Orvosi Hetilap, 1926. augusztus (70. évfolyam, 31-35. szám)

1926-08-01 / 31. szám

1926. 31. sz. 829 .lában az erre szükséges burjánzási folyamatok hiányoz­nak. De a kürt egyes részeiben is különbözőek a viszo­nyok. Míg az ampullaris rész nyálkahártyája dúsabb s itt a pete a lumen felé bizonyos mértékben növeked­het, addig az isthmusos, de még inkább az interstitialis rész szűk volta a növekedést még sokkal jobban gá­tolja. Ha a pete a kürt interstitialis részében tapad meg, hamarosan átfúrja a hámréteget s alapját az izomzat maga és kevés kötőszövet képezi. A tropho­­blast rétegből származó különálló sejtek néha annyira hasonlítanak az anyai eredetű decidua-sejtekhez, hogy azoktól elkülöníteni sokszor még méhűri tapadás ese­tén is igen nehéz. Hogy a petének elég helye legyen a növekedésre, ezen sejtek behatolnak az izomzatba s ott elhalásokat hoznak létre, így azután kürtterhesség ese­­tén egész tarka kép keletkezik, amit Kühne''­ pseudo­­deciduának nevez. A sejtek betörésének jelentősége abban van, hogy az erek falát feloldva, sokszor azok lumenébe jutnak s ezáltal tulajdonképen az inter­­villosus űröket készítik elő. Ezen trophoblast eredetű sejtek a decidua-sejtektől Werth* szerint sűrű proto­­plasmájuk és magjuk nagyobb chromatintartalma által különíthetők el, azonban ma sincs végérvényesen el­döntve, hogy képződhetnek-e a kürtben, vagy nem. Mar­tin,7 Orthmann,30 Gebhard,31 Veit33 Franque32 azt állítja, hogy képződhet. Mások, így Griffith,33 Kühner" Aschoff,34 Ulesko, Sztroganova35 ezzel szemben azon a véleményen vannak, hogy a pete megtapadási helyén található sej­tek határozottan magzati eredetűek. Worth8 szerint sem fordulhat elő a terhes kürtben összefüggő, typusos decidua. Heinsius36 szerint először a decidua fogalmát kell tisztázni, mert ha ez alatt olyan szövetet értünk, mely, mint a méhben szorosan egymás mellett fekvő, felfúvódott magvú, világos protoplasmájú sejtekből álló, összefüggő réteget képez, akkor ilyen szerinte sem található a kürtben, azonban egyes decidua-sejtcsopor­­tok méhen kívüli terhességnél is előfordulhatnak. Glaesmer37 szerint a kürtterhességnél található decidua­­sejtek elkülönítése és értékelése még ezideig nem sike­rült. Kétségtelen, hogy kü­rt-, sőt interstitiális terhes­ségnél is találhatók decidua-sejtek, akár különállóan, akár csoportokban. Az, hogy ezek tényleg kötőszöveti eredetűek, még vitás. Azok közül, kik szerint decidua­­sejtek előfordulhatnak, egyesek azt állítják, hogy e sejtek nemcsak a kürt- és izomközti kötőszövetből, ha­nem a sima izomsejtekből is származnak, trothnák3* későbben közölt ritka esete kapcsán még Aschoff is el­ismeri, hogy előrehaladottabb kürtterhesség esetén oly­kor összefüggő decidua képződhet. A decidua képző­désének lehetősége az interstitiumban természetesen még kevesebb, azért Poppel39 azt hiszi, hogy interstitiá­lis terhesség esetén deciduát sohasem találhatunk. A méhben élettani viszonyok között keletkezett decidua feladata kettős: 1. egyrészt előmozdítja a pete fejlődési lehetőségeit, 2. másrészt olyan szövetréteget alkot, mely a pete beágyazódási helyét úgy a terhesség, mint a szülés alatt megvédi, hogy az további beágya­zódásra alkalmas maradjon. Az előbbiekben láttuk, hogy a kürt-, illetve interstitiális terhességnél decidua csak ritkán s akkor is csak egyes sejtcsoportok alakjá­ban fordul elő és a legnagyobb ritkaságok közé tarto­zik, hogy összefüggő réteget alkosson. Ez egyik magya­rázata az interstitialis (illetve tubaris) beágyazódás kóros voltának. A decidua hiánya miatt kerülnek a chor­oektodermalis sejtek mind mélyebbre az izomzat közé és nyitnak meg nagyobb, az alapszövet táplálását szolgáló ereket. Amint láttuk, a kürt interstitiális részében meg­tapadó pete a normálistól eltérő viszonyok közé jut s miután e hely sem térbelileg, sem táplálkozását illetőleg nem megfelelő, fejlődésében megakad, elpusztul, vagy pedig fejlődése közben — szűk kereteit áttörve — ön­magát s az anyát is életveszedelembe sodorja. Sajnos, igen nehéz, mondhatni lehetetlen is ezen rendellenes beágyazódás megállapítása tapintás útján. A kezdeti időszakban a­ normális (méhen belüli) terhességtől, későbben ettől és a kürtterhességtől nehéz elkülöníteni az interstitiális terhességet. A kórelőzmény és a tüne­tek a terhesség, illetve a méhenkívüli terhesség gyanú­ját kelthetik csupán, a belső vizsgálat a méhenkívüli terhesség valószínűségét megerősítheti, az általában jellegzeteseknek tartott alaki elváltozások azonban biz­tos alapul nem szolgálhatnak, nemcsak egyéb méhen­kívüli terhességtől, hanem más, a méhet eltorzító kép­lettől (pl. tubasaroknál fekvő myomgae) való elkülöní­tésre sem. Ha azután az interstitiális terhesség — mint legtöbbször — repedéshez vezet, akkor a klinikai elkülö­nítés a repedés, illetőleg a belső vérzés okozta anató­miai elváltozások folytán még nehezebbé válik. A vizs­gálati lelet alapján gondolhatunk ugyan interstitiális terhességre, de határozottan megállapítani nem lehet. Az irodalomban mégis nem egy esetet találunk, ahol csupán a klinikai észlelés alapján — műtét, illetve bon­colás nélkül — interstitiális terhességet állapítottak meg. Pfennig'" esetében a nagyobb, puhább méh sarká­val szélesen összefüggő tumor megkisebbedett, mihelyt a háromhónapos pete természetes úton megszületett. Már sokkal valószínűbbnek látszik Shuts'1 közlése, mely szerint a teljesen zárt decidua-zsák külső felszínén egy fiatal pete távozott a hüvelyen át. Az előbb egyenle­tesen nagyobb méh a pete távozása után a megfelelő tubasarkon az összehúzódás miatt megvastagodást mu­tatott. Ebből azt következteti, hogy a pete interstitiáli­­san feküdt. Biermann­­ esetében a hüvelyen át távozott a háromhónapos pete. Ezután vizsgálatnál a méh jobb sarkából jókora, ujjnyi, éles szélű, kerek nyíláson át egy ür volt tapintható, melynek hátsó falán ült a lepény. A beteg meghalt, azonban nem boncolták s így a ter­hesség interstitiális volta bebizonyítva nincs. Hasonló lefolyású esetről ír Schnitze,"3 Rosenthal" és több más szerző. Ezek közül a legérdekesebb az, melyről Maschka számol be: a magzat törzse a hüvelyen át született meg, míg feje és a lepény a petezsákon át a h­asürbe került. A petezsák és a méhik­ közötti válaszfalon egy 3 cm-nyi átmérőjű nyílás volt látható. Ezek alapján egyetértünk Weinbrennerrel,­ aki azt mondja, hogy biztos kórisme a bonctani vizsgálat nélkül lehetetlen. Ezen felfogást igazolja azon körül­mény is, hogy miután a klinikai elkülönítő kórisme biztos jeleinek a megállapítása teljesen kilátástalan­nak látszott, az e kérdéssel foglalkozók figyelmüket mindinkább a bonctani elkülönítésre fordították. Werth8 részletes munkájában azt írja, hogy a méhen­kívüli terhesség kórbonctanában alig van még egy oly jól ismert lelet, mint az interstitiális terhességé. Ezzel szemben azonban úgy látszik, hogy a kérdés még ma sincs teljesen elintézve, hiszen még ma sem mondhat­juk, hogy általánosan elfogadott bonctani lelet alapján állapítják meg az interstitialis terhességet. Ilyen, min­denesetre ráillő, szabályt két okból nem lehet felállí­tani. Először, mert a pete — bármily rövid is az inter­­stitium —, annak más és más helyén tapadhat meg. Ebből kifolyólag, valamint a szerint, hogy a lepény­képződés mely irányban történik, a pete fejlődése más és más irányban haladhat. Másodszor, mert az inter­­stitiálisan fejlődő pete korának megfelelően különböző — szabad szemmel látható — elváltozásra vezethet. A pete agya itt a méh izomzatának azon része, mely ORVOSI HETILAP

Next