Orvosi Hetilap, 1926. augusztus (70. évfolyam, 31-35. szám)
1926-08-01 / 31. szám
1926. 31. sz. 829 .lában az erre szükséges burjánzási folyamatok hiányoznak. De a kürt egyes részeiben is különbözőek a viszonyok. Míg az ampullaris rész nyálkahártyája dúsabb s itt a pete a lumen felé bizonyos mértékben növekedhet, addig az isthmusos, de még inkább az interstitialis rész szűk volta a növekedést még sokkal jobban gátolja. Ha a pete a kürt interstitialis részében tapad meg, hamarosan átfúrja a hámréteget s alapját az izomzat maga és kevés kötőszövet képezi. A trophoblast rétegből származó különálló sejtek néha annyira hasonlítanak az anyai eredetű decidua-sejtekhez, hogy azoktól elkülöníteni sokszor még méhűri tapadás esetén is igen nehéz. Hogy a petének elég helye legyen a növekedésre, ezen sejtek behatolnak az izomzatba s ott elhalásokat hoznak létre, így azután kürtterhesség esetén egész tarka kép keletkezik, amit Kühne'' pseudodeciduának nevez. A sejtek betörésének jelentősége abban van, hogy az erek falát feloldva, sokszor azok lumenébe jutnak s ezáltal tulajdonképen az intervillosus űröket készítik elő. Ezen trophoblast eredetű sejtek a decidua-sejtektől Werth* szerint sűrű protoplasmájuk és magjuk nagyobb chromatintartalma által különíthetők el, azonban ma sincs végérvényesen eldöntve, hogy képződhetnek-e a kürtben, vagy nem. Martin,7 Orthmann,30 Gebhard,31 Veit33 Franque32 azt állítja, hogy képződhet. Mások, így Griffith,33 Kühner" Aschoff,34 Ulesko, Sztroganova35 ezzel szemben azon a véleményen vannak, hogy a pete megtapadási helyén található sejtek határozottan magzati eredetűek. Worth8 szerint sem fordulhat elő a terhes kürtben összefüggő, typusos decidua. Heinsius36 szerint először a decidua fogalmát kell tisztázni, mert ha ez alatt olyan szövetet értünk, mely, mint a méhben szorosan egymás mellett fekvő, felfúvódott magvú, világos protoplasmájú sejtekből álló, összefüggő réteget képez, akkor ilyen szerinte sem található a kürtben, azonban egyes decidua-sejtcsoportok méhen kívüli terhességnél is előfordulhatnak. Glaesmer37 szerint a kürtterhességnél található deciduasejtek elkülönítése és értékelése még ezideig nem sikerült. Kétségtelen, hogy kürt-, sőt interstitiális terhességnél is találhatók decidua-sejtek, akár különállóan, akár csoportokban. Az, hogy ezek tényleg kötőszöveti eredetűek, még vitás. Azok közül, kik szerint deciduasejtek előfordulhatnak, egyesek azt állítják, hogy e sejtek nemcsak a kürt- és izomközti kötőszövetből, hanem a sima izomsejtekből is származnak, trothnák3* későbben közölt ritka esete kapcsán még Aschoff is elismeri, hogy előrehaladottabb kürtterhesség esetén olykor összefüggő decidua képződhet. A decidua képződésének lehetősége az interstitiumban természetesen még kevesebb, azért Poppel39 azt hiszi, hogy interstitiális terhesség esetén deciduát sohasem találhatunk. A méhben élettani viszonyok között keletkezett decidua feladata kettős: 1. egyrészt előmozdítja a pete fejlődési lehetőségeit, 2. másrészt olyan szövetréteget alkot, mely a pete beágyazódási helyét úgy a terhesség, mint a szülés alatt megvédi, hogy az további beágyazódásra alkalmas maradjon. Az előbbiekben láttuk, hogy a kürt-, illetve interstitiális terhességnél decidua csak ritkán s akkor is csak egyes sejtcsoportok alakjában fordul elő és a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, hogy összefüggő réteget alkosson. Ez egyik magyarázata az interstitialis (illetve tubaris) beágyazódás kóros voltának. A decidua hiánya miatt kerülnek a choroektodermalis sejtek mind mélyebbre az izomzat közé és nyitnak meg nagyobb, az alapszövet táplálását szolgáló ereket. Amint láttuk, a kürt interstitiális részében megtapadó pete a normálistól eltérő viszonyok közé jut s miután e hely sem térbelileg, sem táplálkozását illetőleg nem megfelelő, fejlődésében megakad, elpusztul, vagy pedig fejlődése közben — szűk kereteit áttörve — önmagát s az anyát is életveszedelembe sodorja. Sajnos, igen nehéz, mondhatni lehetetlen is ezen rendellenes beágyazódás megállapítása tapintás útján. A kezdeti időszakban a normális (méhen belüli) terhességtől, későbben ettől és a kürtterhességtől nehéz elkülöníteni az interstitiális terhességet. A kórelőzmény és a tünetek a terhesség, illetve a méhenkívüli terhesség gyanúját kelthetik csupán, a belső vizsgálat a méhenkívüli terhesség valószínűségét megerősítheti, az általában jellegzeteseknek tartott alaki elváltozások azonban biztos alapul nem szolgálhatnak, nemcsak egyéb méhenkívüli terhességtől, hanem más, a méhet eltorzító képlettől (pl. tubasaroknál fekvő myomgae) való elkülönítésre sem. Ha azután az interstitiális terhesség — mint legtöbbször — repedéshez vezet, akkor a klinikai elkülönítés a repedés, illetőleg a belső vérzés okozta anatómiai elváltozások folytán még nehezebbé válik. A vizsgálati lelet alapján gondolhatunk ugyan interstitiális terhességre, de határozottan megállapítani nem lehet. Az irodalomban mégis nem egy esetet találunk, ahol csupán a klinikai észlelés alapján — műtét, illetve boncolás nélkül — interstitiális terhességet állapítottak meg. Pfennig'" esetében a nagyobb, puhább méh sarkával szélesen összefüggő tumor megkisebbedett, mihelyt a háromhónapos pete természetes úton megszületett. Már sokkal valószínűbbnek látszik Shuts'1 közlése, mely szerint a teljesen zárt decidua-zsák külső felszínén egy fiatal pete távozott a hüvelyen át. Az előbb egyenletesen nagyobb méh a pete távozása után a megfelelő tubasarkon az összehúzódás miatt megvastagodást mutatott. Ebből azt következteti, hogy a pete interstitiálisan feküdt. Biermann esetében a hüvelyen át távozott a háromhónapos pete. Ezután vizsgálatnál a méh jobb sarkából jókora, ujjnyi, éles szélű, kerek nyíláson át egy ür volt tapintható, melynek hátsó falán ült a lepény. A beteg meghalt, azonban nem boncolták s így a terhesség interstitiális volta bebizonyítva nincs. Hasonló lefolyású esetről ír Schnitze,"3 Rosenthal" és több más szerző. Ezek közül a legérdekesebb az, melyről Maschka számol be: a magzat törzse a hüvelyen át született meg, míg feje és a lepény a petezsákon át a hasürbe került. A petezsák és a méhik közötti válaszfalon egy 3 cm-nyi átmérőjű nyílás volt látható. Ezek alapján egyetértünk Weinbrennerrel, aki azt mondja, hogy biztos kórisme a bonctani vizsgálat nélkül lehetetlen. Ezen felfogást igazolja azon körülmény is, hogy miután a klinikai elkülönítő kórisme biztos jeleinek a megállapítása teljesen kilátástalannak látszott, az e kérdéssel foglalkozók figyelmüket mindinkább a bonctani elkülönítésre fordították. Werth8 részletes munkájában azt írja, hogy a méhenkívüli terhesség kórbonctanában alig van még egy oly jól ismert lelet, mint az interstitiális terhességé. Ezzel szemben azonban úgy látszik, hogy a kérdés még ma sincs teljesen elintézve, hiszen még ma sem mondhatjuk, hogy általánosan elfogadott bonctani lelet alapján állapítják meg az interstitialis terhességet. Ilyen, mindenesetre ráillő, szabályt két okból nem lehet felállítani. Először, mert a pete — bármily rövid is az interstitium —, annak más és más helyén tapadhat meg. Ebből kifolyólag, valamint a szerint, hogy a lepényképződés mely irányban történik, a pete fejlődése más és más irányban haladhat. Másodszor, mert az interstitiálisan fejlődő pete korának megfelelően különböző — szabad szemmel látható — elváltozásra vezethet. A pete agya itt a méh izomzatának azon része, mely ORVOSI HETILAP