Orvosi Hetilap, 1917. november (61. évfolyam, 44-47. szám)

1917-11-04 / 44. szám

1917. 44. sz. ORVOSI HETILAP Transplantatiós kísérletek mutatták, hogy a porcz rela­tíve csekély követelményekkel van a táplálkozás iránt az új talajon és ezért könnyebben gyógyul, mint más szövet. Bíreh-Hirschfeld házinyulakon végzett ilyen transplan­tatiós műtét után azt tapasztalta a mikroskopos vizsgálat alapján, hogy a porcz jól begyógyult, a normális tarsustól keskeny kötőszöveti zóna által határolva. A porczsejtek és az epithel alakja és festhetősége a rendes maradt. Sőt egy esetben, a­melyben látszólag fertőzés történt, a műtét után két nappal a szemhéj megduzzadt és nyál­­kás-genyes secretio jött létre; egy nagyobb szövetczafat lelökődött, melyet a transplantált porczdarabnak vélt. De a secretio szünetelésekor, 12 nappal a műtét után végzett vizsgálat kimutatta, hogy a porcz simán feküdt a defectus niveaujában, necrosisos tünetek hiányoztak, ellenben a közepén hámtól fosztott volt. A környezet epithelje azonban a szélek­től a porczfelületre húzódott. A mutatkozó láb daczára a porczdarab begyógyult és az epithelje a szomszéd kötőhártya epithelje által pótoltatott. De ha még felvennék, mondja Birch-Hirsch­feld, hogy a poréz hosszabb idő múlva fel­szívódnék, mint például a májba való implantatiónál, mégis idővel egy erős kötőszövet által pótoltatnék, a­mely az operált szemhéjrészletnek nagyobb erősséget adna, mint a­milyet bőr- vagy nyálkahártya-transplantatióval elérhetnénk. Érdekesnek tartom megemlíteni, hogy König czikkének közlése után Elter és Haass szerint W. Müller­ sebésztanár Rostockban alkalmazta a szabad átültetésnek ezt a módját egy 13 éves leányon, kin a lopus következtében elpusztult orrszárnyhiányt pótolta a fülből vett lebenynyel. A kezdetben jó eredményt adó műtéti területen a lupus terjedése követ­keztében új műtét vált szükségessé. Ezt az esetet csak futólag említi meg s lényegesebb­nek tartja főnökének, W. Mü­ller-nek egy másik esetét. Ez 49 éves nőre vonatkozik, kinek alsó szemhéj-endotheliomája miatt csaknem az egész alsó szemhéját el kellett távolítani (1903 február 3). A szabad lebenyt 35 cm. hosszúságban a jobb fül helixéből vágta ki. A lebenyt teljes állományával a szemhéj hiányába ültette s a fül egyik felületének bőrét a szemhéj bőrével, másik felületének bőrét a megmaradt kötő­hártyával egyesítette; a fülporcz pótolja a tarsust. A lebeny jól tapadt meg. A kozmetikai eredmény, valamint a szemhéj­zárás kitűnő, sem ectropium, sem entropium nem fejlődött ki. Maga a fülkagyló alig mutat eltérést az ép oldalihoz képest. Véleményük szerint a szemhéj pótlására a műtét e­leme ideálisnak mondható, mert úgy a functionális, mint a kozmetikai eredmény kitűnő; a szemet érintetlenül hagyja. Az első napokban a műtét után beállott kékes elszíneződése a műtéti területnek csekély necrosisra vallott, a­mi különben König esetében is észlelhető volt. A Müller-féle plastikai műtét következtében nem jelentkeznek torzító hegek sem a szemhéjon, sem környezetében, az átültetett darab megtartja a bőr rendes színét, porcztartalma miatt pedig a szemhéj megtartja normális feszültségét s ezért a szemhéjon utólag alaki elváltozások nem keletkeznek. Ideális szemhéj-szélt nyerünk, melyet a fülkagyló szabad széle ad. Ha az átültetett lebeny elhalna, még mindig vehető az érintetlen fülből lebeny s ezzel a két fül teljesen visszanyeri symmetriás voltát, bár az eltérés a két fülön enélkül is kisfokú. A szerzők egy másik esetben, mely 50 éves nőre vonatkozik, mindkét alsó szemhéjon a lupus következtében jelentkező ectropium javítása vették igénybe e plastika előnyeit olyképp, hogy a jobb alsó szemhéjat nyeles lebeny­nyel pótolták, a bal alsó szemhéj pótlására pedig a fül­kagyló szélét vették igénybe. A jobboldali alsó szemhéj plastikájára a pofa bőréből vettek nyeles lebenyt, viszont a pofa defectusának fedésére a Thiersch-lebenyt a jobb felkar hámlebenye szolgáltatta. Az ez oldalon létrejött eredményt azonban nem tartják kielégítőnek. Négy hét múltán a fülkagyló helix-antihelix közti darabjából vettek lebenyt és cutisától meg­fosztva, átültették a bal alsó szemhéj sebére olyképp, hogy a fülkagyló-görbületet illesztették az alsó szemhéj rendes gör­bületének irányába és a transplantált darabot a bőséges kötőhártyával borítható hiányba varrták. A füldefectus elvarrása fejezte be a műtétet. Az eredményt a másik oldalihoz képest kitűnőnek mondják úgy kozmetikai, mint functionális szempontból; a szemrés-zárás még álomban is tökéletes s a cornea állapota is lényegesen javult. Ajánlják a lehető gyors operálást s azt, hogy a fixáló varratok ne legyenek túlfeszesek, mert ennek következtében a seb szélén necrosis jelentkezhetik. Kötésnél bőrvaselint alkalmaznak. A szerzők későbbi közleménye­ szerint Büdinger 1902. évi czikke elkerülte figyelmüket. Büdinger két műtétnél, melyeket 1901-ben végzett, a kötőhártya és társus pótlására a füllebenyt vette, mely elülső bőrrészletből s porozból állott; a szemhéj külső bőrét pedig Büdinger a szomszédból vett nyeles lebenynyel pótolta. Büdinger tehát műtéténél nyeles és szabad lebenyt használt s a nyeles lebeny igénybevétele feltétlenül az arcz és homloktájék bizonyos fokú eltorzulását eredményezte. Tehát a szerzők eredménye kozmetikailag jobb s a műtét maga is egyszerűbb. Lexer­ szerint König szabad orrszárny-plastikáját a fülkagylóból többen végezték. Említi, hogy a fülkagylóból kimetszett­ék, melynek szabad széle az orrszárny szabad széle kell, hogy legyen, egyes esetekben necrotizált. Lexer ezt részben sebfertőzés következményének tulajdonítja, mely az orrból eredhet, részben pedig a csekély táplálkozásnak, mely csak a defectus széléből történhetik. Ezért azt ajánlja, hogy a defectus szélének felfrissítését ne végezzük egyszerű sebfelfrissítéssel, hanem ezen felfrissített csíkot befelé hajlít­suk, hogy az orr nyálkahártyájával összeköttetésben maradjon. Ezzel szélesebb érintkező sebfelületet nyerünk. Ilyen alátámasztást látunk az Esmarch-féle nyulajk­ mű­­tétnél. Lexer és Wrede-nek is vannak hasonló eljárásai. Lexer ugyan azt mondja, hogy a legszebb lesz az ilyen orrszárny­­plastica akkor, ha a sebész a részleges orrszárny-defectust úgy nagyobbítja meg, hogy az egész orrszárnyat normális határáig kimetszi s mélyedéséig pótolja. Ajánlja ezt azért, mert így jól táplált anyagot nyer és alátámasztásra a fölös­leges maradékok használhatók, így olyan orrszárnyat kap, melyet hegek nem torzítanak. Csak ha ezek a hegek a normális körvonalaknak felelnek meg, akkor teljes — fölfo­gása szerint — a kozmetikai eredmény. Lexer-nek ezen ajánlata természetesen nézetünk szerint nem vonatkozhatik olyan esetre, amilyent mi közöltünk, a­hol nem kóros folyamatok előidézte defectus pótlásáról van szó, hanem olyan trauma okozta sima szélű defectusról, melynél nem nyúlnak át széles hegkötegek a peripheriába. Traumás defectusoknál hiba volna az egész orrszárnyat eltávolítani a pótlás előtt, mert ilyen esetekben a teljesen ép szomszédos részletek a sikerült fülkagyló-átültetéssel alig látható heget eredményeznek, mint ez a mi esetünkben is tapasztalható. Lexer egyik esetében, melyben a fül­kagylóból vett ovális részlettel pótolta a leharapott orrhegyet, az átültetett részletet a beteg éjjel nyugtalankodása közben a párnák közt ledör­zsölte. Ezért ajánlja, hogy ilyen esetekben a gyógyulás ideje alatt az orr védelmére Klapp-féle szívóharangot rögzítsünk ragtapasz-csíkokkal az orr fölé, természetesen szívó­ballon nélkül. Ismétlem végül, hogy a­hol kivihető, az orrszárny vagy orrcsúcs defectusainak pótlására a fülkagylót használjuk, mint pótlására szolgáló kitűnő physiologiai anyagot, mely mód­szer mellett a fül kozmetikailag nem szenved s az arca a maga teljességében és eredeti formájában minden hegtől men­tes marad. Hogy a fül teljes leválasztása után is még órák múlva mennyire megtartja életképességét, a kezelésem alatt levő kö­vetkező eset bizonyítja: G. Gy. 17 éves szíjgyártó inas 1917 április hó 10.-én vétetett fel osztályomra. Állítólag gépkocsi gázolta el este 8 óra tájban s a mentők hozták be az anaemiás, jól fejlett és táplált fiút jobb kulcs­csonttöréssel. A mellkas és has szervei épek. A bal falcsont fölött körülbelül 40 cm2-nyi területen a bőr egy lebeny­ 591

Next