Orvosi Hetilap, 1922. október (66. évfolyam, 40-44. szám)
1922-10-01 / 40. szám
386 ORVOSI HETILAP 1922. 40. sz. tartoznak azok, amelyekben az injectio után a szívműködésen sem mutatkozott semmiféle hatás. Az első csoportba három eset tartozik: I. 2125/1944, 1921. N.P. Placinta praevia lat. Champetier-ballon bevezetése. Egy órával a ballon megszületése után a szívhangok erősen romlanak; a kimenetben levő fejet exprimáljuk. A magzat algid asphyxiában születik (38agr., 52 cm.). Nyálkakiszivás, Schultze-lóbalás, 11 percz múlva a Szívműködés erősen gyöngül. Tonogen intracardialisan, mely után a szívverés erőteljessé válik, száma 124. Ilyen marad 34 perczig, de ekkor 108-ra esik, majd hirtelen romlik. Az újabb intracardialis injectio hatástalan. Egy óra öt perczczel a születés után a szívműködés teljesen megszűnik. Bonczlelet: haematoma convexitatis cerebri. II. 1588/1456, 1921. I.P. Eclampsia in graviditate. Poliklinikus orvosunk négy rohamot állapított meg. A szülőszobán 1 — 1 órai időközben 50—60 mp.-ig tartó 5 rohama volt. Vérnyomás 160. A Stroganoff alatt kapott 3 mgr. morphint, 2 gr. chloralhydratot. 500, majd 200 gr. vérlebocsájtás chloroform-narcosisban Tekintettel a sűrűn jelentkező rohamokra, a fájáshiányra s az egyujjnyi méhszájra, cervicalis császármetszést végzünk. A magzat (2500 gr., 46 cm.) algid asphyxiában születik Nyálkakiszívás, lehultze-lóbálás. A harmadik turnus h bálás után szívműködése erősen romlik, gyengül. Intracardialis injectio. Közvetlen utána igen kifejezett hatás, amely körülbelül 3/4 óráig tart. Ezalatt a mesterséges légzést folytatjuk. A háromnegyed óra eltelte után a szívműködés újra romlik. A második injectio hatástalan. 10 turnus lóbalás után exitus. Bonczlelet: suffocatiós tünetek. III. 759/725, 1922. IV.P. Burokrepedéskor a bába a szüléshez készülődve, a hüvelyben előesett, nem pulzáló köldökzsinórt tapint. A félórával előbb még jó szívhangok most egyáltalában nem hallhatók. A halottnak gondolt magzatra van tekintettel a szülést magára hagyjuk. Fél óra múlva megszületik a gyermek, akin igen gyenge szívműködést észlelünk. A harmadik turnus lóbálás után ez is terminális összehúzódásokká válik. Intracardialis njectio. Utána a szívműködés rendszeres, rythmusos, erőteljes s ilyen marad egy óra hosszat, a mi alatt 16 turnus lóbálást végzünk. Azután a szívműködés fokozatosan romlik. Bonczlelet: sulfocatiós tünetek. A második csoportba négy esetet soroztunk. I. 1909/1756, 1921. I.P. I. fokban szűk medencze. 4 ujjnyi méhszáj, fej a bemenetben, arczél a harántban, állcsúcs balra. 18 óra múlva arczél a jobb ferdében, felső állkapocs a symphysisen fennakadva, fej a kimenetben. Tekintettel az elhúzódó szülésre, az élő magzatra s arra, hogy sem tiszta homlok-, sem arcztartással, hanem úgynevezett átmeneti állással vagyunk szemben, megpróbáljuk a még élő magzatot az arcztartás mechanismusa szerint fogóval extrahálni. Bűzös meconiumos magzatvíz. A gyermek (3000 gr., 50 cm.) algid asphyxiában születik. A harmadik turnus Schultze-dobálás után a szívműködés erősen romlik, a szívverés száma 42. Intracardialis injectio, amely azonban csaknem teljesen hatástalan. A szívverés száma 51. Élt az injectiótól számítva 30 perczig. Bonczlelet: mandibula-törésen kívül negativ. II. 2157/209. 1921. I.P. Placenta praevia centralis indicatiójából császármetszés. A magzat livid asphyxiában születik (2300 gr., 45 cm.), halkan nyöszörög s daczára az elesztéd kisebeteknek, a tetszhalál palliddá válik. Inticardialis injectio, mire a gyenge szívműködés csak alig észrevehetően javul és rövidesen újra romlik. A megismételt injectio hatástalan. Exitus. A bonczolást a szülők kívánságára mellőztük. Ill. 1926/1762, 1921. I. P. Normalis medenczéjű primipara. Rövid vajúdás után kora magzata születik (1770 gr., 43 cm.). Algid asphyxia. Az ötödik turnus lobálás után a szívverések száma 96. Intracardialis injectio, amely teljesen hatástalan. Exitus. Bonczlelet: haematoma convexitatis cerebri. IV. 225/218. 1922. VII.P. I. dorsoposterior harántfekvés. Burokrepedéskor előesik a nem pulzáló köldökzsinór, mire decapitatióhoz készülünk. Ezenközben jó fájások alatt megjelenik a szeméremzésben a bal térd s a far. Daczára annak, hogy a magzatot halottnak tekintjük, exercendi causa extraháltatjuk. A köldökzsinór a bal boka köré van csavarva. A gyermekkel együtt megszületik a placenta is. Az újszülöttön még valami kevés szívműködést találva, azonnal hozzákezdünk az élesztéshez. A második turnus lobálás után intracardialis injectio, amely azonban tökéletesen hatástalan. Exitus. Bonczlelet, anaemia, fulladásos jelenségek. Sikerrel járt tehát az intracardialis injectio alkalmazása egy eclampsiás, Stroganoffal kezelt, chloroformmal altatott asszony algid asphyxiás gyermekén. A szívműködést erősen élénkítette, de végeredményben czélhoz nem vezetett egy másik eclampsiás újszülöttön s egy előesett, nem pulzáló köldökzsinórral született pallid asphyxiáson. A harmadik esetben intracranialis vérzés volt a halál oka. Semmi eredményt sem láttunk egy nehéz fogóműtét után, egy placenta praevia centralis miatt végzett császármetszéses újszülöttön s egy idő előtt levált placenta okozta asphyxiában. A magzatok közül három kora volt 270 k gr. alatti súlylyal. Tegyük fel már most a kérdést: 1. mit czéloz az intracardialis injectio ? 2. e czélt el tudjuk-e érni vele? 1. A magzat intrauterin fulladozásakor, bármi okból történjék is az, az eddig nyugalomban volt légzéscentrum a szénsav-felhalmozódás következtében izgalomba jön, bekövetkezik az első légzőmozgás, a nélkül azonban, hogy levegő juthatna a tüdőbe. A köldökereken át hiányos a gázcsere, a légzőmozgás is eredménytelen marad s a nyúltagyi központ előzetes izgalma után bénulásos állapotba jut. A magzat megszületésekor halottnak látszik, csak a szívverés tanúskodik még az életről. Most már a mesterséges légzés feladata levegőt juttatni a tüdőbe. A Schultze-dobálás e mellett még a szív működését is kedvezően befolyásolja. Ámde a szív izomzata sokat szenvedett a szénsavfelhalmozódás következtében, összehúzódásai mind gyengébbek lesznek. A mesterséges légzés csak úgy járhat eredménynyel, ha a szív izomzata még reagálni tud az artériás vérre. A szív ingerlésére az asphyxiás magzatba semmiféle úton sem tudunk gyógyszert juttatni. Per os adagolásról szó sem lehet, a capillaris keringés teljes hiánya eredménytelenné teszi a subeutan injectiókat, vénát sehol sem látunk, így tehát nem marad más hátra, mint a szív izgatására szánt gyógyszert magába a szívbe fecskendezni. Az intracardialis injectióknak pallid asphyxiás magzatokon tehát az a czélja, hogy a szénsavtól megbénított szívet erősebb munkára serkentse, életben tartsa mindaddig, amíg a mesterséges légzés útján bejuttatott oxygen a bénult nyúltagyi centrumot ismét működésre tudja bírni. E czélra a gyógyszerek közül legalkalmasabb az adrenalin, mert a test összes ereinek a szűkítésével a vérnyomást emeli, de tágítván a coronariákat, a szívnek vérrel való átáramlását lényegesen elősegíti. Mi is Vogt előírása szerint 8- 10 cseppet használtunk Locke-oldatban s azt a negyedik bordaközben, szorosan a sternum széle mellett fecskendeztük be. Magától az injectiótól káros következményt sohasem láttunk. 2. De vájjon a szívnek ezen, hogy úgy mondjam utolsó felkorbácsolásával el tudjuk-e érni a mesterséges légzés által artériássá tett vér segítségével a légző centrum felélesztését? Az intracardialis injectiókkal foglalkozók csaknem egyértelműen megegyeznek abban, hogy az injectio sikerrel leginkább ott alkalmazható, ahol a különben teljesen egészséges szervezet mellett a szívet csak egy rövid tartamú acut bántalmon kellett keresztülsegíteni. Ahol a szív izomzata már tartósan bántalmaztatok, ott kevesebb a kilátás, ezért infectiosus betegségben Greuel kivételével (2 eset) a többi kísérletező semmi eredményt sem látott. Mindjárt itt reá kell mutatnunk arra, hogy ebből a szempontból nagy a hasonlatosság a felnőttek infectiosus bántalmai s az újszülöttek asphyxiája között: mindkettő erősen mérgezi a szív izomzatát. Másrészt Hesse szívbetegeken végzett intracardialis injectióinak sikertelenségét azzal magyarázza, hogy a betegek előzőleg már mindenféle izgatékkal kezeltetvén, az injectio alkalmazása idején a szív már eljutott teljesítő képességének legvégére, tartalék ereje is felhasználódott. Vegyük még e mellett tekintetbe azt a nagy fokozati különbséget, mely a szívizomzat s a légzőcentrum vitalitásában van. Zeller chloroform okozta szívmegállásnál Locke oldattal, majd vérrel végzett szívátáramoltatási kísérleteiben úgy tapasztalta, hogy amíg elsődleges szívbénulásnál az átömlesztés prompt hatással járt, a kísérleti állat újra légzett, magához tért, addig ott, ahol a légzés megszűnése után a szívmegállás csak hosszabb idő múlva következett be, eredménytelen maradt, mert ez idő alatt a légzőcentrum már elhalt. A szív izomzata kevesebb oxygénnel tovább beéri, mint az ellenállásában a többi agyvelőcentrum között még legresistensebb légzőközpont. Benestadt az újszülött táplálkozási viszonyaival foglalkozó munkájában az anyagcsere insufficientiájára utaló sajátságoknak magyarázatakor azt mondja, hogy minden szervnek, de az egész organismusnak is, ha a functióját jól akarja végezni, bizonyos gyakorlatra van szüksége, így eleinte nem tökéletes még a fehérjebontás, nem tudja még a polypeptideket aminosavakká bontani, hiányos a máj működése is . Hellet vizsgálatai, amelyek szerint az újszülöttnek közvetlenül a szülés utáni vizeletében nincs fehérje, csak a későbbiben, szintén azt mutatják, hogy eleinte a vese is insufficiens az extrauterin élet követelményeivel szemben.