Orvosi Hetilap, 1920. május (64. évfolyam, 18-22. szám)
1920-05-30 / 22. szám
-------------------■ .....V- ' 64. évfolyam. 22. szám. Budapest, 1920 május 30. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanár főszerkesztő és SZÉKELY ÁGOSTON egyes tanár szerkesztő. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A budapesti magyar kir. tudományegyetem I. számú sebészeti klinikájáról (igazgató : Verebély Tibor, egy. ny. r. tanár) és L számú belgyógyászati klinikájának (igazgató: Bálint Rezső, egy. ny. r. tanár) laboratóriumából. Belső desinfectiós kísérletek vutinnal súlyos sebészi fertőzésekben; adatok a therapia sterilisans localis percapillaris kérdéséhez. Irta: Láng Adolf. A belső desinfectio czélja a szervezetet elárasztó bacteriumokat a szervezetbe bevitt desinficiáló anyagokkal megölni vagy fejlődésükben meggátolni. A desinfectiót létrehozó anyagok száma, mióta a vizsgálatok methodikája finomult és javult, erősen összezsugorodott, mert a szerek nagy számáról kiderült, hogy a megtűrt töménységben és a szűkre szabott időtartam alatt a kórokozó csirákat nem ölik meg, sőt még fejlődésükben sem gátolják. Míg kémlőcsőben igen sok desinficiensnek szövetelő határ alatti töménységében bacteriumölő tulajdonsága állapítható meg, addig az élő szervezetben az e sajátosságukba vetett remény hiú marad. Nem célom e helyen rámutatni azokra a különbségekre, melyek e két physico-chemiai folyamat között fennforognak, ezeket a kísérleti bacteriológia kellőképpen bebizonyította. A chemiai desinficiensekkel szemben nagy mértékben lecsökkent bizalom még jobban lefokozódott Ottolenghi vizsgálatai következtében, melyeket Kroner és Naumann, legújabban pedig Vészi megerősített. E vizsgálatokból kiderült, hogy ha lépfenespórák vagy staphylococcusok suspensiójára legelterjedtebben használatos és legmegbízhatóbbnak tartott desinficiensünket, a sublimat-oldatot öntjük és Ottolenghi szerint gondoskodunk róla, hogy a sublimat kénhydrogénnel vegyileg tökéletesen eltávolíttassék, a bacteriumok megfelelő táptalajon tovább szaporodtak és így Morgenroth szavaival élve, a sublimat bacteriumölő-képessége „elgondolhatatlanul csekély“, mert a 013% sublimat-oldatnak a staphylococcusokra több napi behatása után is a staphylococcusok tovább éltek, a lépfene spórái 28 nap után is hasonlóképpen kezelve állatpathogének maradtak. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a sublimat fehérje jelenlétében tökéletesen hatástalan, úgy a sublimat csiraölő képességében sem szabad bízni. E kérdés taglalása vezette R. Koch-ot a belső desinfectiós kísérletekhez, amelyek kapcsán azonban a nyúlnak lépfene-bacteriaemiájában a sublimatot hatástalannak találta. De nemcsak Koch, hanem ugyanígy vélekedik nagyszámú követője is, köztük Behring,aki sok desinficiensnek belső desinfectióra való képességét és alkalmasságát vizsgálta, azonban a negatív eredmény miatt szinte törvénynek mondta ki, „hogy az élő állati és emberi sejtek sokszorosan érzékenyebbek a desinficiensekkel szemben, mert mielőtt a desinficiens a bacteriumokat megölné, vagy a vérben, illetve a szövetekben szaporodásukat meggátolná, már jóval előbb megöli az inficiált állati test sejtjeit.“ A belső desinfectióval, mint említettük, a szervezetben szaporodó bacteriumokat igyekszünk a szervezetbe bevitt desinficiáló anyagokkal megölni, vagy fejlődésükben meggátolni. Hogy milyen akadálya e kísérleteknek a vér savójának fehérjéje, azt, mint láttuk, a sublimattal végzett vizsgálatok, valamint Ehrlich és Bechold kísérletei igazolják, kik szerint a halogenizált phenolok in vitro 1:200.000, sőt 1:600.000 hígításban bacteriumfejlődést gátlók, azonban serum-tartalmú közegben erre képtelenek, tehát éppen a belső desinfectio czéljára nem alkalmasak. E nagyfokú hígításban e bactericid szerek a szövetelemek állandósult károsítása nélkül lennének használhatók, tehát a Behring-féle követelménynek megfelelnének, azonban a hatástalanságot előidéző másik factor lép érvényre: az oldott fehérje. Ha a belső desinfectio szövevényes utait követjük, nagy nehézségekbe ütközünk, ha a mikroorganismusok és a gazda sejtjeit vesszük szemügyre. Mindezen sejtekben a protoplasma veendő figyelembe, akár a bacteriumok által megtámadott szövetek elemeit alkotja, akár pedig a megtámadó bacteriumok sejtjét. És éppen ennek a protoplasmának egyéni sajátsága az, melynek alapján az egyes szövetek, egyének sejtjei chemiailag éppen úgy, mint physikailag, valamint functiójukat illetőleg is különböznek egymástól. A májsejt protoplasmájának éppen e három cardinalis tulajdonsága által lesz máj- és nem izomsejtté, avagy éppen a bacterium testévé. E differenciált substratumok most már az egyes vegyi desinficiensekkel szemben is másképpen viselkednek, az egyik sejt a desinficienst esetleg jól megtűri, a másik már ugyanazon töménységű anyaggal szemben olyan vonzással viselkedhetik, hogy a sejt halálára vezethet. A desinficiensek két csoportba oszthatók: 1. olyanokra, melyek külső desinfectióra használhatók, ezek belső desinfectióra egyáltalán nem alkalmasak, 2. oly antisepticumokra, melyek belső desinfectióra alkalmatosnak bizonyultak. Ezen utóbbi fogalom semmiesetre sem jelenti egyúttal azt, hogy az illető szer általánosságban mindennemű desinfectióra egyaránt használható, mert míg a trypanosoma-fertőzésben hatásos az atoxyl, avagy maláriában, pneumococcus-fertőzésben a chinin, az optochin, addig más bacteriumos vagy parasitás fertőzésekben ezek hatástalanok. Ezen anyagokat Ehrlich parasitotropoknak nevezi. Azonban e szerek legnagyobb része méreg, tehát organotropok is, mert életfontos szervek sejtjeihez is affinitással viseltetnek. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a vegyi szereket a szervezet bizonyos sejtjei megkötik, fixálják. Ehrlich a specifikus therapia alapjául felveszi, hogy egy bizonyos desinficiens egy bizonyos parasitára bir ha LOM. TART EREDETI KÖZLÉSEK. Láng Adolf: A budapesti magyar kir. tudományegyetem I. számú sebészeti klinikájáról (igazgató: Verebély Tibor, egy ny. r. tanár) és I. sz. belgyógyászati klinikájának (igazgató : Bálint Rezső, egy. ny. r. tanár) laboratóriumából. Belső desinfectiós kísérletek vutinnal súlyos sebészi fertőzésekben; adatok a therapia sterilisans localis percapillaris kérdéséhez. 233. lap. Schill Imre: Az Országos Hadigondozó Hivatal rózsahegyi gyógyintézetéből. (Vezető főorvos: Róth Miklós dr., egyet, tanársegéd.) A mesterséges pneumothorax befolyása a contralateralis tüdőfélre. (Vége.) 236. lap. Grósz Emil: Magyarország Szemorvosainak Egyesülete. 238. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Könyvismertetés. Th. Brugsch: Ergebnisse der gesamten Medizin. — Új könyvek. — Belorvostan. Stepp: A tüdőgangraéna gyógyításáról salvarsannal. — Bőrbajok. O. Baum: A herpes simplexnek a házinyúl szaruhártyájára való átvihetősége. — Zieler: A lupus vulgaris gyógyítása. — Szemészet. H. Dorff: A lappangó szemrezgésről. — A. Eppenstein: A háborús gázmegbetegedést és a tüdőgyuladást kisérő szemtünetek ismeretéhez. — Groenouw: Orbáncz után kétoldali vakság. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 239-241. lap. Vegyes hírek. 232. lap.