Orvosi Hetilap, 1921. május (65. évfolyam, 18-22. szám)
1921-05-01 / 18. szám
1921. 18. sz. ORVOSI HETILAP a ptosisos lép felső contourjait is meg akarjuk jelentetni. Gyönyörű, igen demonstrabilis lépképeket kaphatunk túlfuttatással jobboldali fekvésben, dorsoventralis nyílirányú sugárirányítást használva. A lép alaki, nagysági és helyzeti viszonyait illetőleg terjedelmes ismétlésekbe nem bocsátkozom ; eddig megjelent ilyen tárgyú dolgozataim a kérdést elég körülményesen tárgyalják. A bal hypochondriumban a czipó- vagy hegyén álló tojásalakhoz hasonlítható lép rendszerint ferdén elhelyezett; érinti felső pólusával kisebb-nagyobb hosszban a rekesz lateralis harmadát s ezzel közös vonalas contourt mutat, széles convex oldalával az oldalsó hasfalnak támaszkodik, amellyel majdnem az alsó pólusig az árnyékuk összeolvad. A polus (a tulajdonképpeni vagy alsó polus), valamint a medialis contour majdnem egész lefutásában szabad, mert a bal vastagbélhajlat gáztartalma minden egyébtől élesen elkülöníti. A medialis szél rövidebb-hosszabb darabja gyakran a gyomorhólyagba vetítődik, bár üres gyomor esetén sokszor nehéz a meghatározása annak, hogy ezt a levegőképet a bal hajlat vagy a gyomor szolgáltatja-e. A felső szél csak ott fog a rekesz vonalas árnyékától elkülönülve megjelenni, ahol sülyedt, vándorlépről van szó; ugyanakkor a lateralis szél is elhagyja az oldalsó hasfalat. A teljesen harántul és a függőlegesen elhelyezett lép más és más, főleg testalkati viszonyokra lesz jellemző. A lépet úgy kell megjelentetnünk, hogy a pólusa határozottan lássék és ennek valóban polusalakja legyen. A polus alakjának és terjedelmének a vizsgálata a lép Röntgendiagnostikájában minden egyébnél fontosabb, egyrészt, mert a pólus az a része a lépnek, mely kivétel nélkül is mindig könnyen megjelentethető, továbbá, mivel a lép helyzeti, alaki és részben nagysági viszonyait a leghűbben a pólus jelzi. A széles lépnek széles, a rendesnél tompább pólusa van; a hegyes és igen sokszor sülyedt, astheniás lép pólusa kihegyezett, pólusával többé-kevésbbé a bordaív alá ér, de ugyanakkor a felső pólus, amely a rendesnél szintén hegyesebb, a rekesz-contourt elhagyja. Beszélünk a bordaív fölött levő, a bordaívig érő, esetleg ezt meghaladó tömeges vagy kihegyezett, rendes átmérőket mutató, vagy a rendesnél nagyobb pólusról. A lép orthodiagrammjaiban is a hosszátmérő meghúzásakor a pólusra ügyelünk, hiszen a legmagasabb pontot akarjuk ilyenkor a pólus alsó pontjával összekötni. Hogy helyesen beállított pólust és jól lássunk, megfelelő sugárirányításról kell gondoskodnunk, illetőleg, ami ezzel egyértelmű, a beteget forgatjuk, jobb vagy bal vállával néhány fokkal előre, amíg csak a túlságosan szétterülő, vagy a nagyon kihegyezett polus a közismert „polus“ alakot fel nem veszi. Néhány fokkal innen vagy túl forgatva még nem jelentkezik vagy már eltűnt a pólus. E jelenségnek csupán vetületianatómiai magyarázata lehet, éspedig az, hogy a dorsoventralis nyílirányú sugárirányítás vagy parallel éri a lép facies gastricáját, hogy úgy mondjam „éléről“ látjuk a lépet, vagy a széles convex oldalával fekszik felénk a lép, amidőn „lapjáról“ bontakozik ki. Élnek nevezhetjük a facies gastrica elülső contourját, lap alatt az oldalsó hasfalnak fekvő széles convex oldalt értjük. Az előbbi esetben a facies gastrica csak mint vonal érvényesül, miáltal a polus csekély mélységű, vagyis túlságosan kihegyeződik s ezért nehezen észrevehetővé válik. Az említett él a lép medialis contourját fogja alkotni mint függőlegesen futó egyenes. Ilyenkor bal vállával előre forgatva a beteget, a facies gastricát a sugarak útjába teregetjük, miáltal e felszín a lépárnyék kiszélesítéséhez szintén hozzájárul, a polus tömegesebb lesz, tehát könnyebben észrevehető és határozott alakot ölt. Ha túlságosan lapjáról látjuk a lépet, a polus annyira szétterül, hogy e miatt válik nehezen érzékelhetővé. Ez esetben a jobb vállal való előreforgatás segít a helyzeten, mert ilyeténképpen inkább élére állítva a lépet, a pólust kihegyezzük. Néha látszólag semmiféle lépárnyék sincs, legfeljebb valamilyen határozatlan csücsök, mint a pólus csücske vagy a legnagyobb harántátmérő legkiugróbb pontja. Ezt a képet mindig nagyobbfokú meteorismus esetében látjuk. Ha ilyenkor bal vállával forgatjuk előre a beteget, vagyis a II. ferdébe állítjuk, a lép mindig megjelenik. Magyarázata: a meteorismus az oldalsó hasfalhoz szorította a lépet s ez által látszólag eltüntette. (Folytatása következik.) A bőrreactivitás (intracutan titer) megállapítása a Deycke-Much-féle partigénekkel szemben. Irta: Szász Emil dr., Tátra-Felsőhági vezető főorvosa. (Vége.) Az injectiók helyét mindennap megvizsgálom és a leletet feljegyzem. Pro studio az első 5 nap leletét is. Az 5 nap elteltével a titer minimális értékét akár fel is jegyezhetem már, de 14 nap eltelte előtt a reactiók szaporodására még mindig számítanom kell. A positív reactiók száma adja meg egy bizonyos partigénnel szemben a reactivitás quantitatív értékét. Müller szerint a „concentratiós“ titer értékét. Ezt kifejezhetjük a reactiók száma szerint: 1, 2, 3, 4. Szóval kifejezve megkülönböztetek gyenge, közepes, jó vagy teljes titert. Much és Altstadt kockákkal jelzi a reactiók számát. Egy partigénnel szemben az átlagos reactivitást kifejezhetjük a számok középértékével: A3, F2, N2 esetében pl. ez az érték 23. Esetleg az össztitert is kifejezhetjük az értékek összegével: ebben az esetben 7. 8. ábra. Cha rendes nagyságú epehólyagfenék. Lyxnyirokcsomó árnyéka a gerinczoszlop mellett. Az a sülyedt vese árnyéka (a nyilak ennek széleit jelzik). P . a hasnyálmirigy kérdéses árnyéka (nem az üres gyomoré; a baryumos próba az utóbbi feltevést kizárta). A máj széle is látható. 9. ábra. Kövekkel telt, megnagyobodott epehólyag (a nyilak a hólyag széleit jelzik). 161