Orvosi Hetilap, 1916. július (60. évfolyam, 27-31. szám)

1916-07-02 / 27. szám

1916. 27. sz. ORVOSI HETILAP pontos tájékozást nyújt a rajz, ha a csontok, vagy esetleg a lágyrészek harántmetszetét is belerajzoljuk atlaszokból. Hogy a pontoknak a bőrre rajzolása alkalmával hibát ne ejtsünk, a golyót metsző egyenes végpontjait nem ólom­karikák felragasztásával egymás után határozzuk meg, mert e közben a beteg elmozdulhat és az eként rajzolt egyenes a golyót nem metszi, hanem az összetartozó két pontot egy­idejűleg jelöljük. Erre a czélra szülészeti mérő­körzőt hasz­nálunk. Megszűkítjük a diaphragmát, ilyenkor élesebben látunk, a kezünket, a­melyben a körzőt tartjuk, a Röntgen-sugaraktól védjük és biztosítjuk azt is, hogy nem lejtős, hanem vízszintes vonal végpontjait határozzuk meg. A körzőt addig csúsz­tatjuk, míg a végpontjain lévő két gömböcske a golyó árnyé­kával egybeesik. Ekkor a körzőt megszorítva helyzetében rögzítjük és a pontokat világosan felrajzoljuk. Ha a felrajzo­láskor nem alkalmazunk erős világítást, a szem adaptatiója nem szenved, úgy hogy rögtön a másik két pont meghatáro­zásához foghatunk. Elischer a pontok felrajzolásához kényel­mesen kezelhető külön körzet szerkesztett. BJ Photogrammetriai eljárás. Ha a 4-pont-eljárás bármi oknál fogva nem alkalmazható, akkor a photogrammetriai eljárást, vagy a módosított keresztfelvételeket vesszük igénybe. A photogrammetriai eljárást úgy módosítottuk, hogy a golyó helyének a meghatározása, valamint a nyert adatoknak a testre való átvitele nem számítás útján, hanem grafikailag, illetve, mivel itt térbeli kiterjedésről van szó, plasztikailag történik. A beteg testére elől valahol a vélt golyó környékén egy 2 milliméter vastag ólomdrótból készült gyűrűnagyságú karikát ragasztunk és a karika közepét a bőrön dermograph­­ozeruzával megjelöljük. A beteg hátára körülbelül a karika magasságában egy 8—10 centiméter hosszú egyenes drótot ragasztunk. Ennek a helyét is pontosan felrajzoljuk a bőrre. A karika a lámpaállás későbbi reprodukálására, a drót pedig a nyert adatoknak a bőrre való átvitelére szolgál. A beteget ráfektetjük a photograph-lemezre és a Röntgen-lámpa közép­pontját a lemez felett 50 centiméter magasságban egy ezerna­­szálon függő ólomsúly vezetése mellett a lemezen fekvő beteg testén elől levő ólomkarika fölé merőlegesen beállítjuk. A karika mellé egy ólomból kivágott kicsiny „l“-es számot helyezünk és megcsináljuk az első felvételt, de a rendes expositio-időnek csak a feléig exponálunk. Az expositio után a beteg teljes mozdulatlansága mellett az ólom­számot „2“-sel cseréljük ki, a lámpát vízszintes irányban 10 cm.-nyire eltol­juk és hasonlókép megcsináljuk a második expositiót. Azután a betegről levesszük a karikát meg a drótot, és a lemezt elő­hívjuk. A hátul levő egyenes drót közvetlenül a lemezen feküdt, 1. rajz. A beteg elhelyezése a kettős felvételű localisatiónál. A beteg a hátára ragasztott dróttal a fénykép-lemezen fekszik. K-nál a bőrön levő ólomkarika fölé L = lámpa A­z antikathodja a lemeztől 50 cm.-nyíre F = függősúly segítségével merőlegesen van beállítva. A pontozottan rajzolt második L'­­ lámpaállásból, melyet 10 cm.-nyi víz­szintes eltolással létesítettünk, készül ugyanarra a lemezre a második felvétel, azért annak az árnyéka egyes árnyékot ad, a hasra ragasztott ólomkarika, a testben levő golyó és az összes csontok azonban kettős árnyékot adnak. A képet a felvételről mindjárt nedves állapotban átvilágító szekrényben dermograph-fal átrajzoljuk egy ráfektetett üveglapra, az üveglapról pedig papírra. A kettős átrajzolás azért szükséges, mert a lemezről közvetlenül papírra átrajzolni nem lehet. Nem rajzolunk egyebet, mint a karika és a golyó kettős képét, meg a hátul levő ólomdrótot. A karika két árnyéka távolabb fekszik egymástól mint a golyóé, mert a golyó a testben volt, a karika pedig a test felületén, tehát távolabb a lemeztől, mint a golyó. A papírmásolatot asztalra helyezzük és a két karika középpontját vonalzóval összekötve jobbra-balra meghosszabbítjuk. Ez a vonal jelzi a lámpa­eltolás irányát. Az első felvételkor a lámpa az egyes számmal jelzett karika felett állt 50 cm.-nyi magasan. A második lámpaállás az eltolást jelző vonal irányában a második szám­mal jelzett karikával ellenkező oldalon van 10 cm.-nyire oldalt. Azért az ellenkező oldalon, mert a sugarak kereszte­ződtek. Ebből, a papírlap fölött fekvő két pontból jövő sugarak úgy adták a golyó képét, hogy a golyóban kereszteződtek. A papír fölött fekvő két lámpaállás helyét realizálhatjuk egy deszka­talpon merőlegesen álló kis deszkafallal, a­melybe 50 cm. magasságban két szeg van beverve egymástól 10 cm.-nyire. A kis deszkaállványt, melyet asztalossal házilag készíttettünk, úgy állítjuk a rajz fölé, hogy az egyik szeg merőlegesen legyen az 1-es karika fölött, a másik szeg pedig a lámpaeltolás vonalában a 2-es karikával ellenkező oldalon. Ha a két szegtől egy-egy ezernaszálat húzunk a két golyó­árnyékhoz, úgy hogy azok a levegőben kereszteződjenek, akkor a sugárjárást reprodukáltuk és ezzel a golyó helyét plasztikailag megszerkesztettük. A czérnaszálak kereszteződése helyétől egy kis centiméter­ léc­czel merőlegest bocsátunk, a papírlapra és a helyet a papíron egy ponttal megjelöljük. Ez lesz a golyó merőleges talppontja. A mérőléczen leolvassuk a golyónak a talpponttól való távolságát. Most nincs egyéb hátra, mint hogy a talppontot a beteg bőrére átvigyük. Ez 2. rajz. A kettős felvétel árnyékainak keletkezésmódja. RJ és R" = a két lámpaállás. K = a testre elől ráragasztott karika. G = a golyó. K‘ és K“ — a karika­, G‘ és G' = a golyó első és második képe. D­e a testre hátul felragasztott, harántul metszett ólom­drót, a­mely egyes (nem kettőzött) képet ad. 353

Next