Orvosi Hetilap, 1920. június (64. évfolyam, 23-26. szám)
1920-06-06 / 23. szám
1920. 23. sz. ORVOSI HETILAP sem ér sokat. Ideges,túlérzékeny betegen gyenge chloreathylbódulatban végezem. Gyermekeknél mindenféle ijesztegető bejelentést vagy engedélykérést mellőzök. Utána a külső hangvezetőt steril csíkkal kitöltve, párakötést alkalmazok másnapig. A másnapi eredménytől függ, hogy milyen kezelés mellett foglaltak állást. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk a beteg sociális viszonyait sem, mert a magángyakorlatban lehetetlenség, hogy minden beteg mindennap eljöjjön a szakorvoshoz, még lehetetlenebb, hogy naponta kétszer lássa szakorvos a beteget, ezt csak klinikán vagy kórházban lehet megtennünk. Ezért a „száraz“, steril csíkos kezelések csak ritkán indikáltak. Ami a hallást illeti, ez az első időben, amikor a dobüreg bélése duzzadt, maga a dobhártya is megvastagodott, természetesen rossz lesz, a középfül elváltozásának javulásával azonban rövidesen javul és kellő kezelés mellett a baj meggyógyulása után rendesen tökéletes. Nagyon elősegíti a hallás javulását a második héttől kezdve minden kezeléskor alkalmazott Pollitzer-befúvás, amelyet fertőzött orrgarat mellett csakis akkor nem alkalmazok, ha a baj egyoldalú, mert féltem a másik oldalt. Csecsemőkön igen alkalmas ez az eljárás az orrgaratüreg kitisztítására is, e czélból az előrehajtott fejecskének egyik orrlikába dugjuk a sima olivájú labdavéget és a másik orrnyílást nem fogjuk be. A belső orvosságok rendesen a belgyógyászra tartoznak, mert maga a sebészileg kezelt középfülgyuladás rendszerint nem szorul különösebb medicinás kezelésre, de esetenként a fájdalom csillapítására az aspirin, a súlyosabb fertőzésekben pedig az urotropin jó szolgálatot tehet. Itt jegyzem meg, hogy súlyosabb esetekben az ismételten végzett vizeletvizsgálatot nagyon fontosnak tartom, mert esetleg geny- vagy fehérjenyomok lehetnek az első jelei egy empyemának. A beteg, amíg lázas, ágyban marad, és feltéve, hogy egyéb baja nincsen, két láztalan nap után jó időben bátran kimehet. A Ferencz József kereskedelmi kórház rendelőintézetének igen nagy beteganyaga megmutatta nekem, hogy az ambulanter kezelt középfülgyuladások éppen olyan jól gyógyulnak, mint az otthon kezeltek. A dobhártya felnyitása után, a genyedés beálltával kezdődik a bajnak otthoni gyógykezelése, amely éppen olyan fontos, mint az orvosi kezelés. Ez három főrészből áll: a tisztogatásból, a borogatásból és a hőmérőzésből. A középfülből a külső hangvezetőn át kifolyó genyha eltávolításáról és letisztításáról nem gondoskodunk, megtámadja a külső fül hámját, rhagasokat, lábokat, nedvedző ekzemát vagy furunculusokat okozván. A bőrláb néha átterjed a fej és arcz bőrére is, máskor a külsőfül porczogójára, és makacs, fájdalmas, hosszadalmas bajokat létesít. Az első napok híg, véres-savós folyása után, amint a váladék genyszerű lesz, legegyszerűbben kifecskendezésekkel tisztogatjuk a fület. A váladék bősége szerint napi 1—3-szori öblítés ajánlatos, mindenkor langyos, tetszés szerinti steril oldattal, mert itt a folyadék mechanikai hatását czélozzuk. Egyszerű forralt víz, physiologiás oldat, bórvíz vagy jól átszűrt „kamilla-tea“ egyformán megteszi a hatást. Legalkalmasabb eszköz az otthoni fecskendezéshez az egy darabból készült gummilabda, mely minden használat után szappannal jól megmosható. Az a félelem, hogy a fecskendezésekkel a bajt a mélyebb helyekre mintegy benyomhatjuk, teljesen alaptalan. Természetes, hogy a steril folyadék langyosan, tiszta edényből (nem genycsészéből!) szívandó fel a fecskendőbe. Kifecskendezés után az orvos steril vattatamponokkal tisztítja és szárítja le a dobhártyát, hogy ellenőrizhesse a viszonyokat; otthoni fecskendezések után, bár szeretik e tisztogatást utánozni, nem szabad a mélybe nyúlni, hanem a külső hangvezető bemenetéhez tett vattacsomócskával kell felszívni az esetleg még ki nem folyt vizet. Ha nem sok a váladék, elég ha az orvos tisztítja ki a fület, odahaza pedig desinficiáló fülcseppeket alkalmazunk. Legelterjedtebb a gyenge, 1— 2%-os hydrogén-superoxyd, amely ha vegytiszta, nem is kifogásolható. Éppen olyan jó a Zaufal-féle kezelés Burow-oldattal vagy a gyenge ólomvizes csepp. Fontos az, hogy kezdődő bőrgyuladás esetén a H2O2- cseppeket rögtön abba kell hagynunk. Speciális esetekben fonogenes cseppek, alkoholos becseppentések, vagy egyéb oldatok javultak. A fülcseppek is mindenkor langyosan alkalmazandók. A porokkal való kezelés heveny középfülgyuladás eseteiben a kis perforatio miatt csak a legritkább esetekben ajánlott, akkor is mindig az orvos végezze. Mindaddig, amíg a beteg fülből geny folyik, tiszta vattacsomócskával tartjuk elzárva a külső hangvezetőt Amint teleitta magát, rögtön változtatni kell, mert a piszkos, bőrre tapadó vatta többet árt, mint használ. Ha kell, óránként változtassuk. A fülkagylóra és környékére tapadó genyet ne orvossággal és ne benzinnel, hanem langyos vízzel és szappannal tisztogassuk le. A középfülgyuladások gyógyításához tartozik a beteg fülnek és környékének borogatása mindaddig, amíg a láb fennáll. Egyszerűbb esetekben elegendő az ú. n. Priessnitzborogatás, a csecsnyúlvány lobjánál a szabályos párakötések, a meleg vagy jeges borogatások indikáltak. Lényegileg, az élettani hatás szempontjából mindegy, akár hideget, akár meleget alkalmazunk és ezt mindenkor meg kell mondania a consiliariusnak, ha valami okból czélszerűnek tartja, hogy az eddigi kezelésen változtasson. A laikusok előtt óriási különbséget jelent a jégzacskó és a forró borogatás és könnyen elveszíti bizalmát a kezelő orvos irányában a lényeget nem ismerő szülő, ha a kezelésen változtatunk. (Folytatása következik). A budapesti magyar kir. tudományegyetem I. számú sebészeti klinikájáról (igazgató : Verebély Tibor, egy. ny. r. tanár) és I. számú belgyógyászati klinikájának (igazgató: Bálint Rezső, egy. ny. r. tanár) laboratóriumából. Belső desinfectiós kísérletek vuzinnal súlyos sebészi fertőzésekben; adatok a therapia sterilisans localis percapillaris kérdéséhez. Irta: Láng Adolf. (Folytatás.) A befecskendést követő pár óra múlva esetleg hidegrázással hőmérséklet-emelkedés jelentkezik bágyadtsággal, a magasabb hőmérséklet néhány óráig tart, majd visszatér a normális hőmérséklet, miközben a fájdalmak, melyeket a megbetegedés okoz, lassanként elmúlnak, úgy hogy 24 óra múlva a befecskendezés után a beteg határozott megkönnyebbülést és javulást érez. Vizsgálatkor rendesen erősebb duzzanatot találunk, elég nagy kiterjedésű vizenyővel, lobos vörösödéssel és bögenyképződéssel, miközben az esetleges nyílásokon át szövetséquesterek ürülnek ki. Általában azt mondhatjuk, hogy a szövetséquesterek kiürülésének gyorsaságával egyenes arányban halad a gyógyulás. A folyamat megállása az első, amit constatálhatunk: sem a befecskendezés helyén, sem ettől bevagy kifelé beszűrődést nem találunk, bár az eddigi lobos pir néha haragos vörösségig fokozódott. Enyhe nyomásra bőségesen ömlik szövettörmelékkel kevert geny, majd két nap múlva elhalványodás jelzi a láb megszűntét. A vizenyő, mely legnagyobb fokát rendszerint az első 24 órában érte el, sokszor két hétig is megmarad. Ha a necrosisos szövetrészek kiürültek, például carbunculus esetén, kráterszerű anyaghiány keletkezik, melynek mélyén élénk sarjadzás látható. Ily szövetközi befecskendést panaritium, furunculus, carbunculus és phlegmone eseteiben kíséreltem meg. A panaritium osseumot nem találtam alkalmasnak vuzininfiltratióra; viszont a körömágygyuladás különösen alkalmas vuzin-befecskendésre; a gyógyulás befejeztével a levált köröm a lelökődő bőrrel együtt sapkaszerűen ül az ujjcsúcson, a honnét csak le kell emelni s alatta már ott van a begyógyult sebfelület. A phlegmonok közül nem voltak alkalmasak az ínhüvelyekre és inakra terjedő folyamatok, míg az ízület 243