Orvosi Hetilap, 1923. április (67. évfolyam, 12-16. szám)

1923-04-22 / 15. szám

1923. 15. sz. ORVOSI HETILAP A bevezetésben előadottak után igen figyelemre­méltó, hogy a „striar“ mozgás­zavar — amely ha nem is az eloszlása, de a megjelenési módja szerint a „hemiballis­­mus“-ra emlékeztet — a jobb és bal testfelet egyidejű mozgásba hozza. Nyilvánvalóan egy kezdetleges tömeg­mozgásról van szó, amelyet egy- vagy kétoldali „strio­­pallidáris“ góc tételez fel, amelynél a másik testfél moz­gása nincs legátolva és amely újólag mutat reá nyoma­tékkal arra, hogy a primitív motilitás kétoldali tevékeny­ségre hajlik. A Budapesti Királyi Orvosegyesület 1923 április 14-ik­i ülése. Elnök : Horváth Ákos. Jegyző : Fekete Sándor. Bemutatás: Gerlóczy Géza: Korán kórismézett acusticus-tumor mű­­tétileg gyógyult esete. 44 éves férfi 1922 nov. vége óta szenvedett b. o. fülzúgásban. Decemberben b. arcfele megbénult, szédült és feje fájt. 1923 febr. 14-én a 11. sz. belklinikára vétetett fel, hol teljes b. o. környéki faciális bénulást állapítottak meg s ennek helyét — az agensia hiánya folytán — a gangl. geniculi feletti szakaszra tették. Udvarhelyi fülvizsgálata kiderítette, hogy b. o. cochleáris és vestibuláris bénulása is van s ezért a pórus acusticus internus táján fejlődő acusticus-tumort állapítottak meg. Winternitz tanár megoperálta s egy a pórusból kiinduló s a sziklacsonttal erősen összekapaszkodott, mintegy kismogyorónyi daganatot fejtett ki. A 75—90°/o műtéti halálozással járó kisagyhídszegleti da­ganat korai felismerésének jelentőségére hívja fel­­a figyelmet. A kórisme sokszor nehéz, még típusos tünetcsoport esetén is, lévén a tünetek a kisagy, a híd és a nyúltvelő daganatainál is azonosak; a pangásos papilla — mint esetében is — gyakran hiányzik. Külön érdekesség, hogy a daganat nem mutatta a Recklinghausen-féle neurofibromatosisnak acusticus-tumoroknél megszokott szöveti szerkezetét, hanem sarcoménak bizonyult. Winternitz Arnold : A kisagyhídszegleti daganatok nagy műtéti halálozásának oka főleg abban keresendő, hogy a há­­tulsó koponyaalap feltárása jelentékenyen nagyobb és veszélye­sebb beavatkozás, mint az elülsőé. Ezenkívül az életfontos köz­pontok táján a daganatok méretei sokkal nagyobb jelentőségűek, mint a nagyagy daganatainál. Miután 3 cm átmérőnél nagyobb terjedelmű daganatot a beteg nem él túl, életmentően fontos a korai kórismérés. Udvarhelyi Károly : Az élet fontos korai diagnosis szem­pontjából ismernünk kell a tüneteket, melyek az acusticus-daga­­nat gyanúját felkelthetik. Ilyen a gyógyíthatatlan fülzúgás, amely az acusticus-nyomatás első tünete ; a nyomás fokozódása által beállott süketség sokszor észrevétlenül fejlődik ; ilyen továbbá a szédülés és tántorgó járás, mely a vestibuláris nyomás kezdetén áll be, továbbá a faciális bénulás. Ez szokta a beteget az orvos felkeresésére késztetni; de sajnos, alapos fülvizsgálásra még ez sem készteti sem a beteget, sem az orvost. Tehát minden gyó­gyíthatatlan fülzúgás és faciális bénulás esetében acusticus­­daganatra kell gondolni és a vizsgálatot ez irányban is megejteni. Germán Tibor: A korai diagnosist a Röntgen-vizsgálat értékesen támogathatja azáltal, hogy a két pórus acusticus internus lumenét összehasonlítva, azokat kü­löbözőnek mutatja. Ez esetben a szövettani vizsgálat alapján úgy látszik nem az idegállományból, hanem az ideghüvelyről, a duráról fejlődött, vagy másodlagosan az ideggel összekapaszkodott rosszindulatú daganatról van szó, mely a parus acusticus internusban fejlődve, nyomásfokozás által végeredményben ugyanazon tünetcsoportot idézte elő, mint a „valódi“ acusticus-daganat. Schuster Gyula: Felhívja a figyelmet arra, hogy a kez­deti tünetek (abducens, fac. bénulás stb.) esetleges lueses ere­detét úgy dönthetjük el, ha a liquort megvizsgáljuk; a lumbar­­punctio kezdeti szakban nem veszélyes, később azonban élet­veszélyt rejt magában. A betegséget kezdetén a fülészeti és Röntgen-vizsgálat is kimutathatja. A lues felvétele a vérsavó- és liquorvizsgálat tökéletlenül végzése vagyi elmulasztása mellett évekre helytelen útra tereli a diagnosist, ahogy ezt egy eseté­ben sajnálattal megfigyelhette. Előadás: 1. Petényi Géza: Az intraabdominális nyomás fokozó­dása s a szívműködés közötti összefüggésről Leírása egy új vagusreflexnek: a préselésnél, tehát az intraabdominális nyomás hirtelen fokozásánál kifejezett bradycardia támad. A Valsalva­­kísérlet magyarázata, ahogy azt az élettani tankönyvek tárgyal­ják, hibás. Nem az a fontos, hogy zárt glotu­s mellett erőltetett kilégzést végeztetünk, hanem hogy az intraabdominális nyomás ilyenkor hirtelen növekszik. Az Erben-féle vagusreflex szintén ugyanezen m­echanismusra vezethető vissza, mivel leguggolás­­kor az intraabdominális nyomás hirtelen fokozódik. 2. Schnetzer Oszkár: A helyi érzéstelenítés az urológiai sebészetben­ 900 vezetési érzéstelenítésben végzett műtét és 62 sacrális érzéstelenítésben végzett cystoscopiai vizsgálat ered­ményéről számol be, amelyeket az urológiai klinikán 1920 óta végeztek. Ezek közül 308 eset paravertebrális, 320 eset sacrális és 272 vezetési plexus lumbális érzéstelenítésben történt. Az általános bódítást azért véli kikapcsolandónak, mert az operá­­landók legnagyobb része emphysemás, bronchitises, idős vagy elgyengült tbc.-és ember. A tökéletes anaesthesia mellett an­­odynák, hypnoticumok szükségtelenek. A vese-, vesemedence- és ureter-műtétek paravertebrális, —­ a hólyag-, prostata- scrotum­­penis- és urethra-műtétek sacrális, — a here-, melékhere- és ondózsinórműtétek lumbális vezetési érzéstelenítésben történnek. Az érzéstelenítő eljárásoknál az alkalmazott novocani­dosis maximuma 1 gr, minimuma 0,25 gr (sacralnál). Legjobban tűrik a locális anaesthesist a leromlott betegek. Közbeiktatott bódula­tot, mint szükségtelent, a műtét folyamán nem alkalmaznak. Az érzéstelenítési eljárásokat hullákon gyakorolják be ; fontos a tűvezetés finomsága. A parvertebrális anaesthesisnél előforduló pleura-megsértettés 308 eset közül egyszer fordult elő következ­mény nélkül. A sacrális anaesthesia technikája a legegyszerűbb, a legveszélytelenebb és kellemetlen mellék- vagy utóhatástól mentes. Cystoscopiánál csak az alacsony sacrális anaesthesist alkalmazzék (20 cm3 novocain), ugyanettől súlyos cystitisek eseté­ben kitűnő eredményeket láttak, amennyiben a hólyag kapaci­­tása 10 cm3-ről 100—120 cm3-re növekedett. Az eredmények 100°/6-osak, exitus, súlyosabb complicatiók nincsenek s ezért az urológusok részére a focális anaesthesist, főként a sacrális anaesthesist ajánlja. Kluge Endre: Önészlelését említi, hogy a novocainnak kellemetlen psychés utóhatása van teljesen egészséges ideg­­rendszerű emberen is. A sebészek túlságosan csak a fájdalom­érzés csillapítására figyelnek. Hasonló esetek értékelését nem lehet sem a neurosis diagnosisával, sem az idiosyncrasia semmit­mondó emlegetésével elütni. Borszéky Károly: Az előadó által említett kritikával szemben igen jó eredményeket látott tropacocainnal végzett lumbal-anaesthesissel. Helyes technicával és óvatossággal veszély­telen eljárás, amely után még enyhe mellék- és utóhatásokat sem észlelt 1 */2—2 órán át tartó tökéletes érzéketlenség mellett. Frigyesi József: Örömmel látja, hogy, mint nála­m, más intézetben is rendszeresen helyi érzéstelenítésben végzik a mű­téteket , mert az nemcsak veszélytelenebb, hanem kíméletesebb is. Az ezzel járó kisebb kellemetlenségért bőven kárpótolja a beteget, hogy megszabadul attól a sebfájdalomtól, mit a narco­­tisok­ a műtét utáni émelygés, hányás és köhögés miatt szenved. Fő dolog a veszélytelenség, ami egy azzal, hogy minél kevesebb érzéstelenítőt alkalmazzunk. Előadó jó eredményeit minimális novocain-fogyasztással érte el. A nőgyógyászatban a sacrális érzéstelenítésnek ú. n. alacsony módja vetélkedik a parasacrális érzéstelenítéssel s így ahelyett használható laparotomiák és nagyobb hüvelyi műtétek esetében. Előnye, hogy részben a medence peritoneumát is érzésteleníti, hátránya a nehezebb technikája. A peritoneum alatti részek érzéstelenítésében nincs rá szükség, mert a parametran érzéstelenítés és a külső nemi szervek operálásakor a körülfecskendezés jól pótolja. Azt hiszi azonban, hogy férfiak húgy­ ivarszervi betegségeinek kezelésében nagy jelentősége van a ma előadott sacrális érzéstelenítésnek. A másik, ú. n. magas sacrális érzéstelenítés, mely nőgyógyászati laparotomiák esetében volna végzendő, még nem felelt meg min­denben a várakozásnak. Ezért itt még sokan a lumbális érzés­telenítés hívei. Ennek azonban hátránya az utána gyakran fel­lépő kínzó főfájás. Ezért ő nem végzi és ilyen esetekben a has­fal és a belső nemi szervek érzéstelenítését külön-külön igyek­szik elérni. Schwetzer Oszkár: A lumbális anaesthesist nem az álta­lános sebészetben, hanem kifejezetten az urológiában tartja mellőzendőnek, mivel a sacrális anaesthesia azt teljesen pótolja és emellett teljesen veszélytelen. 177

Next