Orvosi Hetilap, 1926. július (70. évfolyam, 27-30. szám)
1926-07-25 / 30. szám
70. évfolyam 30. szám Budapest, 1926 július 25 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága: HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : BÍRÓ ISTVÁN. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Andriska Viktor: Liebermann Leo. (799 oldal.) Paunz János és Csorna Eszter: A Dick-féle bőrpróbát befolyásoló tényezőkről. (800—803. oldal.) Melczer Miklós: Adatok a Darner-féle dyskeratosis, epitheliomatosis miliaris Nékám szövettanához. (803— 806. oldal.) Erdély Gyula: Többszörös májrepedés és bélsérülés gyógyult esete. (807—809 oldal.) Keller Ferenc: A duodenum-sonda jelentősége typhus abdominalisnál. (809—811. oldal.) Bársony Tivadar és Szemző György: A gyomorduodenumfekélyek kezelése 10 l/6-os konyhasóoldat intravénás alkalmazásával. (811—812. oldal.) Gyulai Béla: Eklampsiával kapcsolatos bélnyálkahártyaelhalás. (812—813. oldal.) Cukor Miklós: A vérsejtsüllyedés jelentősége a cnexgyulladások conservativ therapiájában. (813. oldal.) Bálint Nagy István: Mandulakő esete. (813—814. oldal.) összefoglaló ismertetések. W. Storm van Leeuwen: A klimabefolyások jelentősége az asthma bronchialéra és más allergiás betegségekre. (814—816. oldal.) Lapszemle. Belorvostani — Sebészet. — Szülészet és nőgyógyászat. — Urológia. — Gyermekorvostan. — Elméleti tudományok köréből. (816—820. oldal.) Könyvismertetés. (820—821. oldal.) Magyar Gyermekorvosok Társaságának 11. nagygyűlése. (821—825. o.) — Vegyes hírek., (825—826. oldal.) LIEBERMANN LEÓ 1852-1926.A X . / Sok csapás éri az utóbbi időben a magyar orvosi rend vezérkarát. Nagyjaink egymásután jülnek ki szellemi tevékenységük tetőpontján, itthagyva a szegény szomorú Hazát. Itthagyott bennünket Liebermann Leo is páratlanul munkás életének 74-ik évében a magyar tudományos világ kimondhatatlan veszteségére. Hogy ki volt Liebermann Leo, hogy mit alkotott, s hogy hatása meddig terjedt ki az általa kultivált tudományszakok terén s ezen túl a gyakorlati életben is, azt ma még felbecsülni sem tudjuk. Ha alkotásai közül csak egyetlenre, az Országos Chemiai Intézetre gondolunk, s arra a hatásra, melyet ez az intézet a magyar mezőgazdaságra s az élelmiszer-hygienére gyakorolt, bízvást elmondhatjuk, hogy Liebermann Leo azon kiváló tudósok és alkotók közé tartozott, akik megérhették azt a ritka örömet, hogy tervszerű, kitartó munkájuknak Hazájuk javát előmozdító nagy eredményeit láthatták. Szerette Hazáját, mint nála jobban senki; hazaszeretetének legfényesebb bizonyítéka az a sok-sok felvilágosító levél, melyeket nagynevű külföldi tudós barátainak írt Magyarország megismertetése érdekében. Sok barátot szerzett ezekkel a levelekkel, meg tudományos közleményeivel az egész világon hazájának. De bizonyítéka az a sok szép terv is, melyet az ország egészségügyének javítása érdekében kidolgozott. E tervek közül több már eddig is megvalósult. Igazi tudós volt, aki ismereteinek bőségével és mélységével s a jelenségek közti összefüggések bámulatos tiszta meglátásával felfegyverkezve fogott a legnehezebb kérdések megoldásához. Igazi nagy „theoretikus elme" volt, különös gyakorlati készséggel megáldva. Tudományos munkássága a biochemia és orvosi chemia terén indult meg, később ez általános chemia, élelmiszer-chemia és hygiene terén produkált maradandó eredményeket. Különösen az utóbbi téren volt úttörő. Egyes általa kidolgozott vizsgálati módszerek az egész világon elterjedtek. Az egészségtani tanszékre Fodor József 1902-ben bekövetkezett halálakor az Állatorvosi Főiskoláról hívta meg az orvosi kar. Nagy örömmel fogadta el ezt a meghívást, mert szíve mindig az egyetem felé vonzotta. Főképen a közegészségtan legnehezebb problémái érdekelték. Különösen sokat foglalkozott az immunitás és dispositio kérdésével. Mint tanár, kitűnő előadó. Előadása közvetlen, világos, emellett élénk és színes , a hallgatóság érdeklődését állandóan leköti. Az ifjúság iránt érzett szeretete és jószívűsége határtalan. Mint intézeti főnök atyai barátja assistenseinek, gyakornokainak, együtt dolgozik velük, szeretettel, türelemmel vezeti be őket a szigorú, becsületes tudományos munkába, tőle tanulják meg az exact kísérleti kutatómunka fáradságos, de oly nagyörömet nyújtó módszereit. Mint ember végtelenül szerény, magával szemben kérlelhetetlenül szigorú, nem ismer fáradtságot, ha saját kötelességeiről van szó (pedig de sok kötelességet vállalt mindig magával), ha másokról van szó megértő, jóságos, sokszor elnéző is, de mindig igazságos. Munka, komoly becsületes kitartó munka a Tudományért és a Hazáért, jóság és szeretet az embereknek, bátorítás, buzdítás az ifjúságnak — lelki hagyatékai az elköltözött Professzornak, akitől a következő szavakkal búcsúznak árván maradt tanítványai: A veszteség, mely bennünket, tanítványait és a tudományt érte, kimondhatatlan. Mesterünk az utolsó pillanatokig közvetlen kapcsolatban maradt a tudományos kutatómunkával és tanítványai úgyszólván a halál küszöbén még értékes útmutatásokat kaptak tőle munkájuk folytatására. De nemcsak a mestert vesztettük el, hanem atyai barátunkat is, aki Hazánk és a neházmagyar sors szomorúságában mindannyiunkat a nagy ember meleg szeretetével és megértésével vezérelt. A halál elnémíthatta szavát, de él e szellem, melynek minden gondolata és érzése Hazájáé és a tudományé volt. Andriska Viktor.