Orvosi Hetilap, 1927. április (71. évfolyam, 14-17. szám)

1927-04-03 / 14. szám

368 ORVOSI HETILAP jelenségek már hat órán belül lépnek fel és úgy látszik, legkárosabban az agglutininek hatnak, mert a hatórás tenyészetekben a sejtmagvak feltűnően zsugorodottak, változó alakúak, egyenetlenek, zegzugos szélekkel; mag­oszlást pedig egyetlen egy tenyészetben nem lehetett kimutatni. II. csoport: Nyirokcsomó (Rosenmüller), Cult. száma 90. Vércsoportok: II., II., III. A nyirokcsomótenyészetek hasonlóképen viselked­nek, mint a mirigytenyészetek, azzal a különbséggel, hogy itt az isoplasmába eltartott szövetdarabkák élet­­feltételeiket nem annyira az iso-, hanem inkább a saját plasmában találják meg, tehát az isóban elhelyezett tenyészetek festődésük tekintetében nem mutatnak jobb eredményt, mint a saját plasmában elhelyezettek, hanem ellenkezőleg, a saját plasmában elhelyezett szö­vetek életképességük határozottan jobb. A saját plas­mában elhelyezett nyirokszövetnél már 24 óra múlva lehet sejtkivándorlási jelenségeket megfigyelni, hatá­rozott magoszlási formákat pedig a harmadik és negye­dik napon, míg határozott degenerátiós jelenségek az ötödik naptól kezdve lépnek fel. Az isoplasmába­n tenyésző nyirokszövetnél sejtkivándorlás az első napon, sejtszaporodás az első és második napon, sőt kisebb fokban még a harmadik napon is, ekkor azonban helyenként degeneratiós jelenségek is észlelhetők. Az ötödik napon a tenyészetek elhaltak. Az agglutináló plasmában tenyésztett nyiroks­zövet általában éppúgy viselkedik, mint a hasonló plasmában eltett hám- vagy kötőszövet. A sejtkivándorlás a 24 órás tenyészetben nagyon mérsékelt, sejts­zaporodás alig figyelhető meg, a degenerátiós jelenségek kiterjedten már a második napon lépnek fel, amelyek a harmadik napon már any­­nyira általánosak, hogy ilyen idős tenyészetben már magfestés egyáltalában nincsen. III. csoport: 40 éves férfi heréje. A tenyészetek száma: 60. Vércsoportok: HL, III., II. A mellékelt atrophiát mutató heremetszetben a herecs,a tornácskák tágak, a falukat alkotó sejtek 2—3 rétegben helyezkednek el. Ezen sejtek átlag egyforma nagyságúak, a spermiocytáknak megfelelő sejtalak nagyon kevés van, úgyszintén a spermiumok száma minimális. A saját plasmában tenyésző szövetre jelleg­zetes, hogy már az első naptól kezdve a sejrétegek száma jelentékenyen megnövekszik. Ez a sejttöbblet a spermiocytákra és spermidákra esik, az előbbinek igen kiterjedten lehet sejtoszlási alakokat megfigyelni. Ez a sejtszaporodás egészen a negyedik napig áll fenn. Innentől kezdve főleg a spermiocyták, de a spermidák száma is jelentékenyen apad, az ötödik naptól kezdve, dacára annak, hogy még helyenként oszlási alakokat lehet felismerni, a spermidák területén igen kiterjedt degenerátiós jelenségek lépnek fel, sőt egy részük már teljes elhalásnak indult. A hatodik naptól kezdve a herecsatornács,kák alapi hártyája is eltűnik, a here­csatornák éles határ nélkül mennek át az interstitiális kötőszövetbe, az elhalt, magfestés nélküli sejtek erős túlsúlyban vannak. Az isoplaszmában tenyésztett here­szövet a harmadik napig nagyjában ugyanazt a képet adja, mint a saját plasmatenyészetek, ezután azonban a degenerátiós és elhalási jelenségek fellépése sokkal rohamosabb, úgyhogy a négynapos tenyészetben már kiterjedt elhalási jelenségek vannak, az ötödik napon pedig magfestés egyáltalában nincsen. A leg­jellegzetesebb elváltozásokat ismét az agglutináló plas­mában eltett hereszövetrészek tüntetik fel. Ezek az első napon sem mutatnak jelentősebb sejtoszlást és feltűnő kevés a spermiocyták és spermidák száma. Ezzel szem­ben már az első napon lehet a degeneratiós jelek fel­lépését konstatálni, mely azután a második napon oly mérvet ölt, hogy a harmadik napon már magfestés, nin­csen és az egész kultúra elhalt. Eredményeinket a különböző vércsoportbeli plas­mában tenyésztett emberi szövetekről röviden össze­foglalva megállapíthatjuk: 1. Az emberi plasma felnőtt emberi szövetek te­nyésztésére csak akkor használható, ha megelégszünk azzal, hogy a szöveteket csak rövid ideig, 6—8 napig életben tartsuk. Az emberi plasmában, mint egyedüli táptalajban, a szövetek nem maradnak hosszabb ideig életben, mint akár a Lockes-Lewis-oldatban, mint azt Melczer vizsgálatai is mutatják. 2. Ebből a célból is cs­ak a szövetadó, vagy meg­közelítő mértékben az ugyanabba a vércsoportba tar­tozó egyén plasmája használható, míg a szövetadó vérét agglutináló egyén plasmája egyáltalában nem alkalmas táptalaj, mert a sejtek életjelenségeire határo­zottan gátlólag hat, úgyhogy azok rövid idő alatt el­pusztulnak. 3. Az emberiségnek egyes vércsoportjai között fennálló hasonlatosság vagy különbözőség a vérplas­­mának az isolált szövetekre gyakorolt hatásában is megnyilvánult, amennyiben a saját és, isoplasma az, amely szövetek életfeltételeinek a legjobban megfelel, azaz nem tartalmaznak olyan anyagokat, amelyek a sejtek különben is kedvezőtlen életfeltételeit még súlyosbítanák. Hogy mindamellett így is bekövetkezik egy bizonyos idő múlva a szövetek elhalása, az annak tulajdonítható, hogy úgy az iso-, mint a saját plasmá­ban is hiányzanak azok az előkészített N-tartalmú ve­­gyületek, amelyek a sejtek táplálására szolgálnak, az ú. n. Carrel-féle trephonek, amelyeket mai tudásuk szerint csak az embryonalis extractum tartalmaz. II. A másik kérdés, amire feleletet igyekeztünk szerezni az, hogy mily kórszövettani leleteket szolgál- Idő Saját (II. vércsoport) I S 0- (II. vércsoport) Agglutináló plasma (III. vércsoport) nyirok­csomó kötő­szövet nyirok­csomó kötő­szövet nyirok­csomó kötő­szövet 1 nap L I 1_ +++ 1 II­­L 1 I +++ +++ 1 1 11—1—1 1 1 1 2 nap +++ I II 1 1 1 ++ ++ 1 1 1 0­T­ 1 1 3 nap +++ +++ +++ +++— — 4 nap +++ +++ ++ ++— — 5 nap ++ ++— — — — 6 nap ++ ++— — — — Idő Saját (III. vércsoport) Iso (III. vércsoport) Agglutináló plasma (II. vércsoport) 1 nap +++ +++ ++ 2 nap +++ +++ ++ 3 nap +++ +++— 4 nap +++ ++— 5 nap ++— — 6 nap ++— — 1927. 14. sz.

Next