Orvosi Hetilap, 1928. július (72. évfolyam, 27-31. szám)
1928-07-01 / 27. szám
766 ORVOSI HETILAP 1928. 27. sz. vizsgálaton. Ezek közül a 4 anacid az ivókúra után is anacid maradt. A 8 hypacid közül 2-nél a savértékek az ivókúra után lényegesen nem változtak, míg 6 esetben a savsecretio növekedett és ezeknél az ivókúrák után normális értéket kaptunk. E tekintetnem utalunk a II. sz. táblázatban közölt vizsgálatokra, ahol, mint láttuk, 4 esetben a hypacid-értékek már egy csésze parádi víz és utána egy normál próbareggeli ingerére normálisokká lettek. A legtöbb beteg az ivókúra után subjective lényegesen jobban érezte magát, panaszai csökkentek, főleg étvágyuk javult. A chronikus gastritisnek minősíthető és nagyobb nyákelválasztással járó esetekben értük el a legszebb eredményt, ugyanezeknél a nyákproductio is határozottan csökkent. Egy hypacidulcusos betegünk teljesen refractor módon viselkedett. A fent megfigyelt hatások értelmezésénél a víz összetételét kell szem előtt tartanunk. Az ásványvizek különböző sók dissociált oldatából vagyis többféle ion complikált keverékéből állanak. A legfeltűnőbb hatás, amit a parádi ásványvíz a gyomor secretiós működésére gyakorol, a savelválasztás csökkentése, ami úgy látszik kapcsolatban hozható a gyulladásos folyamatok és nyákproductió csökkenésével. Valamely ásványvíz gyulladáscsökkentő hatása valószínűen a benne levő Ca-, Na-, K- és Mg-ionoktól függ, míg a savképzésre való hatásnál Lórié szerint reflectorikus és neurogén tényezők is szerepelnek. A hatás rendesen nem is egy, hanem több egyirányú chemiai, illetve neurogen factor tevékenységének eredménye. A Mg-ion bizonyos concentratióban az életfunctiókat és így valószínűleg a gyomormirigyek elválasztását is csökkenti. A Ca-ionok a sejtplazma colloidjainak duzzadását gátolják, tehát gyulladást csökkentő hatásuk van. A Ca-Na-quotiens megnagyobbodása végül a sejtek ingerlékenységét, jelen esetben a gyomormirigyek functióját, illetve elválasztását csökkenti (Schade, Loeb, Chiari). Az anionok közül a chloridok háttérbe szorulnak a hydrocarbonatok mögött, melyek savkötő hatása közismert. E hatás oly módon következik be, hogy a hydrocarbonatok a feles mennyiségű szabad sósavat közömbösítik, valószínű azonban, hogy hosszabb használat után a sósavelválasztás feltételei oly módon változnak meg, hogy a gyomormirigyek kevésbbé savanyú gyomornedvet választanak el (Boas). A tapasztalat általában az, hogy az éhgyomorra adott ásványvíz hatásosabb. Ezt megerősítik Pimenov vizsgálatai, aki állatkísérletben kimutatta, hogy evés előtt a gyomorba vitt szódaoldat a gyomornedv elválasztását csökkenti, míg étellel együtt a szóda a savelválasztást nem gátolja, sőt esetleg fokozza. A hatásmód különböző voltának magyarázata az, hogy az üres gyomorból a szóda gyorsan a bélbe jut és felszívódik a vérbe, míg a táplálékkal együtt közömbös vegyületekké bomlik. Hogy az ivókúránál hasonló körülmény szerepel-e, azzal próbáltuk eldönteni, hogy meghatároztuk a vér actuális reactióját reggel éhgyomorra, majd 400 cm3 parádi víz elfogyasztása után 20, illetve 40 perc múlva. A vizsgálatot Holló és Weisz szerint végeztük. A közölt pH-értékek 18 C°-ra vonatkoztatva értendők. A vizsgálatot 8 esetben végeztük el, a jegyzőkönyvet alább közöljük: A vér pH-ja tehát parádi víz ivása után közvetlenül nem változik. Kétségtelen egyrészt az, hogy a felszívódó alkali kevés és annak hatását a szervezet a légzőcentrum, máj, vesék stb. révén azonnal kompenzálja. Láttuk ezenkívül, hogy az éhgyomorra bevitt ásványvíz savelválasztást indít meg a gyomorban, ami után, ha az kellő nagyságú rendes körülmények között a vér-pH alkalikus irányban tolódik el. Jelen esetben az ásványvíz savelválasztását megindító hatása csekély, úgyhogy ilyen irányú eltolódás nem jön létre. Valószínű végeredményben az, hogy a savcsökkentő hatás nem is a vízben szereplő aránylag kevés alkalikus értékekre vonatkoztatható egyszerűen, hanem egyéb, complex tényezők eredménye. A vízben oldott tekintélyes mennyiségű, félig kötött és szabad szénsav hatásával magyarázhatjuk talán azon kedvező gyógyeredményt, melyet hyp- és anacid betegeknél észleltünk. A szénsav ugyanis, mint azt Pimenov és Pincussohn és Jaworski állatkísérletei, valamint emberen tett megfigyelései bizonyítják, a gyomorsav secretióját elősegíti, a gyomortartalom tovaba-adását gyorsítja és mindezek következtében az étvágyat javítja. Az ásványvízben foglalt szénsav hatásának kifejlődéséhez, mint az a második és harmadik tabellában is látható, úgy látszik éppen az an- és hypacid betegeknél legkedvezőbbek a körülmények, míg a hyperacidoknál, mint láttuk, a secretiót csökkentő tényezők praevaleálnak. Az utolsó fontos alkatrész még a vízben a kénhydrogen, melynek a gyomorsecretióra való hatására vonatkozó irodalmi adatot nem találtunk. Kétségtelen azonban Bókay vizsgálatai szerint, hogy a kénhydrogén a bélperistaltikát fokozza, illetőleg annak physiologiás ingerét képezi. Normális körülmények között a gyomorban még a bevitt kénből sem képződik kénhydrogen, csak a vékonybélben. Valószínű azonban, hogy a gyomorba jutott kénhydrogen, bár chemiailag indifferensen viselkedik, a gyomorpenistaltikára is fokozólag hat és ezáltal a gyomor mobilitását javítja. (Folytatjuk.) Vér-pH. Sorszám: Vízivás előtt: 400 cm3 parádi víz után 1. 7*59 7-60 2. 7-56 7-57 a. 7-57 7-56 4. 7'55 7-57 5. 7-57 7'51 6. 762 7-63 7. 7-61 7-61 8. 759 7-57 A budapesti kir. magyar Pázmány Péter Tudományegyetem I. sz. belklinikájának közleménye (igazgató: Bálint Rezső dr. egyetemi ny. r. tanár). Vizsgálatok a jászkarajenői „Mira“ glaubersós gyógyvíznek az epehólyag contractióira gyakorolt hatásáról.* Írták: Sümegi István dr. és Baitz Géza dr. egyetemi tanársegédek. (Első közlemény.). A belorvos számos chronikus belső betegség therapiájában a kórokozó factort megszüntetni és ezzel a betegséget alapjában meggyógyítani nem tudja. Ez esetekben minden erejével oda iparkodik hatni, hogy azon gyógyító tényezőket használja ki, melyek segítségével a beteget lehetőleg tünetmentes állapotban tarthatja, az esetleges veszélyes szövődményeket elkerülheti és a baj előrehaladását megakadályozhatja. Az epekőbetegség is azon megbetegedések közé tartozik, melynek latens állapotban való tartásánál kétségkívül nagy szerepet játszanak a külső momentumok, egyrészt a nyugodt, gondoktól és izgalmaktól mentes életmód, a kellő diaetikus étrend betartása, másrészt esetleg olyan gyógyhelyek felkeresése, ahol a * Az Országos Balneologiai Egyesület 1927. évi pályázatán pályadíjat nyert munka.