Orvosi Hetilap, 1918. november (62. évfolyam, 44-47. szám)
1918-11-17 / 46. szám
1918. 46. sz. ORVOSI HETILAP jával látunk. A rekesz felől fejlődő árnyék exsudatumra emlékeztet, azonban csak a helyzeténél fogva, különben minden (a negativ próbapunctio is) ellene szól. (Az alsó lebeny croupos pneumoniájában a rekesz fölött egy ujjnyi terület szabad, nem beszűrődött.) Természetesen a kettő kombináltan is fennállhat. Még érdekesebb tapasztalás, hogy ez a lebenyárnyék a láztalanodás után, a subfebrilis remissiókat nem számítva, mert ilyenek mindig vannak, még 1, 2 sőt 3 hétig található. Mind halványabb lesz, míg végre egyenletes halványodás után teljesen eltűnik. Croupos pneumoniában az oldódáskor foltos-góczos képet kapunk. A felszívódás tehát hosszasan történik. Ennek a tapasztalásnak praktikus jelentősége van, mert nyilvánvaló, hogy ilyen könnyű természetű, valószínűleg már oldódófélben levő pneumoniával hetekig járhatnak a betegek elfoglaltságuk után, anélkül, hogy tudnának a bajuk természetéről. Az érdekesség szempontjából említem meg, hogy az esetleg nem is köhögés vagy rövidesen előrement vérköpés, hanem egészen más panaszok miatt Röntgen-vizsgálatra elénk kerülő beteg csodálkozva igenlőleg válaszol, amidőn ilyen lebenyárnyékot találván, azt a kérdést intéztem hozzá, hogy mikor volt spanyol influenzája. A felelet ilyenkor az, hogy 1—2—3 héttel ezelőtt. Ha a Röntgen által betegnek jelzett lebeny vetületét azután klinire igen gondosan megvizsgáljuk, akárhányszor rövidült kopogtatási hangot, erősen érdes légzést, esetleg egy egészen kis területre szorítkozó crepitatiót vagy subcrepitatiót, apró hólyagú szörnyzörejeket, a pectoraliremitus vagy bronchophonia erősbödését, sokszor azonban semmit sem találunk. Ez a lebenyárnyék, véleményem szerint, nem azonos azzal a finom diffus homálylyal, amelyet mindig csak baloldalt, a bal alsó lebeny alsó felében vagy harmadában, szintén igen sokszor láthatunk a pneumonianélküli, rendesen középsúlyos vagy súlyos esetekben. Ezt a homályt a balalsó lebeny relatív légtelensége okozza, amelyet a következő tényezők, azt hiszem, megmagyarázhatnak. 1. A bal rekeszfél ilyenkor mindig magasra föltolt a szintén mindig jelenlevő meteorismus folytán. A gázzal hatalmasan telt vastagbélhajlat és a sokszor nagy gyomorhólyag a bal rekeszfelet a mellkasba magasra felboltosítják és majdnem merevvé teszik; t. i. ez a felboltosuló rekeszfél alig végez respiratiós kilengéseket. 2. A nagy lép is hozzájárulhat a bal rekeszfél magas állásához és szintén nyomhatja a bal alsó lebenyt. Ez a bal alsó lebenyhomály rövid életű ; a láztalanodás után néhány napon belül eltűnik. A lépárnyék megnagyobbodását, ha az általam ismertetett módszer szerint*vizsgáljuk, minden esetben észlelhetjük. Már az első-második lázas napon láthatjuk a pólusával többé-kevésbé a bordaív alá érő lépet. Nem olyan mély árnyékú a pólusa és nem is olyan éles kontúrokkal körülhatárolt, mint például a maláriás lépé. A lép árnyéka is hamar rendes nagyságot ölt. Az első hét végén vagy a második elején, ha a beteg láztalan lett, már ismét a bordaív fölött jelenik meg a lép pólusa. A bronchitisre és bronchiolitisre jellemző, igen gazdagon, sűrűn és a rendesnél vastagabb ágakkal diffuse, a rekeszig követhetőleg vagy körülírtabban inficiált hilus és tüdőrajzolat, a duzzadt, peribronchialis nyirokcsomók, a szív részéről pedig a gömbszerű, a rekeszen szétterülő, főleg a dilatált jobb pitvar-ívnél szélesebb középárnyék, jól ismert, mindennapi Röntgen-tapasztalások. Megemlítem, hogy két lebenyárnyékos betegen az oldódási szakban igen súlyos, folyton progrediáló disseminált tüdőtuberculosis fejlődött (észlelés a diagnostikai klinikán). * * * A betegség abortív gyógyításában a jódra gondoltunk, mint olyan chemiai szerre, amely nagyrészt a légutak nyálkahártyáján és nyirokcsomóiban, tehát ott választódik ki, ahol az ismeretlen kórokozó megtelepülését feltételezzük; bactericid hatására természetesen számítottunk. A czélunk volt, rövidesen, néhány órán belül acut jodismust okozni, kiadós jodnáthát provokálni. 25%-os jodnatrium-oldatból 4 cm3-t, tehát egy grammot inficiáltunk intravénásan. Négy-öt óránkint kontrollálva, ha jodnátha nem állott be, újból, összesen legfeljebb három ízben insiciáltunk. Ahol a jodnátha és sokszor köthártyahurut megjelent, illetőleg a már meglevő conjunctivitis súlyosbodott, ott másnapra láztalanodás következett be. Láttunk azonban láztalanodást 24 órán belül akkor is, amidőn semmiféle jodizmusra valló tünet nem fejlődött ki. « Háromheti kísérletezés eredményeképpen eddig mindössze 24 esetre tekinthetünk vissza. 15 esetben 24 óra alatt láztalanodás állott be, amely a rákövetkező napokon, néha apróbb remissióktól meg-megszakítva, meg is maradt. 7 esetben nem láttuk különösebb megváltozását a hőmenetnek. Az injectio teljesen veszélytelen. Olykor kisebb bradycardiát és majdnem mindig közvetlenül az injectio után csekély köhögési rohamot vált ki. Nem fájdalmas. Hyperthyreoidismus gyanúja esetén nem inficiáltunk. Az injectio után néhány órán belül a hőmérséklet 0 5— 1 *5 fokkal emelkedik. Két esetben bronchopneumoniában állott be láztalanodás. Ezek közül az egyik mindössze egy napra lett láztalan, majd újbóli hidegrázás, magas láz 24 óra hosszat. Megismételve az injectiót, még aznap láztalan lett. Másik két pneumonia esetében az injectio hatástalannak mutatkozott. Megpróbáltam jodnatriumot a láztalanodás beköszöntével per os továbbra szedetni, azonban a fokozódó nátha és a jelentkező jodacne miatt csakhamar abbahagyattam a szedését. Érdekes adat a jodnátriára, hogy vízszerű, erős csurgást okoz, főleg testmozgáskor, például oldalrafekvés alkalmával. A közhártyahurut miatt a betegek nem panaszkodnak. Újabban a jodnatriummal kezelt betegek közül négy a láztalanság 2., 3., sőt 5. napján pneumoniát kapott (Röntgen). Ezek közül az egyik egy jodnatrium-injectióra 24 óra múlva láztalan lett és az is maradt (Röntgen-vizsgálattal a jobb középső lebeny pneumoniája); ez a beteg igen súlyos eset benyomását tette. A másik három a szokásos módon szintén meggyógyult. Exitus eddig nem volt. Tekintetbe véve, hogy mindössze 24 esetre támaszkodom, hogy az egy vagy néhány napig tartó láztalanság még nem gyógyulás, hogy mások más szerrel (calomel, sublimat, urotropin) szintén értek el ilyen, az enyémhez nagyon hasonló eredményt, hogy az influenza legkönnyebb esetei két nap alatt amúgy is láztalanok lesznek, továbbá, hogy a legújabban beálló pneumoniák jobbindulatúnak bizonyulnak , a közölt kísérleti eredmények nem mondanak sokat. A véletlen is űzhet velünk játékot, amidőn várva-lesve, óhajtva és szenvedélylyel kutatunk. Az bizonyos, hogy nem ártottunk. Eddig úgyis csak gyermekpuskánk van e baj ellen. Közlemény a győri közkórház belbeteg-osztályáról. (Osztályvezető főorvos: Földes József dr.) Kísérletek a spanyol náthának nevezett betegség gyógykezelése terén. Irta: Krausz Mór dr., segédorvos. Minél tovább tart a helytelenül spanyol náthának nevezett influenzaszerű járvány, annál kevésbé látszik valószínűnek a Pfeiffer-bauns, aetiológiai szerepe. Jelenleg sem az ok, de még a kórkép, illetve a tüneti alakok sem állnak tisztán előttünk, annál kevésbé lehet szó therápiás behatásról, amely a betegséget kettévágja. A kiindulás tehát egy általános desinficiens vagy ellentállást kettő kell hogy legyen. Ha meggondoljuk, hogy vannak olyan anyagok, amelyek a vér antianyag-hatását valósággal fokozzák azzal, hogy az antitest-termelőkre hatva azok ingerlőképességét a szervezet javára megváltoztatják, akkor az első pillanatban önkéntelenül is arsenobenzolra gondolunk. Ha az úgynevezett spanyol náthát megjelenési alakja 601