Orvosi Hetilap, 1927. április (71. évfolyam, 14-17. szám)
1927-04-03 / 14. szám
368 ORVOSI HETILAP jelenségek már hat órán belül lépnek fel és úgy látszik, legkárosabban az agglutininek hatnak, mert a hatórás tenyészetekben a sejtmagvak feltűnően zsugorodottak, változó alakúak, egyenetlenek, zegzugos szélekkel; magoszlást pedig egyetlen egy tenyészetben nem lehetett kimutatni. II. csoport: Nyirokcsomó (Rosenmüller), Cult. száma 90. Vércsoportok: II., II., III. A nyirokcsomótenyészetek hasonlóképen viselkednek, mint a mirigytenyészetek, azzal a különbséggel, hogy itt az isoplasmába eltartott szövetdarabkák életfeltételeiket nem annyira az iso-, hanem inkább a saját plasmában találják meg, tehát az isóban elhelyezett tenyészetek festődésük tekintetében nem mutatnak jobb eredményt, mint a saját plasmában elhelyezettek, hanem ellenkezőleg, a saját plasmában elhelyezett szövetek életképességük határozottan jobb. A saját plasmában elhelyezett nyirokszövetnél már 24 óra múlva lehet sejtkivándorlási jelenségeket megfigyelni, határozott magoszlási formákat pedig a harmadik és negyedik napon, míg határozott degenerátiós jelenségek az ötödik naptól kezdve lépnek fel. Az isoplasmában tenyésző nyirokszövetnél sejtkivándorlás az első napon, sejtszaporodás az első és második napon, sőt kisebb fokban még a harmadik napon is, ekkor azonban helyenként degeneratiós jelenségek is észlelhetők. Az ötödik napon a tenyészetek elhaltak. Az agglutináló plasmában tenyésztett nyirokszövet általában éppúgy viselkedik, mint a hasonló plasmában eltett hám- vagy kötőszövet. A sejtkivándorlás a 24 órás tenyészetben nagyon mérsékelt, sejtszaporodás alig figyelhető meg, a degenerátiós jelenségek kiterjedten már a második napon lépnek fel, amelyek a harmadik napon már anynyira általánosak, hogy ilyen idős tenyészetben már magfestés egyáltalában nincsen. III. csoport: 40 éves férfi heréje. A tenyészetek száma: 60. Vércsoportok: HL, III., II. A mellékelt atrophiát mutató heremetszetben a herecs,a tornácskák tágak, a falukat alkotó sejtek 2—3 rétegben helyezkednek el. Ezen sejtek átlag egyforma nagyságúak, a spermiocytáknak megfelelő sejtalak nagyon kevés van, úgyszintén a spermiumok száma minimális. A saját plasmában tenyésző szövetre jellegzetes, hogy már az első naptól kezdve a sejrétegek száma jelentékenyen megnövekszik. Ez a sejttöbblet a spermiocytákra és spermidákra esik, az előbbinek igen kiterjedten lehet sejtoszlási alakokat megfigyelni. Ez a sejtszaporodás egészen a negyedik napig áll fenn. Innentől kezdve főleg a spermiocyták, de a spermidák száma is jelentékenyen apad, az ötödik naptól kezdve, dacára annak, hogy még helyenként oszlási alakokat lehet felismerni, a spermidák területén igen kiterjedt degenerátiós jelenségek lépnek fel, sőt egy részük már teljes elhalásnak indult. A hatodik naptól kezdve a herecsatornács,kák alapi hártyája is eltűnik, a herecsatornák éles határ nélkül mennek át az interstitiális kötőszövetbe, az elhalt, magfestés nélküli sejtek erős túlsúlyban vannak. Az isoplaszmában tenyésztett hereszövet a harmadik napig nagyjában ugyanazt a képet adja, mint a saját plasmatenyészetek, ezután azonban a degenerátiós és elhalási jelenségek fellépése sokkal rohamosabb, úgyhogy a négynapos tenyészetben már kiterjedt elhalási jelenségek vannak, az ötödik napon pedig magfestés egyáltalában nincsen. A legjellegzetesebb elváltozásokat ismét az agglutináló plasmában eltett hereszövetrészek tüntetik fel. Ezek az első napon sem mutatnak jelentősebb sejtoszlást és feltűnő kevés a spermiocyták és spermidák száma. Ezzel szemben már az első napon lehet a degeneratiós jelek fellépését konstatálni, mely azután a második napon oly mérvet ölt, hogy a harmadik napon már magfestés, nincsen és az egész kultúra elhalt. Eredményeinket a különböző vércsoportbeli plasmában tenyésztett emberi szövetekről röviden összefoglalva megállapíthatjuk: 1. Az emberi plasma felnőtt emberi szövetek tenyésztésére csak akkor használható, ha megelégszünk azzal, hogy a szöveteket csak rövid ideig, 6—8 napig életben tartsuk. Az emberi plasmában, mint egyedüli táptalajban, a szövetek nem maradnak hosszabb ideig életben, mint akár a Lockes-Lewis-oldatban, mint azt Melczer vizsgálatai is mutatják. 2. Ebből a célból is csak a szövetadó, vagy megközelítő mértékben az ugyanabba a vércsoportba tartozó egyén plasmája használható, míg a szövetadó vérét agglutináló egyén plasmája egyáltalában nem alkalmas táptalaj, mert a sejtek életjelenségeire határozottan gátlólag hat, úgyhogy azok rövid idő alatt elpusztulnak. 3. Az emberiségnek egyes vércsoportjai között fennálló hasonlatosság vagy különbözőség a vérplasmának az isolált szövetekre gyakorolt hatásában is megnyilvánult, amennyiben a saját és, isoplasma az, amely szövetek életfeltételeinek a legjobban megfelel, azaz nem tartalmaznak olyan anyagokat, amelyek a sejtek különben is kedvezőtlen életfeltételeit még súlyosbítanák. Hogy mindamellett így is bekövetkezik egy bizonyos idő múlva a szövetek elhalása, az annak tulajdonítható, hogy úgy az iso-, mint a saját plasmában is hiányzanak azok az előkészített N-tartalmú vegyületek, amelyek a sejtek táplálására szolgálnak, az ú. n. Carrel-féle trephonek, amelyeket mai tudásuk szerint csak az embryonalis extractum tartalmaz. II. A másik kérdés, amire feleletet igyekeztünk szerezni az, hogy mily kórszövettani leleteket szolgál- Idő Saját (II. vércsoport) I S 0- (II. vércsoport) Agglutináló plasma (III. vércsoport) nyirokcsomó kötőszövet nyirokcsomó kötőszövet nyirokcsomó kötőszövet 1 nap L I 1_ +++ 1 IIL 1 I +++ +++ 1 1 11—1—1 1 1 1 2 nap +++ I II 1 1 1 ++ ++ 1 1 1 0T 1 1 3 nap +++ +++ +++ +++— — 4 nap +++ +++ ++ ++— — 5 nap ++ ++— — — — 6 nap ++ ++— — — — Idő Saját (III. vércsoport) Iso (III. vércsoport) Agglutináló plasma (II. vércsoport) 1 nap +++ +++ ++ 2 nap +++ +++ ++ 3 nap +++ +++— 4 nap +++ ++— 5 nap ++— — 6 nap ++— — 1927. 14. sz.