Orvosi Hetilap, 1924. június (68. évfolyam, 22-26. szám)
1924-06-01 / 22. szám
314 ORVOSI HETILAP 1924. 22. ^ tompítása természetesen nem zárja ki, hogy az általános védekezést viszont fokozzuk. Sőt, ez egyenesen kívánatos. Olyan területeiken, vagy olyan esetekben, ahol a gyulladásos reactio tartós károsodással jár (összenövés, helyzetváltozás, parenchyma-pusztulás), a localis folyamattal szembenaz általános védekezést igyekszünk igénybe venni. Akísérleti gyógyszertan a protoplasmaaktiváló anyagokkal szemben a gyógyszerek egy olyan sorát állította össze, amelyek sok tekintetben a proteintherapiával ellenkező hatást fejtenek ki. Ilyenek a narcoticumok, chinin, arson, salicyl, silicium, de főleg a calciumsók. A calcium hatása abban nyilvánul meg, hogy a gyulladásos ártalommal szemben biztosítja a sejt rendes működését, fenntartja a rendes permeabilitást. A calciumnak a véráramba való bejuttatása legcélszerűbben intravénás injectio alakjában történhetik; abélcsatornán át való felszívódás ugyanis bizonytalan, subcutan adva pedig a calciumsók elhalást okoznak. Bennünket elsősorban a gyulladásos elváltozásokra gyakorolt hatása érdekel. A Calcium jelentékeny befolyással van a capillarisok tágasságára, a quantitatív viszonyok szerint megszünteti az érgörcsöt, gyorsabbá teszi a véráramlást, csökken az edényfalak kórosan felfokozott átjárhatósága. Akár colloid hatást veszünk fel, akár pedig a vasomotorbeidegzés révén képzeljük el a calciumhatást, mindenképen a gyulladásos elváltozások tompítóját ismerjük meg a calciumban. A gyógyítás szempontjából fontos, hogy nem zavarja-e a calcium az általános védekezést. A védőberendezés egyik factora a leukocytosis. Burmeister calcium-befecskendezés után leukopeniát talált, Hosier leukocytosist. Saját eseteimben figyelemmel kísérve a vérképet a calcium-injectio előtt és után, jelentősebb elváltozást a gyulladásos vérképben nem találtunk. Ismeretes, hogy calciumelvonás a phagocytosist csökkenti, minimális calciumra már fokozódik. A toxinokra egyes vizsgálók szerint fixálólag hat, így hozzájárul a szervezet méregtelenítéséhez. A lázat a calcium közvetlenül nem befolyásolja. A vegetatív idegrendszer megnyugtatása a gyulladásos folyamatra is kedvező hatással van, amennyiben megóvja a szervezetet a túlzott reactiótól. A calcium hatását szem előtt tartva, főleg ott várhatunk eredményt, ahol a folyamat még egészen friss s ahol ellensúlyozni célozzuk a lábtermék túlságos mértékben való keletkezését. Fontos ezért az esetek s a kezelés időpontjának megválasztása. Acut esetek, ahol localis reactio már van s ahol ennek túlságos kifejlődését el akarjuk kerülni, ezek alkalmasak a calciumtherapiára. Vizsgálataim már hónapok óta folyamatban voltak, amikor közleményeik jelentek meg a calcium nőgyógyászati alkalmazásáról. Mandl (Gyógyászat, 1923, 13. sz.) a havivérzés csökkentésére ajánlja a calciumot. Hornung a Stoeckel klinikájáról a klimakterikus vérzéseket befolyásolta előnyösen (Zentralblatt für Gyn. 1923, 32. sz.). Utóbbi megállapítja, hogy calcium-befecskendezésre a thrombocyták száma csökken s ezt a folyamatot összeköttetésbe hozza a calcium vérzéscsillapító hatásával. Hasonló célokra én már évek előtt alkalmaztam concentrált sóoldatot elég megbízható eredménnyel, sőt a hatásmódra is ugyanazt a magyarázatot adtam, melyet most Horvung vizsgálatokkal igazolt. Különösebben érdekel bennünket Schönfeld közlése, aki urethralis gonorrhoeánál adott subcutan calciumchlorid-injectiókat, bár egyes esetekben kedvező hatást látott, mégis a befecskendezéseket követő elhalások miatt a további alkalmazásról lemondott. Gyulladásos nőimegbetegedések gyógyítására a calciumot eddig még nem alkalmazták. Calciummal csak olyan eseteket kezeltem, ahol úgy az általános, mint a localis lelet kétségtelenné tették, hogy friss vagy legalább is frissen kiújult adnexlobosodás van. Múló izgalmak különösebb therápiai beavatkozás nélkül is csillapodnak s az ilyen esetek könnyen tévútra vezethettek volna a gyógyító hatás megítélésénél. Érzékenység, kifejezett resistentia, láz, legtöbbször bő uterinalis folyás mutatták a kórkép súlyosságát. A megbetegedés kezdete után 1, de legkésőbb 4 héttel kezdtük a calciumtherapiát. A gyulladás kórokozója legtöbbször csak gyanítható volt: gonorrhoea, vagy abortusból eredő vegyes fertőzés. A calciumot másodnaponként alkalmaztuk intravénásan. Adtunk 10°/a calcium chloridot (Richter), afenilt (Knoll), optocalcilt (Marberger), calciumchloridot (Chinoin). 10 cm3-t adva a c. cubitalisba, pillanatok alatt erős melegséget jelzett a beteg, amely pár perc alatt eltűnt. Némelyek a torokban szárazérzésről panaszkodtak. Vigyázni kell, hogy az injectio lassan történjék, akkor a tünetek jól elviselhetők. Egyetlen egyszer sem voltkellemetlenségünk; a reactio alig erősebb, mint valamely hatékony ovariumkészítmény adagolásánál. Legerősebb a reactio a calciumchloridnál, legkisebb az afenilnál. Localisain a calciumchlorid infiltratiót is nekrosist okoz, ha a sebbe kerül, vagy a bőr alá. Az afenilnél ettől nem kell tartanunk, ezért legszívesebben az afenilt alkalmaztuk. Ahol az intravénás injectiók sora technikailag nem volt keresztülvihető, ott belsőleg adtunk calciumlacticumot, fortocalt; ennek a hatása nem kifejezett, úgyhogy csak adjuvansnak használhatjuk. 6—8 injectiót adtunk rendesen, de már 3—4 injectio után is befejezett a hatás, ami egy hetet vesz igénybe. Igaz ugyan, hogy egy hét alatt már a lábellenes kezelés hatása alatt is sokat javul némelyik adnexitis, a súlyosabbak azonban hetekig is ellázaskodnnak. S miután eseteinket úgy válogattuk, hogy súlyos folyamatokkal kellett számolnunk, annál meglepőbb volt az eredmény. A calcium mellett a rendes lábellenes kezelésnek kórházban keresztülvihető módja: fekvés, borogatás, 1—1 órára jégtömlő, könnyű diaeta került alkalmazásba. Makacsabb esetekben kis dosis chinint is adtunk. Lássuk mármost a calcium hatását a gyulladás gyógyításában. A kórokozó mikrobákra ha nem is maga a calcium, de a calcium hatása alatt a szervezet kétségtelenül hatást fejt ki. Feltűnő ugyanis, hogy a pervixváladék, amely a kezelés elején még a legkülönfélébb coccusok és pálcikák tömegét tartalmazza, a kezelés alatt annyira baktériumszegénynek mutatkozik, hogy látóterenkint alig néhány csirát látunk. A gonococcus az itt érvényre jutó hatányokkal szemben fokozott ellenállóképességet mutat; nem is sikerült a váladékot gonococcusmentessé tenni tisztán intravénás calciuminjectiók segélyével. Mégis úgy látszik, a gonococcus életképessége is szenved a calciumkezelés alatt; erre mutat az, hogy amint enyhe helyi kezelés (pholeval, protargolpép) megengedhető, rövid idő alatt sikerül a cervixváladékot a gonococcusoktól megtisztítani. A klinikai tünetek közül a lázat a calciumadagolás feltűnően nem befolyásolja. Legalább is nem látunk nagyobb eltérést a láztáblán a calciumos és a calciummentes napok között. Több, erősen lázas eseten megfigyelhettem azonban, hogy 3—4 injectio után a láz egyszerre leesik. Valószínűnek tartom, hogy itt a helyi folyamat változásai azok, amelyek a hőméretet kedvezően befolyásolták. A fájdalmasság a gyógykezelés alatt fokozatosan csökken. Nehéz megállapítani, mennyiben tulajdonítható ez a kórházi ápolás (fektetés, borogatás) s mennyiben a calciumnak. Mégis az a benyomásom, hogy ezen eljárással hamarább tudjuk megszabadítani betegeinket a fájdalomtól. 5—6 napi injectiózás után betegeink nagyrésze már a fájdalom megszűnését jelzi. Javul a beteg közérzete is, arcszíne, egész viselkedése élénkebb, a beteg türelmesebb. Legkifejezettebb a calciumhatás a helyi leletre. Az első 2—3 injectio csak mérsékelt javulást eredményez, de a második héten (5—6 injectio) a hatás szembetűnő. Nem szabad itt elfelednünk, hogy ebben az időszakban calcium nélkül igen gyakran még a tumorok növekedésével kell számolnunk. Legtöbb esetünkben az ökölnyi s a cristalei-t elérő resistentia 5—6 injectio után kis tojásnyira zsugorodott, lúdtojásnyi daganat helyén két hét múlva a rendesnél alig nagyobb petefészek s duzzadt végű petevezetőből álló congloimeratumot találunk. A Douglasbelii exsudatum is kedvezően változik, a fájdalmasság megszűnik, berendezettség mutatja az exsudatio