Orvosi Hetilap, 1913. január (57. évfolyam, 1-4. szám)
1913-01-05 / 1. szám
10 1913. 1. sz. ORVOSI HETILAP 60. 1.) Az absolut alkohol igen kis mértékben oldja a paraffint, körülbelül úgy mint a szegfűolaj (lásd erre vonatkozólag Apáthy: Die Mikrotechnik der tierischen Morphologie. I, p. 82, 1896), de lágyítja azt és metszésre alkalmatlanná teszi. b) intermediumokkal celloidinában, a közti szövet pontosabbnulmányozása czéljából. A metszetek vastagsága 8—15*. Vékonyabbat a jó beágyazás mellett sem sikerült készíteni a sajátos szerkezete miatt az anyagnak. Festés: Osmium-haematoxylin, van Giesen, utóbbi Delafield-dal felülfestve és és haematoxylin-eosin-festéssel. Szövettani vizsgálat: A metszetben kisebb-nagyobb paraffin-depot-k tűnnek fel, melyeknek átmérője 40—50 vközött váltakozik. Alakjuk megközelítőleg kerek vagy ovális. A nagyobbak többnyire élesen határoltak concentrikus rétegzettséget mutató, kötőszöveti rostoktól alkotott erősen sejtszegény capsula által, melynek vastagsága néhol 50—60 t1 értéket is elér. Van Giesen szerint festett készítményeken igen jól látható, hogy utóbbinak perifériás collagén rostjai anastomozálva csinos réczéket alkotnak a közti kötőszövet hasonló rostjaival. Vannak azonban tekintélyes nagyságú depot-k, melyek nélkülözik az éles határt és amelyeknek kerületéről finomabb vagy durvább kötőszövetrostokból álló nyúlványok haladnak a központ felé, sőt némelyek ezek közül a túloldali falat is elérik, 2—3 részre tagolva az azelőtt egységes paraffin-tömeget. A közti szövetet részben újdonképződött fiatal kötőszövet, részben különösen a széleken erősen proliferáló zsírszövet alkotja; a kötőszöveti gerendák közt sok a hgalmnasan megvastagodott, épp úgy a nagyobb, mint a kis depot-k közvetlen környezetében. A metszet aránylag kevés véreret tartalmaz; több közülök endarteriitis obliterans folytán elzáródott. A reactio legjobban kifejezett a kisebb üregek környezetében, bár vannak jól körülírt gömbsejtes infiltratiók nagyobb tömegek közelében is. A készítményekben túlnyomó a diffus infiltratio; az utóbbit, mint említem, leginkább lymphocyták alkotják, kevés az emigrált leukocyta, közülök néhány egymagvú polyblasta, elvétve plasmasejt is előfordul. Az idegentest-óriássejtek feltűnő nagy számmal vannak képviselve, többnyire a kisebb üregek falának alkotásában látszanak résztvenni, de a közti szövet rostos réczeinek hézagaiban is elég nagy számmal fellelhetők. Egy-két idegentestóriássejt igen érdekes képet nyújt. Ugyanis az egy-egy kis paraffin-depót központja körül elhelyezkedett magvakat vékony protoplasmatest veszi körül, melyből radialis plasmanyúlványok ágaznak szét, egymással dús anastomosist alkotva. Az így képződött recze a paraffintömeget vette körül. Az óriássejt nyúlványai a kis depót tokját alkotó kötőszöveti fibrillumokkal látszanak összeköttetésbe lépni; ilyen értelemben tehát az óriássejtek nyúlványai is részt vesznek a rostos recze képzésében. Paraffint óriássejtekben nem láttam. Haematoxylinnal felülfestett van Giesen-praeparatumokon jól látható, mint követi nyomon az infiltratio a kötőszövetnek az üregekbe való burjánzását és végül teljesen obliterálja azokat. Készítményeim erre nézve sok szép átmenetet nyújtanak. A fentiekből kitűnik, hogy sem a kötőszövetproductio és betokolódás, sem az infiltratio szempontjából nincsenek olyan éles határok, mint azt Graupner hiszi, aki ezek szerint két részre szeretné felosztani a paraffinomák szövettani képét és a reactiós lobot csak a kis depot környékére lokalizálja. Azt sem tartom készítményeim tüzetes átvizsgálása után valószínűnek, hogy a paraffin finomabb elosztódásában a kötőszövetnek ne volna actív szerepe, bár szívesen concedálom, hogy esetemben a meleg paraffinkezelés után előállott tumort nem lehet minden további nélkül a Graupner által észlelttel (hideg paraffinra keletkezettel) összehasonlítani. A befecskendett paraffin olvadási hőfokát kettős vízfürdőn, két 3—4 mm. átlagos átmérővel biró darabra nézve meghatároztam és azt 42° és 43° C közt levőnek találtam. Orvosi tanulmányút Amerikában. Irta: Berkovits René dr.1 A washingtoni hygiene-congressus alkalmából a „Deutsches Zentralkomité für ärztliche Studienreisen“ négyhetes tanulmányutat rendezett az Egyesült Államok keleti felében és Canadában, amelyen 200 orvos vett részt; a vezetőség szívességéből több külföldi is mehetett a társasággal (hollandi, olasz, orosz) s így Magyarországból Barra dr. (Arad) és én. A tanulmányutat a Zentralkomité kitűnően szervezte. Főtitkára, Oliven dr. (Berlin), már előzőleg három hónapig volt künn, hogy az utat előkészítse. Mindegyik városban, amelyet meglátogattunk, helyi bizottságok alakultak, rendszerint a polgármester s a legelőkelőbb orvosok és egyetemi tanárok vezetésével, amely bizottságok a legapróbb részletekig kidolgozták az ottidőzés programmját; ebből azután egyenként azt válogattuk ki, ami egy-egy csoportot érdekelt s így kalauzoltak azután bennünket. Csakis így volt lehetséges, hogy 2—3 napos tartózkodás alatt olyan rendkívül sokat láthattunk. A magános utas néha órákat elveszteget, amíg engedélyt nyer egészségügyi vagy sociális intézmények és berendezések megtekintésére s a míg a kórházakban a nagyon elfoglalt orvosok közül megfelelő vezetőt kap, addig itt minden szinte magától ment, mindenütt óráról-órára vártak bennünket, s amíg a magános érdeklődő olyan időben is érkezhetik, amikor alig láthat valamit, mielőttünk minden nyitva állott, a leggazdagabb beteganyag éppúgy, mint a legféltettebb privátlaboratórium. Az amúgy is vendégszerető amerikaiaknak különösebb okuk volt erre a készségre: amikor most először jelent meg náluk a német orvosoknak egy testülete, nagynevű egyetemi tanárok vezetésével, két kézzel ragadták meg az alkalmat, hogy megmutassák nekik, mivé fejlesztették azt, amit Európától s főleg a német egyetemektől kaptak és tanultak. Ez a készség azonban túlterjedt a szigorúan szakmabeli látnivalókon: mindenütt azon voltak, hogy a várost s annak minden nevezetességét bemutassák s a vendégszeretetnek minden jelével és lehetőségével halmozzanak el bennünket. Nemcsak a nagy banketteket értem, amelyeken a városok előkelőségei asszonyostól mindig megjelentek, ezek rendszerint sablonos dolgok, hanem azt, hogy igazán egész egyéniségüket szolgálatunkra bocsátották, legtöbbször privát autóikon vitték mindnyájunkat, az ismerkedés esélyei szerint különböző társaságokba, klubbokba hívtak meg bennünket, a feleségeik a mi hölgyeink mulattatásáról gondoskodtak s a mi mindennél is több, a kollegák egész serege majd egész napját feláldozta vezetésünkre, velünk jöttek mindenfelé s fáradhatatlanul adtak felvilágosításokat és teljesítettek tolmácsszolgálatot. Még egy momentumot akarok kiemelni. Társaságunkban nagynevű tanárok és majd minden szakmának kiváló képviselői voltak jelen, akik nemcsak különböző érdekes előadásokat tartottak a hosszú hajóúton (pl. Graser az agysebészetről, Strauss a gyomorbajok általános therapiájáról, Vossius a kancsalságról, Löffler az ultravisibilis kórokozókról, Frankel a röntgenkinographiáról vetítéssel, Caan a mesothorium-therapiáról stb.), hanem mindenütt a szakmájukba vágó dolgokat különös tanulmányuk tárgyává tették s hazafelé a hajón a tapasztaltakról be is számoltak az összeségnek, így alkalmunk volt alaposabb ismeretek szerzésére s a látottak szakszerű feldolgozására is. Társaságunk vezetője kis tanár, a kitűnő berlini klinikus volt; rajta kívül még nevesebb belgyógyászok : Aug. Hoffmann (Düsseldorf), H. Strauss, Brieger (Berlin); sebészek : Graser (Erlangen), Brunner (München); neurológusok: Hirschl (Wien), Bouman (Amsterdam), Auerbach (Frankfurt); hygienikusok : Löffler (Greifswald), Gärtner (Jena), Dieudonné (München), Pfeiffer (Hamburg), Schattenfroh (Wien), A. Weber (Kaiserl. Gesundheitsamt, Berlin) és Lennhoff, a kitűnő berlini socialhygienikus. * * * Előadás a nagyváradi orvosegylet 1912 deczember 2.-án tartott szakülésén.