Orvosi Hetilap, 1910. március (54. évfolyam, 10-13. szám)
1910-03-06 / 10. szám
170 ORVOSI HETILAP 1910. 10. sz távozott el tőlünk. Időnként mind a kettőt látjuk, az anya maga táplál, bőséges teje van, a gyermek gyönyörű. II. eset. 1367/1909. Sz. I., 20 éves. I. terhesség. 1909 október 21.-én este 7 órakor jelentkezik a szülőszobára. Az asszonyleány 143 cm. magas. Sp. il. 240 cm., Cr. il. 260, Conj. ext. 16'5, Conj. diag. 9'5. Egyaránt szűk medencze. Conj. vera 7’5. A magzat I. koponyafekvésben. A hüvely szűk, a méhszáj ujjnyi, a magzat víz elfolyt. A promontorium könnyen tapintható. Másnap, október 22.-én, sűrü fájások közt délután 5 óráig a méhszáj 3 ujjnyira kitágult; a magzat szívhangjai jók, feje magasan a bemenet felett; az anya hőmérséke normális. A terhes leány élő magzatot kér; gyermekének apja feleségül veszi, ha a gyermekük élve születik meg. A primiparánál egy ujjnyi méhszájon elfolyt a magzatvíz s a hüvely is szűk; a 75 cm. conjugatás egyaránt szűk medenczével szemben a várakozás semmi jót sem ígér ; a burok 24 óra előtt már megrepedt, a fej most is mozgatható; ha a magzat elhal, vagy láz keletkezik, akkor nincs egyéb választás, mint egy kisebbítő műtét; a fordítás, mint prophylaxisos műtét, már elkésett; a magas fogókísérlet az adott viszonyok közt eltűnt méhszájnál is ellenjavall; nem marad más hátra, mint a magzat érdekét is tekintetbe véve, kiválasztani a medenczét tágító műtét s a császármetszés valamely fajtája közül azt, melyet emberi számítással az anyára nézve a legjobb kilátással lehet elvégezni. A puchiotomiára a medenczeszűkülés fajtája és foka (egyaránt szűk, 75 cm.), meg az a körülmény is ellenjavalat, hogy a szűk hüvelyű leány most még először szül. Ezzel a műtéttel nagyon bizonytalan marad a magzat élete s majdnem bizonyosan súlyosan megsérül az anya. A heliosteotomiáról ezek szerint a jelen alkalomból le kellett mondani. A régi császármetszés akkor kecsegtet jó kilátással, ha a szüléshez mintegy előkészülhetünk, ha a méh ürege a hüvely felől elzárt, a burok nincs még megrepedve s a hüvely is érintetlen, egészséges, tiszta, még csak meg sem volt vizsgálva. Továbbá a 20 éves, férjhez készülő leánynak a méhét csak életveszély miatt szabad kiirtani, nála még a sterilizálás sem jöhet számításba. A körülmények tehát csaknem kényszerítve egy irányba terelték a gondolatainkat s hogy az anya kívánságának megfelelő módon a magzatot élve kihozhassuk s az ő érdekét is tőlünk telhetőleg a szemünk előtt tartsuk, extraperitoneális császármetszésre határoztuk magunkat. Az indicatio mellett a műtét feltételei szintén adva voltak: a magzati anya állapota, a hőmérsék és pulsus teljesen normális, a méhszáj bőven négy ujjnyira tágult, a nyak kihúzódott. A műtét, melyhez október 22.-én este 7 órakor fogtam, Latzko szerint folyt le. A hólyagot 150 cm3 bórsavoldattal megtöltjük. Egyenes metszés a középvonalban, a hashártyának jobbrafelé letolása tompán; egy helyen, ahol a hashártyát tamponnal nehezen sikerül letolni, egy kis ollócsapás kendermagnyi nyilast ejt a hasüreg felé, ezt egy öltéssel azonnal bevarrjuk, a letolás ezután baj nélkül sikerül; a vékony, kihúzott nyakra alkalmazott hosszirányú metszés megnyitja a méhet; a fej előttünk van, a kigördítése azonban nehéz dolog; a II. koponyafekvésben, II. állásban elhelyezett magzat koponyája jobbra és hátra néz; balra és előre, oda, ahol a méhet feltárta a metszés, a homlok és az arcz tekint; a fejre alkalmazott fogó kétszer is lecsúszik, míg végre arcztartásban mégis csak sikerült kihozni a fejet; a nyak sebe vérzett s vér folyt a méhből is; a nyakat érszorítékba fogva, a lepényt kihoztam s kitömtem a méhet; a tampon átütött, ergotin nem használt s csak adrenalinnak a méh falába fecskendezésével tudtam úrrá lenni a nagy vérzés felett; erre a méh, mint a kő, úgy megkeményedett ; a kitömött méhből kicsüngő végét a tamponnak a hüvelybe vezettem s a méh nyakát formalin-catguttal egyesítettem; a nagy hasseb alsó zugából eredő parenchymás vérszivárgás csillapítására, de még azért is, mert a hasseb a műtét lefolyása közben a hüvelyboltozattal a felvágott nyakon keresztül mégis csak összenyílt, ide is felülről tampont helyeztem be. A gyógyulás délutáni hőemelkedésekkel sokáig húzódott. A 27. naptól fogva hőemelkedések már nem jelentkeztek, a hasseb azonban e közben szétvállott; azt a gyermekágy 42. napján secundaer varrattal egyesítettem. Az asszony a 63. napon távozott tőlünk. Távozási státusként ez van feljegyezve: A hüvely balfelé kúpszerűen felhúzódik, legfelső pontján ujjhegynyi csatorna, mely a bimanuálisan tapintható méh irányában halad, tehát a nyakcsatornának felel meg; a portio nem tapintható; a rendes nagyságú méhtest a hashegtől kissé balra,elül foglal helyet. A születéskor 3130 gm. súlyú, 48 cm. hosszú, 34 cm. fejkerületű magzat eleinte soványodni kezdett; az anyjának kevés volt a teje, dajkával neveltük; súlyban gyarapodva, egészségesen vitte el az anyja. III. eset. 1401/1919. H. J., 26 éves. Y. terhesség. 1909 október 30.-án délelőtt 9 órakor jött a klinikára. I. pártus 7 év előtt farfekvésben, halott magzat; II. partus 5 év előtt, 4 1/2 havi vetélés; III. partus 4 év előtt farfekvésben, halott magzat; IV. partus 12 év előtt farfekvésben, halott magzat. Az asszony 150 cm. magas. Sp. il. 240 cm., Cr. il. 280 cm.,Conj. ext. 170 cm., Conj. diag. 107. Egyaránt szűk medencze. Conj. vera 87 cm. A magzat II. tökéletes lábfekvésben. A méhszáj tünőfélben, a burok ép. A lefolyt szülések mutatják, hogy a kedvező körülmények ellenére (mind a három magzat farfekvésben feküdt) sem sikerült a magzatot életben tartani, az asszony meg mindenáron kíván élő magzatot s ezért bármilyen műtétet kész kiállani. A magzat most is medenczefekvésben, kitűnő szívhangok, a láb mintegy benne a méhszájban , az asszony multipara, a burok ép, a méhszáj tűnőfélben. Azt hiszem, hogy megrendelésre sem lehetne a műtét feltételeit és indicatióit jobban összehozni, én tehát heliosteotomiát végeztem. Bumm-tűvel subcutan vittem fel a drótot s a bal szeméremcsontot fűrészeltem át. A Bumm-tű hegyesebb mint a Döderlein-é és az utóbbinak van egy kampója is a fűrész beakasztására, ez a tű nem mehet szorosan a csonton, a kampó meg a tű visszahúzásakor megakad és szakít. Az éles Bumm-tűnek az a nagy előnye, hogy alulról vezetve, szorosan a csonton, majdnem a csonthártya alatt mehetünk előre s azt hiszem, hogy ez a szorosan a csonton való felvezetés a műtét lényege, a vérzés kevesebb az ilyen tűvezetés folytán; ha még a constrictor cumnit is az extractio előtt szélesen átmetszszük, akkor a lehetősége meg lesz adva annak, hogy elül és felül a bemenet tájékán, ahol a csontvégek tátongani fognak, tágulhat a hüvely s az erek is kevésbé fognak szétszakadni. Ebben az esetben például, amelyet leírok, vért nem vesztett az asszony. A műtét könnyen, simán folyt le s hasonló simán folyt le a gyermekágy. A műtét után körülbelül 3 cm.-nyire tátongó csontvégek lassan összenőttek. A fűrészelés helyén callus érezhető. A magzat születésekor 3775 gm.-ot nyomott, 51 cm. hosszúsággal és 36 cm. fej kerülettel. Az asszony a 16. napon kelt fel s a 24. napon gyermekével a legjobb egészségben hagyta el a klinikát. * * * A három eset felől gondolkodván, legelőször az a különös véletlen tűnik fel, hogy nálunk, ahol a szűk medencéknek az a fajtája és foka, mely nagyobb műtétekre adja az alkalmat, ritkaságszámba megy, egy hónapra (október 8.-án, 21.-én és 30.-án) halmozódott össze három olyan szülés, melynél typusos indicatiót találunk a corporális, a cervicális császármetszésre és a heliosteotomiára. Mind a három esetben az anya kívánsága, hogy bármely műtét árán a gyermeke életben maradjon. Az első esetben, teljesen érintetlen genitáliákkal, a magzatra legkönnyebb módja a szülésnek a corporális metszés. A második esetben hosszabb vajadozás után a corporális metszés az anyára fokozva veszélyes, tehát már elkésett ; a 20 éves asszonyon most már a császármetszésnek azt a módját kellett választanunk, melylyel neki legkevésbé ártunk s nem is csonkítjuk meg; mindkét czélt szolgálta az extraperitoneális cervicális metszés; a heliosteotomia ebben az esetben több okból ellenjavall volt (I. partus, szűk hüvely, egyaránt szűk medencze, 75 conj. vera). A harmadik eset meg úgy kínálja magát a heliosteotomiára, hogy e műtét elől kitérni sem lehet. A typusos feltételek s indicatiók közt hamar egymás után végzett három nagyobb műtét önkénytelenül is arra késztet, hogy felettük kritikát gyakoroljunk és őket összehasonlítsuk. Tagadhatatlan tény marad, hogy a legkönnyebb, legsimább s a magzatra is a legkedvezőbb műtét a régi császármetszés; a szigorú chirurgus kritikáját is ez a műtét állja ki legjobban; ennél a műtétnél a műtő ura a helyzetnek, váratlan meglepetések, melyekkel szemben tehetetlenül áll, nem vetődhetnek fel; az egyetlen incidens, amely operálás közben zavarólag hathat, az aromás vérzés, ezt pedig a legrosszabb esetben az erek leszorításával, amputatióval biztosan és gyorsan lehet csillapítani. Ha a fertőzés ellen is tudnánk védekezni olyan bizonyosan, mint ahogy a vérzés felett uralkodni tudunk.