Orvosi Hetilap, 1929. június (73. évfolyam, 22-26. szám)
1929-06-29 / 26. szám
73. évfolyam 26. szám Budapest, 1929 június ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága : HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA POÓR FERENC GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR HÜTTL TIVADAR FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ TARTALOM: Benedek László és Timmé Jenő: A gerincvelői folyadék t,usreactiója. (617—620. oldal.) Fleseli Ármin: Az intracutan és subcutan himlőoltásról. (620— 622. oldal.) Fornet Béla, Paul Benő és Dzsinich Antal: Cholesterinvizsgálatok asthma bronchialenál. (622—625. oldal.) Keller Kálmán: Esési rohamok gyermekeken, az izomtónus affectiv fokozódásával. (625—628. oldal.) Zoltán István: Ritka garatelváltozás lymphogranulomatosis esetében. (628—629. oldal.) Péter Ferenc és Both Imre: „Hasal“ a sószegény diaetaszolgálatában. (680—631. oldal.) Kiss Pál és Teveli Zoltán: Scarlatina és a vércsoport. (631.—632. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (101.—104. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. — Gégészet. — Bőrgyógyászat. — Gyermekorvostan. (632—634. oldal.) Könyvismertetés. (634—635. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület etológiai szakosztályának június 111-i ülése. (635—636. oldal.) A Közkórházi Orvostársulat június 19-i ülése. (636. oldal.) Az Erzsébet Egyetemi Tudományos Egyesület orvosi szakosztályának május 27-i ülése. (636—637. oldal.) A Magyar Orvosok Röntgen Egyesületének április 29-i ülése. (637 — 633. oldal.) A Debreceni Orvosegyesület június 6-i ülése. (638—639. oldal.) (I. E.: A magyar egyetemi tanárok pécsi baráti összejövetele. (639. oldal.) Dr. Schmidt Ott díszdoktori diplomájának átadása. (639 (III). oldal ) Vegyes hírek. (640. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A debreceni m. kir. Tisza István Tudományegyetem ideg- és elmegyógyászati klinikájának közleménye (igazgató: Benedek László dr. egyetemi ny. r. tanár). A gerincvelői folyadék tusreactiója. írták: Benedek László dr. és Thurzó Jenő dr. (Risfi közlemény.) A reactiós eltérések létrejövetelénél a főszerepet a colloid-reactiónál is kétségtelenül a fehérjék mennyileges eltérése játssza. Ezért beszél már Lange az aranysolreactiónak, a liquor fehérjetartalmára vonatkozó limes értékéről. A higítássorozatban a mesterséges colloid-oldat egyforma colloid-érzékenysége áll fenn és így a csökkenő liquormennyiségek mellett a különböző fehérjefractióknak qualitativ viselkedése csak bizonyos egyforma adottságok mellett érvényesülhet, így tehát a liquor fehérjének qualitativ képét mintegy csak egy bizonyos adott hosszra etszett síkban kapjuk. Ha a fehérjereactiók qualitatív tulajdonságairól nemcsak egy adott sík terület képében, hanem mintegy a mélységben is felvilágosítást akarunk nyerni, akkor nyilvánvaló, hogy ezt sokkal alkalmasabban eszközölhetjük, ha a liquornak különböző colloidérzékenységű, mesterséges colloidoldatokkal szemben való viselkedését tesszük vizsgálat tárgyává. Ez magyarázza azt a ténykörülményt is, hogy a liquordiagnostikában többféle colloid- és általában egyéb reactio eredményének összehasonlítása alapján a liquorról mindig sokkal helyesebb qualitatív képet nyerünk, mintha csak egy, akár éppen a legérzékenyebbnek mondott reactio eredményét tekintjük. A liquor colloid-chemiai vizsgálatára nézve tehát egy oly kísérleti elrendezésű módszer bizonyulhat a legcélszerűbbnek, amelynél egyrészt az elektrophysikalis és tisztán physikalis tényezők szerepe a colloid chemiaiaktól elválaszthatóbban magyarázható, másrészt pedig a liquor fehérjefractióinak qualitatív viselkedéséről különböző viszonylatban is felvilágosítást nyerünk. Az első szempontból alkalmasnak látszik oly, lehetőleg állandó és homogén dispersitású colloidoldatot választani, amelynél a colloidrészecskék nagyobbak, a durvább suspensiókhoz tartozónak mondhatók, így ugyanis az elektrophysikális és kinetikai erőknek, valamint az adsorptiós viszonyoknak és belső súrlódási coefficiensnek stb. és egyéb physikális befolyásoknak változása nem oly finom eltéréseken alapszik, mint a finom dispersitású colloidoknak és könnyebben érzékelhető és magyarázható. Természetes, hogy az ilyen durvább dispersitású oldatot legcélszerűbb valamely könynyen eltartható stabil kiindulási oldatból a vizsgálat céljára mindig frissen készíteni, miután a colloidstabilitás és érzékenység az ú. n. hysteresis miatt, vagyis a colloidoldat öregedése, illetve az ezzel összefüggő változások miatt a colloidrészecskék töltésvesztésén alapuló részleges kicsapódáson is keresztül mehet. Az említett második szempontnak megfelelően oly kísérleti elrendeződésű módszert a legcélszerűbb kidolgozni, amelynél a liquor vizsgálatára egy sorozatban ugyanazon liquormennyiségek mellett, de a sorozat egyes tagjaiban különböző colloidérzékenységre, vagyis colloidlabilitásra beállított mesterséges colloidoldatot használunk. Ezeknek a meggondolásoknak az alapján a debreceni ideg- és elmeklinika laboratóriumában hosszas kísérletezés után a gyakorlat céljainak megfelelő új colloid-chemiai vizsgálati módszert dolgoztunk ki, a liquor tusreactiáját. A reactio módszertana igen egyszerű, nemcsak a klinikai gyakorlatban, a laboratóriumokban végezhető el, hanem minden nehézség nélkül az általános praxisban is. » A reactióhoz a következő szükséges: 1. Günther—Wagner-féle Pelikan—Perbusche (Bécs —Hannover), amelyet a laboratóriumi gyakorlatban a Burry-féle spirochaeta-festési eljáráshoz is használunk.