Orvosi Hetilap, 1925. december (69. évfolyam, 49-52. szám)

1925-12-06 / 49. szám

1925. 49. sz. ORVOSI HETILAP liquor és végül a legerősebb, mikor gyors cseppekben tör elő. Ilyenkor 20 cm3 liquorvétel után is a tűben még pulsálni látjuk a liquort. Egy további előnye diagnostikai szempontból a cisternapunctiónak, hogy lehetővé teszi egy, a dura­­zsákban székelő akadálynak Röntgen útján való loka­lizálását. Sicard és Forestiernek (1922) volt az a szerencsés gondolata, hogy egy, a szervezetre nézve ártalmatlan, a Röntgen-sugaraknak át nem járható olajat, a lipiodolt (mákollatban oldott jód) alkalmazták először e célra. Mindazok, kik a francia szerzők eredeti előírásait betartották, semmi kellemetlen melléktünetet nem ész­leltek. Voltak, akik a lipiodol helyett más olajat (Do­minál X. jothion) alkalmaztak, de a szereket nem ta­lálták teljes közömbösnek. Újabban néhányan a Merck­­féle 20%-os jodipint alkalmazták jó eredménnyel. Én magam hat esetben­ végeztem eddig elé cis­­ternapunctiót abból a célból, hogy a cisternán keresz­tül a gerincagyi csatornába juttatott lipiodol segítsé­gével, Sicard nyomán, meggyőződtem arról, hogy van-e akadály a duralis zsákban, s ha igen, milyen magas­ságban van az? Három esetben negatív volt a vizsgálat eredménye, azaz a lipiodol lesüllyedt a sacralis csigo­lyákig, útjában semmi sem tartotta fel. Az első eset­ben extra medullaris tumorra volt gyanúm, a második és harmadik esetben spondilitisre gondoltunk, nem-e az hozta létre a spastikus paraplegiát. A gerincvelői tumorra gyanús esetben csak azt tudtuk tisztázni, hogy extra medullaris tumor nem volt felvehető. A második esetben el kellett ejtenünk a spondilitis gyanúját s az esetet mint sklerosis multi­plexet kellett felfognunk; a harmadik esetben is aka­dálytalanul keresztülhaladt a lipiodol a durazsákon, úgyhogy a paraplegiát agyi eredetűnek kellett tarta­nunk és az esetet mint infantilis gyermekhüdést fel­fognunk. Ezzel szemben három esetben positív eredményt kaptunk. Az első eset spondilitis tuberculosár­a vonat­kozott. Ebben az esetben, mint azt a Röntgen-kép szé­pen demonstrálja, a lipiodol az ötödik háticsigolya ma­gasságában akadt meg s itt egy mogyorónyi, egy len­­csényi és egy kölesnyi csomóban gyűlt össze, négy órá­val a­ cisternába való inficiálása után. A hatodik és hetedik csigolyák összeroppantak, azok két oldalán kifelé élesen elhatárolt tömött lágyrész-árnyék látható (tályog). Huszonnégy óra múlva is ugyanazon a helyen fekszik a lipiodol. Winternitz főorvos-társammal való consultálás után, tekintettel az egyén előrehaladott korára, a tályog megnyittatásától elállottunk. A másik két esetben a lipiodolvizsgálati mód szolgáltatta adatok megerősítették a klinikai jelek ál­tal is helyesen lokalizált bántalmazottság fennállását. Mind a két esetet sikerrel meg is operáltattam. Az egyik egy 54 éves lakatos, aki már 1923 óta szenvedett hólyagzavarokban, járási bizonytalanság­ban. Ez év június végén vettük fel osztályunkra a cauda-megbetegedés typusos klinikai jeleivel: anaesthe­sia az anus körül, testis, scrotum, penis bőre szintén anaesthesiás és analgesiás. Az anaesthesia a comb hátsó felületén széles sávban lefelé terjed, a külbokák alatti területre. Achilles areflexia. Gluteusokban fasci­culus rángások. Erectiói már régen nincsenek. Lábszá­rai sorvadtak. Nehezen indul a vizelete, olykor elcsep­pen. 1923 ősz óta spontán nincs széke. Talpa alatt a ta­lajt úgy érzi, mintha gummin járna. Vizelési, széke­lési panaszain kívül főpanaszát a rendkívül heves térd alatti fájdalmak képezik, melyek lehetetlenné teszik a járást. Dacára a bántalom hosszú tartamának, térszű­kítő folyamatra: tumor, illetve meningitis serosa chro­­nicára gondolunk, s a beteg felvilágosítása után a lipiodiol-vizsgálatra határozzuk el magunkat. Ülőhelyzetben a szokott helyen s módon beszúrva a cisternába négy cm-nyire, magától ürül a liquor, ezért is, nagyobb nyomás jeleként fogván a liquornak önként való csepegését, a szokványos 3 cm3 helyett 5 cm8-t szivattyúzunk ki. Majd a phyisiologos konyhasós víz befecskendezése után PA cm3 lipiodolt fecskende­zünk be. Estére 389-ig menő hőemelkedés, főfájások, más­napon leszáll a hő 37­4-re. Mint új tünet, jelentkezik a jobb lábban időnként föllépő felrándulás. A lipiodol inficiálása után négy órával fölvett Röntgen-képen a második ágyéki csigolya alsó peremé­nek megfelelőleg kezdődő és a harmadik csigolya alsó pereméig érő oszlopban állt meg, mely körülbelül hét mm széles, közepén befűződött alakú. A negyedik ágyéki csigolya közepének megfelelőleg szintén látható egy csomó lipiodol, két egymás felett fekvő fél szilva­­magnyi folt alakjában. Negyvennyolc óra után a lipiodol kétharmada a harmadik ágyéki csigolya niveaujában egy szabályta­lan alakú, jókora dato­lyanagyságú területen, továbbá egyharmada a negyedik ágyéki csigolya niveaujában mogyorónyi kerek területen gyűlt össze és csak egy kis, babnyi mennyiség jutott l­e a má­sodik sacralis csi­golyáig. A lipiodolos próba tehát beigazolta, hogy a cauda-gyökök felső harmadában valami akadály ül, hogy az tumor-e, vagy meningitis circumscripta, azt a biopsiás lelet volt hivatva megmutatni. Winternitz megoperálta a beteget. A műtétnél kiderült, hogy a durazsák erősen feszes, felhasításakor sok liquor fo­lyik; tumor nincs, de a cauda-gyökök egy része a jel­zett területen feltűnően sötét szürkésvöröses egész le­futásában; a gyökök egymás között is össze vannak tapadva és egymástól nehezen vonhatók széjjel. Az összetapadás azonban nem heges, hanem finom pók­­hálószerű, vagyis leptomeningitis circumscripta volt jelen. Winternitz óvatosan széjjelválasztotta a kóros elszínesedést mutató gyököket. Ezekkel szemben a többi cauda-gyök szabad, fehéren fénylő. Per primum gyó­gyulás után a beteg állapotában lényeges javulás­át­lott be, fájdalmai teljesen megszűntek, járása kifogás­talanná vált, vizeletét tudja tartani. Széke azonban műtét után is csak beöntéssel van, de szemben a régi állapottal, ma a széke rendes összetételű, a székelés semmi kellemetlenséggel nem jár. Az érzési kiesés sző­kébb határokra szorítkozik, szóval lényegtelen defek­tussal való gyógyulást értünk el. A második cauda-eset súlyosabb tüneteket muta­tott. 44 éves kazánfűtő 5 év óta fennálló óriási láb­­szaggatásokban szenvedett, melyek néhány hó előtt szűntek meg, helyettük zsibbadásos érzésektől kísért teljes paraplegia lépett fel. Az érzési kiesés typusos, sacralis gyökökre vo­natkozó. A klinikai tünetek alapján biztos volt a cauda megbetegedés, melynek magasságát ugyancsak lipiodol­­lal pontosan sikerült megállapítanunk. Röntgenologice a lipiodol az I. ágyéki csigolyá­nál akadt meg, egy kis része lejutott a III. ágyéki csi­golya alsó pereméig. Az alsó ágyéki szakaszon és a sacrumon töltés nem észlelhető. Pólya főorvos-társammal megoperáltatva, a mű­tétnél a III. ágyéki csigolya tájon, a dura alatt az arachnoidea előredomborodik, mintha ott egy tumor volna, de megrepedve, liquor folyik belőle. Szóval arachnoidealis cysta okozta a tumorszerű tüneteket, valószínűleg meningitis serosa lehetett az alapbán­­talom. Ez a beteg is műtét után csaknem teljesen össze­szedte magát, ma már két botra támaszkodva tud járni, érzészavarai szűkebb határokra szorítkoznak. Fájdal­mas vizelési és székelési zavarai teljesen megszűntek. Érdekes volt megfigyelni, hogy ugyanazon me­­thodika, adagolás mellett a hat eset közül kettő telje­sen reactiómentesen tűrte el a lipiodolos töltést, míg a többi kis hőemelkedéssel reagált. Biopsisásan lipiodol okozta izgalmi jelenségeket észlelni nem lehetett. A lipiodolos töltés csupán annyit mond, ha posi­tív, hogy ott, ahol fennakad a lipiodol, ül a kóros el­változás. Annak jellegéről így sem kapunk bővebb fel­ . A Röntgen-vizsgálatokat Fischer Ernő Szent István­ kórházi rendelőorvos úr végezte. 1191

Next