Orvosi Hetilap, 1925. március (69. évfolyam, 9-13. szám)

1925-03-01 / 9. szám

1925. 9. sz. ORVOSI HETILAP panaszkodott, szédült, 50 cm3 vérrel a gócot egyrészt a philtrinmnál elhatároltuk, másrészt a bal szájzúgból ki­indulva felfelé körülfecskendeztük és az ajkon kis ines­­siót ejtettünk. A beteg a­ következő éjszakát jól töl­tötte, a beolvadás már másnapra megindult és a gyó­gyulás 10 nap alatt következett be. Lowen eredetileg csak az ajkak, az arc és tarkó malignus, genyes folyamatainál, továbbá lépfenénél és nománál ajánlotta eljárását azért, mert másutt a szöve­tek nem elég feszesek arra, hogy a vért hosszabb ideig megtartsák. Mi nemcsak az említett helyeken, továbbá az ugyancsak feszes kötőszövettel bíró hát, vagy a glu­­taealis tájék furunculusainál és carbunculusainál pró­báltuk ki az eljárást, hanem a felső és alsó végtag, továbbá a has hasonló folyamatainál is, megpróbálkoz­tunk vele kivétel nélkül jó eredménnyel, anélkül, hogy minden esetben incisiót is alkalmaztunk volna. Eddig 28 esetben furunculusnál és 13 esetben carbunculusnál alkalmaztuk Lowen eljárását. A furunculusok 5 eset­ben az alsó­, 4-ben a felsőajkon, 8-ban az arcon, 3-ban a tarkón, 6-ban a felső és 2-ben az alsó végtagon vol­tak. A carbunculusok közül 9 a tarkón, 3 a törzsön és 1 az alsó végtagon volt. Incisio nélkül a kezdődő esetek visszafejlődtek, azok viszont, melyekben már megvolt a nekrosis, kivétel nélkül gyorsan beolvadtak és kilö­kődtek Ezen jó eredményeken felbuzdulva, heveny, fer­tőzött sebeknél is alkalmaztuk az eljárást. Egyik igen szép esetünk a következő: 41 éves férfibeteget dec. 18-án este 9 órakor kocsi ütötte el. A sebesülés után 13 óra múlva kereste fel a klinikát azzal, hogy sebében lüktető fájdalmakat érez. Status: A homlok jobb feléről, a hajas fejbőr határáról kiinduló és innen lefelé a szemöldökbe is beterjedő V alakú, csontig hatoló, lebenyes seb, melynek szélei zúzottak, felkunkorodottak, lepedékesek voltak; a seb porral és hajszálakkal szennyezett. Előzetes novocain­­anaesthesia után körülfecskendezés 50 cmf saját vérrel, öblítés ILCb-al és a sebszélek felfrissítése után varrat. Prima gyógyulás 7 nap alatt. Panaritiumoknál nem kaptunk jó eredményt, ami az anatómiai viszonyok szemmeltartásával érthető is. A gyulladás alkalmával az ujjban fennálló fájdalmas feszülést a saját vér befecskendezése még jobban fokozza s így a fájdalom az inersió dacára igen erős. Egy súlyos tenyéri és tükör-phlegmonenál, amely­nél a folytonosan továbbkúszó folyamatot többszöri, kiadós bemetszésekkel sem tudtuk megállásra bírni, úgy próbáltuk meg a saját vért alkalmazni, hogy az alkart közel a könyökizülethez körkörösen, csontig in­filtráltuk és így sikerült is a tovaterjedést meggátolni. A Läwen professor assistensei, Hilgenberg és Thomann állatkísérletekkel igyekeztek a Läwen állítá­sainak helyességét igazolni. A méregfelszívódás lassúb­bodását, illetve megszűnését vizsgálták oly módon, hogy egerek farkán centrálisan elzáró befecskendezé­seket végeztek különböző szerekkel, így saját serum­­mal, vérrel, gummi arabicummal, desztillált vízzel, Ringer-oldattal és azután peripheriásan strychnin, kurarn és kokain halálos adagjait fecskendezték be. Vizsgálataik eredménye az, hogy a viscosusabb folya­dékok, mint a vér vagy a gummi arabicum, a mérgek hatását erősen befolyásolják, illetőleg megszüntetik. A befecskendezéssel elért elzárás szerintük nem hason­lítható a leszorításhoz, hanem legfeljebb a Bier-féle pangáshoz. A resorptiónak tisztán mechanikus akadá­lyozásán kívül a mérgeknek a pangásos oedema általi felhígítása is fontos, mert a mérgek hatása a concen­­tratiótól függ. Thomann egerek bőralatti kötőszövetében kísérle­tileg idézett elő phlegm­onét puerperalis sepsisben szen­vedő beteg véréből tenyésztett haemolytikus strepto­­coccusokkal és a befecskendezés után azonnal a bakté­­rium-depóttól oldalt tengerimalacvért fecskendezett be. Az állatokat a kísérlet utáni 1—2., illetve 3. napon élte le és a kóros részt szövettanilag vizsgálta. Kimu­tatta, hogy lapszerint elterülő phlegmonét sikerült elő­idéznie és hogy a haematoma oldalán a gyulladásos folyamat jóval fokozottabb volt, mint az ellenkező ol­dalon. A haematomát igen erős leukocytalánc veszi körül, mely a baktériumok betörését lehetetlenné teszi. A baktériumok behatolása legfeljebb mérsékelten tör­ténik meg a haematoma széli részeibe, ahol a baktériu­mok haemolysist okoznak. Thomann hangsúlyozza, hogy a haematoma a tovaterjedő phlegmone számára áttör­­hetetlen gátat képez és azt hiszi, hogy a haematoma által mobilizált elhárítóanyagok a baktériumok fejlő­dését befolyásolják, illetve részben lehetetlenné teszik. Thomann egy embernél tett megfigyelését is le­közölte. Háti carbunculust 120 cm® vérrel fecskendeztek körül és keresztalakú incisiókkal feltárták. A betegből — aki 6 nap múlva kétoldali pneumoniában meghalt, — az 1., 4. és 6. napon vett vizsgálati anyagot és fentebb ismertetett állatkísérleteinek megfelelően a haematoma határán erős beulkocytasáncot talált, mely a baktériu­mok útját a haematoma felé elzárta. Magában a haema­­tomában csak néhány coccust talált. Mi is állatkísérle­tekkel igyekeztünk rögzíteni azt az állapotot, melyet nap-nap után emberen idéztünk elő, és pedig először egereken. Kísérleteinket három csoportba osztottuk: 1. a streptococcusok befecskendezése után azonnal 0-2 cm3 tengerimalacvért fecskendeztünk be a baktérium­­depottól oldalt; 2. a második csoportban a baktérium­­oltás után másnap, — amikor a gyulladás már kifejlő­dött, — fecskendeztünk be embervért, végül 3. úgy jár­tunk el, hogy a baktériumokat csak kis területen osz­tottuk el és azt mindjárt körülfecskendeztük vérrel. Az állatokat mi is 1—2., illetve 3. napon öltük le. A szö­vettani vizsgálatokat laboratóriumunkban Prochnow dr. végezte. Hasonlóan jártunk el tengerimalacoknál is, azzal a különbséggel, hogy itt a bacillus suspestifert hasz­náltuk fel a has bőralatti kötőszövetének fertőzésére. Megjegyezzük, hogy ezen utóbbi kísérleteinket sokkal bizonyítóbbnak tartjuk, mert az egérkísérletekben, mint Thomann is mondja, az első napon tovaterjedő phlegmone másnap már visszafejlődőben volt s 3. napra legfeljebb kis abscessus képződött, mely vagy felszívó­dott, vagy áttört. Tengerimalacokon azonban minden esetünkben (6 eset) kivétel nélkül, makroskoposan nap­­ról-napra jobban látható, lapszerint elterülő phlegmone fejlődött ki. Vizsgálati eredményeink legfeljebb annyiban egyeznek meg a Thomanné­val, hogy a haematoma körül tényleg hatalmas leukocytasánc képződik, mely a phle­­gmonénak másik oldalán, ahol nem volt haematoma, sok­kal kevésbbé kifejezett. De Thom­annml ellentétben meg­állapítottuk, hogy tovaterjedő phlegmone esetén a baktériumok behatolnak a haematomába is. A tengeri­malacból készített metszeten a bőralatti kötőszövetben az izmok közti sövényekre is kiterjedő igen erős, főleg polymorph leukocytákból álló infiltratum van; a bőr alatt elhelyezkedő, nem éles határú haematoma is dif­fuse, hol sűrűbben, hol ritkábban leukocytákkal infil­trált. Baktériumok úgy az infiltratumban, mint a hae­­matomában, különösen annak széli részeiben jól látha­tók. Ugyanez volt az első vagy második napon leölt egerekből készült szövettani metszetek vizsgálatának eredménye is.­Csak a 3. napon leölt egereken volt körül­írt infiltratum kimutatható, mely mellett az élesen körülírt haematomát többsoros fehérvérsejtsánc veszi körül. Amíg az abscessusban kimutathatók a baktériu­mok, addig a vérben csak egyes haemolytikus gócok és itt-ott láthatók egyes streptococcusok. Ezért mi azt hisszük, hogy a vérbefecskendezés kitűnő hatása főleg abban az igen erős hyperaemiában keresendő, melyet a vérinfiltratióval előidézünk. Mikor a klinikáról közöltem rivanollal végzett kísérleti és összehasonlító vizsgálataink eredményét, rámutattam arra, hogy úgy a kivanol, mint a Vk, illtve 5%-os konyhasó hatása gyulladás előidézésén, tehát indirect hatáson alapul és ezt sokkal nagyobb jelentőségűnek tartjuk, mint a kórokozókra gyakorolt direct hatást. 167

Next