Orvosi Hetilap, 1911. március (55. évfolyam, 10-13. szám)
1911-03-05 / 10. szám
55. évfolyam. 10. szám. Budapest, 1911 márczius 5. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTOM EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A budapesti kir. tud.egyetem II. sebészeti klinikájáról. (Igazgató: Réczey Imre dr. tanár, udvari tanácsos.) Adatok a cholekithiasis pathologiájához. Irta: Báron Sándor dr., műtőorvos. /. Bakteriológia. A cholelithiasis mondhatnék minden szakában bacteriumos megbetegedés. Ha vannak is a bacteriumos eredetű kövek (Aschoff és Backmeister), mégis a legtöbb epekő mikroorganismus közreműködésével jön létre. Az egyes rohamok gyengébb vagy súlyosabb fertőzések, illetve újrafertőzések eredményei. Hasonlóképp a szövődmények, úgymint pericholecystitis, cholangitis, perforates peritonitis, májtályog stb. Wright és követői ezért bacteriotherapiai alapon remélik a cholelithiasis gyógyítását elérni. Természetes tehát, hogy az epeutak bakteriológiája az újabb időben fokozott érdeklődéssel találkozott. A klinikum anyagán végzett vizsgálataim és számos kísérlet alapján következő idevonatkozó kérdésekkel foglalkoztam: 1. Tartalmaz-e az ép epehólyag bacteriumot? 2. Honnét származnak a beteg epetractusban található bacteriumok? 3. Mely külső, tehát az epetractuson kívül fekvő, és mely belső, azaz magában az epetractusban rejlő körülmények vonják maguk után az epetractus fertőződését és idézik elő a beléje jutott vagy már eredetileg ott tartózkodó bacteriumok elszaporodását? 4. Melyek az előforduló fontosabb bacteriumalakok ? Az első kérdésre vonatkozólag az egyes vizsgálók eredményei eltérők. Netter, Dapré, Naunyn, Gilbert, Myake, Duclaux stb. sterilnek találták az ép ember és állat epéjét, ha a hólyagból, a cysticusból és a hepaticusból vették, ellenben a choledochusból vett epe mindig tartalmazott bacteriumot. Ehret és Stolz ellenben kimutatták, hogy pontos tenyésztési eljárásokkal majdnem minden emberi és állati epehólyag epéjében mikroorganismus található. Eljárásuk abban csúcsosodik, hogy számos különféle táptalajra oltanak és pedig lehetőleg nagy mennyiségű epét. Ezirányú vizsgálataim, melyeket 12 élő kutyán végeztem, arra a meggyőződésre juttattak, hogy az eredmény csakugyan az alkalmazott vizsgálati eljárástól függ. Ha az egészséges állat epehólyagjából egykét „őse“-nyi epét oltottam különböző táptalajokra, az eredmény 48 órán belül mindig negatív volt. A midőn ellenben 3 — 4 cm3 epét oltottam és a culturákat huzamosabb ideig figyeltem meg, az eredmény 8 eset közül 6-ban positív volt, amennyiben 5-ször b. colit, 1-szer pedig egy hosszú Gramnegativ bacillust sikerült nyernem. Anaerob culturát két esetben készítettem negatív eredménynyel. A fentebbiek alapján az a véleményem, hogy az ép kutyaepehólyag epéje csak relative steril, azaz vagy (ami ritkább) egyáltalán nem tartalmaz mikroorganismust, vagy (a mi gyakoribb) igen keveset és csekély virulentiájút. Az ilyen epe gyakorlati (operatív) szempontból aseptikusnak tekinthető. Sem az epehólyagban, sem azon kívül, például a hasüregben, erős reactiót nem vált ki (Ehrhardt, Blasch, Kaschulin), legfeljebb vegyi ingert képvisel. Viszont fontos szerep juthat az ép epehólyagban tartózkodó bacteriumoknak az esetben, ha epepangás, vagy valamely más körülmény, például kő, trauma, vérzés által elősegítve virulenssé válnak és elszaporodnak, amikor újabb haematogén illetőleg enterogén fertőzés hozzájárulása nélkül is gyuladást idézhetnek elő. Ami a kóros epeutakban talált mikroorganismusok provenientiáját illeti, elméletileg a következő lehetőségek állanak fenn A mikroorganismusok az epeutakba juthatnak: a) direct fertőzés vagy sebzés útján (például szúrás), vagy pedig a műtétileg feltárt epetractusban kötszer, eszköz, drain által, vagy végül a bélhuzam bármely részéből, melylyel az epetractus műtét, illetőleg kóros folyamat után összeköttetésbe jutott; b) arteriosus embolia által; c) a venosus rendszer útján; d) a nyirokutak révén. TARTALOM: EREDETI KÖZLÉSEK. Báron Sándor: A budapesti kir. tud.egyetem II. sebészi kórodájáról. (Igazgató: Réczey Imre dr. tanár, udvari tanácsos ) Adatok a cholekithiasis pathologiájához. 157. lap. Dalmady Zoltán: A hydrotherapiás reactioképesség mérése. 161. lap. Arany S. Zsigmond: A szénhydrátok anyagcseréjének élet- és kórtana. 162 lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Dollinger Gyula: A budapesti kir. m. tudományegyetem I. számú sebészeti klinikájának évkönyve az 1907-1908. tanítási évről. — Sobotta J.: Az ember anatómiájának atlasza. — Lapszemle. Belorvostan. Kausch: A subcutan és intravénás táplálásról szőlőczukorral. — Williams T. Owen: A vakbélgyuladás és a táplálkozásmód összefüggése. — Idegkórtan. Levy: A tabeses és syringomyeliás csont- és izületelváltozások. — Lüdin: Az arteria vertebralis thrombosisa. — Sebészet. Riedel: A farkastorokkal szövődött egyoldali nyulajk kezelése. — Henle: A peristaltica-hormon használhatóságáról a sebészetben. — Szülészet és nőorvostan. Roth E.: Eklampsia eseteiben Stroganoff módszerével tett újabb tapasztalatok. — Gyermekorvostan. Hamburger: A verőerek merevségéről a gyermekkorban. — Húgyszervi betegségek. H. Kümmel: A vese- és hólyagtuberculosis sebészi és specifikus kezelése. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Horovitz: Atheromák elektrolysises kezelése. — Tabulae antiscleroticae és tabulae jod antiscleroticae. — Variot: Csecsemőkori hányás kezelése. 166—170. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Klinikai füzetek. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 170. lap. Vegyes hírek. 170. lap. Tudományos társulatok. 171-175. lap.