Orvosi Hetilap, 1925. június (69. évfolyam, 23-26. szám)
1925-06-07 / 23. szám
1925. 23. sz. ORVOSI HETILAP mert physikai és chemiai inger gyanánt hat a csontvelőre, lépre, májra, kötőszövetre és érfalakra. A maláriás kezelés felette áll az eddigi therapiás eljárásoknak, így a tejinjectiós kezelésnek is, mert egyes esetekben a tejkezelés hatástalan, míg a malária jó remissiót idéz elő. Kutatni kell a hatást előidéző tényezőket, s megállapítani, hogy mi az oka az eredménytelen kezelésnek. Ilyen szempontból nagy szerep jut a histologiai és kórtani kutatásnak. 4. Sarbó Artúr: Állásfoglalása szerint a syphilis kezelésének súlypontja a primaer sklerosis kezelésén nyugszik. Utal Bergal experimentális kutatására, melyek szerint a szervezet lymphocyták útján küzd a spirochaeták ellen. Eszerint a hyperleukocytosisra alapított kísérletezések téves úton haladnak. Évek előtt követelte, hogy a maláriás kezelés hatékonyságát a primaer sklerosis szakában kell kimutatni. A Berger-féle vizsgálatok alapján elméletileg a maláriás kezelést ajánlatosnak kell tartani, mivel az lépmegnagyobbodással és hyperlymphocytosissal jár együtt. Kyrie állítja is, hogy primaer sklerosist maláriával gyógyítani tud, azonban a gyógyítást csak serológiai érvekkel tudja alátámasztani, minek alapja — mint Büchler referátumából hallottuk — bizonytalan. Bizonytalan alapra állunk, mikor a múlthoz képest a teljes remissiók százalékos arányszámának megnövekedéséről beszélünk és ezt a malária javára könyveljük el. Bizonytalan a paralysis incipiens kórjelzése is, sokszor téves maga a kezdeti kórjelzés is. Tabeshez csatlakozó psychotikus tünetek gyakran nem a paralysis jelei és múló természetűek. Ilyen esetekben jogtalanul hivatkozunk therápiás eredményekre. Osztja Somogyi nézetét, hogy tejkezeléssel, salvarsannal hasonló eredmények érhetők el, mint maláriás kezeléssel. 5. Fischer Ignác: Törvényszéki esetekben kerültek vizsgálat alá maláriával oltott esetek, így azokat objectíven ítélhette meg. Az elmekórtani klinikának tapasztalatai saját észlelésével egyeznek. Gyógyulást sohasem látott, remissiót észlelt, a büdéri tünetek nem fejlődtek vissza, psychikai tünetek javultak. Remissiókat észlelt azonban azelőtt is, bár gyérebben, mint ma. Utal a diagnostikai tévedésekre, melyeknek alapján vélt gyógyulásról számolnak be. Nem osztja Sarbó nézetét, hogy a paralysis acut spirochaetosis volna, mert annak kifejlődésében veleszületett és szerzett dispositio is szerepel. Maláriás kezeléssel csak a psychikai állapotban érhető el megnyugvás és remissio. Felveti a kérdést, hogy büntető- és magánjogi szempontból milyen elbánás alá essenek e remittált paralytikus betegek? Ő a munkaképes betegeket nem tartja gyógyultaknak, miért is beszámíthatatlannak, illetőleg önrendelkezésre képtelennek véleményezi. 6. Décsi Károly: A malaria therapia elméleti alapjainak fejtegetése után az eljárás veszélyeire és azok elkerülésére figyelmeztet. Anatómiai, vagy klinikai értelemben vett gyógyulásokról nem lehet szó, legfeljebb remissiókról, kisebb vagy nagyobb foglalkozási képességgel. Ha az optimisztikusan összeállított statisztikákból levonjuk a spontán remissiókat, diagnosztikai tévedéseket, melyek leginkább initiálisan jöhetnek számba, tekintélyes számban maradnak még fenn kedvező, s az előbbi kezelésekhez képest haladást jelentő esetek, ami a therapiás kísérletek folytatására bátorít. Az eljárást tökéltesítendő, más láztherapiás eljárásokkal is kísérleteznünk kell. A maláriás kezelésnél talán veszélytelenebb, tökéletesebb és erősen spirochaetotrop specificummal combinálható láztherápia fog a paralysis sikeresebb gyógyításához vezetni. Honvédorvosok Tudományos Egyesülete május 26-i ülése. Elnök: Pfann József. Jegyző: Franz Géza. Bemutatások: Uthy László: Operált chelelythiasishoz csatlakozó choledochuis diverticulum kövekkel. Az epeutak kiterjedt, egyidőben fennálló calculosus megbetegedését mutatja be, ahol az epehólyagon kívül a ductus choledochusban, valamint ezzel összefüggő jókora diónyi nagyságú diverticulumban szabad kövek és a papilla Vateri-ben beékelődött kő volt jelen. Cholecystotomia után choledochotomiát végez a diverticulum eltávolításával. A beékelt követ transduodenalisan fejti ki. Choledochus drainage mellett prima hasfalvarrat. Gyógyult esetét és a praeparatumot demonstrálja. Simonyi Árpád: Mivel a műtét nem mindig jár gyógyulással és műtétnek különösen idősebb egyéneknél súlyosabb complicatiói lehetnek, tanácsos megkísérelni a belgyógyászati kezelést. Uthy László a belgyógyászati kezelés megkísérlését szintén helyénvalónak tartja, de ha ez sikerrel nem járna, akkor inkább előbb, mint utóbb, sebészi kezelésnek van helye. Csukás Béla a 25 éves betegnél baloldali vesetuberculosissal kapcsolatban aránylag rövid idő alatt súlyos specifikus elváltozások voltak a hólyagban kimutathatók. Nephrektomiánál a vesében súlyos cavernás roncsolás volt megállapítható. Esete kapcsán rámutat a korai cystoskopos vizsgálat fontosságára. Előadás: Harasziewicz Oszkárt, Tmfumttális koponyalövésekről. A háborús orvosi tapasztalatok úgy gyakorlati, mint tudományos szempontból ismereteink nagymérvű gazdagításához vezettek, különösen áll ez a koponyasérülésekre, melyek már magukban véve óriási irodalmat ölelnek fel. A tangentiális koponyalövéseknek szeciálisan az kölcsönöz érdekességet, hogy azon háborús sérülésekhez tartoznak, melyek a legsikeresebb operatív beavatkozás lehetőségeit adják. Az érintői irányú horzsoló lövés mechanismusának tárgyalásánál említi, hogy Messerer vizsgálatai szerint miinimálisan 16—25 mg energia szükséges, hogy a csontos koponyát felszántsa. A lerepesztett csontszilánkok az agyállományban néha hihetetlenül hosszú utakat futhatnak be. Kroh esetében a jobb tuber parietalisból származó csontszilánk mindkét nagyagy és a bal kisagyfélt ütötte át. Igen érdekesek az egyes koponyacsontok különféle szilánkolási foka: a tubera frontalia és parietaliák igen erős szilánkolásra hajlamosak. Háborús tapasztalataink szerint az agyroncsolás sokkal intenzívebb, mint azt eleve felvettük. A klinikai tüneteknél az általános és góci tünetek méltatásánál kiemelendőnek tartja, hogy öntudatlanság meglehetős ritka. Fontosabb az érlökés lassúbbodása és a pangásos papilla, mely aránylag korán lép fel és Szily szerint az esetek 50%-ában kimutatható. A motorikus regio felületes projectiója folytán góci tünetek természetszerűleg gyakoriak a tangentialis lövéseknél. Teljes hemiplegia azonban ritka, inkább monoplegia, berni paresis, monoparesis szokott előfordulni. Aphasia elég gyakori. Vannak oly agyterületek is, melyeknek sérülései gócás tüneteket nem okoznak, ilyen úgynevezett néma agyterületek a homlokagy és jobb halántékagy. Allers és Straeussler a hasfal-reflexeknek tulajdonítanak különös fontosságot az intracranialis laesiók felismerésénél. Talmanns a cornealis reflex egyoldalú kiesésénél ugyanazon oldali kisagyfél sérülésére következtet. A tangentialis fejlövések szövődményei: kéregtályog, elsődleges és másodlagos agytályog, agyprolapsus, enkephalitis, memilngitis, liquorfistula. Therapia. Prophylactikus szempontból nagy vívmánynál tekinthető az acélsisak használata, mellyel Uthy szerint a fejsérülések 75%-a elkerülhető. A világháború elején sebészeink nagy része a tangentialis fejlövések operatív kezelésének kérdésével szemben meglehetősen tartózkodóan viselkedett. Bergmann tekintélye, ki ezen sérüléseknél is a conservativismust ajánlotta, még túlnagy volt. Bergmann tévedését éppen a tangentiális fejlövéseknél tett tapasztalatok döntötték el. A radicalis activ kezelési módot, melyet már Zegev, Manteuffel és Holbeck az orosz-japán háborúban ajánlottak, különösen a modern háború álló harcmodora mozdította elő. Az operatív eredmények eleinte fényesek voltak, úgyhogy a tangentiális fejlövések műtéteit a hadisebészet legfényesebb ténykedései közé sorolták. Később kiderült, hogy az eredményeket nem szabad túlságos optimizmussal megítélni. Holbeck a tangentiális fejlövések mortalitását 28-4%, Manntinger a fronton 31-47%, mögöttes ország kórházaiban 17-6—19-35%-ban állapította meg. Sami tapasztalataim szerint az első vonalba telepített tábori kórháznál 35% volt A nyitott kezelés hívei voltak Enderlein, Eiselsberg, Gulecke, König, Payr, Tillmann. Az exclusiv kezelés szószólói Franz, Kaerger, Sehmicder és főleg Bárány. Utóbbi a nyitott kezelés ellen főérvül 39 ilyen esetét hozza fel, melyek közül 30 halt meg, a megmaradt kilenc eset is súlyos szövődményeken (agytályog) ment át. Ezzel szemben 13 elsődlegesen elzárt esete közül csak négy halt meg, a többi simán meggyógyult. Bárány szerint a primaer okkluzív kezelésnek négy fel 551