Orvosi Hetilap, 1926. november (70. évfolyam, 45-48. szám)
1926-11-07 / 45. szám
1214 ORVOST HETILAP 1926. 45. sz. pedig 0120% és 0125% volt. Olyan értékek ezek, amelyeket ezen a kutyán az első műtét után több mint egy év óta egyetlen egyszer sem észleltünk. (L. 9. sz. görbét.) (Hazatérésem óta már megvizsgáltuk ennek a kutyának vércukorváltozását kétnapos éhezés következtében, vagyis a koplalási hypoglykaemiát és örömmel jelenthetem, hogy ez a jelenség teljesen megszűnt. A vércukor normális értéke [éhgyomorra] 1926 szept. 15-én 0115% volt, kétnapi éhezés után, szept. 17-én pedig 0112%.) Vizsgálataink értékelése tekintetében döntő fontosságúak voltak azok a szövettani készítmények, melyeket ezekből a kiirtott pankereasrészekből nyertünk. A készítmények, amelyeket beállítottam, a szigetek rendkívüli sokaságát mutatják. Míg a rendes kutyapankreasban, mint ismeretes, a szigetek elég szórványosan fekszenek és kis nagyításnál (100-szoros) mintegy 10 látótérben egy szigetet találunk, addig itt minden látótérben átlag 8—10 szigetet láthatunk. (L. 10. és 11. ábra.) Azt hiszem tehát, mélyen tisztelt hallgatóság, hogy kétségkívül lehetséges egy egyszerű kis műtéttel kutyákon olyan állapotot teremteni, melyet az insulin fokozott termelése jellemez, anélkül, hogy a szervezetet emésztő fermentumaitól megrabolnák, úgyhogy ezen elv szerint végrehajtott műtét, mint diabetes therapia, elsősorban persze juvenilis esetekben komolyan mérlegelendő volna. Hogy ez sikerrel fog-e járni, az természetesen attól függ, vájjon a beteg pankreas insulintermelése éppúgy fokozható-e, mint az egészségesé, amit azonban csakis a klinikai észlelés dönthet el. De egészen eltekintve ettől a még kétséges gyakorlati konsequentiától, maga az a tény, hogy a külső secretio megszűnte a pankreas hormontermelését fokozni képes, elég érdekesnek és közlésre érdemesnek látszott. A magyar kir. Erzsébet Tudományegyetem gyermekklinikájának közleménye (igazgató: Heim Pál dr. egyet, nyilv. r. tanár). Besugározott táplálékok gyógyító hatása angolkóros gyermekekre. Írták: Göttbe Oszkár dr. és Tolnai Margit dr. tanársegédek. Ezelőtt két évvel Steenbock és Hess amerikai kutatók azt az érdekes megfigyelést eszközölték, hogy ha mesterségesen táplált s ezáltal angolkórossá tett patkányok eledelét quarzlámpával besugározzák, akkor az étel oly tulajdonságokat nyer, hogy megvéd az angolkór ellen, vagyis a táplálék „aktiválódik“. A quarzlámpa elsőrangú gyógyító hatása az angolkórra már Huldzinsky vizsgálatai óta elismert tény és az amerikaiak fölfedezésének érdekességét az adja meg, hogy a quarzlámpa nemcsak a bőrön át, hanem per os adva is kifejti gyógyító hatását. A quarzlámpa hatására tehát tényleg az a táplálék, mely eddig az angolkórt előidézte, most fordítva, gyógyító tulajdonságokat nyer. Itt tehát a táplálékban valaminek meg kellett változnia, hogy ez az ellentétes tulajdonsága létrejöjjön. Ezeket azután a vizsgálatok hosszú sora követte. Mindenféle táplálék aktiválását megpróbálták. Így főleg Hess és munkatársai azt találták, hogy besugározott tej, tejpor, különféle növényi olajok, így lenmagolaj, gyapotmagolaj, szintén aktiválhatók, míg az ásványi olajokkal ez nem sikerült. Azt találták továbbá, hogy liszt, saláta, téli búza besugározva szintén hatásosak voltak. György azt találta, hogy besugározott saláta és olívaolaj szintén gyógyítanak. A táplálék ezt az aktiváló tulajdonságát sokáig megtartja, mert Hess és György vizsgálatai szerint 6—8 hónap múlva is hatásosnak bizonyult. A táplálék aktiválására a 280—400 gg hosszúságú sugarak a legalkalmasabbak, tehát ugyanazok, amelyek a quartlámpának a bőrre történő alkalmazásakor a leghatásosabbak. A vizsgálatok iránya ezután többé-kevésbbé egy irányba terelődött: t. i. kiderült az, hogy az állati szervezetben lévő cholesterin és az annak megfelelő növényi phytosterin az, amely a legkisebb mennyiségben hat besugárzás után, tehát valóságos vitaminhatást fejt ki. Így Hessék szerint 1%-os cholesterin 33 cm távolságból történő 2 perces besugárzás után már 0,5 cm-nyi menynyiségben hatásos volt. Rosenheim 0 2 mg besugárzott cholesterint már elegendőnek talált a patkányrachitis gyógyítására. A cholesterinben besugárzás hatására némi változást is találtak, így Hess szerint a spektruma változnék meg és hosszabb besugárzás után az olvadáspontja alacsonyabb lesz és a színe sárgább. Beumer pedig azt találta, hogy a cholesterinnek digitoninnal kicsapható része guarzolás után megkeresbedik. A táplálékok aktiválásának kérdése körülbelül ilyen stádiumban állott akkor, amikor mi vizsgálatainkat a múlt év őszén elkezdettük. Vizsgálatainknak most említendő része kizárólag gyermekekre vonatkozik. Azért végeztük vizsgálatainkat gyermekeken, mert anélkül, hogy vitatni akarnók a patkánykísérletek jogosságát és kiváló használhatóságát, de végeredményben a klinika számára csak azt értékelhetjük, ami gyermekeken is beválik. Anélkül, hogy kitérnénk a mesterséges patkányrachitis és a csecsemőkori spontánrachitis pathogenetikai és egyéb kérdéseinek tárgyalására, mi is amellett vagyunk, hogy a mesterséges patkányrachitis az egyes új problémák vizsgálatára gyors és használható módszer, aminek sok hasznát és eredményét láttuk eddig is, de ez mégis csak akkor tekinthető sanctionáltnak, ha a patkánykísérletek eredményei embereken is beigazolódnak. Vizsgálataink kezdetén már rendelkeztünk adatokkal, amelyek amellett szólottak, hogy az aktivált táplálék csecsemők spontán rachitisénél is gyógyító hatással bír, így Cowell 2 súlyos rachitises gyermek teljes táplálékának besugároztatására 4 hét alatt gyógyulást ért el; ugyanezt érte el Kramer 8 esetben, hasonlóképen György 18 esetben a csecsemők tejének besugárzásával 3—4 hét alatt gyógyulást konstatált. Vizsgálataink közben jelent meg Hottinger közleménye, aki 9 gyermeknél szintén gyógyulást konstatált a fenti idő alatt, ezenkívül Hess 3, Mackay 2, György 40 esetben magának a tejpornak besugároztatásával tudtak gyógyító eredményt elérni. Mikor tehát vizsgálatainkat elkezdettük, már kétségtelen bizonyítékait láttuk annak, hogy a besugárzott táplálék csecsemőre is gyógyítólag hat, mi arra voltunk kíváncsiak elsősorban, hogy mekkora az a quantuma a tápláléknak, mely csecsemőket gyógyítani képes, másodszor arra, hogy a közönségesen használt táplálékalkatrészek között melyik a leghatásosabb. Még csak egy pár szót a methodikáról. A kísérleteket a téli hónapokban végeztük, csak egy pár eset volt, mely tavaszig húzódott. Klinikánkon egyéb rachitises vizsgálatok kapcsán minden csecsemőről kéthetenkint „rachitikus státust“ veszünk fel, mely pontos klinikai vizsgálatból, Röntgen-felvételből és a vér anorganikus phosphortartalmának meghatározásából áll (Bell- Doisy szerint), így minden csecsemő rachitikus állapota exacte kontrollálva van. A kísérletek alatt ezeket a meghatározásokat hetenkint végeztük. A többi csecsemőnél