Orvosi Hetilap, 1919. február (63. évfolyam, 5-8. szám)

1919-02-16 / 7. szám

1919. 7. sz. ORVOSI HETILAP­ ­ . / 7 r 1 harmadnapi 7400 fehérvérsejtet mutatott. A qualitativ vérkép pedig az első alkalommal 60% polynuclearist és 36% lym­­phocytát, a második vizsgálat 65% polynuclearist és 27% lymphocytát, a harmadik vizsgálat pedig" 64% polynuclearist és 30% lymphocytát mutatott. Voltak olyan szövődmény nélküli eseteink is,a­melyekben a polynuclearisok voltak kis mértékben megszaporodva, de ezen esetekben sem oly nagy mértékben és álandóan, hogy ebből bármi szabályosságra lehetne következtetni. Éppen azért tapasztalataink alapján állíthatjuk, hogy a nem komplikált influenzában a vérkép elváltozása sohasem oly mérvű és nem annyira állandó, hogy ebből a diagnosisra következtethetnénk. Nem szabad a dia­­gnosist tisztán a leukopeniára alapítani, mint igen sokan haj­landók, mert akkor kezdődő typhussal téveszthetjük össze az influenzát. A szövődmények közül főleg bronchopneumoniát, dis­­semináltan kezdődő és konfluáló tendentiát mutató lobularis illetve lobaris pneumoniát volt alkalmunk észlelni. A megej­tett fehérvérsejt-számlálás itt is a legkülönbözőbb eredmé­nyeket adta. Voltak eseteink, a­hol leukopenia volt jelen a betegség egész lefolyása alatt a gyógyulásig, és olyanok, a­hol kisebb leukocytosist találtunk az exitusig. A fehérvérsejtek számából szövődmény jelenlétére sem tudunk következtetni, mert egyik esetünkben, midőn physikalisan semmit sem tud­tunk a ki­dők felett kimutatni, csak a jelenlevő sputum cro­­ceumból következtettünk kezdődő pneumoniára; a sputum croceum megjelenése előtti napon megejtett fehérvérsejt szám­lálás 6200 leukocytát mutatott, míg a másnapi, mikor már physikalis elváltozások is voltak, 5900-at. A százalékos arány sem mutatott lényeges elváltozást, 68 illetve 70% volt a plynuclearisok és 27 illetve 21% a lymphocyták száma. Végig kísértük a fehérvérsejtek viselkedését naponta egyik pneumoniás betegünkön a betegség egész lefolyása alatt, de itt is a legkülönbözőbb eredményeket kaptuk, úgy­hogy ezekből sem lehet semmi biztos következtetést levonni. Azt lehetett volna hinni, hogy a fehérvérsejtek szaporodása vagy fogyása valami összefüggésben­ van a tüdőgyuladás súlyosságával vagy továbbterjedésével, hogy talán valami szabályosság lesz kimutatható a fehérvérsejtek egymás közti arányszámában, de e feltevésünk sem bizonyult valónak. Állításunk igazolására felhozunk egy példát, és a beteg kor­történetének rövid kivonatát is közöljük. N. I.-né, 68 éves beteg, pneumoniával lett a klinikára beszállítva* 1918 november 30.-án physikális vizsgálat baloldalt hátul a Vill. b.-tól lefelé tompulatot mutatott, hörgies légzéssel és a belégzés végén né­hány crepitatióval. i. o. alul­ hátul csak érdes légzés, elvétve egy-egy crepitatio. Ugyanakkor a fehérvérsejtek száma: 21,100, 91 °/o neutro polynuclearissal. Másnap (deczember 1), a­nélkül, hogy a tüdőbeli állapot változott volna, a fehérvérsejtek száma 30.200-ra szökött fel. A betegség következő napján (dec­ember 2) a baloldali tüdőbeszűrődés engedett ugyan, de helyette a jobb oldalon jelentkezett tompulat, hörgi légzéssel és crepitatióval, és akkor a fehérvérsejtek szánja 27.000, a polymuclarisoké pedig 95% volt Az utána való napon (deczember 3) a bal tüdő teljesen feltisztult és a jobb felső lebenyben volt tompulat, hörgi légzés és crepitatio; a fehérvérsejtek száma 22.600, a polynuclea­­risoké 83°/0. Deczember 4.-én a status nem változott, de a fehérvérsej­tek száma 12.1­00; deczember 5.-én változatlan status mellett*9000 fehér­vérsejt, 75°/o polynuclearissal és 19% lymphocytával. Deczember 6.-án a tompulat a tüdő felett eltűnt, elvétve egy-egy crepitatio, fehérvérsejt 11.000, polynuclearis 76%, lymphocyta: 20%. Deczember 7. én i. o. a kulcs felett tompult kopogtatási hang crepitatióval. Leukocyta : 16.800, polynuclearis : 76%, lymphocyta:­­ 20%. Deczember 9. Tompulat nincs, crepitatio elvétve, leukocyta : 12.100, polynuclearis : 80%, lymphocyta: 17%. Dec­ember 13. A tüdők felett biztos eltérés nem mutatható ki, leukocyta: 23.600. A reconvalescentia alatt is bizonytalanul viselkedtek a fehérvérsejtek, mert 17.-én 12.000 és 20.-án 12.700 volt a fehérvérsejtek száma. Mint ezen rövid kortörténet-kivonatból látható, a fehér­vérsejtek viselkedése sem a folyamat továbbterjedésével, sem pedig a kiterjedésével nincs arányban és tőle teljesen függet­len úgy a sejtek száma, mint az egymás közti arányuk. Fel­hozhattunk volna még példát, de azt hisszük, ebből az egy­ből is eléggé kitűnik, hogy a fehérvérsejtszámból sem a folyamat súlyosságára, sem tovaterjedésére vagy kimenetelére következtetéseket vonni nem lehet. A Levy által hangoztatott leukopenia szövődmény ese­tén csak abban az esetben signum mali­ominis, ha a fehér­­­­vérsejtek száma a betegség ideje alatt is folytonosan csökken, mint azt az exitusszal végződött néhány esetünk igazolja, mert ilyenkor a szervezet kimerült, az infectio ellen fehérvér­­­­sejtek termelésével már nem tud védekezni és így súlyos sepsis képében beáll az exitus. Egyik ilyen esetünkben, a­mely két nap alatt vezetett halálra, a fehérvérsejtszám az első napon 2400, a másodikon 1700 volt, tehát ha így visel­­­­kednek a fehérvérsejtek, mint ebben az egy esetünkben, a biztosan bekövetkező exitusra számíthatunk. A hűség kedvéért meg kell azonban jegyeznünk, hogy volt olyan pneumoniás betegünk is, a­kin mindvégig leuko­penia állott fenn és mégis meggyógyult, igaz ugyan, hogy a fehérvérsejtszám nem csökkent a betegség tartama alatt. Ezek szerint tehát nem tudjuk eldönteni, hogy az in­fluenza eddig ismeretlen kórokozója gyakorol-e befolyást a fehérvérsejteket készítő szervekre, ennek az eldöntését arra az időre kell halasztanunk, a­mikor a kórokozót, már ismer­jük. Akkor lehetséges lesz majd állatkísérlettel a hatását a vérkészítő szervekre tanulmányozni. Mert minden egyes még látszólag szövődmény nélkül lezajló esetben sem zárható ki a vegyes fertőzés lehetősége, hiszen elképzelhető az is, hogy a jelenlegi járvány alatt influenzának tartott megbetegedése­ket nem is egy kórokozó idézi elő. Ha pedig ezt a feltevést elfogadjuk, akkor lehetséges az is, hogy más és más kór­okozó idézvén elő a megbetegedést, más­ és másképpen rea­gálnak a fertőzésre a vérkészítő szervek is. És így elképzel­hető az az eset is, hogy esetleg többféle fertőzéssel állunk szemben egyszerre, és így a bacteriumok illetve toxinjaik egymást hatásukban gátolják, illetve erősítik. Azaz más szóval lehetséges, hogy leukopeniát okozó baktériumhoz leukopeniát okozó társul és ilyenkor nagyobb fokú leukopeniát fog a vér mutatni. Ha pedig leukopeniát és leukocytosist okozó fog egymással találkozni, akkor a szerint, a­mint az előbbi vagy az utóbbi van túlsúlyban, a vérkép is vagy leuko­peniát, vagy leukocytosist fog mutatni. Esetleg ily esetben változatlan is maradhat a vérkép. Talán ez a magyarázata az irodalomban található ellentmondásoknak. Még egyszer összefoglalva a mondottakat, állíthatjuk, hogy influenzában a fehérvérsejtek viselkedése egészen bi­zonytalan és sem azok számából, sem százalékos összetéte­léből a diagnosisra vagy a prognosisra biztos következteté­seket nem vonhatunk. Irodalom. Strümpell: Münch, med. Wochenschrift, 1918, 40. sz. — Citron : Berliner kiin. Wochenschrift, 1918, 33. sz. — Koepchen : Deutsche med. Wochenschrift, 1918, 34. sz. — Levy: Deutsche med. Wochenschrift, 1918, 36. sz. — Haase és Wohlrabe: Deutsche med. Wochenschrift, 1918,50. sz. — Magic: Wiener kiin. Wochenschrift, 1918, 46. sz. — Müller und Zalewski: Med. Klinik, 1918, 47. sz. — Alexander­­: Deutsche med. Wochenschrift, 1918, 48. sz. — Schiff és Mátyás.* Or­vosi Hetilap, 1918, 47. sz. — Fleckseder: Wiener kiin. Wochenschrift, 1918, 48. sz. 7 f 75 Spanyol­nátha és orbáncz egyidejű tömeges jelentkezése. Közli: Rosenfeld Bernát dr., Munkács. Munkács városában és vidékén június havában influenza- és Koch-Weeks-ophthalmia-járvány jelentkezett; az oph­­thalmia-járvány mai napig is tart, az influenzát felváltotta a spanyol nátha. Ez utóbbinak első eseteit az Országos Hadigondozó­hivatal munkácsi gyógyintézetében láttam, ahová szabadságról­ visszatérő katonák, kik vagy már betegen érkeztek, vagy csakhamar megbetegedtek, hurczolták be a betegséget. Már akkor föltűnt nekem, hogy egyes betegeken, többnyire az arczon, de más testrészeken is, orbáncz jelent­kezett. Hogy ennek megjelenési idejét pontosan meghatároz­hassam, minden lázassá vált beteg köztakaróját megvizsgál­tam és így megállapítottam, hogy a betegek nagyobb részén az orbáncz a spanyol nátha 4—6. napján mutatkozott, kisebb részén azonban megjelenési ideje a lázas időszak megjelené­sével esett egybe.

Next