Orvosi Hetilap, 1923. február (67. évfolyam, 4-7. szám)
1923-02-04 / 4. szám
40 ORVOSI HETILAP 1923. 4. sz. az idegműtét nem vezetett kellő eredményre, vagy technikai okokból kivihetetlen volt, az Achilles-ínon mindig a következő műtétet végzem : Az Achiles-ín feltárása tapadásától eredéséig, az alszár közepén túl kb. 2—3 harántujjnyival. Az előttünk fekvő inat eredésétől tapadásáig jelezzük oly módon, hogy a felező vonal az inat egész hosszában két egyenlőtlen részre osztja. A nagyobbik lateralis részlet a rostok kétharmadát, a kisebbik medialis részlet egyharmadát tartalmazza. A medialis rész eredésétől tapadásáig változatlan marad, kivéve azon esetet, amidőn a lólábállás correctiója ezen ínrészlet meghosszabbítását is követeli. Szükség esetén a medialis ínrészek meghosszabbítására a közismert Bayer-féle módszert használhatjuk. A lateralis ínrészletet tapadásától eredéséig felszabadítjuk oly módon, hogy tapadását átvágva, az inat magasra emelve, fölfelé húzzuk s a gastroenaemiások izomhasáról leválasztjuk oly magasan, amíg csak kifejezett rostokat tartalmaz. Ezek után következik a műtét egyik legfontosabb szakasza: ez a laterális ínrészlet meghosszabbításából áll. Ezen célból a laterális ínrészletet a fentihez hasonló módon ismét két egyenlőtlen részre osztjuk, egy nagyobb külső és kisebb belső nyalábra. Helyesen hosszabbítjuk a laterális ínrészletet akkor, ha széjjelválasztó vonalunk az Achilles-ín eredésének mértani közepén fut. Szétválasztó metszésünket a lateralis ínrészleten nem folytatjuk egész hosszában, mivel ezen ínrészletnek meghosszabbtása a cél. Ha most a lateralis ínrészlet külső nyalábját eredésénél a gastroenaemiásokról leválasztjuk és lefordítjuk, az ín készen áll az előrehelyezésre. Ezen eljárás írásban talán bonyolultnak látszik, műtétkor azonban magától adódik. Akkor dolgoztunk helyes technikával, ha az előrehelyezendő ínrészlet egész lefutásában egyenletesen erős köteg s ha a lábfejre kerülő lateralis ínrész külső nyalábjának distalis részlete az Achilles-ín összes rostjainak épp a felét tartalmazza. Ezek után a külső boka fölött a bőrt alkalmas eszközzel tunnellisáljuk, az V. lábközépcsont táján ejtett segédmetszésen keresztül a lefordított ínrészletet előrehúzzuk s az V. lábközépcsont proximális részletének csonthártyájához rögzítjük. Csak az okozhat nehézséget, hogy a gastroenaemiások összehúzódása és elernyedése folytán az Achiles-ín hosszát változtatja s így a már feszesen rögzített ín hirtelen meglazulhat. Ezt úgy kerüljük el, hogy az ín rögzítése előtt a lábfejet maximális dorsalisflexióba hozzuk s végleges rögzítését megismételjük mindaddig, amíg meg nem győződtünk arról, vájjon az előrehelyezett ínrészlet a különben lógó lábfej számára valóságos függesztőkészüléket alkot-e ? Műtét után a lábfejet három-négy héten át körkörös gipszkötésben tartjuk, ennek eltávolítása után a láb hegyesszögből derékszögig sülyed és ezen állásában megmarad. A mellékelt vázlaton csoportosítottam azon eljárásokat, melyek az említett javaslatok alapján szóbajöhetnek az Achilles-ínon. Hangsúlyozandó, hogy az Achillesínnak a maga egészében való előrehelyezése meghoszszabbítás nélkül teljesen céltalan. Az I. ábra ezen álláspontomat bővebb magyarázat nélkül is kellően bizonyítja, hiszen épp ezen eljárásnak lényege, a felfüggesztés lehetősége esik el, kellő előrehelyezhetés hiányában. A teljes Achilles-ínnak meghosszabbítással párosult előrehelyezése statikai szempontból kárhoztatandó, mivel így az alszár egyedüli ép izomcsoportjának, a gastroenaemiásoknak eredeti tapadásuk irányában való hatásét teljesen felfüggeszti. Részemről peroneusbénulásnál kivétel nélkül a 11. ábrán látható s előzőleg bővebben vázolt műtéti eljárást alkalmaztam. Ischiadicus-bénulásnál, ahol a gastroenaemiusoknak sincs szerepük, a III. és IV. ábrán jelzett eljárásokból választottam, az eset súlyossága szerint. A legtöbb nálunk kezelt bénuláshoz súlyos contractura is társult, úgyhogy jóformán minden ínplasztikát (egyidejű) redressement előzött meg. Ezen műtét útján sikerült tehát hatalmas heges köteg segítségével a művi peroneus-sínt természetes sínnel, természetes függesztőkészülékkel pótolni. Peroneusbénulás eseteiben a járást akadályozó lógó lábállást korrigálom, ha a n. peroneus prof. ép, a m. tibialis ant. részéről kielégítő dorsalisflexiót észleltem, amely működésre ezen izom kellő felfüggesztés hiányában képtelen. Ischiadicusbénulásnál, a gastroenaemiásokat bizonyos szempontból mégis erőcsoport gyanánt fogva fel, felezésükkel egymásra megsemmisítően ható erőhatások segélyével a bénult lábon dynamikai egyensúlyt létesítek s így a contracturák (lóláb) újbóli kialakulását megakadályozom, a megterhelés pillanatában bekövetkező supinatiós kibillenést megszüntetem. Ezáltal minden lehetőség megvan a készülék nélkül való járásra. Több szerző, más javallatok alapján végzett műtétekből, melyek az Achilles-ín átültetéséből és feldarabolásából állanak, következtetve, ezen eljárást mint élettani szempontból meg nem felelőt elveti. Részemről számos eset után káros statikai elváltozást nem észleltem; szerintem hasonló esetekben ily értelemben physiologiai szempontokról szó sem lehet. Teljes sikerrel alkalmaztuk eljárásunkat nemcsak hadisérülteknél, de egyéb természetű peroneusbénulásnál is. Első ilyen irányú műtéteimet négy évvel ezelőtt végeztem, jelenleg tehát abban a helyzetben vagyok, hogy végleges eredményekről számolhatok be. Az itt vázolt eljárás az említett javaslatok alapján eddig használatban nem volt, az eddig ismert és használatos műtéti eljárások pedig nem pótolhatják. Közlés Budapest székesfőváros Bakátsa téri szülészeti és nőgyógyászati osztályáról. A vörösvérsejtek sülyedési gyorsaságának diagnostikai értéke a nőgyógyászatban. Irta: Molnár István dr. A vörös vérsejtsülyedés kérdésének nagy irodalma van, melynek összefoglaló áttekintésétől e helyen el kell állnom. Valamennyi szerző megegyezik abban, hogy bár igen sok tényező befolyásolja a vérsejtek gyorsult sülyedését, mégis a genyedéses megbetegedéseknél a sülyedés oly gyors, hogy azt semmiféle más factor előidézni nem tudja. Továbbá kifejezett határ állapítható meg a meghatározott út megtételéhez szükséges időre (Linzenmeyer), illetve a bizonyos idő alatt megtett útra vonatkozólag (Goebel, Westergren). Gynaekologiai téren a német irodalomban Fahraeus után Linzenmeyer saját találmányú eprpuvettáival, Rumpf 1 Előadatott a Közkórházi Orvostársulat 1922 dec. 20-án tartott ülésén. 3. ábra. 4. ábra.