Orvosi Hetilap, 1925. április (69. évfolyam, 14-17. szám)

1925-04-05 / 14. szám

320 ORVOSI HETILAP 1925. 14. sz. scarlatiniform erythema általános dermatitissé súlyo­zódik, ami elég­ nagy halálozási arányszámot mutat. A szokásos belvizsgálat megejtése mellett elengedhetetle­nül szükségesnek tartja, hogy az egyéni tolerantiára való tekintettel a salvarsan-kúrát kicsiny (0-10, 0-15 g) adagokkal kezdjük. Előadás: Bergmann Rezső: A száj­üregből, főleg a fogazat­ból kiinduló fertőzések. A fog- és szájbetegségek, vala­mint más szervek megbetegedése közti szoros össze­függésre ezelőtt 15 évvel Hunter hívta fel a figyelmet, ami akkor a pathologiában forradalomszerűleg hatott. Az oral sepsis tana azóta hatalmas irodalom kap­csán teljesen kiépült. Legkiválóbb művelői amerikai fogorvosok. Alig van szerv, melynek megbetegedése: 1. pyorrhoea alveolaris, 2. peri api­callis genyes folya­matok, 3. gingivitisek kapcsán ki ne lett volna mutatva. A dentalis eredetű fertőző gócnak kimutatására fon­tos diagnostikai eszköz a Röntgen-vizsgálat, amely nálunk — sajnos — főleg gazdasági okokból eddig nem válhatott általánossá. A dentalis fertőző gócok therá­­piája mindig radicális. A szervezet dentalis eredetű megbetegedése oly gyakori, hogy a kezelőorvosnak diagnosisa felállításánál erre is gondolni kell. A prophylaxis és szájhygienére való nevelés mellett az orvos feladata az is, hogy a fogak korai és okszerű kezelését a köztudatba vigye. Erzsébet Egyetemi Tudományos Szövetség Orvostudományi Osztályának március 14-i ülése. Elnök: Balla Adolf. Jegyző: Elek Pál. Bemutatás: 1. Kelemen Endre: Laryngitis acuta phlegmonosa újszülöttnél. Harmadszor szülő nő leánymagzata struma congenitával születik. Életének első három napján lég­zése teljesen akadálytalan, jól szopik. Negyedik napon szopása hirtelen elakad, s ettől kezdve légzése mind nehezebbé és hangosabbá válik. Ötödik nap nyaka na­gyon duzzadt, felette a bőr egy kissé vörös. Tracheo­­tomiára készülnek a nehéz légzés miatt. A bőr átmet­szése után a bőralatti kötőszövetből savós geny csurog, miért a tracheotomiát nem csinálják meg. A csecsemő állandó légszomj közepette estére meghal. A boncolás a recessus piriformisból kiinduló, az egész gégefőre és a nyak mellső részére kiterjedő, súlyos phlegmonet ta­lált, mely miatt nagyfokú glott­s oedema fejlődött ki. Ez a hangrést teljesen elzárta, s fulladást okozott. A hystologiai vizsgálatnál a gégében igen súlyos gyul­ladás. A kórképet úgy képzeli, hogy a congenitalis struma a gégét comprim­álta s ennek következtében egy kis ételmaradék megrekedt a recessus piriformisban, ebben baktériumok szaporodtak el s ezek okozták a gége phlegmoneját. A bemutatott eset érdekességét fokozza, hogy a szomszédos ágyon két nappal később szült anyának magzata egészen hasonló laryngitis phlegmonosában betegedett meg és három nap múlva szintén meghalt. A boncolás ez esetben is glott­s oedema folytán be­következett faladást állapított meg. A fer­tőzés azonos eredését bizonyítja, hogy mind­két esetben streptococcus tenyészett ki a genyből. A fertőzés forrását kideríteni nem lehetett. Scipiades Elemér kérdi, milyen tartásban szüle­tett a magzat, mert kivált arctartás mellett a nyaki oedemák nem ritkák, továbbá, hogy a szülés után a magzat torkából a nyakot nem ujjal, vagy nyakszívó­val távolították-e el, amely ténykedések a fertőzésnek forrásai lehettek volna. Kelemen Endre: Mindkét magzat középfekvésben született. A strumás magzatnál éppen a golyva miatt sem ujjat, sem nyákszívót nem használtak, a második magzatnál ellenben nyákkiszívás történt, minthogy azonban a fertőzés mindkét esetben egyforma volt, fel kell tételezni a közös forrást, s így érte a csak utóbbi esetben használt nyákszívót okolni nem lehet. 2. Tóth Sándor: Asthma bronchialeval szövődött terhesség esete. Az Erzsébet-egyetem szülő- és nőbeteg­­klinikáján észlelt esetét mutatja be, melyben az asz­­szony 18 éves kora óta fennálló asthma a terhességnek csak az utolsó idejében okozott olyan panaszokat, me­lyek intézeti kezelés mellett végzett gyógyszeres be­avatkozást tettek szükségessé. Utóbbi nyugalomban és lehetőleg pormentes levegőben való tartáson kívül calciumchloridnak por os adagolásában állott. Ezek a panaszok annyira el voltak mulaszthatók, hogy a szü­lés, gyermekágy és a szoptatás úgyszólván teljesen zavartalanul folyt le. A bemutatott eset tanulsága alap­ján állást foglal tehát azon felfogás jogossága ellen, mely az aszhmában szenvedő asszonynak a teherbe­­jutást eltiltja, vagy a már fennálló terhesség meg­szakítását ajánlja, mert ez utóbbira csak akkor van alapos ok, ha a megfelelő módon keresztülvitt intézeti kezelés eredménytelen. Előadások. 3. Szathmáry Sebestyén: A pemphigus klinikája és pathologiája. I. rész. A pemphigus és a dermatitis herpetiformis vérképére vonatkozó irodalmi adatok között levő eltérések főleg arra vezethetők vissza, hogy a vérképet több, eddig még kellőképen figyelembe nem vett tényező módosítja. Ezek közül a legfontosabb a secundaer infectio és intoxikatio, az eruptiók változó jellege és azoknak a fehérvérsejtek számára ellentétes irányban gyakorolt hatása. Hét pemphigus vulgaris, négy dermatitis hemetiformis és 3 pemphigus foliaceus esetben végzett rendszeres vérképvizsgálatok ered­ménye a következő volt: I. A pemphigus vulgaris és dermatitis herpeti­formis vérképében nincsenek oly mélyreható eltérések, melyeket a két kórkép különválasztására felhasználni lehetne. II. Mindkét kórformánál: A) Izolált eruptio idején: 1. Hyperleukocy­stosis észlelhető, melyben normá­lis számarányaikhoz képest legnagyobb részt vesznek a neutrophil, eosinophil és mononuclearis leukocyták. A lymphociták számának emelkedése is többször volt észlelhető. 2. Az eosinophilok százalékos és absolut számának emelkedése gyakran megelőzte­­az eruptiót, míg a fehér­vérsejtek összszámának intenzívebb emelkedése csak az eruptio után mutatkozott. 3. Az eosinophilek absolut számának nagysága nem minden alkalommal és csak megközelítőleg volt arányos az eruptio nagyságával. 4. Secundaer infectio, vagy intoxikatio esetén az eosinophilia csökken és csak kisebb emelkedésekkel jelzi az eruptiót. B) Intravénás chinininjectiókkal provokált izolált eruptiók vérképei­ mindkét kórformánál hasonlóak a spontán izolált eruptiókéival. C) Enyhe eruptiók halmozódása alkalmával össze­­geződnek az egyes eruptiókat kísérő változások. D) Heves és elhúzódó eruptiók idején, különösen, ha secundaer infectio, vagy intoxikatio is van jelen, a vérképváltozások szabályszerűsége elmosódott vagy fel sem ismerhető, csak az eosinophiloknak az eruptiókkal egyidejű emelkedései jelzik a rohamokat. E) Eruptiómentes stádiumban is előfordulhatnak izolált, vagy halmozódó eruptiókéra emlékeztető vér­­képváltozások, ezek azonban csak kismérvűek, többnyire a normális értékeket alig meghaladó h­yperleukocytosis­­sal és ecsinophiliával járnak. A pemphigus vulgaris, dermatitis herpetiformis és pemphigus foliaceus szöveti képét illető vizsgálatai a következőkben foglalhatók össze: 1. Pemphigus vulgarisnál a hólyagok a hám leg­mélyebb rétegében képződnek, míg a pemphigus foli­­aceusnél közvetlen a szaruréteg alatt. A dermatitis her­petiformis hólyagjainak localisatiója intraepidermalis. 2. Pemphigus vulgaris esetekben több hólyag fe­delén mikroskopicus subcornealis pustulát talált. 3. A kötőszövet sejtes beszűrődése a legfelső ré­tegben diffus, a mélyben perivascularis. Ez utóbbi a subeutisig követhető. Alkotásában a cosinophil granu­­latiós sejtek jelentékeny számmal vesznek részt. 4. Több hólyag alapján, a hólyag felé haladó kis artériában, valamint a hólyag alapján futó hajszál­erekben szétfoszló és ép endothel-sejtekből álló halma­zok voltak észlelhetők. 5. Hullai bőrrészleteken rövid idővel a halál után, a hám legalsó rétegeiben a sejtek plasmájának szét­esése egyébként teljesen ép területeken is kifejezett volt.

Next