Orvosi Hetilap, 1922. április (66. évfolyam, 14-18. szám)
1922-04-02 / 14. szám
1922. 14. sz. ORVOSI HETILAP Fischer Ernő: Minden szónak, amely a Röntgen-therapia most sokat vitatott tárgyában elhangzik, objectívnek kell lennie, ezért reflektál az előadó két állítására: 1. Ingerlő adag igenis van, ezt igazolják nemcsak kísérletek, de tapasztalatok is. 2. Rosszindulatú daganatoknál nem szabad a kezelést a „Röntgenkater“ miatt elhúzni, hanem egyszerre kell adni a lehető legnagyobb adagot, melyet a szervezet és a környező szövetek sérülése nélkül adni lehet. Simonyi Béla: A massiv adagok 2—3 — 4 részre való megosztását és 1—2 napos szünetekkel való alkalmazását illetőleg teljesen az előadó álláspontján van, mert így a beteg jelentékeny kímélésével és reá nézve nagyobb kellemetlenségek elkerülésével sikerül ugyanazt az eredményt elérni, mint az egyetlen ülésben való adagolással, ezért ez utóbbi eljárást nem tartja kellőképp megindokolhatónak. Jobban kiemelné azon szigorú indicatiókat, melyek ma elsősorban a Röntgen-therapia birodalmába tartoznak. Ilyenek az epitheliomák, mindenfajtájú nyirokmirigydaganat, Basedow, basedowos és parenchymás strumák, mediastinalis tumorok, a savóshártyák, a csontok, ízületek gümős megbetegedései, ha nagyfokú destructio vagy másodlagos fertőzés nincs, végül az uterusmyomák a polyposus alakok kivételével. Ezekben az esetekben a Röntgen-therapiának oly fényesek az eredményei, hogy mulasztásnak tartja, ha a sürgősség határozott indicatiója nélkül kevésbbé conservativ therapiának vettetnek alá, mielőtt Röntgen-besugárzásra utaltattak volna. IRODALOM-SZEMLE. Könyvismertetés. Stransky: Psychopathologie des Ausnahmezustandes und Psychopathologie des Alltags. Bern, E. Bircher. 1921. 35 8° 1. A szerző a Zeitschrift für Neurologie u. Psychiatrie-ben megjelent dolgozatának gondolatmenetét folytatja e füzetben a kivételes lelki állapotokról, amelyekbe az ember rendes állapotából mintegy kizökken. A kerete a kivételes állapotoknak kissé tágan van szabva és sok egymástól távoleső jelenséget foglal össze az epilepsiás rohamtól a személyiséghasadásig, kettős személyiségig, borongós állapotig, munkatárgorig és depersonizáltságig. Czélszerűbb volna az egynemű jelenségek összefoglalása és amennyire lehet a normális psychológia elválasztása a pathologiától. Érintve vannak a néplélektan problémái is, de inkább csak programmos vázban, mint kézzelfogható megállapításokkal. Ez a program is helyes, de az olvasó többet szeretne látni a kivitelből, mint amit a szerző ad. Kollarits Jenő dr. Lapszemle. Belorvostan. A Friedmann-féle szervel a budapesti egyetem 1. sz. belklinikáján szerzett tapasztalatokról számol be Csépai Károly az „Orvosképzés“ ez évi 1. füzetében. Káros hatást nem észleltek. A gyógyító hatásról a megfigyelés nem nagyon hosszú tartama és az esetek aránylag csekély száma miatt még nem mondhatnak végleges ítéletet, de azt hiszik, hogy a további megfigyelésekből levonandó végleges ítéletük nem fog sokban különbözni a mostanitól, amelyet így foglalnak össze: „a Friedmann-szer alapjában véve indifferens a tuberculosisra, az észlelt javulások és rosszabbodások pedig pusztán azon ismert és jó részben ismeretlen tényezőkkel függnek össze, melyek a tuberculosis jó vagy rossz lefolyását irányítják.“ Sebészet. A rossz természetű daganatok spontán gyógyulásához szolgáltat érdekes adatot Reichel tanár. Az akkoriban 39 éves férfit 1902-ben vették fel a kórházba. Negyedév óta vett észre a bal halántéka táján duzzadást; arczának bal felében nagy fájdalmai voltak, amelyek a bal állkapocsba sugároztak ki. Látása a bal szemén az utóbbi időben roszszabbodott, 3 m.-ről olvasott ujjakat. A hallás is rosszabbodott volt baloldalt. Maga a daganat 3 cm. hosszú, 211% cm.-nyire kiemelkedő volt. Minthogy jodkalium-kezelés után a fájdalmak a tűrhetetlenségig fokozódtak, műtétre határozták el magukat. Nagy lágyrészlebeny készítése után a halántékcsontot megtrepanálták, mire a daganat egy része a megvastagodott durával előbugygyant; egyidejűleg sok arachnoidealis folyadék ürült. A daganat kékesvörös volt, nagyon könnyen vérzett. Erre a trepanatiós nyílást megnagyobbították és egyidejűleg a járomcsont temporaer resectióját is végezték, de mégsem érték el a daganat szélét. Minthogy a pulsus nagyon hitvány lett, félbeszakították a műtétet: tamponálás és jodoformgazekötés. A kiirtott daganatrészlet szövettani vizsgálata orsósejtes sarkomát eredményezett néhány óriássejttel. A rendkívül nagyfokú nedvelválasztás miatt naponként kellett a kötést változtatni. A 10. napon a csonthiányon kitolult daganatrész körülbelül a kétszeresére növekedett, szürkésfehér lepedőkkel borított volt. Eközben a subjectiv zavarok visszafejlődtek s körülbelül 4 héttel a műtét után a daganat kisebbedni kezdett, anélkül, hogy részletek lökődtek volna le róla. Négy hónap múlva a daganatból semmi sem látszott, csak lencsényi nyílás jelezte a helyét; a nyíláson néhány csepp savós folyadék ürült. Később itt mély behorpadás keletkezett. 5 hónappal a műtét után az illető gyógyultan távozott s azóta mostanig egészen jól érezte magát, kovácsmesterségét folytatta; csak azt panaszolta, hogy a bal szemének látása és a bal fülének hallása nem javult meg és hogy nagy melegben erős munka mellett némi fejnyomást érez, amely azonban hamarosan elmúlik. Bal karjának ereje kissé csökkent. (Mediz. Gesellschaft zu Chemnitz, 1921 november 23.-i ülés.) Szülészet és nőorvostan. A szölőczukrot mint a szülőfájások erősítésére alkalmas gyógyszert ajánlja Müller, a mainzi bábaképző assistense. A következő élettani magyarázattal támogatja sikeres kísérleteit: Az izomenergia chemiai forrása a lactacidogen, amely Embden és Laqueur vizsgálatai szerint ha nem is azonos, de közeli rokonságban áll a hexosediphosphorsavval. Ennek tej- és phosphorsavvá való hasadásakor felszabaduló meleg változik át az izmok működésekor kinetikai energiává. A lactacidogennek ezen hasadása lényegileg nem sokban különbözik a szőlőczukornak tejsavvá való átalakulásától. A hypophysis, thyreoidea, lép, máj és bél extractumai, továbbá az ergotoxin, histamin, tyramin és adrenalin nemcsak abban hasonlítanak egymáshoz, hogy contractiót elősegítő hatással vannak a méhre, hanem abban is, hogy sympathicus izgatás útján a májban felhalmozott glycogent aktiválják s így átmeneti hyperglykaemiát okoznak. Ezen alapon alkalmazta a szőlőcukor előbb 10, majd 20, 40, 50%-os oldatának 10 cm3-ét intravénásán. Az optimális concentratio az 50%-os A hatás 30—40 perczig, sőt egy óráig is eltartott. Különösen másodlagos fájásgyöngeség eseteiben látott jó hatást. (Zentralblatt f. Gyn., 1922, 4. szám.) Raisz dr. Gyermekorvostan. A csecsemők szokványos hányásának befolyásolásáról pépes előetetéssel ír Epstein. Szerinte a Röntgenvizsgálatok egész sora kimutatta, hogy a periszolés működés és a gyomoréghólyag nagysága között paralellismus van. Ügyetlen szoptatás, nehezen járó mell, nátha növeli az aerophagiát, csökkenti a peristolét, míg a peristole annál jobb, minél consistensebb a bekebelezett táplálék és minél kisebb az aerophagia. A gyomor annál erősebben fogja körül a táplálékot, minél keményebb az.lippe pépes eledelt etetve kérődző betegével, a levegőnyelést meg tudta kevesbíteni. Ezek az elméleti okoskodások magyarázzák, hogy pépes diaetára megszűnik, vagy intenzitásából veszt a szokványos hányás. Nem a tápláléknak nagyobb fajsúlya, nem a kevesebb lenyelt levegő az oka a hányás megszűnésének, hanem a fokozódó peristole az, amely a hányást megszünteti. Ha már egy ideig pépes táplálékot etettünk a gyermekkel, akkor áttérhetünk a folyékony diaetára A hányás többé nem fog jelentkezni, mert a gyomrot a peristoléra reászoktattuk. A szerző megpróbálta, tehát, hogy vájjon a folyékony táplálék előtt következetesen adott sűrű pépes táplálék kis mennyiségével mennyire lehet a peristolét mint „Bedingungsreflex“-et létrehozni. Szokványosan hányó gyermekeknek 5 perccel az étkezés előtt 2—3 kávéskanálnyi erősen besűrített pépet adott. Nem annyira a minőségre volt tekintettel, mint inkább a sűrűségre. Féltejjel, teljes tejjel, dajkatejjel, vízzel, esetleg vajas rántottlevessel, vagy fehérjetejjel készült sűrű dara szerepelt táplálékul. 36 esetben tett próbát, ezek közül 9 137