Orvosi Hetilap, 1920. május (64. évfolyam, 18-22. szám)

1920-05-30 / 22. szám

-------------------■ .....V- ' 64. évfolyam. 22. szám. Budapest, 1920 május 30. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanár főszerkesztő és SZÉKELY ÁGOSTON egyes tanár szerkesztő. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A budapesti magyar kir. tudományegyetem I. számú sebészeti klinikájáról (igazgató : Verebély Tibor, egy. ny. r. tanár) és L számú belgyógyászati klinikájának (igazgató: Bálint Rezső, egy. ny. r. tanár) laboratóriumából. Belső desinfectiós kísérletek vutinnal súlyos sebészi fertőzésekben; adatok a therapia sterilisans localis percapillaris kérdéséhez. Irta: Láng Adolf. A belső desinfectio czélja a szervezetet elárasztó bac­­teriumokat a szervezetbe bevitt desinficiáló anyagokkal meg­ölni vagy fejlődésükben meggátolni. A desinfectiót létrehozó anyagok száma, mióta a vizs­gálatok methodikája finomult és javult, erősen összezsugoro­dott, mert a szerek nagy számáról kiderült, hogy a megtűrt töménységben és a szűkre szabott időtartam alatt a kórokozó csirákat nem ölik meg, sőt még fejlődésükben sem gátolják. Míg kémlőcsőben igen sok desinficiensnek szövetelő határ alatti töménységében bacterium­ölő tulajdonsága állapítható meg, addig az élő szervezetben az e sajátosságukba vetett re­mény hiú marad. Nem c­élom e helyen rámutatni azokra a különbségekre, melyek e két physico-chemiai folyamat között fennforognak, ezeket a kísérleti bacteriológia kellőképpen be­bizonyította. A chemiai desinficiensekkel szemben nagy mértékben lecsökkent bizalom még jobban lefokozódott Ottolenghi vizs­gálatai következtében, melyeket Kroner és Naumann, legújab­ban pedig Vészi megerősített. E vizsgálatokból kiderült, hogy ha lépfenespórák vagy staphylococcusok suspensiójára leg­elterjedtebben használatos és legmegbízhatóbbnak tartott desinficiensünket, a sublimat-oldatot öntjük és Ottolenghi sze­rint gondoskodunk róla, hogy a sublimat kénhydrogénnel vegyileg tökéletesen eltávolíttassék, a bacteriumok megfelelő táptalajon tovább szaporodtak és így Morgenroth szavaival élve, a sublimat bacteriumölő-képessége „elgondolhatatlanul csekély“, mert a 013% sublimat-oldatnak a staphylococcu­­sokra több napi behatása után is a staphylococcusok tovább éltek, a lépfene spórái 28 nap után is hasonlóképpen kezelve állatpathogének maradtak. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a sublimat fehérje jelenlétében tökéletesen hatástalan, úgy a sublimat csiraölő képességében sem szabad bízni. E kérdés taglalása vezette R. Koch-ot a belső desin­fectiós kísérletekhez, a­melyek kapcsán azonban a nyúlnak lépfene-bacteriaemiájában a sublimatot hatástalannak találta. De nemcsak Koch, hanem ugyanígy vélekedik nagyszámú követője is, köztük Behring,a­ki sok desinficiensnek belső desinfectióra való képességét és alkalmasságát vizsgálta, azon­ban a negatív eredmény miatt szinte törvénynek mondta ki, „hogy az élő állati és emberi sejtek sokszorosan érzéke­nyebbek a desinficiensekkel szemben, mert mielőtt a desin­­ficiens a bacteriumokat megölné, vagy a vérben, illetve a szövetekben szaporodásukat meggátolná, már jóval előbb megöli az inficiált állati test sejtjeit.“ A belső desinfectióval, mint említettük, a szervezetben szaporodó bacteriumokat igyekszünk a szervezetbe bevitt de­sinficiáló anyagokkal megölni, vagy fejlődésükben meggátolni. Hogy milyen akadálya e kísérleteknek a vér savójának fe­hérjéje, azt, mint láttuk, a sublimattal végzett vizsgálatok, valamint Ehrlich és Bechold kísérletei igazolják, kik szerint a halogenizált phenolok in vitro 1:200.000, sőt 1:600.000 hígításban bacteriumfejlődést gátlók, azonban serum-tartalm­ú közegben erre képtelenek, tehát éppen a belső desinfectio czéljára nem alkalmasak. E nagyfokú hígításban e bactericid szerek a szövetelemek állandósult károsítása nélkül lennének használhatók, tehát a Behring-féle követelménynek megfelel­nének, azonban a hatástalanságot előidéző másik factor lép érvényre: az oldott fehérje. Ha a belső desinfectio szövevényes utait követjük, nagy nehézségekbe ütközünk, ha a mikroorganismusok és a gazda sejtjeit vesszük szemügyre. Mindezen sejtekben a protoplasma veendő figyelembe, akár a bacteriumok által megtámadott szövetek elemeit alkotja, akár pedig a megtámadó bacte­riumok sejtjét. És éppen ennek a protoplasmának egyéni sa­játsága az, melynek alapján az egyes szövetek, egyének sejtjei chemiailag éppen úgy, mint physikailag, valamint func­­tiójukat illetőleg is különböznek egymástól. A májsejt proto­­plasmájának éppen e három cardinalis tulajdonsága által lesz máj- és nem izomsejtté, avagy éppen a bacterium tes­tévé. E differenciált substratumok most már az egyes vegyi desinficiensekkel szemben is másképpen viselkednek, az egyik sejt a desinficienst esetleg jól megtűri, a másik már ugyan­azon töménységű anyaggal szemben olyan vonzással visel­­kedhetik, hogy a sejt halálára vezethet. A desinficiensek két csoportba oszthatók: 1. olyanokra, melyek külső desinfectióra használhatók, ezek belső desin­fectióra egyáltalán nem alkalmasak, 2. oly antisepticumokra, melyek belső desinfectióra alkalmatosnak bizonyultak. Ezen utóbbi fogalom semmiesetre sem jelenti egyúttal azt, hogy az illető szer általánosságban mindennemű desinfectióra egyaránt használható, mert míg a trypanosoma-fertőzésben hatásos az atoxyl, avagy maláriában, pneumococcus-fertőzés­­ben a chinin, az optochin, addig más bacteriumos vagy parasitás fertőzésekben ezek hatástalanok. Ezen anyagokat Ehrlich parasitotrop­oknak nevezi. Azonban e szerek leg­nagyobb része méreg, tehát organotropok is, mert életfontos szervek sejtjeihez is affinitással viseltetnek. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a vegyi szereket a szervezet bizonyos sejtjei megkötik, fixálják. Ehrlich a specifikus therapia alapjául felveszi, hogy egy bizonyos desinficiens egy bizonyos parasitára bir ha­­ ­LOM. TART EREDETI KÖZLÉSEK. Láng Adolf: A budapesti magyar kir. tudományegyetem I. számú sebészeti klinikájáról (igazgató: Verebély Tibor, egy ny. r. tanár) és I. sz. belgyógyászati klinikájának (igaz­gató : Bálint Rezső, egy. ny. r. tanár) laboratóriumából. Belső desinfectiós kísérletek vutinnal súlyos sebészi fertőzésekben; adatok a therapia sterilisans localis percapillaris kérdéséhez. 233. lap. Schill Imre: Az Országos Hadigondozó Hivatal rózsahegyi gyógyintézetéből. (Vezető főorvos: Róth Miklós dr., egyet, tanársegéd.) A mesterséges pneumothorax befolyása a contralateralis tüdőfélre. (Vége.) 236. lap. Grósz Emil: Magyarország Szemorvosainak Egyesülete. 238. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Könyvismertetés. Th. Brugsch: Ergebnisse der gesamten Medizin. — Új könyvek. — Belorvostan. Stepp: A tüdőgangraéna gyógyításáról salvarsannal. — Bőrbajok. O. Baum: A herpes simplexnek a házinyúl szaruhártyájára való átvihetősége. — Zieler: A lupus vulgaris gyógyítása. — Szemészet. H. Dorff: A lappangó szemrezgésről. — A. Eppenstein: A háborús gázmegbetegedést és a tüdő­­gyuladást kisérő szemtünetek ismeretéhez. — Groenouw: Orbáncz után kétoldali vak­ság. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 239-241. lap. Vegyes hírek. 232. lap.

Next