Orvosi Hetilap, 1926. március (70. évfolyam, 10-13. szám)
1926-03-07 / 10. szám
1926. 10 sz. T tapadásának útját álljuk. Majd mindkét ajkat két-két szilköltéssel mellfelé, illetve hátfelé kiszegjük, ezáltal szintén az összenövést akadályozzuk meg. A méhikbe és a cervixbe a belső méhszáj tartós nyitvatartása céljából keskeny gazecsíkot vezetünk. A hüvelyt gyengén kitamponáljuk. A hüvelytampont a második, a gazecsíkot, ha, magától addig ki nem csúszott volna, a hetedik napon távolítjuk el. Az operált a nyolcadik napon hazamegy és két hét múlva a szilkvarratok eltávolítására újból jelentkezik. Eljárásunk nagy előnye az ismert hegarozás vagy más véres úton való tágítás felett (Scipiades, Menge, Pozzi), hogy rövid pár perc alatt végzünk teljesen fájdalommentesen. Nincs az a hosszú fájdalmas utókezelés, mely hetekig is eltart (Scipiades-Vulliet). A beteg, lekerülve a műtőasztalról, a hódítók hatása alatt rendesn 1—2 órás álomba merül. Mire felébred, rendszerint teljesen jól érzi magát. 2. tábla. Végzett: 826 curette discissio decursus. A műtét lefolyása is a lehető legjobb, mint azt a 2. számú táblázat szemlélteti. A 826 esetben végzett curette és discissio közül: 812-szer sima = 98-3%. Lázas volt (38 C° felett) 9 = 108%, közülök 6 csak egy napig, 3 ismételten. Műtét után exsudatumot kaptunk ötször = 0-6%, közülök kettő már abpatált. 44 esetben curette + discission kívül ventrofixatióra is szükség volt. A ventrofixatio a Raisz által ismertetett Bársony-féle technikával történt a következő eredménnyel: 35-ször síma : 94-6%; egy napig volt lázas 1 és 1 ismételten, összesen: 2 , 5-4%. Hét ízben a discissio után a szándékolt ventrofixatio helyett adnexkiirtást kellett végeznünk és ventrofixatióra nem is került a sor. Hatnál sima lefolyású, egyet azonban peritonitisben elvesztettünk. Ez a halálozás természetesen nem eshetik a discissio rovására. Ezóta discissiót adnexotomiával együtt többé nem végezünk. Ennyit röviden a műtét lefolyásáról. S ha ehhez már most hozzáfűzöm a controllnál tapasztalt hat következményes fluor-esetünket, akkor műtéti eljárásunk összes hátrányairól beszámoltunk. 6 fluor , 188%, közülök 2 gravid lett, 2 secundaer steril, 1 neurastheniás habitusú. Sui generis fluorja tehát csak egynek lett! Külön kell kitérnem a több szerzőtől is említett vérzésre (Fekete-Semsey). Nekünk vérzéssel sohasem volt kellemetlenségünk és ezt a műtét leírásánál említett ú. n. két biztosító catgot-öltésnek tudjuk be. Mint az I—II. számú táblázatból látható, mi a discissiót nemcsak a szigorúan „essentialis“-nak vett — főként mechanikus — dysmenorrhoeánál, hanem hypoplasiás (24%) uterus mellett is végeztük. Ezzel rá akarunk mutatni, hogy Bársony professor már 20 éve, tehát jóval előbb Scipiadesnél és Mengenél, a dysmenorrhoea kezelésének „uralkodó eljárásává“ a sebészi kezelést tette. A 318 controllálható beteg közül 243 tökéletesen meggyógyult = 7640%. Sokat javult 50 = 15· 70%. Eredménytelen volt a műtét 26-nál = 8%. A műtét óta eltelt legkevesebb idő már legalább 1—1% év. Eredményeink összesítésénél szigorúan disztingváltunk pusztán a kapott levélválasz, illetve személyes jelentkezésnél — a controllt igen kevés kivétellel mind magam végeztem — a beteg bevallása alapján. Eredményeink így is, mint az alanti statisztikából látható, a legjobbak közé tartozik: 92-10% (76-40 + 15-70). Ezek után leszögezem a következőket: a hozzáférhető világirodalomban a mieinkhez hasonló nagyszámú controllált eset ismertetését nem találtuk; a közölt esetek száma legfeljebb százegynéhány, ezért teljesen feleslegesnek tartjuk rámutatni, hogy minket szerencsés sorozat kiválasztásának gyanúja sem érhet. 318 esetből joggal vonható le conclusio! A gyógyulás, mint azt sok esetben láthattuk, nemcsak a görcsök elmaradásából állott, hanem, hogy úgy mondjam, a havibaj rendeződött is. Értem ezalatt a vérzés keveslekedését, illetve vérzési idejének megrövidülését, szabályos időközben való jelentkezését. 3. tábla: Eredményeink alapján azt hisszük, eljárásunk megfelel a Menge által felállított követelményeknek. T. i. kezelésünk „nemcsak tüneti“, hanem eredményes is, amennyiben „tartósan hat“. Igaz ugyan, hogy Menge a dysmenorrhoea okát a fokozott méhösszehúzódásban látja a praemenstruálisan duzzadt méhnyálkahártya és a méhüreg (szerinte csak méhhasadék) téraránytalansága következtében. Magyarázatát pedig azon általánosan ismert ellenvetéssel adja, hogy a görcsös fájdalmak már a, menstruatiós vérzés megindulása előtt is felléphetnek. Minket pedig éppen a betegeknek az a típusos előadása, hogy a rettegett fájdalom csak addig áll fenn a legtöbb esetben, amíg az első pár csepp vér megjelenik, erősítenek meg abban a feltevésben, hogy egy akadályt tört át, győzött le a menstruaciós vér, azért szűnt meg a fájdalom. Ezt látszik igazolni legújabban Orsós professor vizsgálata is, aki az általa megkülönböztetett submucosus kötőszöveti tengelyrétegnek kóros, porcszerű megvastagodását gyakran látta, főleg az isthmuszájon. A tengelyréteget „kétségtelenül“ azon faktorok egyikének fogadja el, melyek a nyak átjárhatóságát befolyásolják. (Részben levélbeli közlés.) Scipiades az essentialis dysmenorrhoea okát a Bossi értelmezésben adja. Szerinte a sorvadt méhnyakra ráhajol a relative túlfejlett méhtest — akár előre, akár hátra — és így annak pipaszerű megtörését, szűkületét Sima Láz Exsudatum Exitus 1 nap ism. 6 3 8129 5 0 98*3% 1*08 % 0'6 %0 Brickner........................... 73 közül 64% gyógyult Fekete............................... 12 „ 85% „ Forssner............................. 153 „ 80% „ Jaquet................................. 120 „ 86% „ Menge (számot nem ad) 80% „ Pineau................................. 129 „ 86% „ Reginald............................. 117 „ 77% „ Semsey ........................... 23 „ 80% „ Solari ................................. 148 „ 13% „ Kontrollálható volt Dysmenorrhoea megszűnt Sokat javult Semmi változás Fluorja lett Gravida lett férjnél leány uterus r. h. uterus r. h. uterus r. h. uterus r. h. 285 33 214 29 35 1512 14 53 17 összesen 243 50 266 70 318 76 1 4 % 15*7 % 8% 1*88 %szült: 56 abort: 14 25 54 % ORVOST HETILAP 237