Orvosi Hetilap, 1928. május (72. évfolyam, 19-22. szám)
1928-05-06 / 19. szám
524 ORVOSI HETILAP 1928. 19. sz. tént-e olyan haladás a festési eljárás terén, mely a Koch-baktériumokat más baktériumoktól elkülöníti. Azt kell mondanunk, hogy nem. A legutóbb közölt Bender öt olyan esetet, melyben a kötetben Kochtypussú sav- és alkoholálló baktériumot mutatott ki, de gümőkórt a boncolatkor nem talált és ekkor egy új színtelenítési methodust ajánlott az alkalmazott Hensell-féle helyütt. Ezzel 20 esetben a smegmában lévő baktériumok elszíntelenedtek. De hiszen 22 év előtt is a Hensell-féle festéssel már színteleníteni tudtuk a smegmában lévő bacilúsokat, ellenben p. o. egy Krompeher által zárt izzadmányból kitenyésztett, állatra nem pathogén és szobahőmérsék mellett buján tenyésző baktérium sav- és alkoholállónak mutatkozott. Az ilyen festési mód rendesen addig biztos, amíg egy olyan törzsre nem bukkanunk, amely erre sem lesz színtelen. Gondolnunk kell arra, hogy az ilyen sav- és alkoholállók, amilyeneket Kronpecher és Bender esetében találtak, a véráramba kerülhetnek és a vizeletben meg is jelenhetnek. Másrészt már 22 év előtt kimutattam, hogy a saves, alkoholálló bacilúsok a hólyagban is jelen lehetnek. Mindez arra utal, hogy absolut biztonságot ellenünk az sem nyújt, ha katheterrel vesszük a vizeletet, sőt az sem, ha az ureterikatiheterrel vett vizeletet vizsgálunk. Pár hó előtt gümőkór gyanúja miatt kétoldali ureterkatheterezésést végeztem és a kevés leukocytát tartalmazó vizeletben sav- és alkoholálló baktériumokat találtam, azonban egy szempillantásra látható volt, hogy nem Koch-baktériumok, isolában álló vaskos pálcikák voltak és hogy az alsó húgy utakból vitettek fel, mutatta, hogy olyan nagy laphámsejten ültek, amilyen csak az alsó húgyutákból származik. (Negat-állatoltás kétszer.) Ennek tudása pedig azért fontos, mert ugyanígy felvihetők az ureterkatheterrel Koch-baktériumok és kiürülve renalis Koch-kiválasztásnak imponálhatnak, ha a hólyagban genitalis tuberculosisból származó kocibakteriumok vannak. Ezek már több észlelés szerint megjelenhetnek a vizeletben, mielőtt még a hólyag megbetegednék. Ilyen esetet egyet magam is láttam. Technikai hibából is kaphatunk smegma- vagy tuberculosisbacillust az ureterkatheterrel, ha a beteget a katheterisinus után otthagyjuk, a gyűjtésre nem figyelünk. A beteg tenesivust kap és a kiürülő vizelet vagy folyadék a hólyag tartalmát az ureterkatheterek mentén levezeti a gyűjtő eprouvettába, így geny is kerülhet hozzá és kétoldali gümős folyamatot állapíthatunk meg, holott esetleg egyoldali van jelen vagy egyáltalán nincs. Az eprouvettákat tehát, be kell steril vattával dugni és bakteriológiai vizsgálatra ne használjuk az első cseppeket, hanem azokat, amelyeket az ureterkatheter vizelettel való kimosása után gyűjtöttünk. Mind e cautelák után a nyert baktériumokat még alakjuk és elrendeződésük szerint is mérlegelnünk kell, a sinegmabaktériumokról fent megemlékeztem, velük ellentétben a tuberculosis többnyire összetapadó baktériumokat mutat, a köpet baktériumaival szemben a vizeletben lévő Koch néha vaskosabb. Mindezek figyelembevételével, mint alább látni fogjuk, még a leggyakorlottabb is tévedhet. Az állatoltás ma is a legfinomabb eszköze a Koch-baktériumok kimutatásának, de az alábbiakból látni fogjuk, hogy néha az sem dönti el azt a kérdést, gümőkór van-e jelen vagy nincs. 1919 január 1. óta osztályomon vesegümőkór miatt 102 neplrektomiát végeztünk (illetve egy ott megfigyeltet a Vöröskeresztben operáltam), öt műtét halállal, négy gyógyult kórtörténete elveszett, a maradó 98 eset 65 nőre és 33 férfire vonatkozik. A 98 esetben a Koch-ot megtaláltuk festéssel a közös vizeletben 42 esetben, a vesevizeletben 15-ször, összesen 57 esetben. Állatoltás történt 15 esetben. Ebből positiv 9 eset, 2 esetben az állatoltás negatív volt, de festéssel a Koch ki volt mutatható. 66 positiv esettel szemben áll 32 negatív lelet A kivett vese 78 esetben cavernás vese volt, a Koch positiv 57-szer; 5 esetben zárt cavernás vese (2 bittniere) esetéből a Koch a hólyagvizeletben positiv 1-szer (a másik vese is tuberculosus), 9 esetben pyonephrosis tuberculosa (másodlagos infectio) volt jelen, Koch pos. 4-szer; 2 esetben szigetes-sajtos gócok, Koch positiv 2-szer; 1 esetben disseminált nem-sajtos göböket találtunk, Koch negatív; 2 esetben infiltráló folyamat vagy szétesés volt a papillákon, Koch positiv 2-szer. Látható ebből az összeállításból, hogy a Kochbacteriumok legtöbbször a kezdő esetekben, a nyílt cavernás esetekben találták meg; kevesebbszer amásodlagos infiltratióval járó tuberculosus pyonephrosisokban és a lezárt vesék esetén és végül gümős zsugorvese esetében, bár ez esetben gümős hólyagfekélyek voltak jelen. A positív esetek közül egyszer zsugorhólyag miatt az ureterkatheter nem volt kivihető és kétoldali feltárás után vettük ki a betegnek talált vesét. Most foglalkozzunk a negatív esetekkel. Előbb azonban megemlítem azt a két esetet, amelyben az állatoltás negativ volt, holott a festés Koch-ot mutatott. 1. Az egyik esetben 14 éves klenorrhoeamentes fiúnak hat hete gyakori vizelése van, geny positiv, Kocii negativ, állatoltás negativ, cystoskopice diffus cystitis, specificitás jele nélkül. Ureterkatheterrel jobbról 2—5 leukocyta, functionális kiesés nélkül. Másfél hónap múlva, az állat elölése idején, a jobb uréternyílás tátong, jobb veséből sok geny, Koch festéssel positív. A kivett vesében caverna van. 2. A második eset 26 éves fiú, három hónap óta gyakori vizeié®, a hólyagba diffuse tágabb erek, a jobb ureterfeletti nyálkahártya körülírtan pirosas színű. A jobboldali vizeletben geny, Koch positív. Az állatoltás Schivenstein-féle tenyésztésburgonyán negatív, de a jobboldalon functionális kiesés van és a pneumopyelographia caver nőt jelez. A 32 Koch-negativ esetből 3 ismét zsugorhólyaggal kerül észlelésre és kétoldali vesefeltárás útján állapítottuk meg, melyik a beteg vese. (Az így operáltak, a fentebbi egy positivvel együtt, számszerint négy közül, egy hónap múlva általános gümőkórban pusztult el, a többi gyógyult. A fennmaradó 29 Koch-negatív esetből a diagnosist 28 esetben a gümőkór megjelenése a hólyagban, megfelelő oldali genyedés, functionalis kieséssel tette lehetővé. Egy esetben despendáló jel nélkül a hólyagban, geny, functionalis kiesés és a pyelographiával kimutatott cavernákra támaszkodott a diagnosis. Ami már most a maradó vese állapotát illeti, a 98 esetiből 61 sem genyet, sem Koch-ot nem tartalmazott. Mind gyógyult. Négy kétoldali feltárás volt, a többi 33 esetben a maradó vese vizeletében is voltak leukocyták és egyben még Koch is (csak állatoltással), mely a beteg vese kivétele után a leukocytákkal együtt eltűnt (állat oltás). Mind a 33 esetben kifejezett functiós csökkenés volt az operált oldalon. Az öt műtéti halál mind erre a 33 esetre esik. Sectióra 3 műtéti és egy késői haláleset került. Egy esetben (20 nap múlva) miliaris gümőkór mellett miliaris gümőket találtunk a másik vesében, a második esetben (lezárt Kittniere) hét nap múlva anuira lépett fel, cardialis isuffitientia tünetei mellett, a másik vesében disseminált gümős gócok volt