Orvosi Hetilap, 1918. december (62. évfolyam, 48-52. szám)
1918-12-15 / 50. szám
1918. 50. sz. ORVOSI HETILAP jelenése, kiváltódása arra vall, hogy a központi idegrendszer a gátló és izgató impulzusoknak kiindulási helyét alkotó készülékei a változó ingerek hatása alatt erőtöltéseiket a maximális feszültség állapotáig felgyüjtötték és a roham maga — minden alakjában — e kérgi és kéregalatti központok erőtöltéseinek kisülése, explosiója. Az erőtöltés e rohamszerű kisülését a legkülönbözőbb alkalmi okok előidézhetik, esetleg olyanok, amelyek a periodicitást a maguk részéről is biztosítják. A parenterális erjedésnek kóros állapotai, a fehérje anyagcsere-zavarai, az ez utóbbiakat esetleg (?) feltételező egyensúlyzavarok az endocrinalis mirigyek rendszerében állanak újabban a kutatás előterében és nagy valószínűség szerint úgy fogandók fel, mint a betegség manifestatióit kiváltó tényezők. A régi vasomotoros, agyvérszegénységre, stasisra alapított rohamelméletek ma már elvesztették talajukat és jelentőségüket. Mindenesetre azonban úgy látszik, hogy az epilepsiás reagibilitás jelenlétében a vérelosztást rapide megváltoztató, exogén befolyásolt epilepsiás rohamokat kiválthatnak. 1917 októberében megkíséreltem az epilepsiás rohamoknak mellékvese-kivonatokkal — főleg a nekem hozzáférhető fonogennal — való kiváltását. E kísérletekre okot elsősorban azok az érdekes combinatiók szolgáltattak, amelyekben a migraen és az epilepsia megnyilvánulásai egymást helyettesítve állhatnak be, annak ismeretével, hogy a hemikraniás rohamok genesisének magyarázatára az úgynevezett érgörcselmélet a legelterjedtebb; másodszor az úgynevezett initiális elsáppadásnak az epilepsiás kis és nagy rohamok esetén való majdnem szabályszerű jelenléte, és harmadszor a carotisösszenyomásnak és a cocain-injectióknak részben általam is sikerrel való alkalmazása. A rohamok kiváltására a fonogen Richter 1 : 1000 oldatának 1—15 cm3-ét használtam.. Az injectióknak körülbelül egynegyede után észleltem többé-kevésbé subjective kellemetlen melléktünetek jelentkezését, anélkül, hogy a befecskendezések káros következményekkel jártak volna. Összesen 55 fonogen-injectiót végeztem 39 különböző egyénen, mégpedig 19 epilepsiáson (18 genumn és 1 organikus), 7 hysteriás, 5 idősült dementiával járó elmebetegség esetében és 8 idegrendszerileg egészséges egyénen. A 19 epilepsiásból 7 esetben typusos epilepsiás roham jelentkezett az injectio után 1/2—1/2 órán belül. A hysteriás, idősült elmebajos és idegrendszerileg normális egyéneken az esetlegesen jelenlevő adrenalin-melléktüneteken kívül egyéb változás nem volt észlelhető. Kimerítő közlemény következik. Spanyol betegséghez csatlakozó elmezavar. Irta: Strobl W. dr., a nagykállói állami elmegyógyintézet igazgatója. Az 1889—90-es években lezajlott influenza-járvány alkalmával Introsinski (Inaug.-Dissertation) és Klin (Volkmann’s Sammlung klinischer Vorträge) ismertette amaz elmebetegségeket, amelyek közvetlen az influenzához csatlakozva, utána és mint annak következményei jelentkeztek. A most lezajló spanyol betegség-pandémiával kapcsolatban alkalmunk nyílik az influenzához csatlakozó vagy utána jelentkező ismert hallucinosisoktól, acut és subacut lefolyású elmezavaroktól eltérően, a járvány súlyosságával párhuzamosan, elmebetegségeket észlelni, amelyek rendkívül gyors és súlyos lefolyásúak, így az e vidéken is előfordult járványnyal kapcsolatban alkalmam nyílt három elmezavart észlelni, mely a már gyógyulófélben levő tüdőgyuladás után állott be, s átlag 3 nap alatt halálra vezetett. Mindhárom esetben a "beteg láztalan volt, a tüdők felett physikális eltérések már alig voltak, csupán zörejek voltak kis mértékben még hallhatók, megszűnt a nehéz légzés és légszomj is, a közérzet javult, az étvágy és álom is megjött, egyedül a szívműködés, az érvelés nem állott párhuzamban az általános javulással, úgy hogy még mindig 130 és 150 között ingadozott perczenként, néha kihagyó, arythmiás volt és puha. Ez állapotnak 2112—3 napi fennállása után, minden előzetes subjectiv vagy objectiv tünet nélkül, majdnem villámcsapásszerűen jelentkezett az elmezavar. Tünetei voltak: tömeges érzékcsalódások, teljes zavartság, összefüggéstelen bőbeszéd, nevetgélés, gyönyörködés a hallottakban, látottakban és érzettekben, nagyfokú motoros nyugtalanság, kikelés az ágyból, ugrálás, éneklés és táncz, futási hajlam, teljes álmatlanság és az étkezés megtagadása. A hangulat mindhárom esetben inkább emelkedett volt, még átmenetileg sem volt lehangoltság, félelem, vagy más a hangulatot és a közérzetet kellemetlenül befolyásoló tünet. A halál collapsus következtében állott be. Az egyik eset a következő volt: Egy jó viszonyok között és megelégedésben élő családban előbb a férj, majd a feleség s utána rögtön két gyerek az influenza rendes tüneteivel betegedett meg. Úgy a férjen, mint a feleségen tüdőgyuladás csatlakozott hozzá. A férj tüdőgyuladása 3. napján meghalt. A feleség tüdőgyuladása könnyebb volt, nem volt oly elesett, hogy férje és gyerekei betegségét figyelemmel ne kísérhette volna. A férje halálát nemcsak, hogy tudomásul vette, hanem minden visszatartási kísérlet daczára a temetésére is elment, bevonszoltatta magát a kocsiba, s a menet megindulása után csakhamar kollobált és eszméletlen állapotban vitték haza. Otthon magához tért, másnap állapota súlyosbodott, de nemsokára megint javulni kezdett. Daczára ennek és daczára a férje elvesztésén való busulásának, tüdőgyuladása javult, 10. napra a tüdők fölött a physikális tünetek visszafejlődtek, jobban érezte magát, aludt és enni is kezdett, teljesen láztalan volt, csupán a pulsus volt igen szapora (140) és puha, midőn este minden előzetes jel nélkül hirtelen jókedvű lett, nevetgélve minden összefüggés nélkül beszélt, látta a férjét, aki mellette ül, ott látta a tőle előzőleg eltávolított gyerekeit, dicsekedett boldogságával, karjaival ölelő, szájával csókoló mozdulatokat végzett, kikelt az ágyból, hogy egész családjával a paradicsomba menjen, mely közvetlen a szomszédban van és oly nagyon szép. És midőn menési szándékában erőszakkal visszatartották, nem haragudott, hanem mosolyogva mondta: „ne fogjanak, hisz nem futok el.“ Megismerte az orvost, a környezetet, egy-két szóval felelt is a kérdésekre, sőt az orvosságot is elfogadta. Visszautasított azonban minden ételt, sőt a vizet is. Az egész idő alatt nem aludt, sem gyógyszerrel, sem egyéb beavatkozással álmot vagy megnyugvást nem sikerült létrehozni, ellenkezőleg, nyugtalansága fokozódott s harmadnapra kikelt az ágyból, egy pár lépést tett, majd összeesett és a beállott collapsus exitusba ment át. Spanyol betegségben történt megbetegedése előtt egészséges, jól táplált és erőteljes volt. Családjában sem fordult elő oly ideg- vagy elmebetegség, amelyből az elméjének megbetegedésére vezető dispositióra lehetett volna gondolni. Férjének elvesztése sem lehetett egyedüli lelki ok az elmezavar kifejlődésére, mert abba már beletörődni látszott. Legvalószínűbb tehát, hogy a lelki betegség kórokozói, a tüdőgyuladásban jelenlevő coccusok és egyéb bacillusok által produkált toxikus anyagok befolyásolhatták az amúgy is megviselt és kimerült szervezetet és agyat is, hogy annak nagymérvű táplálkozási zavarát s megbetegedését eredményezték. E mellett látszik bizonyítani a szívnek a viselkedése, amely akkor is, mikor minden tünet engedett, javult és mikor a kezelőorvos már a felgyógyulást remélte, állandóan igen gyenge és rossz volt, arhythmiás, puha és szapora érvelésben nyert kifejezést. Az érvelés egy esetben sem szállt lejebb 130-nál, igen gyakran 150 volt. Csak e feltevés mellett magyarázható a súlyos és gyors lefolyású elmezavar is, amely éppen a gyors lefolyás miatt nem jut észlelésre elmeorvosnak, ki a legtöbb elmezavart az elmegyógyintézetben kénytelen észlelni, ahová az ilyen beteg egyáltalán nem kerül az idő rövidsége miatt. Épp ezért láttam helyénvalónak az ilyen esetek közlését is. 645