Orvosi Hetilap, 1923. február (67. évfolyam, 4-7. szám)

1923-02-04 / 4. szám

40 ORVOSI HETILAP 1923. 4. sz. az idegműtét nem vezetett kellő eredményre, vagy technikai okokból kivihetetlen volt, az Achilles-ínon mindig a kö­vetkező műtétet végzem : Az Achiles-ín feltárása tapadá­sától eredéséig, az alszár közepén túl kb. 2—3 haránt­ujjnyival. Az előttünk fekvő inat eredésétől tapadásáig jelezzük oly módon, hogy a felező vonal az inat egész hosszában két egyenlőtlen részre osztja. A nagyobbik lateralis részlet a rostok kétharmadát, a kisebbik medialis részlet egyharmadát tartalmazza. A medialis rész eredé­sétől tapadásáig változatlan marad, kivéve azon esetet, amidőn a lólábállás correctiója ezen ínrészlet meghosszab­bítását is követeli. Szükség esetén a medialis ínrészek meghosszabbítására a közismert Bayer-féle módszert hasz­nálhatjuk. A lateralis ínrészletet tapadásától eredéséig fel­szabadítjuk oly módon, hogy tapadását átvágva, az inat magasra emelve, fölfelé húzzuk s a gastroenaemiások izomhasáról leválasztjuk oly magasan, amíg csak kifejezett rostokat tartalmaz. Ezek után következik a műtét egyik legfontosabb szakasza: ez a laterális ínrészlet meg­hosszabbításából áll. Ezen célból a laterális ínrészletet a fentihez hasonló módon ismét két egyenlőtlen részre oszt­juk, egy nagyobb külső és kisebb belső nyalábra. Helye­sen hosszabbítjuk a laterális ínrészletet akkor, ha széjjel­­választó vonalunk az Achilles-ín eredésének mértani közepén fut. Szétválasztó metszésünket a lateralis ínrész­leten nem folytatjuk egész hosszában, mivel ezen ínrész­letnek meghosszabb­tása a cél. Ha most a lateralis ínrész­let külső nyalábját eredésénél a gastroenaemiásokról le­választjuk és lefordítjuk, az ín készen áll az előrehelye­­zésre. Ezen eljárás írásban talán bonyolultnak látszik, műtétkor azonban magától adódik. Akkor dolgoztunk helyes technikával, ha az előrehelyezendő ínrészlet egész lefutásában egyenletesen erős köteg s ha a lábfejre kerülő lateralis ínrész külső nyalábjának distalis részlete az Achilles-ín összes rostjainak épp a felét tartalmazza. Ezek után a külső boka fölött a bőrt alkalmas eszközzel tunnellisáljuk, az V. lábközépcsont táján ejtett segédmet­szésen keresztül a lefordított ínrészletet előrehúzzuk s az V. lábközépcsont proximális részletének csonthártyájához rögzítjük. Csak az okozhat nehézséget, hogy a gastroenae­miások összehúzódása és elernyedése folytán az Achiles-ín hosszát változtatja s így a már feszesen rögzített ín hirte­len meglazulhat. Ezt úgy kerüljük el, hogy az ín rögzítése előtt a lábfejet maximális dorsalisflexióba hozzuk s vég­leges rögzítését megismételjük mindaddig, amíg meg nem győződtünk arról, vájjon az előrehelyezett ínrészlet a különben lógó lábfej számára valóságos függesztőkészü­léket alkot-e ? Műtét után a lábfejet három-négy héten át körkörös gipszkötésben tartjuk, ennek eltávolítása után a láb hegyesszögből derékszögig sülyed és ezen állásában megmarad. A mellékelt vázlaton csoportosítottam azon eljárá­sokat, melyek az említett javaslatok alapján szóbajöhet­­nek az Achilles-ínon. Hangsúlyozandó, hogy az Achilles­­ínnak a maga egészében való előrehelyezése meghosz­­szabbítás nélkül teljesen céltalan. Az I. ábra ezen állás­pontomat bővebb magyarázat nélkül is kellően bizonyítja, hiszen épp ezen eljárásnak lényege, a felfüggesztés lehető­sége esik el, kellő előrehelyezhetés hiányában. A teljes Achilles-ínnak meghosszabbítással párosult előrehelyezése statikai szempontból kárhoztatandó, mivel így az alszár egyedüli ép izomcsoportjának, a gastroenaemiásoknak eredeti tapadásuk irányában való hatásét teljesen felfüg­geszti. Részemről peroneusbénulásnál kivétel nélkül a 11. ábrán látható s előzőleg bővebben vázolt műtéti el­járást alkalmaztam. Ischiadicus-bénulásnál, ahol a gastro­enaemiusoknak sincs szerepük, a III. és IV. ábrán jelzett eljárásokból választottam, az eset súlyossága szerint. A legtöbb nálunk kezelt bénuláshoz súlyos contractura is társult, úgyhogy jóformán minden ínplasztikát (egyidejű) redressement előzött meg. Ezen műtét útján sikerült tehát hatalmas heges köteg segítségével a művi peroneus-sínt természetes sínnel, ter­mészetes függesztőkészülékkel pótolni. Peroneusbénulás eseteiben a járást akadályozó lógó lábállást korrigálom, ha a n. peroneus prof. ép, a m. tibialis ant. részéről ki­elégítő dorsalisflexiót észleltem, amely működésre ezen izom kellő felfüggesztés hiányában képtelen. Ischiadicus­­bénulásnál, a gastroenaemiásokat bizonyos szempontból mégis erőcsoport gyanánt fogva fel, felezésükkel egymásra megsemmisítően ható erőhatások segélyével a bénult lábon dynamikai egyensúlyt létesítek s így a contracturák (lóláb) újbóli kialakulását megakadályozom, a megterhelés pillanatában bekövetkező supinatiós kibillenést megszün­tetem. Ezáltal minden lehetőség megvan a készülék nélkül való járásra. Több szerző, más javallatok alapján végzett műtétek­ből, melyek az Achilles-ín átültetéséből és feldarabolásá­ból állanak, következtetve, ezen eljárást mint élettani szempontból meg nem felelőt elveti. Részemről számos eset után káros statikai elváltozást nem észleltem; szerin­tem hasonló esetekben ily értelemben physiologiai szem­pontokról szó sem lehet. Teljes sikerrel alkalmaztuk el­járásunkat nemcsak hadisérülteknél, de egyéb természetű peroneusbénulásnál is. Első ilyen irányú műtéteimet négy évvel ezelőtt végeztem, jelenleg tehát abban a helyzetben vagyok, hogy végleges eredményekről számolhatok be. Az itt vázolt eljárás az említett javaslatok alapján eddig használatban nem volt, az eddig ismert és hasz­nálatos műtéti eljárások pedig nem pótolhatják. Közlés Budapest székesfőváros Bakátsa téri szülészeti és nőgyógyászati osztályáról. A vörös­vérsejtek sülyedési gyorsaságának diagnostikai értéke a nőgyógyászatban.­ Irta: Molnár István dr. A vörös vérsejtsülyedés­ kérdésének nagy irodalma van, melynek összefoglaló áttekintésétől e helyen el kell állnom. Valamennyi szerző megegyezik abban, hogy bár igen sok tényező befolyásolja a vérsejtek gyorsult sülye­­dését, mégis a genyedéses megbetegedéseknél a sülyedés oly gyors, hogy azt semmiféle más factor előidézni nem tudja. Továbbá kifejezett határ állapítható meg a meg­határozott út megtételéhez szükséges időre (Linzenmeyer), illetve a bizonyos idő alatt megtett útra vonatkozólag (Goebel, Westergren). Gynaekologiai téren a német irodalomban Fahraeus után Linzenmeyer saját találmányú eprpuvettáival, Rumpf 1 Előadatott a Közkórházi Orvostársulat 1922 dec. 20-án tartott ülésén. 3. ábra. 4. ábra.

Next