Orvosi Hetilap, 1919. február (63. évfolyam, 5-8. szám)
1919-02-16 / 7. szám
1919. 7. sz. ' statisztikájára utalnom, amely a különböző életkorú gyermekek positív tuberculin-reactiójának gyakoriságára vonatkozik.* Vizsgálataim eredményeit röviden összefoglalva, azt találtam, hogy egyes eseteket leszámítva, a Pirquet-reactio az influenza alatt negatív lesz. Az az idő, amikor ismét positívvá válik a reactio, individuálisan változó. Vizsgálataink szerint az a reconvalescentiának még a negyedik hetében is negatív lehet. Ezek a viszonyok teljesen azonosak azokkal, amelyeket morbilli eseteiben találunk. Preisich hívta fel először a figyelmet arra a fontos körülményre, hogy morbilli alatt acutanreactio negatívvá lesz. Pirquet ezeket a vizsgálatokat folytatva azt találta, hogy a reactiónak újból positívvá válása az acut szak lezajlása után körülbelül egy héttel következik be. Éppen úgy, miként morbilliben, influenzában is az allergiának csökkenése, illetőleg megszűnése jön létre. Utóbbi megbetegedésben azonban, úgy látszik, ezek az alteratiók súlyosabb természetűek. Erre abból következtetünk, hogy az influenza kiállása után az anergiás szak rendszerint hosszabb ideig áll fenn, mint morbilliben. Ennek az anergiának veszedelme kanyaró esetén általánosan ismert. Klinikailag ez a morbilli után gyakran fejlődő tuberculosus megbetegedésekben nyilvánul meg. Hogy az influenzában e tekintetben hasonló viszonyok állanak fenn, azt régebbi tapasztalatok is igazolják, így a legutóbbi influenzapandemiai igen nagy tuberculosis-halálozást vont maga után Ezeket a viszonyokat a háborús állapotok következtében igen súlyosan kell megítélnünk. A kedvezőtlen külső körülményeknek ártalmas befolyása úgy a tuberculosus megbetegedések propagálódására, mint a tuberculosis-morbiditásra általánosan ismeretes. Sajnos, a háború ebből a szempontból is igen kedvezőtlen viszonyokat teremtett. És ha már most ezen actuális ártalmakhoz még hozzávesszük, hogy az influenza milyen óriási mértékben szedi áldozatait, hogy napról-napra milyen tömegesen történnek újabb és újabb megbetegedések, és hogy az influenza alatt és utána is egyidejűleg a betegeknek tuberculinnal szemben allergiája megszűnik, illetőleg jelentékenyen csökken, akkor ennek a helyzetnek súlyossága minden további nélkül nyilvánvalóvá válik. Későbbi statisztikai adatok adhatnának erre vonatkozólag majd pontos felvilágosítást. Reánk gyermekorvosokra háramlik az a fontos feladat, hogy az influenza kiállása következtében immunitásában erősen gyöngült jövő generatiókat a prophylaxis minden rendelkezésünkre álló eszközével a tuberculosis-fertőzéssel szemben megvédelmezzük. Irodalom: F.K Hamburger: Die Tuberkulose des Kindesalters, 1912. — Preisich: Budapesti orvosegylet, 1907, nov. 9. — Pirquet: Deutsche nied. Wochenschrift, 1908, 34. kötet. — G. Jürgens: Influenza. — Klaus-Brugsch: Spezielle Pathologie und Therapie. IRODALOM-SZEMLE. Könyvismertetés. Martin Friedemann: Anatomie für Schwestern. Fünfte unveränderte Auflage. Jena, Gustav Fischer, 1918. A német ápolónők alapos kiképzésére való törekvést bizonyítja az oktatásukra írt tankönyvek mineműsége, e tendentia sikerének próbaköve, e művek nagy elterjedése (a megbeszélés tárgyát tevő könyv a mai napig öt kiadást ért meg, az utolsó négy a háborús évekre esik). Friedemann mesteri módon találta el az ápolónők részére szükséges tudnivalók ügyes, átnézetes csoportosítását, a szöveget kitűnő kivitelű ábrákkal tarkítja s mindig a gyakorlatot tartja szem előtt Deutsch Ernő dr. * Ugyanilyen vizsgálatokról számolt be néhány hét előtt Preisich a közkórházi orvostársulat ülésén. Ő is azt találta, hogy influenzában a cutanreactio az esetek túlnyomó részében negatív. Preisich vizsgálatainak különös fontosságot ad az a körülmény, hogy azokat felnőtt egyéneken végezte. • ORVOSI HETILAP Lapszemle. Belorvosiam A cholin mint a bélmozgások hormonja. Le Heux utrechti assistens Weiland vizsgálataiból indul ki. Weiland azt találta, hogy különböző emlősök izolált túlélő gyomorbélcsatornája vízben vagy sóoldatokban a serosa felől oly anyagot ad le, mely a gyomor és vékonybél peristaltikáját fokozza. Le Heux viszont chemiai és physiologiai methodusokkal kimutatta, hogy ezen anyag 3/4 részében dholinból áll. A hatékony rész thermostabilis, alkoholban, methylalkoholban jól,acetonban,chloroformban és aetherben ellenben nehezen oldódik. Vizes oldatából phosphorwolframsavval kicsapható. Alkoholos oldatban sublimattal és platinchloriddal ad csapadékot. A bélfal által leadott anyag mikrochemiailag is teljesen megfelel a cholinnak. A légzésre, vérnyomásra és bélmozgásokra is úgy hat ez az anyag, mint a megfelelő concentratiójú cholinoldat. Teljes házinyúlvékonyból egy óra alatt 3 milligr. cholint ad le serosa felszínéről. Minthogy a túlélő normális gyomorbélhozam, mialatt rendes mozgásait végzi, cholint választ ki, kell hogy ez az anyag a gyomorbélfalban normálisan, az élő egyénben is meglegyen. A physiologiásan tekintetbe jövő cholin mennyiségek támadási pontja az Auerbachplexusokban van. A cholin mindenesetre az Auerbachplexusok automatás működésének alapfeltétele s így a bélmozgások hormonjának tekintendő. Mint ilyennek pedig pharmakológiai szempontból lesz nagy jelentősége. További vizsgálatok fogják kideríteni, hogy a cholin mely forrásokból származik, miként lesz mennyisége szabályozva, és mily viszonyban van egyéb szervek cholintartalmával. (Pflüger’s Archiv f. Phys., 1918, 173. köt.) Weber dr. Sebészet. Az a. vertebralis aneurysmájáról értekezik W. Kausch. Nőbeteget volt alkalma operálni, ki fején lövési sérülést szenvedett. A Röntgen-vizsgálat két golyót mutatott, az egyiket a jobb fül mögött, a másikat a bal csecsnyújtvány táján. A lövedékek eltávolítása után a beteg a halántékon és a hátulsó koponya táján fájdalmakról panaszkodott. A bal csecsnyújtvány alatt erősen pulzáló, sima felületű daganat képződött, az aneurysmára jellegzetes egyéb tünetekkel. A carotis compressiója az aneurysmán nem okozott változást. A műtét abból állott, hogy a szerző az aneurysma zsákját kipraeparálta, megnyitota és a rögöket eltávolította. Az e beavatkozás után keletkezett nagy vérzést csak ujjal való compressióval sikerült csillapítani, az a. vertebralis lekötése lehetetlen volt. A légzés kimaradt és beállott a halál. A vérveszteséget a szerző 3/4 literre becsülte. Esete kapcsán a szerző az a. vertebralis-aneurysmák különböző műtéti eljárásait tárgyalja. Nem czélszerű az a methodus, amelynek segélyével az aneurysmazsák felett és alatt az a. vertebralist lekötni igyekszünk. Ennek kivitele, különösen ha az artéria nagyobb darabja tönkrement, a csont kivésése után is csaknem lehetetlen. Legjobb az eret centrálisán, vagyis a subclaviából való kiindulása helyén lekötni. A centrális rész lekötésével a vérzés veszélye megszűnik, mert az a. vertebralisból csak jelentéktelen mellékágak indulnak ki. Ha ily módon a gyógyulás nem következnék be, akkor ajánlatos az aneurysmazsákba coagulent, vaschloridot, jodtincturát befecskendezni. Mint ultimum refugiumot említi meg a szerző a zsák bő megnyitását és tamponálását. Az a. vertebralisnak a hátulsó koponyatájon való megkeresése igen nehéz, egyrészt mivel e táj vérbő, másrészt az ér mélyen fekszik. (Zentralbl. für Chir., 1918, 49. sz.) Ifj. Hahn Dezső dr. '• * A Weiss által ajánlott teljes forrófürdők hatása a testhőmérsékre általában és különleges hatása a gonorrhoeára czímen értekezik G. F. Mönch, a tübingeni kli- Szülészet és nőorvostan. 79