens agytályog a homloklebenyben csupán három esetben volt kimutatható. A legtöbb esetben csak a bonczolat konstatálta az agytályogot. Az orr melléküregeinek megbetegedésével összefüggő agytályogok tanát és az exploratív agypunctiót más helyen fogja tárgyalni. 2. Terner Ernő „Elegyek fagyáspontcsökkenése“ czímű értekezését előterjesztette Klug Nándor r.t. Ha vízben elektrolyt és nem elektrolyt anyagot oldunk, az összes fagyáspontcsökkenésnek a Henry Dalton-féle törvény szerint egyenlőnek kellene lennie a két anyag tiszta vízben észlelt fagyáspontcsökkenése összegével. Megvizsgálva ezt a kérdést, több combinatioval arra az eredményre jutott a szerző, hogy az említett törvény csak 0'01)5° határáig érvényes. Mihelyt a fagyáspontmeghatározást ennél nagyobb pontossággal végezzük — kísérleteiben a hiba csak 0-0005° —, a következő szabályszerűséget észleljük : Az elegyek fagyáspontcsökkenése nem tevődik össze egyszerűen a componensek fagyáspontcsökkenéseiből, hanem kisebb ezen összegnél. A különbség annál nagyobb, minél nagyobb a jelenlevő nem elektrolyt concentratiója. A fagyáspontcsökkenést befolyásoló tényezők közül azok, melyek az oldószertől függenek, egyenlők, akár tiszta oldatról, akár elegyről van szó. Ha tehát mégis találtunk eltérést, ennek okát az oldott anyag valamely változásában kell keresnünk, mely az elegyítéskor beállott. Ez a változás pedig van’ Hoff képlete RT3 szerint HOO- K csak az osmosisos concentratioban kereshető. 100 w Ennek kellett eredményeink értelmében csökkennie elegyítés alkalmával. Minthogy pedig eseteinkben chemiai reactio ki volt zárva, az osmosisos concentratio oka csak az elektrolyt dissociatiojának csökkenése lehet, melyet a nem-elektrolyt hozzáadása idézett elő. Valóban nem is észlelhető az előbb említett eltérés, ha az elegyben két nem-elektrolyt jelen van (Wildermann), ha tehát szabad ionok hiányoznak. Azonkívül pedig az elegyek más tulajdonságaira nézve is azt találták, hogy nem vezethetők le additív úton a componensekből, hanem elektrolyt mellett elektrolyt is van jelen (oldhatóság, viscositás, elektromos vezetőképesség). Mindez a mellett szól, hogy elegyítéskor az oldat, nevezetesen a dissociált rész molekulás szerkezetében valami változás megy végbe, melyet a szerző mint a dissociatio csökkenését ismert fel. Ezen csökkenés magyarázatát a Nernss és Thomson által felállított elmélet szerint a következőkben kell keresnünk : Minden nem-elektrolyt hozzáadása tiszta vízhez, concentratiojával egyenes arányban csökkenti dielektromos constansát vagyis szigetelő képességét (Drude). Ennek az lesz a következménye, hogy az oldószer most már nem tud annyira ellentállani a dissociált, ellenkező töltésű ionok elektrostatikai vonzásának .