Orvosi Hetilap, 1912. április (56. évfolyam, 14-17. szám)
1912-04-07 / 14. szám
256 ORVOSI HETILAP 1912. 14. sz. Hat súlyos esetben (terjedelmes infiltratio, caverna stb.) jelentékeny resistentia-csökkenés. RQ 1005—T83. Más öt esetben (könnyű tüdő-affectio vagy a szem izolált tuberculosisos megbetegedése) többé-kevésbé jelentékeny resistentia-csökkenést találtam. RQ 1076—23. 2. Syphilis, lues hereditaria, tabes, paralysis progressiva. Primaer affectióban, friss, 3—4 hetes, nem kezelt esetekben (5) nincsen resistentia-csökkenés. Régibb esetek (3) secundaer tünetekkel, kénesőkezeléssel, erős resistentia-csökkenés. RQ 105. Ellenben nem volt resistentia-csökkenés egy 19 éves leánynál, ki egy évvel előbb szerzett luest és azóta ismételten erélyes kéneső-, jód- és salvarsankezelésben részesült, valamint egy 11 éves gyermek keratitis parenchymatosa esetében. Igen érdekes volt lues hereditariában szenvedő két 16 és 18 éves nővér esete, kiknek tabesük volt összes tüneteivel és -f- Wassermann-reactióval. Mindkét esetben nagyfokú resistentia-csökkenés mutatkozott: RQ 1 05, illetve 0 62. Tabes dorsalis további 14 esetét két csoportba osztom. Régi (4—19 év óta fennálló) hét eset semmi vagy alig számbavehető resistentia-csökkenést mutat. Korai (egy-két éves) esetek (9 eset) erős resistentiacsökkenést mutatnak. (RQ 037; 05; 06; 06; 083; 090; 1 37; P7; 227.) Paralysis progressivának csak egy esetét vizsgáltam: RQ 13 (75% resistentia), tehát kisfokú csökkenés mutatkozott. 3. Leukaemia, anaemia perniciosa (két eset). Tekintélyes resistentia-csökkenés: RQ = 0'85 és PO. 4. Carcinoma (11 eset). Carcinoma recti: két súlyos, inoperabilis eset kódexiával. Resistentia-csökkenés: RQ = 2'5. Carcinoma mammae. Két eset, egyik kachexiás, másik nem. RQ = 0 65, illetve P5. Carcinoma oesophagi. Kachexia. Erős resistentia-csökkenés. RQ = 0 83. Egy másik eset kachexia nélkül. RQ = co. Carcinoma palati. Kisfokú kachexia. RQ = 2'9. Carcinoma labii inferioris. Két esetben alig volt kachexia, RQ C oo, a harmadik esetben gyenge kachexia, kisfokú resistentia-csökkenés, RQ = 5'5. Carcinoma ventriculi inoperabile. A betegség már tíz év óta fennáll, kachexia. Vérvizsgálat gastroenteroanastomosisműtét után, resistentia-csökkenés nincs, csak 0'4%-os NaCl-ra van haemolysis, RQ0.4.1'68. A 11 carcinomás közül 6-ban volt resistentia-csökkenés. Ezek többnyire kachexiások. 4 nem kachexiásban nem csökkent a resistentia, 1 kachexiásban kissé növekedett. 4. Croupos pneumonia. Egy eset. A krízis utáni harmadik napon igen erős resistentia-csökkenés, RQ = 1. 5. Exsudatum pleuriticum. Egy eset: 37'5° hőmérsék. Resistentia-csökkenés, RQ = 1. 6. Obstipatio. Spasmusos obstipatio (opium). Jelentékeny resistentia-csökkenés, RQ = P5. Egy másik esetben, chronikus obstipatio (valószínűleg bélrenyheség), RQT9, tehát 66% resistentia. Egyéb kóresetekről, hol az ok nem volt kellőleg tisztázva, daczára, hogy resistentia-csökkenést találtunk, nem szólok. Csak egy influenzás esetet kívánok említeni, hol a hőmérsék 39'7° C volt, valamint egy nyolcnapos polyarthritis esetét 39'6° C hőmérsékkel, melyekben a RQsco, vagyis nem mutatkozott resistentia-csökkenés, ami azt bizonyítja, hogy a láz egymagában nem idéz elő resistentia-csökkenést. Hasonlóképpen nem észleltem lényeges resistentia-csökkenést a következő betegségekben: Diabetes (3 eset), köztük egy igen súlyos 7% czukorral, acetonnal stb.; hydrocephalus (egy eset), idiotismus (két eset). Szeszes italok hatása: F. J., 27 éves gyógyszerész, abstinens. Február 3.-án vérvizsgálat, semmi resistentia-csökkenés. Február 5.-én déli 12 óra 15 perckor ismét vérvizsgálat. RQCoo. Közvetlenül a vizsgálat után (ebéd előtt) 350 cm3 pezsgőt iszik. Rosszul érzi magát. Egy óra múlva (még ebéd előtt) a vérvizsgálat jól észlelhető haemolysist, resistentia-csökkenést mutat, mely később, 4 óra 15 perczkor még észlelhető, de határozottan gyengült. Ugyanazon kísérletnek egyidejűleg W. J. 23 éves gyógyszerész is aláveti magát, ki alkoholhoz szokott, erős testalkatú. Semmi hatás. Dr. S. E. Sohasem iszik szeszes italt. Január 30.-án végzett vérvizsgálat semmi resistentia-csökkenést sem mutat. Rokonaihoz utazik, február 5.-én visszatér; elutazása előtt kényszerítik, hogy két pohárka likőrt igyék. Ugyanaz nap vérvizsgálat. Tekintélyes resistentia-csökkenés, RQ 1 (5%); a másnap végzett vérvizsgálatkor a resistentia rendes, RQ 1 op. Resistentia-fokozódás. A vörös vérsejtek resistentiájának fokozódása elméletileg lehetséges és csakugyan többször észlelték is, így pl. Limbeck icterusban, Malassez ólommérgezésben, Moravitz és J. Pratt mesterséges phenylhydrazin-anaemiában (de nem vérelvonás után). Állítólag a chininis resistentia-fokozódást idéz elő (Cutore), valamint lecithiinek inficiálása is (Stassano és Billon). G. Lang gyomorrákban, Schmidlechner hólyag- és hüvelyrákban talált resistentia-fokozódást. Resistentia-növekedésről nincsen elég tapasztalatunk s erről csak azért szólunk, hogy rámutassunk arra, hogy eljárásunkkal egy csepp vérrel úgy resistentia-csökkenés, valamint fokozódás is meghatározható, mégpedig a következőképpen : Ha a rendes próba idején a lecentrifugált folyadék színtelen, akkor az üledéket hígabb, p. o. 5 cm8 0'45%-os NaCl-oldattal két percig rázzuk, majd 5 cm3 1V2%-ossal keverjük és centrifugáljuk; a folyadékot leöntjük. Ha a leöntött folyadék ezúttal színezett, akkor a maradékot 10 cm3 párolt vízben oldjuk és a két folyadékot colorimetriásan összehasonlítjuk. Ha ellenben haemolysis most sem mutatkozott volna, akkor a fenti eljárást még hígabb sóoldattal ismételjük. A resistentia-quotiens mellé azon hypotoniás oldat concentratióját írjuk, amelyet alkalmaztunk. Ha pl. 0'35% sóoldatot alkalmaztunk, az eredményt így írjuk: RQ0.35 X. Minthogy a 1/2°/p-os NaCl-oldatot physiologiás határnak vettük: ha kísérleteinkben ezt alkalmazzuk, RQ 1 05 helyett egyszerűen RQ-t írunk. A módszer leírása: Mindazok után, amiket az eljárásra vonatkozólag fentebb mondottunk, elégséges rámutatnunk arra, hogy a próbákat mindig ugyanazon mennyiségű vérrel (0 05 cm3) végezzük, mely a szokásos módon alkohol-acetonnal és végül steril physiologiás konyhasóoldattal lemosott ujj hegyéből veendő, anélkül, hogy azt sokat nyomkodnánk. 15 cm. hosszú csövet használunk, mely 1 mm. átmérőjű capillarisban végződik és a rajta levő jelig 005 cm3-t fogad be. A kémlőcsövek 10 cm. hosszúak és 0/2 cm. átmérőjűek, centrifugálásra alkalmasak. Nagyon czélszerű e kémlőcsöveket két jellel (5 és 10 cm3) ellátni. Ha a vér a capillarisban a jelig felemelkedett, akkor a cső végét óra ellenőrzése mellett 5 cm3 1/2%-os NaCloldatba merítjük, a vért a csövön át kifújjuk. Ezután gyengén rázogatjuk a próbát és pontosan két percz eltelte után a már előre lemért 5 cm3 11/2%-os NaCl-oldattal elegyítjük. Erős centrifugálás után a folyadékot tökéletesen leöntjük az üledékről. Az utóbbiba megmaradt vörös vérsejteket, 10 cm3 destillált vízben oldjuk. Ezután megállapítjuk a két folyadék haemoglobintartalmát. Ha az első folyadékot, amelyet a vörös vérsejtekről leöntöttünk, H-val, a másodikat, a vörös vérsejtek destillált vizes oldatát B-vel jelöljük, a RQ = (resistentiaquotiens). Ha a H színtelen és mi csak a resistentiae akarjuk megállapítani, akkor minden további éli" a RQ =00, azaz csak resistens vörös ." Ha ezen esetben a resistentia fokozódást 1 tározni, akkor a vörösvérsejt-maradékra öntünk, hanem 5 cm3 0'5%-osnál ^ 0'4%-os NaCl-oldatot, két perc