Orvosi Hetilap, 1919. február (63. évfolyam, 5-8. szám)
1919-02-16 / 7. szám
1919. 7. sz. ORVOSI HETILAP . / 7 r 1 harmadnapi 7400 fehérvérsejtet mutatott. A qualitativ vérkép pedig az első alkalommal 60% polynuclearist és 36% lymphocytát, a második vizsgálat 65% polynuclearist és 27% lymphocytát, a harmadik vizsgálat pedig" 64% polynuclearist és 30% lymphocytát mutatott. Voltak olyan szövődmény nélküli eseteink is,amelyekben a polynuclearisok voltak kis mértékben megszaporodva, de ezen esetekben sem oly nagy mértékben és álandóan, hogy ebből bármi szabályosságra lehetne következtetni. Éppen azért tapasztalataink alapján állíthatjuk, hogy a nem komplikált influenzában a vérkép elváltozása sohasem oly mérvű és nem annyira állandó, hogy ebből a diagnosisra következtethetnénk. Nem szabad a diagnosist tisztán a leukopeniára alapítani, mint igen sokan hajlandók, mert akkor kezdődő typhussal téveszthetjük össze az influenzát. A szövődmények közül főleg bronchopneumoniát, dissemináltan kezdődő és konfluáló tendentiát mutató lobularis illetve lobaris pneumoniát volt alkalmunk észlelni. A megejtett fehérvérsejt-számlálás itt is a legkülönbözőbb eredményeket adta. Voltak eseteink, ahol leukopenia volt jelen a betegség egész lefolyása alatt a gyógyulásig, és olyanok, ahol kisebb leukocytosist találtunk az exitusig. A fehérvérsejtek számából szövődmény jelenlétére sem tudunk következtetni, mert egyik esetünkben, midőn physikalisan semmit sem tudtunk a kidők felett kimutatni, csak a jelenlevő sputum croceumból következtettünk kezdődő pneumoniára; a sputum croceum megjelenése előtti napon megejtett fehérvérsejt számlálás 6200 leukocytát mutatott, míg a másnapi, mikor már physikalis elváltozások is voltak, 5900-at. A százalékos arány sem mutatott lényeges elváltozást, 68 illetve 70% volt a plynuclearisok és 27 illetve 21% a lymphocyták száma. Végig kísértük a fehérvérsejtek viselkedését naponta egyik pneumoniás betegünkön a betegség egész lefolyása alatt, de itt is a legkülönbözőbb eredményeket kaptuk, úgyhogy ezekből sem lehet semmi biztos következtetést levonni. Azt lehetett volna hinni, hogy a fehérvérsejtek szaporodása vagy fogyása valami összefüggésben van a tüdőgyuladás súlyosságával vagy továbbterjedésével, hogy talán valami szabályosság lesz kimutatható a fehérvérsejtek egymás közti arányszámában, de e feltevésünk sem bizonyult valónak. Állításunk igazolására felhozunk egy példát, és a beteg kortörténetének rövid kivonatát is közöljük. N. I.-né, 68 éves beteg, pneumoniával lett a klinikára beszállítva* 1918 november 30.-án physikális vizsgálat baloldalt hátul a Vill. b.-tól lefelé tompulatot mutatott, hörgies légzéssel és a belégzés végén néhány crepitatióval. i. o. alul hátul csak érdes légzés, elvétve egy-egy crepitatio. Ugyanakkor a fehérvérsejtek száma: 21,100, 91 °/o neutro polynuclearissal. Másnap (deczember 1), anélkül, hogy a tüdőbeli állapot változott volna, a fehérvérsejtek száma 30.200-ra szökött fel. A betegség következő napján (december 2) a baloldali tüdőbeszűrődés engedett ugyan, de helyette a jobb oldalon jelentkezett tompulat, hörgi légzéssel és crepitatióval, és akkor a fehérvérsejtek szánja 27.000, a polymuclarisoké pedig 95% volt Az utána való napon (deczember 3) a bal tüdő teljesen feltisztult és a jobb felső lebenyben volt tompulat, hörgi légzés és crepitatio; a fehérvérsejtek száma 22.600, a polynuclearisoké 83°/0. Deczember 4.-én a status nem változott, de a fehérvérsejtek száma 12.100; deczember 5.-én változatlan status mellett*9000 fehérvérsejt, 75°/o polynuclearissal és 19% lymphocytával. Deczember 6.-án a tompulat a tüdő felett eltűnt, elvétve egy-egy crepitatio, fehérvérsejt 11.000, polynuclearis 76%, lymphocyta: 20%. Deczember 7. én i. o. a kulcs felett tompult kopogtatási hang crepitatióval. Leukocyta : 16.800, polynuclearis : 76%, lymphocyta: 20%. Deczember 9. Tompulat nincs, crepitatio elvétve, leukocyta : 12.100, polynuclearis : 80%, lymphocyta: 17%. December 13. A tüdők felett biztos eltérés nem mutatható ki, leukocyta: 23.600. A reconvalescentia alatt is bizonytalanul viselkedtek a fehérvérsejtek, mert 17.-én 12.000 és 20.-án 12.700 volt a fehérvérsejtek száma. Mint ezen rövid kortörténet-kivonatból látható, a fehérvérsejtek viselkedése sem a folyamat továbbterjedésével, sem pedig a kiterjedésével nincs arányban és tőle teljesen független úgy a sejtek száma, mint az egymás közti arányuk. Felhozhattunk volna még példát, de azt hisszük, ebből az egyből is eléggé kitűnik, hogy a fehérvérsejtszámból sem a folyamat súlyosságára, sem tovaterjedésére vagy kimenetelére következtetéseket vonni nem lehet. A Levy által hangoztatott leukopenia szövődmény esetén csak abban az esetben signum maliominis, ha a fehérvérsejtek száma a betegség ideje alatt is folytonosan csökken, mint azt az exitusszal végződött néhány esetünk igazolja, mert ilyenkor a szervezet kimerült, az infectio ellen fehérvérsejtek termelésével már nem tud védekezni és így súlyos sepsis képében beáll az exitus. Egyik ilyen esetünkben, amely két nap alatt vezetett halálra, a fehérvérsejtszám az első napon 2400, a másodikon 1700 volt, tehát ha így viselkednek a fehérvérsejtek, mint ebben az egy esetünkben, a biztosan bekövetkező exitusra számíthatunk. A hűség kedvéért meg kell azonban jegyeznünk, hogy volt olyan pneumoniás betegünk is, akin mindvégig leukopenia állott fenn és mégis meggyógyult, igaz ugyan, hogy a fehérvérsejtszám nem csökkent a betegség tartama alatt. Ezek szerint tehát nem tudjuk eldönteni, hogy az influenza eddig ismeretlen kórokozója gyakorol-e befolyást a fehérvérsejteket készítő szervekre, ennek az eldöntését arra az időre kell halasztanunk, amikor a kórokozót, már ismerjük. Akkor lehetséges lesz majd állatkísérlettel a hatását a vérkészítő szervekre tanulmányozni. Mert minden egyes még látszólag szövődmény nélkül lezajló esetben sem zárható ki a vegyes fertőzés lehetősége, hiszen elképzelhető az is, hogy a jelenlegi járvány alatt influenzának tartott megbetegedéseket nem is egy kórokozó idézi elő. Ha pedig ezt a feltevést elfogadjuk, akkor lehetséges az is, hogy más és más kórokozó idézvén elő a megbetegedést, más és másképpen reagálnak a fertőzésre a vérkészítő szervek is. És így elképzelhető az az eset is, hogy esetleg többféle fertőzéssel állunk szemben egyszerre, és így a bacteriumok illetve toxinjaik egymást hatásukban gátolják, illetve erősítik. Azaz más szóval lehetséges, hogy leukopeniát okozó baktériumhoz leukopeniát okozó társul és ilyenkor nagyobb fokú leukopeniát fog a vér mutatni. Ha pedig leukopeniát és leukocytosist okozó fog egymással találkozni, akkor a szerint, amint az előbbi vagy az utóbbi van túlsúlyban, a vérkép is vagy leukopeniát, vagy leukocytosist fog mutatni. Esetleg ily esetben változatlan is maradhat a vérkép. Talán ez a magyarázata az irodalomban található ellentmondásoknak. Még egyszer összefoglalva a mondottakat, állíthatjuk, hogy influenzában a fehérvérsejtek viselkedése egészen bizonytalan és sem azok számából, sem százalékos összetételéből a diagnosisra vagy a prognosisra biztos következtetéseket nem vonhatunk. Irodalom. Strümpell: Münch, med. Wochenschrift, 1918, 40. sz. — Citron : Berliner kiin. Wochenschrift, 1918, 33. sz. — Koepchen : Deutsche med. Wochenschrift, 1918, 34. sz. — Levy: Deutsche med. Wochenschrift, 1918, 36. sz. — Haase és Wohlrabe: Deutsche med. Wochenschrift, 1918,50. sz. — Magic: Wiener kiin. Wochenschrift, 1918, 46. sz. — Müller und Zalewski: Med. Klinik, 1918, 47. sz. — Alexander: Deutsche med. Wochenschrift, 1918, 48. sz. — Schiff és Mátyás.* Orvosi Hetilap, 1918, 47. sz. — Fleckseder: Wiener kiin. Wochenschrift, 1918, 48. sz. 7 f 75 Spanyolnátha és orbáncz egyidejű tömeges jelentkezése. Közli: Rosenfeld Bernát dr., Munkács. Munkács városában és vidékén június havában influenza- és Koch-Weeks-ophthalmia-járvány jelentkezett; az ophthalmia-járvány mai napig is tart, az influenzát felváltotta a spanyol nátha. Ez utóbbinak első eseteit az Országos Hadigondozóhivatal munkácsi gyógyintézetében láttam, ahová szabadságról visszatérő katonák, kik vagy már betegen érkeztek, vagy csakhamar megbetegedtek, hurczolták be a betegséget. Már akkor föltűnt nekem, hogy egyes betegeken, többnyire az arczon, de más testrészeken is, orbáncz jelentkezett. Hogy ennek megjelenési idejét pontosan meghatározhassam, minden lázassá vált beteg köztakaróját megvizsgáltam és így megállapítottam, hogy a betegek nagyobb részén az orbáncz a spanyol nátha 4—6. napján mutatkozott, kisebb részén azonban megjelenési ideje a lázas időszak megjelenésével esett egybe.