Orvosi Hetilap, 1925. március (69. évfolyam, 9-13. szám)
1925-03-01 / 9. szám
1925. 9. sz. ORVOSI HETILAP panaszkodott, szédült, 50 cm3 vérrel a gócot egyrészt a philtrinmnál elhatároltuk, másrészt a bal szájzúgból kiindulva felfelé körülfecskendeztük és az ajkon kis inessiót ejtettünk. A beteg a következő éjszakát jól töltötte, a beolvadás már másnapra megindult és a gyógyulás 10 nap alatt következett be. Lowen eredetileg csak az ajkak, az arc és tarkó malignus, genyes folyamatainál, továbbá lépfenénél és nománál ajánlotta eljárását azért, mert másutt a szövetek nem elég feszesek arra, hogy a vért hosszabb ideig megtartsák. Mi nemcsak az említett helyeken, továbbá az ugyancsak feszes kötőszövettel bíró hát, vagy a glutaealis tájék furunculusainál és carbunculusainál próbáltuk ki az eljárást, hanem a felső és alsó végtag, továbbá a has hasonló folyamatainál is, megpróbálkoztunk vele kivétel nélkül jó eredménnyel, anélkül, hogy minden esetben incisiót is alkalmaztunk volna. Eddig 28 esetben furunculusnál és 13 esetben carbunculusnál alkalmaztuk Lowen eljárását. A furunculusok 5 esetben az alsó, 4-ben a felsőajkon, 8-ban az arcon, 3-ban a tarkón, 6-ban a felső és 2-ben az alsó végtagon voltak. A carbunculusok közül 9 a tarkón, 3 a törzsön és 1 az alsó végtagon volt. Incisio nélkül a kezdődő esetek visszafejlődtek, azok viszont, melyekben már megvolt a nekrosis, kivétel nélkül gyorsan beolvadtak és kilökődtek Ezen jó eredményeken felbuzdulva, heveny, fertőzött sebeknél is alkalmaztuk az eljárást. Egyik igen szép esetünk a következő: 41 éves férfibeteget dec. 18-án este 9 órakor kocsi ütötte el. A sebesülés után 13 óra múlva kereste fel a klinikát azzal, hogy sebében lüktető fájdalmakat érez. Status: A homlok jobb feléről, a hajas fejbőr határáról kiinduló és innen lefelé a szemöldökbe is beterjedő V alakú, csontig hatoló, lebenyes seb, melynek szélei zúzottak, felkunkorodottak, lepedékesek voltak; a seb porral és hajszálakkal szennyezett. Előzetes novocainanaesthesia után körülfecskendezés 50 cmf saját vérrel, öblítés ILCb-al és a sebszélek felfrissítése után varrat. Prima gyógyulás 7 nap alatt. Panaritiumoknál nem kaptunk jó eredményt, ami az anatómiai viszonyok szemmeltartásával érthető is. A gyulladás alkalmával az ujjban fennálló fájdalmas feszülést a saját vér befecskendezése még jobban fokozza s így a fájdalom az inersió dacára igen erős. Egy súlyos tenyéri és tükör-phlegmonenál, amelynél a folytonosan továbbkúszó folyamatot többszöri, kiadós bemetszésekkel sem tudtuk megállásra bírni, úgy próbáltuk meg a saját vért alkalmazni, hogy az alkart közel a könyökizülethez körkörösen, csontig infiltráltuk és így sikerült is a tovaterjedést meggátolni. A Läwen professor assistensei, Hilgenberg és Thomann állatkísérletekkel igyekeztek a Läwen állításainak helyességét igazolni. A méregfelszívódás lassúbbodását, illetve megszűnését vizsgálták oly módon, hogy egerek farkán centrálisan elzáró befecskendezéseket végeztek különböző szerekkel, így saját serummal, vérrel, gummi arabicummal, desztillált vízzel, Ringer-oldattal és azután peripheriásan strychnin, kurarn és kokain halálos adagjait fecskendezték be. Vizsgálataik eredménye az, hogy a viscosusabb folyadékok, mint a vér vagy a gummi arabicum, a mérgek hatását erősen befolyásolják, illetőleg megszüntetik. A befecskendezéssel elért elzárás szerintük nem hasonlítható a leszorításhoz, hanem legfeljebb a Bier-féle pangáshoz. A resorptiónak tisztán mechanikus akadályozásán kívül a mérgeknek a pangásos oedema általi felhígítása is fontos, mert a mérgek hatása a concentratiótól függ. Thomann egerek bőralatti kötőszövetében kísérletileg idézett elő phlegmonét puerperalis sepsisben szenvedő beteg véréből tenyésztett haemolytikus streptococcusokkal és a befecskendezés után azonnal a baktérium-depóttól oldalt tengerimalacvért fecskendezett be. Az állatokat a kísérlet utáni 1—2., illetve 3. napon élte le és a kóros részt szövettanilag vizsgálta. Kimutatta, hogy lapszerint elterülő phlegmonét sikerült előidéznie és hogy a haematoma oldalán a gyulladásos folyamat jóval fokozottabb volt, mint az ellenkező oldalon. A haematomát igen erős leukocytalánc veszi körül, mely a baktériumok betörését lehetetlenné teszi. A baktériumok behatolása legfeljebb mérsékelten történik meg a haematoma széli részeibe, ahol a baktériumok haemolysist okoznak. Thomann hangsúlyozza, hogy a haematoma a tovaterjedő phlegmone számára áttörhetetlen gátat képez és azt hiszi, hogy a haematoma által mobilizált elhárítóanyagok a baktériumok fejlődését befolyásolják, illetve részben lehetetlenné teszik. Thomann egy embernél tett megfigyelését is leközölte. Háti carbunculust 120 cm® vérrel fecskendeztek körül és keresztalakú incisiókkal feltárták. A betegből — aki 6 nap múlva kétoldali pneumoniában meghalt, — az 1., 4. és 6. napon vett vizsgálati anyagot és fentebb ismertetett állatkísérleteinek megfelelően a haematoma határán erős beulkocytasáncot talált, mely a baktériumok útját a haematoma felé elzárta. Magában a haematomában csak néhány coccust talált. Mi is állatkísérletekkel igyekeztünk rögzíteni azt az állapotot, melyet nap-nap után emberen idéztünk elő, és pedig először egereken. Kísérleteinket három csoportba osztottuk: 1. a streptococcusok befecskendezése után azonnal 0-2 cm3 tengerimalacvért fecskendeztünk be a baktériumdepottól oldalt; 2. a második csoportban a baktériumoltás után másnap, — amikor a gyulladás már kifejlődött, — fecskendeztünk be embervért, végül 3. úgy jártunk el, hogy a baktériumokat csak kis területen osztottuk el és azt mindjárt körülfecskendeztük vérrel. Az állatokat mi is 1—2., illetve 3. napon öltük le. A szövettani vizsgálatokat laboratóriumunkban Prochnow dr. végezte. Hasonlóan jártunk el tengerimalacoknál is, azzal a különbséggel, hogy itt a bacillus suspestifert használtuk fel a has bőralatti kötőszövetének fertőzésére. Megjegyezzük, hogy ezen utóbbi kísérleteinket sokkal bizonyítóbbnak tartjuk, mert az egérkísérletekben, mint Thomann is mondja, az első napon tovaterjedő phlegmone másnap már visszafejlődőben volt s 3. napra legfeljebb kis abscessus képződött, mely vagy felszívódott, vagy áttört. Tengerimalacokon azonban minden esetünkben (6 eset) kivétel nélkül, makroskoposan napról-napra jobban látható, lapszerint elterülő phlegmone fejlődött ki. Vizsgálati eredményeink legfeljebb annyiban egyeznek meg a Thomannéval, hogy a haematoma körül tényleg hatalmas leukocytasánc képződik, mely a phlegmonénak másik oldalán, ahol nem volt haematoma, sokkal kevésbbé kifejezett. De Thomannml ellentétben megállapítottuk, hogy tovaterjedő phlegmone esetén a baktériumok behatolnak a haematomába is. A tengerimalacból készített metszeten a bőralatti kötőszövetben az izmok közti sövényekre is kiterjedő igen erős, főleg polymorph leukocytákból álló infiltratum van; a bőr alatt elhelyezkedő, nem éles határú haematoma is diffuse, hol sűrűbben, hol ritkábban leukocytákkal infiltrált. Baktériumok úgy az infiltratumban, mint a haematomában, különösen annak széli részeiben jól láthatók. Ugyanez volt az első vagy második napon leölt egerekből készült szövettani metszetek vizsgálatának eredménye is.Csak a 3. napon leölt egereken volt körülírt infiltratum kimutatható, mely mellett az élesen körülírt haematomát többsoros fehérvérsejtsánc veszi körül. Amíg az abscessusban kimutathatók a baktériumok, addig a vérben csak egyes haemolytikus gócok és itt-ott láthatók egyes streptococcusok. Ezért mi azt hisszük, hogy a vérbefecskendezés kitűnő hatása főleg abban az igen erős hyperaemiában keresendő, melyet a vérinfiltratióval előidézünk. Mikor a klinikáról közöltem rivanollal végzett kísérleti és összehasonlító vizsgálataink eredményét, rámutattam arra, hogy úgy a kivanol, mint a Vk, illtve 5%-os konyhasó hatása gyulladás előidézésén, tehát indirect hatáson alapul és ezt sokkal nagyobb jelentőségűnek tartjuk, mint a kórokozókra gyakorolt direct hatást. 167