Orvosi Hetilap, 1919. március (63. évfolyam, 9-13. szám)
1919-03-16 / 11. szám
128 Közkórházi Orvostársulat. (VIII. bemutató szakülés 1918 április 24.-én.) Elnök: Eisler Hugó. Jegyző: Szinnyei József. (Folytatás.) Háborús nyomok a szülészetben és a nőgyógyászatban. Scipiades Elemér: A nőorvosok a háborúban nem sokat beszéltettek magukról, mert orvosi téren úgy a nagyközönség, mint az orvosvilág érdeklődését szinte kizárólagosan a háborúban szerzett friss sebek begyógyításának, az általuk okozott szenvedések csillapításának s a velük esetleg járó halálos veszedelem elhárításának mikéntje kötötötte le. Várniok kellett, míg az érdeklődés feléjök fordul. Addig szorgalmas adatgyűjtéssel foglalkoztak. Az erre fordított szakirodalmi munkát mindenekelőtt 1. az értelmetlen nemzeti szenvedélynek különösen a német tudomány ellen irányuló gyűlölködő hangja foglalkoztatta. A nő akarata ellenére az ellenségtől fogant terhességek sorsának kérdésében az előadó a mesterséges vetélés jogossága ellen foglalt állást. 3. Az a remény, hogy a háborús nemi élet viszonyainak a fogamzás és peteszolgáltatás (ovulatio) idejével való vonatkozásba hozása révén a terhesség időszámításának pontosabb módszerét sikerül megteremteni, nem ment teljesedésbe. 4. A conceptiós optimum kérdésében a vizsgálatok eredménye abban az irányban látszik kialakulni, hogy a havihajt követő első 14 napban úgy látszik sokkal több fogamzás következik be, mint az azt követő második 14 napban, viszont teljes meddőség a praemenstruumban sincsen. 5. Ami a termékenyülés idejének a születendő magzat nemével való vonatkozását illeti, úgy látszik, az a remény, hogy a magzat nemét a közösülésnek a havibaj idejéhez való irányítása révén befolyásolni és előre megmondani lehet, mint azt Siegel állította, úgy látszik nem válik valóra. 6. A háború alatt született csecsemők súlyviszonyainak mikéntjét illetőleg a vizsgálatok zöme azt mutatja, hogy a háborús fehérje- és zsírszegény táplálkozás semmi befolyással sincs a magzat fejlődésére s hogy a háborús újszülöttek semmivel sem satnyábbak, mint a békében születettek. 7. Azt a kérdést, van-e befolyással a háborús táplálkozás mikéntje a terhesek rángógörcsének gyakoriságára vagy nincsen, a vizsgálatok eddig nem tudták tisztázni. Az előadó úgy, mint Lichtenstein (Lipcse) és Richter (Wien), legalább is intézeti összes anyagán nem tudta az eklampsiák háború alatti megkereskedését konstatálni. Zangemeister szerint viszont a Német Birodalomban az autochton eklampsiák valamivel nagyobb arányú csökkenést mutatnak, mint amely a szülések általános apadásával arányban lenne. Hogy ennek mi az oka, vizsgálatai nem tudták eldönteni. 8. A háború alatt a legtöbb helyen megszaporodott a havibajukat elvesztett nők száma is (Dietrich, Kriegsamenorrhoen). Hogy ennek mi az oka, eddig nem sikerült tisztázni. A betegség pophorogen eredésűnek és functionálisnak látszik, általában jó prognosisú, de számolni kell azzal is, hogy egyes esetekben a havi bajtalanság végleges marad. 9. A háború okozta megromlott táplálkozásnak és a nők fokozódott munkatöbbletének egy másik hatása a prolapsusok fokozódása a háborúban; az említett tényezők hatása mégis inkább csak a már meglevő sülyedési hajlam fokozásában, semmint a prolapsusok előidézésében nyilatkozik meg. 10. Felvetettük azt is, hogy a háború a malignus daganatokat is megszaporította a nőgyógyászati anyagban. Zweifel szerint azonban ennek oka az intézeti anyagokban azzal függ össze, hogy az orvoshiány következtében azok az inoperabilis esetek is kórházakba szorulnak, melyeknek kezelését a békében helyükön levő orvosok a beteg otthonában tudták ellátni. 11. A háború haladtával a szülészeti anyag mennyisége és minősége is megváltozott, nevezetesen pontosan 9 hónappal a mozgósítás elrendelése után hirtelen megapadt, és pedig az államok egészében még inkább, mint a szülőintézetekben. (A Magyar Birodalomban a háborús három évben az utolsó három békés évhez képest 48‘2°/0-kal.) Állították, hogy a vetélések is megsokasodtak. Ezt az előadó sem Rókus kórházi anyagán, sem Budapest székesfőváros területére vonatkozólag nem tudta konstatálni. A csecsemőhalandóságban legfeljebb annyiban állott be rosszabbodás hogy a jobban elfoglalt anyák kevesebbet érnek rá csecsemőikkel foglalkozni. A háború következtében az utódok nemzése és szülése iránti szándék is megcsökkent a népességben. A nemi életnek a háborúban mutatkozó vigasztalan elvadulása folytán pedig egyrészt a férfi- és nő-magtalanság megsokasodott (nemi bajok), másrészt a nemzőképesség is csökkent (constitutio-gyengülés, háborús táplálkozás). A háború alatt a polgári lakosság is fokozottabb halálozást mutat. A háború továbbá sok férfi egészségének tartós károsodására is vezet. Ez pedig a háború okozta nagy férfiveszteséget még fokozza, mert a férfi csökkent egészsége a fiúnemzés esélyeit hátrányosan befolyásolja. A háborúnak az emberanyagban tett ezen quantitativ és qualitativ kártevésével szemben pedig a spontán reparatio kilátásai mindössze abban állanának, hogy a háború jótékony befolyása alatt a hosszú évekig tartó elsődleges és másodlagos meddőség után gyakrabban állnak be terhességek. A spontan reparatio ezen silány kilátásai pedig annál súlyosabb jelentőségűek, mert a háború okozta emberveszteség csupán hatványozódása egy jelenségnek, mely már a békében is ijesztő mértékben kezdett fokozódni. Az emberiség ugyanis már a békében is óriásilag ritkult a szaporításra vonatkozó akarat hiánya (a magyar birodalomban erre évenként körülbelül 450.000 születés hiánya esik), a szülések számának csökkenése (a háborús években 48,2%), az élveszületések számának csökkenése, a maguktól létrejövő és szándékolt vetélések (a magyar birodalomban körülbelül 154.000 terhesség), az anyát és magzatot a terhesség és szülés alatt ért károsodások folytán hálvaszületések által (az összes születéseknek körülbelül 2—30-a), végül a csecsemő(28%-a az összes halálozásoknak) és a gyermekhalandóságnak (20—26%) óriási és nálunk javulást nem mutató arányai révén. Az ezekre való reáeszmélés hozta el a népesedési politika, az anya- és csecsemővédelem, a népegészségtan és a népegészségügy idejét az elmondottak elleni elhárító intézkedések sürgetésével. Keletkeztek is a népesedéspolitika szolgálatába szegődött szervezetek. Nálunk is azonban, mint Németországban, ahonnan a mintát vettük, a népesedéspolitika kissé túlságosan paediatrikus irányba terelődött, vagyis nem látszik szolgálni olyan mértékben az anya védelmét, mint ahogy a gyermekét. Ezért nem felesleges megállapítani, mi tartozik a népesedéspolitikai munkából reánk nőorvosokra. 1. A fogamzások szaporítása az egyik nőorvosi feladat a műtétileg előidézett meddőségek korlátozása s az akaratlan férfi és női meddőségek leküzdése révén. 2. Az anya- és gyermekvédelem nőorvosi feladatai a terhesség alatt a vetélés kérdéseiben merülnek ki, és pedig a maguktól keletkező vetélések okainak intensivebb tanulmányozása és elhárítása, s az orvosilag javalt vetélések ORVOSI HETILAP 1919. 11. sz TUDOMÁNYOS TÁRSULATOK. TARTALOM. Közkórházi Orvostársulat (VIII. bemutató szakülés 1918 április 24.-én.) 128. lap.