Orvosi Hetilap, 1927. szeptember (71. évfolyam, 36-39. szám)
1927-09-04 / 36. szám
1010 ORVOSI HETILAP kiütése mindenesetre azt mutatja, hogy nem rendelkezünk még olyan biztosított ismeretek felett, amelyek kapcsán különbséget tehetnénk az egyes alvási betegségek között. Mivel pedig az alvásféleségeket tünetileg sem tudjuk elhatárolni, legalább is a most közölthöz hasonló psychicumú és az ilyen lefolyású enkephalitis esetében nem, a differentialdiagnosis szempontjából el nem hanyagolható jelentősége van azoknak a tüneteknek, így a papillamerevségnek, kettőslátásnak, főfájásoknak és izomiastheniának, melyek csakis mint enkephalitis residuumok magyarázhatók és így a differentialdiagnosis ez esetben narkolepsia és enkephalitis lethargica között az utóbbi felé döntötték el. Az alvászavar különböző értelmezhetősége az, amely a diagnostikus tévedést ez esetben könnyen érthetővé teszi. Irodalom: Aall: Zeitschrift für Psychol. 70 köt. — E. Adler: M. KI. 1924, 38. — Balogh M.: D. ,H. 1924, 14. — E. Claparéde: Archiv. de Psychol. 1905, 4. köt. — G. Economo: Über den Schlaf, Wien, Springer, 1925.; Enkephalitis lethargica, Bécs, 1918. — Gamper: Zeitschrift f. d. ges. Neur. u. P. 104. köt., 68. old. — Heubel: Pflügers Archiv. 14. — W. R. Hess: Neur. u. Psych. Abhandlungen der Schw. Arch. f. Psych. 1925, 2. füz., Zürich. — E. Hrsch: M. Kl. 1924, 38. — Hirsch: Vitamegjegyzés Schilder, stb. bemutatásakor. Kl. W. 1927, 18, 878. old. — Rechner: Nyirő-Szabó: Elmekórtan, I., Szeged, 1925. — Lotmar: Die Stammganglien, Berlin, 1926. — Marburg: Wien. kl. Wochenschr. 1926, 38. — Mauthner: Wiener kl. Woehenschr. 1890, 445. old. — Minkowski: Ref. Pötzl cikkéhez. Zentralbl. f. d. g. N. u. P. 46. köt., 7/8. füzet, 406. o. — Pette: D. Zeitschr. f. Nhlkde. 76 — Pflüger: Pflügers Archiv. 10. — Piéron: Probléme phys. du sommeil, Paris, 1913. — Pikier: Sinnesphys. Unters. Lipcse, 1917. — O. Pötzl: M. Kl. 1926, 49. — Schilder-Weismann-Hamperl: Kl. W. 1927, 18. — Stern: Springer, 1925. — Sträussler: Kl. W. 1927, 18, 878. old. — Strümpell: Pflügers Archiv. 1877, 15. — Trömner: Das Problem des Schlafes. Wiesbaden, 1912. — Dust Rosenthal: Kl. W. 1927, 31 . A Northwestern University (Chicago U. S. A.) sebészeti osztályának közleménye. A pajzsmirigyhyperfunctio sebészi kezeléséről. Irta: Takáts Géza dr. Bevezetés. E rövid közlemény célja az Egyesült Államokban jelenleg uralkodó felfogás ismertetése. Ezen ismertetés alapjául az osztályunkon dívó eljárás szolgál, továbbá azon tapasztalatok, melyeket Verebély Tibor tanár úr oldalán az ő hatalmas golyva anyagán szereztem. A kórisme. A kifejezett Basedow-kór classikus tünetei leírásra nem szorulnak. Az alapanyagcserevizsgálatok széleskörű alkalmazása óta azonban kiderült, hogy igen sok beteg nem mutatja az ismert tünetek egy részét s hogy a korai esetek, továbbá az úgynevezett basedowoidok „forme fruste“-ök száma a vizsgálati módszerek finomodásával nőttön nő. A korai esetek megfelelő kezelése irreversibilis bonctani elváltozások megelőzését jelentheti. A kórisme felállításában a farkasétvágy mellett mutatkozó súlyveszteség, szívdobogás, finom kéztremor, izzadás, hasmenés, továbbá a tachycardia, a pulsus amplitúdó növekedése, izomgyöngeség, szemtüneteken kívül, melyek a korai esetekben csak részben mutatkoznak, az alapanyagcsere vizsgálata igen fontos. Azonban csak megbízható készülék és gyakorlott vizsgáló ismételt adatai irányadók s ennek figyelembe nem vétele sok téves kórismére adott okot. A Krogh-készülék igen megbízható, de itt nem használjuk, mert a részek utánpótlása nehéz. A Roth-Collins-készülék Benedict-Harris-táblákkal igen egyszerű s mindamellett klinikai céloknak megfelelő eredményeket ad. Ha az alapanyagcsere vizsgálata +15%-os, vagy ennél magasabb értékeket ad s minden egyéb elváltozás, mely anyagcserefokozódással jár, kizárható, akkor a klinikai tünetekkel kapcsolatban a hyperthyreoidismus kórisméje felállítható. Míg előrehaladott rosszindulatú daganatok, leukaemia, anaemia perniciosa, mindennemű láz mint anyagcserefokozók, tévedésre alig adnak okot, a láztalan, de szövetszéteséssel járó tuberculosis lehetősége, főleg +15— + 25%-os értékek között, mindig megfontolandó. A hyperthyreoidismus különböző alakjainak osztályozása (hyper- és dysthyreosis) még bizonytalan. A többnyire fiatalabb egyéneken, heveny fertőző betegség, gyermekágy, psychikus trauma után hirtelen fellépő elsődleges „acut“ hyperfunctio klinikailag gyakran elválasztható a régebben fennálló golyva jelenlétében lassabban fejlődő „chronikus“ formától, mely idősebb egyéneken jelentkezik cardiovascularis tünetekkel. Az ilyen betegek, akik arrythmiával, magas vérnyomással, alig tapintható pajzsmiriggyel jelentkeznek, mint szívbetegek kezeltettek hosszú időn át és +50°—+60%-os alapanyagcsereemelkedésük lehet. Ha a műtét idejekorán történik, e tünetek megszüntethetők. Hogy e két forma között (struma Basedowiama és Basedowificiata) tényleg oly lényeges különbség volna, hogy a pajzsmirigysecretum tökéletesen vagy hiányosan jódozott, mint Plummert állítja, az még semmiesetre sincs bebizonyítva s legalább is kétséges, éppen úgy, ahogy Klose2 dysthyreoidismusra vonatkozó kísérleteit eddig nem sikerült senkinek sem megismételni. A kórisme felállítása után a többi szervek működésvizsgálata is fontos feladatunk, miután a műtéti eredmény is ettől függ. A szív állapotát functionális vizsgálatok (Korányi-klinika) s elektrocardiogramm adja meg. Cardialis pedemik s egyéb decompensatiós tünetek a késői eredményeket természetesen befolyásolják. A vese hosszabb ideje fennálló hyperthyreosis mellett szintén szenved. A mellékvese functiozavara pigmentatiókhoz s a terminális szakban Addison-kórhoz hasonlítható kórképhez vezet. A hasmenések s a gyakori hyperglykaemia pankreas-eredetre vallanak s így bizonyos antagonismus pajzsmirigy és pankreasfunctio között tagadhatatlan. A máj glykogéntartalma csökken, s így fokozott szénhydrátbevitel napi 100—120 glactose alakjában indokolt. A műtéti javallat. A korai kórisme, melyet megfelelő műtét követ, adja jelenlegi tapasztalataink szerint a legjobb prognosis. Belgyógyászati osztályunk (C. H. Elliot) statisztikája azt mutatja, hogy a betegség kezdetétől számított hat hónapon belül operált betegek subjective és objektive 100%-os gyógyulást mutatnak. A betegség előrehaladásával azonban oly működési és bonctani zavarok lépnek fel, melyek a betegek 10—15 százalékát a tökéletes műtéti eredménytől megfosztják. E zavarok elsősorban a szívizom, de a vese és úgy látszik az egész endokrin-rendszer részéről jelentkeznek s objectíve is kimutathatók; jelenlétük a prognosis felállításában óvatosságra int. A műtét a kórisme felállítása után azonnal indokolt, még előrehaladott esetekben is, mert az anyagcsere leszállítása legalább a betegség továbbterjedését akadályozza meg. Tapasztalataink fekvőkúrákkal klimatikus gyógyhelyeken vagy legalább is távol a megszokott környezettől nincsenek. Fekvőkúra proteinszegény étrenddel kapcsolatban tényleg leszállítja a pajzsmirigyfunctiót, de ezek a betegek munkaképtelenek, a legcsekélyebb munka vagy izgalom után a baj újból súlyosbodik. A műtét halasztása csak rosszabb functionális eredményt jelent. A Röntgen-sugár tényleg csökkenti a pajzsmirigy működését, tekintettel azonban 1927. 30. sz.