Orvosi Hetilap, 1925. április (69. évfolyam, 14-17. szám)
1925-04-05 / 14. szám
320 ORVOSI HETILAP 1925. 14. sz. scarlatiniform erythema általános dermatitissé súlyozódik, ami elég nagy halálozási arányszámot mutat. A szokásos belvizsgálat megejtése mellett elengedhetetlenül szükségesnek tartja, hogy az egyéni tolerantiára való tekintettel a salvarsan-kúrát kicsiny (0-10, 0-15 g) adagokkal kezdjük. Előadás: Bergmann Rezső: A szájüregből, főleg a fogazatból kiinduló fertőzések. A fog- és szájbetegségek, valamint más szervek megbetegedése közti szoros összefüggésre ezelőtt 15 évvel Hunter hívta fel a figyelmet, ami akkor a pathologiában forradalomszerűleg hatott. Az oral sepsis tana azóta hatalmas irodalom kapcsán teljesen kiépült. Legkiválóbb művelői amerikai fogorvosok. Alig van szerv, melynek megbetegedése: 1. pyorrhoea alveolaris, 2. peri apicallis genyes folyamatok, 3. gingivitisek kapcsán ki ne lett volna mutatva. A dentalis eredetű fertőző gócnak kimutatására fontos diagnostikai eszköz a Röntgen-vizsgálat, amely nálunk — sajnos — főleg gazdasági okokból eddig nem válhatott általánossá. A dentalis fertőző gócok therápiája mindig radicális. A szervezet dentalis eredetű megbetegedése oly gyakori, hogy a kezelőorvosnak diagnosisa felállításánál erre is gondolni kell. A prophylaxis és szájhygienére való nevelés mellett az orvos feladata az is, hogy a fogak korai és okszerű kezelését a köztudatba vigye. Erzsébet Egyetemi Tudományos Szövetség Orvostudományi Osztályának március 14-i ülése. Elnök: Balla Adolf. Jegyző: Elek Pál. Bemutatás: 1. Kelemen Endre: Laryngitis acuta phlegmonosa újszülöttnél. Harmadszor szülő nő leánymagzata struma congenitával születik. Életének első három napján légzése teljesen akadálytalan, jól szopik. Negyedik napon szopása hirtelen elakad, s ettől kezdve légzése mind nehezebbé és hangosabbá válik. Ötödik nap nyaka nagyon duzzadt, felette a bőr egy kissé vörös. Tracheotomiára készülnek a nehéz légzés miatt. A bőr átmetszése után a bőralatti kötőszövetből savós geny csurog, miért a tracheotomiát nem csinálják meg. A csecsemő állandó légszomj közepette estére meghal. A boncolás a recessus piriformisból kiinduló, az egész gégefőre és a nyak mellső részére kiterjedő, súlyos phlegmonet talált, mely miatt nagyfokú glotts oedema fejlődött ki. Ez a hangrést teljesen elzárta, s fulladást okozott. A hystologiai vizsgálatnál a gégében igen súlyos gyulladás. A kórképet úgy képzeli, hogy a congenitalis struma a gégét comprimálta s ennek következtében egy kis ételmaradék megrekedt a recessus piriformisban, ebben baktériumok szaporodtak el s ezek okozták a gége phlegmoneját. A bemutatott eset érdekességét fokozza, hogy a szomszédos ágyon két nappal később szült anyának magzata egészen hasonló laryngitis phlegmonosában betegedett meg és három nap múlva szintén meghalt. A boncolás ez esetben is glotts oedema folytán bekövetkezett faladást állapított meg. A fertőzés azonos eredését bizonyítja, hogy mindkét esetben streptococcus tenyészett ki a genyből. A fertőzés forrását kideríteni nem lehetett. Scipiades Elemér kérdi, milyen tartásban született a magzat, mert kivált arctartás mellett a nyaki oedemák nem ritkák, továbbá, hogy a szülés után a magzat torkából a nyakot nem ujjal, vagy nyakszívóval távolították-e el, amely ténykedések a fertőzésnek forrásai lehettek volna. Kelemen Endre: Mindkét magzat középfekvésben született. A strumás magzatnál éppen a golyva miatt sem ujjat, sem nyákszívót nem használtak, a második magzatnál ellenben nyákkiszívás történt, minthogy azonban a fertőzés mindkét esetben egyforma volt, fel kell tételezni a közös forrást, s így érte a csak utóbbi esetben használt nyákszívót okolni nem lehet. 2. Tóth Sándor: Asthma bronchialeval szövődött terhesség esete. Az Erzsébet-egyetem szülő- és nőbetegklinikáján észlelt esetét mutatja be, melyben az aszszony 18 éves kora óta fennálló asthma a terhességnek csak az utolsó idejében okozott olyan panaszokat, melyek intézeti kezelés mellett végzett gyógyszeres beavatkozást tettek szükségessé. Utóbbi nyugalomban és lehetőleg pormentes levegőben való tartáson kívül calciumchloridnak por os adagolásában állott. Ezek a panaszok annyira el voltak mulaszthatók, hogy a szülés, gyermekágy és a szoptatás úgyszólván teljesen zavartalanul folyt le. A bemutatott eset tanulsága alapján állást foglal tehát azon felfogás jogossága ellen, mely az aszhmában szenvedő asszonynak a teherbejutást eltiltja, vagy a már fennálló terhesség megszakítását ajánlja, mert ez utóbbira csak akkor van alapos ok, ha a megfelelő módon keresztülvitt intézeti kezelés eredménytelen. Előadások. 3. Szathmáry Sebestyén: A pemphigus klinikája és pathologiája. I. rész. A pemphigus és a dermatitis herpetiformis vérképére vonatkozó irodalmi adatok között levő eltérések főleg arra vezethetők vissza, hogy a vérképet több, eddig még kellőképen figyelembe nem vett tényező módosítja. Ezek közül a legfontosabb a secundaer infectio és intoxikatio, az eruptiók változó jellege és azoknak a fehérvérsejtek számára ellentétes irányban gyakorolt hatása. Hét pemphigus vulgaris, négy dermatitis hemetiformis és 3 pemphigus foliaceus esetben végzett rendszeres vérképvizsgálatok eredménye a következő volt: I. A pemphigus vulgaris és dermatitis herpetiformis vérképében nincsenek oly mélyreható eltérések, melyeket a két kórkép különválasztására felhasználni lehetne. II. Mindkét kórformánál: A) Izolált eruptio idején: 1. Hyperleukocystosis észlelhető, melyben normális számarányaikhoz képest legnagyobb részt vesznek a neutrophil, eosinophil és mononuclearis leukocyták. A lymphociták számának emelkedése is többször volt észlelhető. 2. Az eosinophilok százalékos és absolut számának emelkedése gyakran megelőzteaz eruptiót, míg a fehérvérsejtek összszámának intenzívebb emelkedése csak az eruptio után mutatkozott. 3. Az eosinophilek absolut számának nagysága nem minden alkalommal és csak megközelítőleg volt arányos az eruptio nagyságával. 4. Secundaer infectio, vagy intoxikatio esetén az eosinophilia csökken és csak kisebb emelkedésekkel jelzi az eruptiót. B) Intravénás chinininjectiókkal provokált izolált eruptiók vérképei mindkét kórformánál hasonlóak a spontán izolált eruptiókéival. C) Enyhe eruptiók halmozódása alkalmával összegeződnek az egyes eruptiókat kísérő változások. D) Heves és elhúzódó eruptiók idején, különösen, ha secundaer infectio, vagy intoxikatio is van jelen, a vérképváltozások szabályszerűsége elmosódott vagy fel sem ismerhető, csak az eosinophiloknak az eruptiókkal egyidejű emelkedései jelzik a rohamokat. E) Eruptiómentes stádiumban is előfordulhatnak izolált, vagy halmozódó eruptiókéra emlékeztető vérképváltozások, ezek azonban csak kismérvűek, többnyire a normális értékeket alig meghaladó hyperleukocytosissal és ecsinophiliával járnak. A pemphigus vulgaris, dermatitis herpetiformis és pemphigus foliaceus szöveti képét illető vizsgálatai a következőkben foglalhatók össze: 1. Pemphigus vulgarisnál a hólyagok a hám legmélyebb rétegében képződnek, míg a pemphigus foliaceusnél közvetlen a szaruréteg alatt. A dermatitis herpetiformis hólyagjainak localisatiója intraepidermalis. 2. Pemphigus vulgaris esetekben több hólyag fedelén mikroskopicus subcornealis pustulát talált. 3. A kötőszövet sejtes beszűrődése a legfelső rétegben diffus, a mélyben perivascularis. Ez utóbbi a subeutisig követhető. Alkotásában a cosinophil granulatiós sejtek jelentékeny számmal vesznek részt. 4. Több hólyag alapján, a hólyag felé haladó kis artériában, valamint a hólyag alapján futó hajszálerekben szétfoszló és ép endothel-sejtekből álló halmazok voltak észlelhetők. 5. Hullai bőrrészleteken rövid idővel a halál után, a hám legalsó rétegeiben a sejtek plasmájának szétesése egyébként teljesen ép területeken is kifejezett volt.