Orvosi Hetilap, 1923. április (67. évfolyam, 12-16. szám)

1923-04-22 / 15. szám

176 ORVOSI HETILAP 1923. 15. sz. 600—800 gr híg, tiszta epe ürült. A beteg subfebrilis volt, 37­8-ig emelkedő hőmérsékekkel. Széke teljesen acholiás, a vizelet ellenben még nyomokban sem tartalmazott epefestenyt. 8 nap múlva a per primum gyógyult sebből eltávolítjuk a varratokat, míg a csíkokat és a kathetert teljes két hétig változatlanul hagyjuk. Két hét múlva (júl. 21-én) a kathetert eltávolítjuk, a megmaradt sipolyból még 10 napig ürült epe igen nagy mennyiségben, a szék­letét továbbra is ab­ol­ás maradt. Két és fél hét múlva (szept. 1. az epefolyás megszűnt, a sipoly önmagától záródott és a beteg teljesen jól érezte magát. További 4 nap múlva az eddig mindig abholiás székletét festeny­­zett lett, míg a vizeletben nyoma sem volt epefestenynek. A beteg szeptember 7-én (4 héttel a műtét után) gyógyul­tan távozott. Távozása után másfél hónappal mutatta be magát ismét, teljesen egészséges volt, 6 kilót hízott, a hegvonal nem volt érzékeny, a hasban rendellenességet nem lehetett tapintani, sem fájdalma, sem görcse nem volt. Széke rendben volt, sárgasága nem jelentkezett, öt hónappal a műtét után a beteg változatlanul jó egészség­nek örvend. A betegnél, mint fejlődési rendellenesség, egymástól távol, a májból nyíló kettős hepaticus-vezeték volt jelen, melyek közül főképen — sőt lehet, hogy a műtét előtt kizárólagosan — a baloldali hepaticuson keresztül ürült epe a choledochuson át a bélbe. A cystaképződés lehe­tősége kétségtelenül már fejlődéstanilag adva volt, de a cysta rohamos növekedését a megelőzött terhesség, a velejáró abdominális nyomási viszonyok és az említett trauma segítették elő, amiben talán szerepe lehetett még billentyűképződésnek is (Aschoff). A műtéti lelet, a székletét műtét utáni teljes acholiéja icterus nélkül és az összes epe kifelé ürülése kétségtelenné teszik, hogy az epehólyag mellett ductus hepaticus ter­mészettől fogva nem volt működésben, minthogy az epe a baloldali, ligamentum falciforme alól kiinduló hepati­­cusból talált magának utat a cystán át a choledochusba. Amint a cysta mindjobban növekedett és az epe bejutása a choledochusba mind nehezebbé vált, létesült a műtét előtti állapot, mikor az epe alig jutott le a bélbe, de a cystában, mint reservoirban felgyülemlett. A műtét után hosszú ideig a katheteren, majd sipolyon át minden epe kifelé ürült és csak idővel vált megint átjárhatóvá a choledochusba vezető járat. Fejlődéstanilag a máj a duodenum ventralis részé­ből fejlődik, elágazó entoderma-burjánzás képében. Ezen hámburjánzás adja a máj parenchymáját és hozzácsatla­koznak a májat mint szervet alkotó kötőszövet és erek. Magasrendű állatokon ez a craniális pars hepaticára és caudális pars cysticára oszlik. A pars hepatica burjánzása tömött sejtcsoportokból álló májgerendákat hoz létre, melyek keskenyebb nyélen a ductus hepaticuson ülnek, melynek viszont egyik részéből kiöblösödés útján kelet­kezik az epehólyag (Janosik és Hammer 1893., Brachet 1896. és Swaen 1897.) Jelen esetünkben ez a nyélképző­dés lehetett kettős, szóval két egymástól messze a spár­­ból nyíló ductus-hepaticusból folyt az epe a choledochusba. A cysta keletkezési mechanismusát megmagyarázza a természettől fogva kialakult kettős hepaticus-vezeték, mely­nek egyoldalú kitágulásét szöglettörés, vagy billentyű be­hatása útján a szülés, illetve a trauma eredményezhette. Ezen cysta is keletkezési okát illetőleg teljesen hasonló a leírt valóságos choledochus­ cysták aetiológiájéhoz. Az irodalomban közölt valóságos choledochuscysta­­esetek száma kb. 40. Ezek nagy hasonlatosságot mutat­nak a betegek kora és neme tekintetében, mert majdnem valamennyi eset igen fiatal női betegeken jelentkezett, hasonlóan leírt esetünkhöz. Schlossmann úgy magyarázza ezt a jelenséget, hogy valamely szerv fejlődési rendelle­nessége éppen a szervezet főfejlődése idejében (Haupt­­entwicklung) ad okot és módot valamelyes zavarokra és betegségekre. Ebben a felfogásában a későbbi szerzők, Seeliger és Wagner is egyetértenek vele. Kremer össze­állításában 83°/° esik a női nemre, aminek magyarázatát a női nemnél gyakrabban jelentkező fejlődési rendellenes­ségekben látja. Utóbbi felfogás Schwalbe munkája szerint nem áll helyt. A tumor nagyságát illetőleg esetünk egyike volt a nagyobbaknak, fluctuatiót terjedelme tekintetében megfigye­lésünk alatt nem mutatott. Amiben azonban az összes choledochus­ cystáktól eltért, ez az icterus teljes hiánya volt. A daganat fájdalmassága a sympatikus ganglionokra gyakorolt nyomásból eléggé magyarázható. Valószínűségi diagnosisunk, mint a legtöbb leközölt esetben is, echino­­coccusra szólt és csak a műtét mutatta meg, hogy epent­­cystával van dolgunk. A kivett cysta fala kórszövettanilag az epevezetékekkel azonosnak bizonyult és, mint a többi choledochus­ cysták eseteiben is, igen vékony volt. Hogy ese­tünkben az epe a májból majdnem kizárólag a bal hepaticuson át ürült, arra mutatott az epehólyag csöke­­vényes fejlődése és a jobboldali hepaticus visszamaradása. A cysta rohamos növekedését még az epevezetékek egy­másba szájadzásának esetleges rendellenessége, az említett billentyű jelenléte és talán a tartalma súlyánál fogva a veze­téket rongáló daganat billentyűhöz hasonló oldalnyomása is előmozdították. A graviditás és trauma szempontjából esetünk legjobban a Hildebrand és Kremer által leírt eset­hez hasonlít. Hildebrand szerint különösen fiatal korban, a könnyen összenyomható thorax és has összeszorítása által, hydraulikus nyomás módjára szenvedhet a chole­dochus , beszakadhat vagy a természettől fogva gyengébb fajzatú helyen (cysta) mértéken túl tágul. Ha a gondosan összegyűjtött és leírt valóságos choledochus-cysták eseteiből tanulságként levonjuk, hogy minden mástájéki cystosus daganatnál gondolnunk kell a choledochus-cysták lehetőségére, éppen a mi esetünk a figyelmet még arra is felhívja, hogy tekintettel legyünk a hepaticus-vezeték esetleges fejlődési rendellenességére is. Adat a kezdetleges motórium kétoldali tevékenységéhez.­ írta : prof. Benedek László dr. (Debrecen). Anton óta tudjuk, hogy a lencsemag-csíkostest-rend­­szer sérüléseinél kezdetleges mozgásformák jelentkeznek. Anton — a Meynert-féle gondolatmenethez csatlakozva — a choreás-athetosisos mozgásokat a csecsemő mozgásai­val hasonlította össze. Ismeretes továbbá, hogy a primitív mozgási kör sokkal kifejezettebben bilaterálisan dolgozik. Csak később következik be a másik testfélre vonatkozó gátlás. Curschmann utalt — a gyermekkorban — az ellen­oldali részarányos együttmozgásoknak szabályszerűségére. Olyan jelenség, amely az agytörzsi dacok tevékenységi módjával vonatkozásban áll, mint azt már Westphal felvette. Azon polymorph mozgás­zavarok közt, amelyeket „encephalitis lethargica“-nál (részben klinikánkon és ma­gánpraxisomban, részben főleg a Wagner-klinikán) volt al­kalmam látni, két év előtt egy egészen ritka megjelenési alakot észleltem, amelyet röviden itt közlök, miután az encephalitis-irodalomban hasonló észlelet nem fordul elő. Egy 60 éves asszonyról van szó, aki hat héttel a vizs­gálat előtt elmetévengéses zavarodottságban , érzék­csalódásokkal, fejfájással és élénk mozgási nyugtalanság­­gal — betegedett meg. Emellett szabálytalan hőemelke­dések és álmatlanság volt jelen. Tíz nap múlva a heveny jelenségek lezajlottak és sajátszerű hyperkinetikus zavar maradt vissza. Mindkét alsó végtagban, a medenceizület­­ben, a saggitális haránttengely körül oldalsó ingamozgá­sok léptek fel — (ab- és adductiók) dobáló jelleggel —, amelyek mindkét végtagban egy irányban és isod­ron leng­tek ki. Térd- és lábizület active mozdulatlan volt. A láb­­izületek passiv excursiója 10—12 cm-t, az egyes mozgások időtartama cca 1 mp.-et tett ki. Nyugodt ülés lehetetlen volt a spontán mozgások következtében. A kilengések szabálytalan rhythmusban következtek egymás után. Gyógy­kezeléssel a zavar nem volt befolyásolható, mégis hóna­pok múlva lényeges önkéntes javulás állott be.­­ Vitamegjegyzés a Deutsche Ges. f. innere Med. 35. kongresszusának jegyzőkönyvéből (1923 április 9-én). Encepha­­litis-kérdés.

Next