Orvosi Hetilap, 1925. december (69. évfolyam, 49-52. szám)
1925-12-06 / 49. szám
1925. 49. sz. ORVOSI HETILAP liquor és végül a legerősebb, mikor gyors cseppekben tör elő. Ilyenkor 20 cm3 liquorvétel után is a tűben még pulsálni látjuk a liquort. Egy további előnye diagnostikai szempontból a cisternapunctiónak, hogy lehetővé teszi egy, a durazsákban székelő akadálynak Röntgen útján való lokalizálását. Sicard és Forestiernek (1922) volt az a szerencsés gondolata, hogy egy, a szervezetre nézve ártalmatlan, a Röntgen-sugaraknak át nem járható olajat, a lipiodolt (mákollatban oldott jód) alkalmazták először e célra. Mindazok, kik a francia szerzők eredeti előírásait betartották, semmi kellemetlen melléktünetet nem észleltek. Voltak, akik a lipiodol helyett más olajat (Dominál X. jothion) alkalmaztak, de a szereket nem találták teljes közömbösnek. Újabban néhányan a Merckféle 20%-os jodipint alkalmazták jó eredménnyel. Én magam hat esetben végeztem eddig elé cisternapunctiót abból a célból, hogy a cisternán keresztül a gerincagyi csatornába juttatott lipiodol segítségével, Sicard nyomán, meggyőződtem arról, hogy van-e akadály a duralis zsákban, s ha igen, milyen magasságban van az? Három esetben negatív volt a vizsgálat eredménye, azaz a lipiodol lesüllyedt a sacralis csigolyákig, útjában semmi sem tartotta fel. Az első esetben extra medullaris tumorra volt gyanúm, a második és harmadik esetben spondilitisre gondoltunk, nem-e az hozta létre a spastikus paraplegiát. A gerincvelői tumorra gyanús esetben csak azt tudtuk tisztázni, hogy extra medullaris tumor nem volt felvehető. A második esetben el kellett ejtenünk a spondilitis gyanúját s az esetet mint sklerosis multiplexet kellett felfognunk; a harmadik esetben is akadálytalanul keresztülhaladt a lipiodol a durazsákon, úgyhogy a paraplegiát agyi eredetűnek kellett tartanunk és az esetet mint infantilis gyermekhüdést felfognunk. Ezzel szemben három esetben positív eredményt kaptunk. Az első eset spondilitis tuberculosára vonatkozott. Ebben az esetben, mint azt a Röntgen-kép szépen demonstrálja, a lipiodol az ötödik háticsigolya magasságában akadt meg s itt egy mogyorónyi, egy lencsényi és egy kölesnyi csomóban gyűlt össze, négy órával a cisternába való inficiálása után. A hatodik és hetedik csigolyák összeroppantak, azok két oldalán kifelé élesen elhatárolt tömött lágyrész-árnyék látható (tályog). Huszonnégy óra múlva is ugyanazon a helyen fekszik a lipiodol. Winternitz főorvos-társammal való consultálás után, tekintettel az egyén előrehaladott korára, a tályog megnyittatásától elállottunk. A másik két esetben a lipiodolvizsgálati mód szolgáltatta adatok megerősítették a klinikai jelek által is helyesen lokalizált bántalmazottság fennállását. Mind a két esetet sikerrel meg is operáltattam. Az egyik egy 54 éves lakatos, aki már 1923 óta szenvedett hólyagzavarokban, járási bizonytalanságban. Ez év június végén vettük fel osztályunkra a cauda-megbetegedés typusos klinikai jeleivel: anaesthesia az anus körül, testis, scrotum, penis bőre szintén anaesthesiás és analgesiás. Az anaesthesia a comb hátsó felületén széles sávban lefelé terjed, a külbokák alatti területre. Achilles areflexia. Gluteusokban fasciculus rángások. Erectiói már régen nincsenek. Lábszárai sorvadtak. Nehezen indul a vizelete, olykor elcseppen. 1923 ősz óta spontán nincs széke. Talpa alatt a talajt úgy érzi, mintha gummin járna. Vizelési, székelési panaszain kívül főpanaszát a rendkívül heves térd alatti fájdalmak képezik, melyek lehetetlenné teszik a járást. Dacára a bántalom hosszú tartamának, térszűkítő folyamatra: tumor, illetve meningitis serosa chronicára gondolunk, s a beteg felvilágosítása után a lipiodiol-vizsgálatra határozzuk el magunkat. Ülőhelyzetben a szokott helyen s módon beszúrva a cisternába négy cm-nyire, magától ürül a liquor, ezért is, nagyobb nyomás jeleként fogván a liquornak önként való csepegését, a szokványos 3 cm3 helyett 5 cm8-t szivattyúzunk ki. Majd a phyisiologos konyhasós víz befecskendezése után PA cm3 lipiodolt fecskendezünk be. Estére 389-ig menő hőemelkedés, főfájások, másnapon leszáll a hő 374-re. Mint új tünet, jelentkezik a jobb lábban időnként föllépő felrándulás. A lipiodol inficiálása után négy órával fölvett Röntgen-képen a második ágyéki csigolya alsó peremének megfelelőleg kezdődő és a harmadik csigolya alsó pereméig érő oszlopban állt meg, mely körülbelül hét mm széles, közepén befűződött alakú. A negyedik ágyéki csigolya közepének megfelelőleg szintén látható egy csomó lipiodol, két egymás felett fekvő fél szilvamagnyi folt alakjában. Negyvennyolc óra után a lipiodol kétharmada a harmadik ágyéki csigolya niveaujában egy szabálytalan alakú, jókora datolyanagyságú területen, továbbá egyharmada a negyedik ágyéki csigolya niveaujában mogyorónyi kerek területen gyűlt össze és csak egy kis, babnyi mennyiség jutott le a második sacralis csigolyáig. A lipiodolos próba tehát beigazolta, hogy a cauda-gyökök felső harmadában valami akadály ül, hogy az tumor-e, vagy meningitis circumscripta, azt a biopsiás lelet volt hivatva megmutatni. Winternitz megoperálta a beteget. A műtétnél kiderült, hogy a durazsák erősen feszes, felhasításakor sok liquor folyik; tumor nincs, de a cauda-gyökök egy része a jelzett területen feltűnően sötét szürkésvöröses egész lefutásában; a gyökök egymás között is össze vannak tapadva és egymástól nehezen vonhatók széjjel. Az összetapadás azonban nem heges, hanem finom pókhálószerű, vagyis leptomeningitis circumscripta volt jelen. Winternitz óvatosan széjjelválasztotta a kóros elszínesedést mutató gyököket. Ezekkel szemben a többi cauda-gyök szabad, fehéren fénylő. Per primum gyógyulás után a beteg állapotában lényeges javulásátlott be, fájdalmai teljesen megszűntek, járása kifogástalanná vált, vizeletét tudja tartani. Széke azonban műtét után is csak beöntéssel van, de szemben a régi állapottal, ma a széke rendes összetételű, a székelés semmi kellemetlenséggel nem jár. Az érzési kiesés szőkébb határokra szorítkozik, szóval lényegtelen defektussal való gyógyulást értünk el. A második cauda-eset súlyosabb tüneteket mutatott. 44 éves kazánfűtő 5 év óta fennálló óriási lábszaggatásokban szenvedett, melyek néhány hó előtt szűntek meg, helyettük zsibbadásos érzésektől kísért teljes paraplegia lépett fel. Az érzési kiesés typusos, sacralis gyökökre vonatkozó. A klinikai tünetek alapján biztos volt a cauda megbetegedés, melynek magasságát ugyancsak lipiodollal pontosan sikerült megállapítanunk. Röntgenologice a lipiodol az I. ágyéki csigolyánál akadt meg, egy kis része lejutott a III. ágyéki csigolya alsó pereméig. Az alsó ágyéki szakaszon és a sacrumon töltés nem észlelhető. Pólya főorvos-társammal megoperáltatva, a műtétnél a III. ágyéki csigolya tájon, a dura alatt az arachnoidea előredomborodik, mintha ott egy tumor volna, de megrepedve, liquor folyik belőle. Szóval arachnoidealis cysta okozta a tumorszerű tüneteket, valószínűleg meningitis serosa lehetett az alapbántalom. Ez a beteg is műtét után csaknem teljesen összeszedte magát, ma már két botra támaszkodva tud járni, érzészavarai szűkebb határokra szorítkoznak. Fájdalmas vizelési és székelési zavarai teljesen megszűntek. Érdekes volt megfigyelni, hogy ugyanazon methodika, adagolás mellett a hat eset közül kettő teljesen reactiómentesen tűrte el a lipiodolos töltést, míg a többi kis hőemelkedéssel reagált. Biopsisásan lipiodol okozta izgalmi jelenségeket észlelni nem lehetett. A lipiodolos töltés csupán annyit mond, ha positív, hogy ott, ahol fennakad a lipiodol, ül a kóros elváltozás. Annak jellegéről így sem kapunk bővebb fel . A Röntgen-vizsgálatokat Fischer Ernő Szent István kórházi rendelőorvos úr végezte. 1191