Orvosi Hetilap, 1919. február (63. évfolyam, 5-8. szám)

1919-02-16 / 7. szám

78 ORVOSI HETILAP nyomásom — ha ugyan nem önámítás —, hogy ily módon sikerült néhány beteget az életnek megtartani. Mialatt e sorok íródtak, elborított bennünket a járvány immár harmadik hulláma. A frontokról hazaözönlő, nagyrész­ben betegen érkező katonák új életre ébresztették a ragályt. A Bence­ említette immunitásnak nyoma sincsen; sorban betegesznek meg olyanok, kik a bajon már előzőleg akár kétszer is átestek. A lefolyás valamivel kedvezőbbnek látszik. Azt hiszem, hogy addig, a­m­íg a háború befejezésével járó népvándorlás nem állapodik meg, a spanyol náthától sem fogunk végleg megszabadulni. Az influenzában megbetegedetteknek colloid­­ezüst készítményekkel való gyógyításáról. II. közlemény. Irta: Benedek László dr. egyet, magántanár és Koronka István dr. Az első közleményünkben foglalt adatok lezárása óta a következő eredményeket jegyezhetjük fel„ az influenzás bete­geknek collargollal való kezelését illetőleg — rövid össze­foglalásban. Azóta összesen 98 súlyos influenzás beteget kezeltünk collargol-injectióval. Az eredeti Heyden-féle készítmény el­fogyása miatt a 2%-os, gyógyszertárilag készített argentum colloidale 4 cm3-ét alkalmazták intravénásan. Ez az oldat még 10—12 nap múlva is változatlanul hatásképes. 98 eset­ből 58 pulmonalis alak 24- 48 órán belül láztalan lett és rövid reconvalescentia után teljesen felgyógyult. 13 súlyos gastrolintestinalis alak közül 6 eset 24, hét eset 48 órán belül láztalan lett, 3 nap alatt pedig a hasmenések teljesen elmaradtak, 18 rostonyás tüdőgyuladás közül 10 esetben láztalanság állott be. 8 tüdőgyuladás jelenleg még kezelésünk alatt van, határozottan javuló klinikai tünetek mellett. 9 bronchopneumoniás betegen 3—5 napon belül lysis állott be az injectio után, a fizikai tünetek javulásával. Összes eseteinkben, tüdőgyuladás két esetét kivéve, egy injectiót adtunk (2%-os argent, colloidaleból 4 cm3); az em­lített két esetben 13 nap múlva megismételtük a befecs­kendezést. Hangsúlyoznunk kell, hogy a collargol alkalmazása nem jogosít fel arra, hogy más fizikai és gyógyszeres kezelésről teljesen lemondjunk, így a súlyos pulmonalis alakokban ex­­pectoransokat adagoltunk, a hydrotherapiás eljárásokat (ke­resztkötés stb.) folytattuk, épp így, természetesen a szív és vérkeringés állapotát tekintetbe véve, indokolt esetben cardio­­tonicumokat nyújtottunk. A múlt közleményünkben ismertetett esetek tanulságait az újabb eseteinkben elért eredményekkel összegezve, adatain­kat a következő számokkal fejezhetjük ki: Argentum colloidaleval eddig kezelt betegeink száma 140. Ebből súlyos, de nem komplikált pulmonalis alak volt 104, ezek közül hat, tehát 5­7% collargolra refraktaer (egyet­len haláleset) módon viselkedett, 98 pedig az injectio után 1—3 napon belül gyógyult, azaz 94,3%. Gastrointestinalis forma volt összesen 16, ezek egy injectio után 1—3 napon belül gyógyultak, azaz 100%. Rostonyás és catarh­ialis pneumonia összesen 33 volt, ezek közül 8 refractaer módon viselkedett vagy csak kevés javulást mutatott, 25 pedig, vagyis 35'8°/0 meggyógyult. (Ez utóbbiak közül két esetben 2 injectiót adtunk, a többiben csak egyet.) - v . •­­ A gyógyszertárilag készített argentum colloidale után számottevő helyi reactio egy esetben sem fordult elő.­­A collargol-injectio után beálló typusos általános reactio, melyet többek között Boyen is a kedvező hatás biztos jelének tartott, utóbbi eseteinkben is majdnem kivétel nélkül előfordult és főleg hidegrázással, a hőmérséknek 1 — IV20 C-sal emelkedésével és bő izzadással volt jel­lemezve.­­ A közölt kedvező százalékos számokon kívül indokolja 1919. 7. 37. és logikussá teszi a collargollal való kezelést a mostani in­fluenzás esetekben egyrészt az a körülmény, hogy a súlyos esetek, mint arra előbbi közleményünkben is reámutattunk, bacteriaemiás-pyogen fertőzés által vannak feltételezve, a septikus bántalmakban pedig a coloidezust készítmények kedvező hatása általánosan ismeretes, másrészt pedig a typusos általános reactio azt bizonyítja, hogy olyan gyógy­szerről van szó, a­mely hatásában az úgynevezett fajlagos gyógyszerekre emlékeztet, vagy a kórokozók közvetlen el­ütésével, vagy a kóros góczok elpusztításával. Közlemény a Fehérkereszt-gyermekkórházból. (Főorvos : Berend Miklós dr., egyet, magántanár.) A Pirquet-féle cutanreactio viselkedése a járványos influenzában. ^ Irta: Schiff E. dr. A mostani influenza-járvány kezdetén betegeink rönt­­genológiás vizsgálata alkalmával tizenöt éves, influenzában szenvedő leányon typusos baloldali hitusmirigy-tuberculosist állapíthattam meg. A megejtett Pirquet-reactio negatív lett. Minthogy semmi olyan körülmény nem állott fenn, a­mely a reactio e viselkedését megmagyarázta volna, arra kellett gon­dolnom, hogy az allergiának e megváltozása nincsen-e össze­függésben az egyidejű influenzás megbetegedéssel. Ebben az irányban végzett vizsgálatok azok, a­melyekről ezen a helyen beszámolni óhajtok. A­mint az alábbi táblázatból látható, 64 esetben vé­geztünk cutanreactiót, 61 esetben negatív, 3 esetben gyen­gén positiv eredménnyel. (E positiv reactiókat három test­véren találtuk a megbetegedés 3. napján.) 28 esetben a re­­convalescentiában ismételten vizsgáltuk a cutanreactiót és azt találtuk, hogy 13 eset közül a reconvalescentia 5. napján 12 esetben a reactio negativ, 1 esetben gyöngén positiv lett, a 10. napon ötből 4 eset negativ, egy gyöngén positiv, a 15. napon 8 eset közül 7 negativ, egy gyöngén positiv, végül egy-egy esetünk a reconvalescentiának 17., illetőleg 28. nap­ján is negatív reactiót adott. * Nyolc­ esetben a megbetegedés acut szakában intra­­cutan-reactiót is végeztünk, 5 esetben negatív eredménnyel; az előbb említett három testvéren, akiken már a cutanreactio is gyengén positív volt, az intracutan is természetesen posi­tiv lett. További két esetben a reconvalescentiában végzett intracutan reactio gyengén positiv lett, egyik esetben azután két, a másikban pedig négy nappal később a cutan reactiót is positivnak találtuk. Jóllehet ezeket a vizsgálatokat csaknem kizárólag idő­sebb gyermekeken végeztem (6—16 éveseken), mégis felme­rülhetne az az ellenvetés, hogy vájjon náluk influenzás meg­betegedésük előtt positívnek találtuk volna-e a Pirquet-reac­tiót. Éppen ezért mintegy controll gyanánt felnőtteken is végeztem ilyen vizsgálatokat, a­mennyire erre alkalom adódott. A vizsgált 10 eset mindegyikében a cutanreactiót negatívnak találtam. Megemlítjük továbbá, hogy a klinikailag manifest tuberculosist mutató gyermekbetegünkön is negatív eredményű volt a cutanreactio. Ezek közül kettőn hilustuber­­culosis, egyen spondylitis tuberculosa állott fenn. Végül legyen szabad ezen a helyen még Hamburger-nek arra a A vizsgált esetek száma Pirquet A reconvales­centiában vizsgált ese­tek száma Pirquet A positiv negativ positiv negativ esetben esetben 643 61 28 5. napra 1 eset 12 ’ 10. , 1 „4 15. „ 1 .7 17. , -1 ' 28. „ -1

Next