Orvosi Hetilap, 1929. június (73. évfolyam, 22-26. szám)

1929-06-29 / 26. szám

73. évfolyam 26. szám Budapest, 1929 június ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága : HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA POÓR FERENC GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR HÜTTL TIVADAR FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ T­ART­A­LOM: Benedek László és Tim­mé Jenő: A gerincvelői folyadék t,us­­reactiója. (617—620. oldal.) Fleseli Ármin: Az intracutan és subcutan himlőoltásról. (620—­ 622. oldal.) Fornet Béla, Paul Benő és Dzsinich Antal: Ch­olesterinvizsgálatok asthma bronchialenál. (622—625. oldal.) Keller Kálmán: Esési rohamok gyermekeken, az izomtónus affectiv­ fokozódásával. (625—628. oldal.) Zoltán István: Ritka garatelváltozás lymphogranulomatosis ese­tében. (628—629. oldal.) Péter Ferenc és Both Imre: „Hasal“ a sószegény diaeta­­szolgálatá­ban. (680—631. oldal.) Kiss Pál és Teveli Zoltán: Scarlatina és a vércsoport. (631.—632. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (101.—104. oldal.) Lapszemle: Belorvost­an. — Sebészet. — Gégészet. — Bőrgyógyá­szat. — Gyermekorvostan. (632—634. oldal.) Könyvismertetés. (634—635. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület etológiai szakosztályának június 111-i ülése. (635—636. oldal.) A Közkórházi Orvostársulat június 19-i ülése. (636. oldal.) Az Erzsébet Egyetemi Tudományos Egyesület orvosi szakosztá­lyának május 27-i ülése. (636—637. oldal.) A Magyar Orvosok Röntgen Egyesületének április 29-i ülése. (637 — 633. oldal.) A Debreceni Orvosegyesület június 6-i ülése. (638—639. oldal.) (I. E.: A magyar egyetemi tanárok pécsi baráti összejövetele. (639. oldal.) Dr. Schm­idt­ Ott díszdoktori diplomájának átadása. (639 (I­II). oldal ) Vegyes hírek. (640. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A debreceni m­. kir. Tisza István Tudományegyetem ideg- és elmegyógyászati klinikájának közleménye (igazgató: Benedek László dr. egyetemi ny. r. tanár). A gerincvelői folyadék tusreactiója. írták: Benedek László dr. és Thurzó Jenő dr. (Risfi közlemény.) A reactiós eltérések létrejövetelénél a főszerepet a colloid-reactiónál is kétségtelenül a fehérjék mennyileges eltérése játssza. Ezért beszél már Lange az aranysol­­reactiónak, a liquor fehérjetartalmára vonatkozó limes értékéről. A higítássorozatban a mesterséges colloid-oldat egyforma colloid-érzékenysége áll fenn és így a csökkenő liquorm­ennyi­ségek mellett a különböző fehérjefractiók­­nak qualitativ viselkedése csak bizonyos egyforma adott­ságok mellett érvényesülhet, így tehát a liquor fehérjének qualitativ képét mintegy csak egy bizonyos adott hossz­ra ets­zett síkban kapjuk. Ha a fehérjereactiók qualitatív tulajdonságairól nemcsak egy adott sík terület képében, hanem mint­egy a mélységben is felvilágosítást akarunk nyerni, akkor nyilvánvaló, hogy ezt sokkal alkalmasabban esz­közölhetjük, ha a liquornak különböző colloidérzékeny­­ségű, mesterséges colloidoldatokkal szemben való visel­kedését tesszük vizsgálat tárgyává. Ez magyarázza azt a ténykörülményt is, hogy a liquordiagnostikában többféle colloid- és általában egyéb reactio eredményé­nek összehasonlítása alapján a liquorról mindig sok­kal helyesebb qualitatív képet nyerünk, mintha csak egy, akár éppen a legérzékenyebbnek mondott reactio eredményét tekintjük. A liquor colloid-chemiai vizsgálatára nézve tehát egy oly kísérleti elrendezésű módszer bizonyulhat a legcélszerűbbnek, amelynél egyrészt az elektrophysi­­kalis és tisztán physikalis tényezők szerepe a colloid chemiaiaktól elválaszthatóbban magyarázható, más­részt pedig a liquor fehérjefractióinak qualitatív vi­selkedéséről különböző viszonylatban is felvilágosítást nyerünk. Az első szempontból alkalmasnak látszik oly, lehe­tőleg­ állandó és homogén dispersitású colloidoldatot választani, amelynél a colloidrészecskék nagyobbak, a durvább suspensiókhoz tartozónak mondhatók, így ugyanis az elektrophysikális és kinetikai erőknek, va­lamint az adsorptiós viszonyoknak és belső súrlódási coefficiensnek stb. és egyéb physikális befolyásoknak változása nem oly finom eltéréseken alapszik, mint a finom dispersitású colloidoknak és könnyebben érzékel­hető és magyarázható. Természetes, hogy az ilyen dur­vább dispersitású oldatot legcélszerűbb valamely köny­­nyen eltartható stabil kiindulási oldatból a vizsgálat céljára mindig frissen készíteni, miután a colloid­­stabilitás és érzékenység az ú. n. hysteresis miatt, vagyis a colloidoldat öregedése, illetve az ezzel össze­függő változások miatt a colloidrészecskék töltésveszté­sén alapuló részleges kicsapódáson is keresztül mehet. Az említett második szempontnak megfelelően oly kísérleti elrendeződésű módszert a legcélszerűbb kidol­gozni, amelynél a liquor vizsgálatára egy sorozatban ugyanazon liquormennyiségek mellett, de a sorozat egyes tagjaiban különböző colloidérzékenységre, vagyis colloidlabilitásra beállított mesterséges colloidoldatot használunk. Ezeknek a meggondolásoknak az alapján a debre­ceni ideg- és elmeklinika laboratóriumában hosszas kísérletezés után a gyakorlat céljainak megfelelő új colloid-chemiai vizsgálati módszert dolgoztunk ki, a liquor tusreactiáját. A reactio módszertana igen egyszerű, nemcsak a klinikai gyakorlatban, a laboratóriumokban végezhető el, hanem minden nehézség nélkül az általános praxis­ban is. » A reactióhoz a következő szükséges: 1. Günther—Wagner-féle Pelikan—Perb­usche (Bécs —Hannover), amelyet a laboratóriumi gyakorlatban a Burry-féle spirochaeta-festési eljáráshoz is használunk.

Next