Orvosi Hetilap, 1926. november (70. évfolyam, 45-48. szám)

1926-11-07 / 45. szám

1214 ORVOST HETILAP 1926. 45. sz. pedig 0120% és 0125% volt. Olyan értékek ezek, amelye­ket ezen a kutyán az első műtét után több mint egy év óta egyetlen egyszer sem észleltünk. (L. 9. sz. görbét.) (Hazatérésem óta már megvizsgáltuk ennek a kutyának vércukorváltozását kétnapos éhezés követ­keztében, vagyis a koplalási hypoglykaemiát és öröm­mel jelenthetem, hogy ez a jelenség teljesen megszűnt. A vércukor normális értéke [éhgyomorra] 1926 szept. 15-én 0115% volt, kétnapi éhezés után, szept. 17-én pedig 0112%.) Vizsgálataink értékelése tekintetében döntő fon­tosságúak voltak azok a szövettani készítmények, me­lyeket ezekből a kiirtott pankereasrészekből nyertünk. A készítmények, amelyeket beállítottam, a szigetek rendkívüli sokaságát mutatják. Míg a rendes kutya­­pankreasban, mint ismeretes, a szigetek elég szórvá­nyosan fekszenek és kis nagyításnál (100-szoros) mint­egy 10 látótérben egy szigetet találunk, addig itt min­den látótérben átlag 8—10 szigetet láthatunk. (L. 10. és 11. ábra.) Azt hiszem tehát, mélyen tisztelt hallgatóság, hogy kétségkívül lehetséges egy egyszerű kis műtéttel kutyákon olyan állapotot teremteni, melyet az insulin fokozott termelése jellemez, anélkül, hogy a szervezetet emésztő fermentumaitól megrabolnák, úgyhogy ezen elv szerint végrehajtott műtét, mint diabetes therapia, elsősorban persze juvenilis esetekben komolyan mérle­gelendő volna. Hogy ez sikerrel fog-e járni, az termé­szetesen attól függ, vájjon a beteg pankreas insulin­­termelése éppúgy fokozható-e, mint az egészségesé, amit azonban csakis a klinikai észlelés dönthet el. De egészen eltekintve ettől a még kétséges gyakorlati kon­­sequentiától, maga az a tény, hogy a külső secretio megszűnte a pankreas hormontermelését fokozni képes, elég érdekesnek és közlésre érdemesnek látszott. A magyar kir. Erzsébet Tudományegyetem gyermek­klinikájának közleménye (igazgató: Heim Pál dr. egyet, nyilv. r. tanár). Besugározott táplálékok gyógyító hatása angolkóros gyermekekre. Írták: Göttb­e Oszkár dr. és Tolnai Margit dr. tanársegédek. Ezelőtt két évvel Steenbock és Hess amerikai ku­tatók azt az érdekes megfigyelést eszközölték, hogy ha mesterségesen táplált s ezáltal angolkórossá tett patká­nyok eledelét quarzlámpával besugározzák, akkor az étel oly tulajdonságokat nyer, hogy megvéd az angol­kór ellen, vagyis a táplálék „aktiválódik“. A quarzlámpa elsőrangú gyógyító hatása az angolkórra már Huld­­zinsky vizsgálatai óta elismert tény és az amerikaiak fölfedezésének érdekességét az adja meg, hogy a quarz­­lámpa nemcsak a bőrön át, hanem per os adva is kifejti gyógyító hatását. A quarzlámpa hatására tehát tény­leg az a táplálék, mely eddig az angolkórt előidézte, most fordítva, gyógyító tulajdonságokat nyer. Itt tehát a táplálékban valaminek meg kellett változnia, hogy ez az ellentétes tulajdonsága létrejöjjön. Ezeket azután a vizsgálatok hosszú sora követte. Mindenféle táplálék aktiválását megpróbálták. Így főleg Hess és munkatár­sai azt találták, hogy besugározott tej, tejpor, külön­féle növényi olajok, így lenmagolaj, gyapotmagolaj, szintén aktiválhatók, míg az ásványi olajokkal ez nem sikerült. Azt találták továbbá, hogy liszt, saláta, téli búza besugározva szintén hatásosak voltak. György azt találta, hogy besugározott saláta és olívaolaj szintén gyógyítanak. A táplálék ezt az aktiváló tulajdonságát sokáig megtartja, mert Hess és György vizsgálatai sze­rint 6—8 hónap múlva is hatásosnak bizonyult. A táp­lálék aktiválására a 280—400 gg hosszúságú sugarak a legalkalmasabbak, tehát ugyanazok, amelyek a quart­­lámpának a bőrre történő alkalmazásakor a leghatá­sosabbak. A vizsgálatok iránya ezután többé-kevésbbé egy irányba terelődött: t. i. kiderült az, hogy az állati szer­vezetben lévő cholesterin és az annak megfelelő növényi phytosterin az, amely a legkisebb mennyiségben hat be­sugárzás után, tehát valóságos vitaminhatást fejt ki. Így Hessék szerint 1%-os cholesterin 33 cm távolságból történő 2 perces besugárzás után már 0,5 cm-nyi meny­­nyiségben hatásos volt. Rosenheim 0­ 2 mg besugárzott cholesterint már elegendőnek talált a patkányrachitis gyógyítására. A cholesterinben besugárzás hatására némi változást is találtak, így Hess szerint a spektruma változnék meg és hosszabb besugárzás után az olvadáspontja alacso­nyabb lesz és a színe sárgább. Beumer pedig azt találta, hogy a cholesterinnek digitoninnal kicsapható része guarzolás után megkeresbedik. A táplálékok aktiválásának kérdése körülbelül ilyen stádiumban állott akkor, amikor mi vizsgálatain­kat a múlt év őszén elkezdettük. Vizsgálatainknak most említendő része kizárólag gyermekekre vonatkozik. Azért végeztük vizsgálatainkat gyermekeken, mert anélkül, hogy vitatni akarnók a patkánykísérletek jo­gosságát és kiváló használhatóságát, de végeredmény­ben a klinika számára csak azt értékelhetjük, ami gyer­mekeken is beválik. Anélkül, hogy kitérnénk a mester­séges patkányrachitis és a csecsemőkori spontánrachitis pathogenetikai és egyéb kérdéseinek tárgyalására, mi is amellett vagyunk, hogy a mesterséges patkányrachi­tis az egyes új problémák vizsgálatára gyors és hasz­nálható módszer, aminek sok hasznát és eredményét lát­tuk eddig is, de ez mégis csak akkor tekinthető sanctio­­náltnak, ha a patkánykísérletek eredményei embereken is beigazolódnak. Vizsgálataink kezdetén már rendelkeztünk ada­tokkal, amelyek amellett szólottak, hogy az aktivált táplálék csecsemők spontán rach­itisénél is gyógyító hatással bír, így Cowell 2 súlyos rachitises gyermek teljes táplálékának besugároztatására 4 hét alatt gyó­gyulást ért el; ugyanezt érte el Kramer 8 esetben, ha­sonlóképen György 18 esetben a csecsemők tejének be­sugárzásával 3—4 hét alatt gyógyulást konstatált. Vizs­gálataink közben jelent meg Hottinger közleménye, aki 9 gyermeknél szintén gyógyulást konstatált a fenti idő alatt, ezenkívül Hess 3, Mackay 2, György 40 esetben magának a tejpornak besugároztatásával tudtak gyó­gyító eredményt elérni. Mikor tehát vizsgálatainkat elkezdettük, már két­ségtelen bizonyítékait láttuk annak, hogy a besugárzott táplálék csecsemőre is gyógyítólag hat, mi arra vol­tunk kíváncsiak elsősorban, hogy mekkora az a quan­­tuma a tápláléknak, mely csecsemőket gyógyítani képes, másodszor arra, hogy a közönségesen használt táplálék­alkatrészek között melyik a leghatásosabb. Még csak egy pár szót a methodikáról. A kísérle­teket a téli hónapokban végeztük, csak egy pár eset volt, mely tavaszig húzódott. Klinikánkon egyéb rachi­tises vizsgálatok kapcsán minden csecsemőről kétheten­­kint „rachitikus státust“ veszünk fel, mely pontos kli­nikai vizsgálatból, Röntgen-felvételből és a vér anorga­nikus phosphortartalmának meghatározásából áll (Bell- Doisy szerint), így minden csecsemő rachitikus állapota exacte kontrollálva van. A kísérletek alatt ezeket a meg­határozásokat hetenkint végeztük. A többi csecsemőnél

Next