Orvosi Hetilap, 1928. július (72. évfolyam, 27-31. szám)

1928-07-01 / 27. szám

766 ORVOSI HETILAP 1928. 27. sz. vizsgálaton. Ezek közül a 4 anacid az ivókúra után is anacid maradt. A 8 hypacid közül 2-nél a savértékek az ivókúra után lényegesen nem változtak, míg 6 eset­ben a savsecretio növekedett és ezeknél az ivókúrák után normális értéket kaptunk. E tekintetnem utalunk a II. sz. táblázatban közölt vizsgálatokra, ahol, mint láttuk, 4 esetben a hypacid-értékek már egy csésze parádi víz és utána egy normál próbareggeli ingerére normálisokká lettek. A legtöbb beteg az ivókúra után subjective lényegesen jobban érezte magát, panaszai csökkentek, főleg étvágyuk javult. A chronikus gastri­­tisnek minősíthető és nagyobb nyákelválasztással járó esetekben értük el a legszebb eredményt, ugyanezeknél a nyákproductio is határozottan csökkent. Egy hypacid­­ulcusos betegünk teljesen refractor módon viselkedett. A fent megfigyelt hatások értelmezésénél a víz összetételét kell szem előtt tartanunk. Az ásványvizek különböző sók dissociált oldatából vagyis többféle ion complikált keverékéből állanak. A legfeltűnőbb hatás, amit a parádi ásványvíz a gyomor secretiós működésére gyakorol, a savelválasztás csökkentése, ami úgy látszik kapcsolatban hozható a gyulladásos folyamatok és nyákproductió csökkenésével. Valamely ásványvíz gyulladás­csökkentő hatása valószínűen a benne levő Ca-, Na-, K- és Mg-ionoktól függ, míg a savképzésre való hatásnál Lórié szerint reflectorikus és neurogén tényezők is szerepelnek. A hatás rendesen nem is egy, hanem több egyirányú chemiai, illetve neurogen factor tevékenységének eredménye. A Mg-ion bizonyos con­­centratióban az életfunctiókat és így valószínűleg a gyomormirigyek elválasztását is csökkenti. A Ca-ionok a sejtplazma colloidjainak duzzadását gátolják, tehát gyulladást­ csökkentő hatásuk van. A Ca-Na-quotiens megnagyobbodása végül a sejtek ingerlékenységét, jelen esetben a gyomormirigyek functióját, illetve elvá­lasztását csökkenti (Schade, Loeb, Chiari). Az anionok közül a chloridok háttérbe szorulnak a hydrocarbonatok mögött, melyek savkötő hatása köz­ismert. E hatás oly módon következik be, hogy a hydro­­carbonatok a feles mennyiségű szabad sósavat közöm­bösítik, valószínű azonban, hogy hosszabb használat után a sósavelválasztás feltételei oly módon változnak meg, hogy a gyomormirigyek kevésbbé savanyú gyo­mornedvet választanak el (Boas). A tapasztalat általá­ban az, hogy az éhgyomorra adott ásványvíz hatásosabb. Ezt megerősítik Pimenov vizsgálatai, aki állatkísérlet­ben kimutatta, hogy evés előtt a gyomorba vitt szóda­oldat a gyomornedv elválasztását csökkenti, míg étel­lel együtt a szóda a savelválasztást nem gátolja, sőt esetleg fokozza. A hatásmód különböző voltának ma­gyarázata az, hogy az üres gyomorból a szóda gyorsan a bélbe jut és felszívódik a vérbe, míg a táplálékkal együtt közömbös vegyületekké bomlik. Hogy az ivó­kúránál hasonló körülmény szerepel-e, azzal próbáltuk eldönteni, hogy meghatároztuk a vér actuális reactióját reggel éhgyomorra, majd 400 cm3 parádi víz elfogyasz­tása után 20, illetve 40 perc múlva. A vizsgálatot Holló és Weisz szerint végeztük. A közölt pH-értékek 18 C°-ra vonatkoztatva értendők. A vizsgálatot 8 esetben végez­tük el, a jegyzőkönyvet alább közöljük: A vér pH-ja tehát parádi víz ivása után közvet­lenül nem változik. Kétségtelen egyrészt az, hogy a fel­szívódó alkali kevés és annak hatását a szervezet a légzőcentrum, máj, vesék stb. révén azonnal kompen­zálja. Láttuk ezenkívül, hogy az éhgyomorra bevitt ás­ványvíz savelválasztást indít meg a gyomorban, ami után, ha az kellő nagyságú rendes körülmények között a vér-pH alkalikus irányban tolódik el. Jelen esetben az ásványvíz savelválasztását megindító hatása csekély, úgyhogy ilyen irányú eltolódás nem jön létre. Való­színű végeredményben az, hogy a savcsökkentő hatás nem is a vízben szereplő aránylag kevés alkalikus ér­tékekre vonatkoztatható egyszerűen, hanem egyéb, complex tényezők eredménye. A vízben oldott tekintélyes mennyiségű, félig kö­tött és szabad szénsav hatásával magyarázhatjuk talán azon kedvező gyógy­eredményt, melyet hyp- és anacid betegeknél észleltünk. A szénsav ugyanis, mint azt Pimenov és Pincussohn és Jaworski állatkísérletei, valamint emberen tett megfigyelései bizonyítják, a gyo­morsav secretióját elősegíti, a gyomortartalom tovaba-­­­adását gyorsítja és mindezek következtében az étvá­gyat javítja. Az ásványvízben foglalt szénsav hatásá­nak kifejlődéséhez, mint az a második és harmadik tabellában is látható, úgy látszik éppen az an- és hyp­acid betegeknél legkedvezőbbek a körülmények, míg a hyperacidoknál, mint láttuk, a secretiót csökkentő tényezők praevaleálnak. Az utolsó fontos alkatrész még a vízben a kénhyd­­­rogen, melynek a gyomorsecretióra való hatására vo­natkozó irodalmi adatot nem találtunk. Kétségtelen azonban Bókay vizsgálatai szerint, hogy a kénhydrogén a bélperistaltikát fokozza, illetőleg annak ph­ysiologiás ingerét képezi. Normális körülmények között a gyo­morban még a bevitt kénből sem képződik kénhydrogen, csak a vékonybélben. Valószínű azonban, hogy a gyo­morba jutott kénhydrogen, bár chemiailag indifferen­­sen viselkedik, a gyomorpenistaltikára is fokozólag hat és ezáltal a gyomor mobilitását javítja. (Folytatjuk.) Vér-pH. Sorszám: Vízivás előtt: 400 cm3 parádi víz után 1. 7*59 7-60 2. 7-56 7-57 a. 7-57 7-56 4. 7'55 7-57 5. 7-57 7'5­1 6. 762 7-63 7. 7-61 7-61 8. 759 7-57 A budapesti kir. magyar Pázmány Péter Tudomány­­egyetem I. sz. belklinikájának közleménye (igazgató: Bálint Rezső dr. egyetemi ny. r. tanár). Vizsgálatok a jászkarajenői „Mira“ glauber­­sós gyógyvíznek az epehólyag contractióira gyakorolt hatásáról.* Írták: Sümegi István dr. és Baitz Géza dr. egyetemi tanársegédek. (Első közlemény.)­­. A bel­orvos számos chronikus belső betegség thera­­piájában a kórokozó factort megszüntetni és ezzel a betegséget alapjában meggyógyítani nem tudja. Ez ese­tekben minden erejével oda iparkodik hatni, hogy azon gyógyító tényezőket használja ki, melyek segítségével a beteget lehetőleg tünetmentes állapotban tarthatja, az esetleges veszélyes szövődményeket elkerülheti és a baj előrehaladását megakadályozhatja. Az epekőbetegség is azon megbetegedések közé tartozik, melynek latens állapotban való tartásánál kétségkívül nagy szerepet játszanak a külső momentu­mok, egyrészt a nyugodt, gondoktól és izgalmaktól mentes életmód, a kellő diaetikus étrend betartása, másrészt esetleg olyan gyógyhelyek felkeresése, ahol a * Az Országos Balneologiai Egyesület 1927. évi pályázatán pályadíjat nyert munka.

Next