Orvosi Hetilap, 1919. február (63. évfolyam, 5-8. szám)

1919-02-16 / 7. szám

1919. 7. sz. ' statisztikájára utalnom, amely a különböző életkorú gyermekek positív tuberculin-reactiójának gyakoriságára vonatkozik.* Vizsgálataim eredményeit röviden összefoglalva, azt ta­láltam, hogy egyes eseteket leszámítva, a Pirquet-reactio az influenza alatt negatív lesz. Az az idő, amikor ismét positívvá válik a reactio, individuálisan változó. Vizsgálataink szerint az a reconvalescentiának még a negyedik hetében is negatív lehet. Ezek a viszonyok teljesen azonosak azokkal, amelye­ket morbilli eseteiben találunk. Preisich hívta fel először a figyelmet arra a fontos körülményre, hogy morbilli alatt a­cutanreactio negatívvá lesz. Pirquet ezeket a vizsgálatokat folytatva azt találta, hogy a reactiónak újból positívvá válása az acut szak lezajlása után körülbelül egy héttel következik be. Éppen úgy, miként morbilliben, influenzában is az allergiának csökkenése, illetőleg megszűnése jön létre. Utóbbi megbetegedésben azonban, úgy látszik, ezek az alteratiók súlyosabb természetűek. Erre abból következtetünk, hogy az influenza kiállása után az anergiás szak rendszerint hosszabb ideig áll fenn, mint morbilliben. Ennek az anergiának veszedelme kanyaró esetén általánosan ismert. Klinikailag ez a morbilli után gyakran fejlődő tuberculosus megbetegedé­sekben nyilvánul meg. Hogy az influenzában e tekintetben hasonló viszonyok állanak fenn, azt régebbi tapasztalatok is igazolják, így a legutóbbi influenzapandemiai igen nagy tu­­berculosis-halálozást vont maga után Ezeket a viszonyokat a háborús állapotok következté­ben igen súlyosan kell megítélnünk. A kedvezőtlen külső kö­rülményeknek ártalmas befolyása úgy a tuberculosus meg­betegedések propagálódására, mint a tuberculosis-morbidi­­tásra általánosan ismeretes. Sajnos, a háború ebből a szempontból is igen kedvezőtlen viszonyokat teremtett. És ha már most ezen actuális ártalmakhoz még hozzávesszük, hogy az influenza milyen óriási mértékben szedi áldozatait, hogy napról-napra milyen tömegesen történnek újabb és újabb megbetegedések, és hogy az influenza alatt és utána is egyidejűleg a betegeknek tuberculinnal szemben allergiája megszűnik, illetőleg jelentékenyen csökken, akkor ennek a helyzetnek súlyossága minden további nélkül nyilvánvalóvá válik. Későbbi statisztikai adatok adhatnának erre vonatkozó­lag majd pontos felvilágosítást. Reánk gyermekorvosokra háramlik az a fontos feladat, hogy az influenza kiállása következtében immunitásában erő­sen gyöngült jövő generatiókat a prophylaxis minden ren­delkezésünkre álló eszközével a tuberculosis-fertőzéssel szem­ben megvédelmezzük. Irodalom: F.K Hamburger: Die Tuberkulose des Kindesalters, 1912. — Preisich: Budapesti orvosegylet, 1907, nov. 9. — Pirquet: Deutsche nied. Wochenschrift, 1908, 34. kötet. — G. Jürgens: In­fluenza. — Klaus-Brugsch: Spezielle Pathologie und Therapie. IRODALOM-SZEMLE. Könyvismertetés. Martin Friedemann: Anatomie für Schwestern. Fünfte unveränderte Auflage. Jena, Gustav Fischer, 1918. A német ápolónők alapos kiképzésére való törekvést bizonyítja az oktatásukra írt tankönyvek mineműsége, e ten­­dentia sikerének próbaköve, e művek nagy elterjedése (a megbeszélés tárgyát tevő könyv a mai napig öt kiadást ért meg, az utolsó négy a háborús évekre esik). Friedemann mesteri módon találta el az ápolónők részére szükséges tudni­valók ügyes, átnézetes csoportosítását, a szöveget kitűnő ki­vitelű ábrákkal tarkítja s mindig a gyakorlatot tartja szem előtt Deutsch Ernő dr.­­ * Ugyanilyen vizsgálatokról számolt be néhány hét előtt Preisich a közkórházi orvostársulat ülésén. Ő is azt találta, hogy influenzában a cutanreactio az esetek túlnyomó részében negatív. Preisich vizs­gálatainak különös fontosságot ad az a körülmény, hogy azokat felnőtt egyéneken végezte.­­ • ORVOSI HETILAP Lapszemle. Belorvosiam A cholin mint a bélmozgások hormonja. Le Heux utrechti assistens Weiland vizsgálataiból indul ki. Weiland azt találta, hogy különböző emlősök izolált túlélő gyomor­­bélcsatornája vízben vagy sóoldatokban a serosa felől oly anyagot ad le, mely a gyomor és vékonybél peristaltikáját fokozza. Le Heux viszont chemiai és physiologiai metho­­dusokkal kimutatta, hogy ezen anyag 3/4 részében dholinból áll. A hatékony rész thermostabilis, alkoholban, methylalkohol­­ban jól,acetonban,chloroformban és aetherben ellenben nehezen oldódik. Vizes oldatából phosphorwolframsavval kicsapható. Alkoholos oldatban sublimattal és platinchloriddal ad csapa­dékot. A bélfal által leadott anyag mikrochemiailag is telje­sen megfelel a cholinnak. A légzésre, vérnyomásra és bél­mozgásokra is úgy hat ez az anyag, mint a megfelelő con­­centratiójú cholinoldat. Teljes házinyúlvékonyból egy óra alatt 3 milligr. cholint ad le serosa­ felszínéről. Minthogy a túlélő normális gyomorbélhozam, mialatt rendes mozgásait végzi, cholint választ ki, kell hogy ez az anyag a gyomorbélfalban normálisan, az élő egyénben is meglegyen. A physiologiásan tekintetbe jövő cholin mennyiségek támadási pontja az Auer­­bach­plexusokban van. A cholin mindenesetre az Auerbach­­plexusok automatás működésének alapfeltétele s így a bél­mozgások hormonjának tekintendő. Mint ilyennek pedig phar­­makológiai szempontból lesz nagy jelentősége. További vizs­gálatok fogják kideríteni, hogy a cholin mely forrásokból származik, miként lesz mennyisége szabályozva, és mily vi­szonyban van egyéb szervek cholintartalmával. (Pflüger’s Archiv f. Phys., 1918, 173. köt.) Weber dr. Sebészet. Az a. vertebralis aneurysmájáról értekezik W. Kausch. Nőbeteget volt alkalma operálni, ki fején lövési sérülést szen­vedett. A Röntgen-vizsgálat két golyót mutatott, az egyiket a jobb fül mögött, a másikat a bal csecsnyújtvány táján. A lövedékek eltávolítása után a beteg a halántékon és a hátulsó koponya táján fájdalmakról panaszkodott. A bal csecsnyújt­vány alatt erősen pulzáló, sima felületű daganat képződött, az aneurysmára jellegzetes egyéb tünetekkel. A carotis com­­pressiója az aneurysmán nem okozott változást. A műtét ab­ból állott, hogy a szerző az aneurysma zsákját kipraeparálta, megnyitota és a rögöket eltávolította. Az e beavatkozás után keletkezett nagy vérzést csak ujjal való compressióval sikerült csillapítani, az a. vertebralis lekötése lehetetlen volt. A lég­zés kimaradt és beállott a halál. A vérveszteséget a szerző 3/4 literre becsülte. Esete kapcsán a szerző az a. vertebralis-aneurysmák különböző műtéti eljárásait tárgyalja. Nem czélszerű az a methodus, amelynek segélyével az aneurysmazsák felett és alatt az a. vertebralist lekötni igyekszünk. Ennek kivitele, kü­lönösen ha az artéria nagyobb darabja tönkrement, a csont kivésése után is csaknem lehetetlen. Legjobb az eret centrá­lisán, vagyis a subclaviából való kiindulása helyén lekötni. A centrális rész lekötésével a vérzés veszélye megszűnik, mert az a. vertebralisból csak jelentéktelen mellékágak indulnak ki. Ha ily módon a gyógyulás nem következnék be, akkor ajánlatos az aneurysmazsákba coagulent, vaschloridot, jod­­tincturát befecskendezni. Mint ultimum refugiumot említi meg a szerző a zsák bő megnyitását és tamponálását. Az a. verte­­bralisnak a hátulsó koponyatájon való megkeresése igen ne­héz, egyrészt mivel e táj vérbő, másrészt az ér mélyen fekszik. (Zentralbl. für Chir., 1918, 49. sz.) Ifj. Hahn Dezső dr. '• * A Weiss által ajánlott teljes forrófürdők hatása a testhőmérsékre általában és különleges hatása a gonorrhoeára czímen értekezik G. F. Mönch, a tübingeni kli- Szülészet és nőorvostan. 79

Next