Orvosi Hetilap, 1915. július (59. évfolyam, 27-30. szám)
1915-07-04 / 27. szám
362 ORVOSI HETILAP 1915. 27. sz. jön létre a fertőzés. De ezek ritka kivételek. Ghonz a tracheobronchialis nyirokmirigyek gümős megbetegedésének 184 esete között csak 14 olyan esetet talált, amelyben elsődleges tüdőgócz nem volt kimutatható. És ezen 14 eset között is csak 3 olyan akadt, amelyben a tracheobronchialis nyirokmirigyek gümős megbetegedése mellett sem a tüdőben, sem valamely más szervben semmiféle gümős gócz sem volt fellelhető. Azonban ezen három eset mindegyikében Ghon pleura-összenövéseket talált a gümős nyirokmirigyeknek megfelelő oldalon — az egyik esetben a tüdőszövetben gyanús heg is volt észlelhető — és így ezen esetekben is kétségtelenül a tüdő volt a fertőzés forrása Ugyane nézetet vallja 1060 gümőkóros gyermekhulla bonczolása alapján H. Albrecht, aki azt hiszi, hogy az elsődleges gümős góczok a bronchusok legkisebb nyirokcsomóiban keletkeznek. Ezen nyirokcsomók a bronchiolusban, annak rostos szövetében ülnek és így a belégzés útján való fertőzésre szinte teremtve vannak. Ha mindezek szerint a tracheobronchialis nyirokmirigyek gümős elfajulása nagyon gyakori, mindenesetre gyakoribb, mint azt általában hiszik, mégis ezen megbetegedés a , klinikus figyelmét rendesen csak akkor kelti fel, ha feltűnőbb jelenségeket okoz. Nem lehet czélja ezen fejtegetéseknek a tracheobronchialis nyirokmirigyek gümős megbetegedésének általános kórtünettanát és kórjelzését tüzetesebben tárgyalni. Ez alkalommal csak azon tapasztalatokról akarok beszámolni, amelyeket a Stefánia-gyermekkórházban ezen mirigyeknek a légutakba való áttörésekor szerezhettünk. Mielőtt ezt tenném, nem lesz egészen felesleges ezen mirigyek tájbonczolástani viszonyait röviden összefoglalni. A tájbonczolástani viszonyok ismerete a legfontosabb klinikai tünetek értelmezésére, nemkülönben a légutakba áttörő elsajtosodott mirigyek sebészi és bronchoskópiás kezelésére nélkülözhetetlen. A következőkben Sukiennikow nyomán ismertetem a tracheobronchialis nyirokmirigyek tájbonczolástani viszonyait. Sukiennikow szerint bronchialis és trachealis nyirokmirigyek alatt ama nyirokmirigyeket értjük, amelyek a mellkasi légzőszervek (tüdő, hörgők és légcső) nyirokereit közvetetlenül összegyűjtik, és amelyek a légcsövön, a hörgőkön és azok elágadozásain rajta fekszenek. A légcső oszlása és a hörgők mellékágainak szabályszerű elágazodása folytán a szegleteknek egész rendszere keletkezik. Ezen szegletekben találjuk a bronchialis és trachealis nyirokmirigyeket, és ezen szegletekhez van kötve majdnem valamennyi tracheobronchialis nyirokmirigy. Lukiennikon a két külső tracheobronchialis szegletet angulus tracheobronchialis dexter et sinister, a trachea belső osztási szegletét angulus tracheobronchialis inferior s. bifurcations névvel nevezi meg. Ezen három szegletben találjuk a bronchialis és trachealis nyirokmirigyek főcsoportját és Sukiennikow ezeket lymphoglandulae tracheobronchiales dextrae, sinistrae et inferiores s. bifurcations névvel jelöli meg. A tüdő hítusában és a tüdőszövetben részben extra-, részben intrapulmonalisan fekvő nyirokmirigy-csoportokat Sukiennikow lymphoglandulae bronchopulmonales neve alatt foglalja össze, minthogy ezek lymphájukat úgy a tüdőből, mint a hörgőkből és ezek elágazodásaiból kapják és ezek közül az egyes csoportokat lymphoglandulae bronchopulmonales eparteriales (a ramus eparterialis által alkotott szegletben fekvő nyirokmirigy-csoport részére), lymphoglandulae broncho-, pulmonales ventrales., II. stb. dextrae et sinistrae (ama. csoportok számára, amelyek a jobb és bal I. ventralis, illetőleg a jobb és bal II. ventralis stb. ág eloszlása által keletkezett szegletekben találhatók) névvel különbözteti meg. (L. az 1. ábrát.) A szabályszerű csoportokban elhelyeződött és a tracheobronchialis és bronchialis elágazodási szegletekhez kötött nyirokmirigyeken kívül, amelyeknek főként gyűjtő szerepük van, még egyes és láncszerűen elrendeződött nyirokmirigyek is találhatók, amelyek a hörgők bármely részére támaszkodhatnak, és amelyek mint összekötő tagok szerepelnek a fent leírt főcsoportok között. Ezen főcsoportok közötti összeköttetés szabályszerű és állandó, de nem állapítható meg ily szabályszerűség az összeköttetést létesítő nyirokmirigyek számát illetőleg, kivéve két állandó lánczot, mely a főbronchusok mentén halad felfelé és a bronchopneumonalis csoportokat összeköti a tracheobronchialis csoportokkal. Ezen tracheobronchialis és bronchopulmonalis nyirokmirigyek mellett a teljesség okából még megemlítendők az elülső és hátulsó mediastinum nyirokmirigyei. (Lymphoglandulae mediastinales ant. et post.) Két feltűnő jelenség figyelemreméltó: a nyirokmirigycsoportok túlnyomóan antero-lateralis helyzete a légcsőhöz és a hörgőkhöz viszonyítva, és a nyirokmirigyek nagyobb tömege jobboldali. Mindkét jelenség főként az anatómiai viszonyokban találja magyarázatát. A második jelenségben egyéb okok is tekintetbe jöhetnek: a mellkasi szervek általános asym- Lymphogland. tracheobronch. dextr. (láncz) N. laryng. infer, dext. Lymphogland. tracheobronch. dextr. (csoport) Lgl. bronchopulm. eparterial. Jobbold. összekötőláncz Lgl. bronchopulm. ventr. I. dextr. Lgl. bronchopulm. ventr. II. dextr. Balold. összekötőláncz Lgl. bronchopulm. ventr. 1. sin. Lymphogland. tracheobronch. sin. (láncz) N. laryng. inf. sin. Lymphogl. tracheobronch. sin. (csoport) 1. ábra. Az összes tracheobronchialis és bronchopulmonalis nyirokmirigyek élűiről W. Sukiennikow szerint. A kipontozott nyirokmirigyek élűiről nem láthatók. 7 L. Ghon: 132-134. old. 8 Wl. Sukiennikow: Topographische Anatomie der bronchialen und trachealen Lymphdrüsen. Berliner klin. Wochenschr., 1903, 14., 15. és 16. sz.