Orvosi Hetilap, 1929. szeptember (73. évfolyam, 36-39. szám)

1929-09-07 / 36. szám

1929. 36. sz. ORVOSI HETILAP cerebrospinalis pathologiáját, ezt elég könnyen meg is érthetjük. Hiszen közismert, hogy a betegség előrehala­dása mellett az összenövések miatt később néha alig ka­punk liquort a lumbalpunctiónál. Meningitis serosa illetve meningismus összesen öt esetében (3'A—10 éves korban) 9 ízben végeztünk punctió­val kapcsolatosan nyomásmérést, és pedig egy eset kivé­telével esetenként kétízben. Minden esetben a nyomás emelkedett volt ugyan, de még a legjobban kifejezett idő­ben is átlagban alacsonyabb volt, mint a meningitis tuberculosisnál, illetve cerebrospinalisnál. A nyomás ugyanis 26—41 cm közt ingadozott. Ezt szem előtt tartva és a liquor egyéb, chemiai és bakteriológiai leleteit ösz­­szevetve, az elkülönítő diagnosis szempontjából a nyo­más nagysága, mint kisegítő tényező, szintén tekintetbe vehető. Chorea mino­ros 6—9 év közötti 4 gyermeknél 2 eset­ben egyszer, 2 esetben pedig kétszer mértünk liquornyo­­mást, ami csak közepes emelkedést mutatott, 29—36 cm közti ingadozással. Epilepsia 5 esetében 3—12 év közti korban összesen 16-szor végeztünk punctióval kapcsolatosan nyomás­mérést, és pedig egynél két ízben, kettőnél két ízben, ket­tőnél pedig háromízben. A nyomás minimuma 19 cm, maximuma 44 cm volt. Az ismételt punctióknál azt találtuk, hogy a kezdetben kisebb emelkedésű nyomás az ismételt punctiónál sem mutatott lényegesebb emel­kedést, míg fordítva, a kezdeti magasabb nyomás a punctiók megismétlése eseteiben is nagyjában azonos niveam­ maradt. Érdekes a hypothyreoidismus két esetében végzett punctiós nyomásmérés. Mindkettőnél aránylag magas (4­1—42 cm) nyomást találtunk. Purpura rheumatica egy esetében szintén kisebb nyo­másemelkedést (25 cm) találtunk. Kephalikus tüneteket mutató typhus abdominalis két esetében volt alkalmunk (8—10 éves korban) a liquor nyomását mérni. Jóllehet a kephalikus tünetek igen ki­fejezettek voltak, a nyomásnak csak mérsékelt emelke­dését konstatálhattuk. Kephalikus pneumonia crouposa­e esetében (3—9 éves korban) végezve punctiós nyomás­mérést, a liquor nyomását, hasonlóan a typhus abdomi­nalis kephalikus alakjaihoz, szinte mérsékelt, sőt az előbbi­nél kisebbfokú nyomásemelkedést mértünk. A nyomás minimuma 18, maximuma 28 cm volt. Végül egy uraemiásnál is alkalmunk volt lumbal­­punctiót és vele kapcsolatban nyomásmérést is végezni. A 8 éves gyermeknél feltűnően magas, 50 cm-es nyomást találtunk. Ha a most közölt adatokat nézzük, azt látjuk, hogy úgy a különböző kórformáknál, mint az egyes esetben is a nyomásviszonyok sokszor lényegesen eltérők. Sokszor a koponya nagy deformitásával párosult excessiv hydro­­kephalusnál nem találunk olyan nagy nyomást, mint feltételezni lehetett volna és viszont hydromikrokephaliák­nál is a hydrokephalus a nyomás kifejezett emelkedésé­vel jelezte önmagát. Vizsgálataink végzése előtt gyakran láttuk, hogy nyomásmérés nélkül az egyszerű Quincke­­ttivel végzett lumbalpunctiónál a liquor szinte fecsken­dezve ürült, a sectiónál pedig nem találtunk oly nagy­fokú hydrokephalust, ami a fecskendezve ürülő — nagy­fokúnak látszó — nyomást magyarázta volna. Fordítva pedig a liquornak csak cseppekben való ürülése mellett is néha sectiónál nagyobbfokú hydrokephalust találtunk. Vizsgálataink elvégzéséhez tulajdonképpen ezen tények adták meg az impulzust, hogy lehet-e a liquornak a lum­­báb­an való megjelenési formájából (a kis vagy nagy cseppek lassú vagy gyors egymásutánjában való megje­lenése vagy fecskendezése) a valóságos nyomásra követ­keztetni, amely álláspontnak főleg Marfan volt a kép­viselője. Nyomásmérési vizsgálataink közben többször végeztünk összehasonlítást a tényleg mért nyomás és a liquor távozásának módja közt és azt találtuk, hogy bár­az esetek jórészében nagyobb nyomásnak gyorsabb ü­rülés felel meg, de viszont sokszor előfordul, hogy a kettő közt nincs meg a biztos parallelizmus. A liquor nyomásának viselkedése és annak magya­rázata normális és pathologiás viszonyok közt már régen a szerzők egész sorát foglalkoztatta. A legrégebben Gras­­hey tisztán elméleti okoskodás alapján igyekszik a liquor nyomásának magyarázatát adni, aminek azonban az utána következő szerzők (Walther, König, Krausz, Prop­ping stb.) részben élő emberen, borjún, részben hullákon végzett vizsgálatai ellentmondani látszanak. A hullavizs­gálatok azonban a liquor nyomásának kielégítő magya­rázatát egyedül nem adhatják, mert a hullákon talált viszonyok nem alkalmazhatók az élőkre. Míg ugyanis a hullákon tisztán a physikai, így a hydrostatikai törvé­nyek érvényesülnek, addig az élőnél még számos más, physiologiás és pathologiás körülményt kell tekintetbe venni. Különbséget kell tehát tennünk a liquor valódi nyomása és a liquor mennyisége közt. Amíg ugyanis az excessiv hydrokephalusoknál igen nagymennyiségű liquor esetében a liquor nyomása nem okvetlen excessiv magas is, mert a folyadék a tágult koponyaüregben relative jobban tud elhelyezkedni, mint pl. a hydromikrokephalia esetében, addig az agyi vérbőséggel járó folyamatoknál az artériás és vénás nyomás emelkedése, mint a hydro­statikai nyomáshoz társult komponens a liquor valódi nyomását lényegesen emelni képes. Hogy ez így van, adataink sorával bizonyíthatjuk. Igen nagyfokú hydro­kephalusoknál az ismételt nyomásméréskor 40—44 cm közti nyomást találtunk. Itt a nyomás létrejöttében leg­nagyobbrészt a hydrostatikai nyomás érvényesült. A me­­ningitisek sorozatában a legtöbbször az előbbinél lénye­gesen magasabb nyomást mérhettünk, mert az acut hydro­kephalus mellett, amikor a hydrostatikai nyomás ját­szotta a főszerepet, igen számottevő komponensként sze­repelt az agyi vérbőség és így az artériás és vénás nyo­más locális emelkedése is. Hasonlóképen a liquor maga­sabb nyomását érhetjük el a nyaki erek compressiója által is, amikor az utóbb említett componens ismét sze­repet játszik. Tanulságosan mutat erre a meningitis tu­berculosisnál már kiemelt eset, ahol közvetlen a halál előtt végzett lumbalpunctiónál a nyomásnak hirtelen változását illetőleg csökkenését láttuk, ami a szív erejé­nek és így az artériás és vénás nyomás nagymérvű csök­kenésének tudható be. Kétségtelen, hogy ez esetben a liquor mennyisége másodpercek alatt nem csökkent s így a hydrostatikai nyomás sem változhatott meg, hanem a másik componens emelő ereje csökkent és így a nyomás egészben véve redukálódott. Ha már most a nyomás nagy­ságát ez esetben egyedül a liquor ürülésének módjából akartuk volna meghatározni, (amint az a legtöbb tan­könyvben van leírva), bizonnyal elveszett volna szemünk elől a nyomás változásának ezen érdekes jelensége, mind­ezek mellett a mechanikai akadályok (pl. az egyszerű Quincke­tűnek egy szövetcafattal való részleges elzáró­dása is) elegendők ahhoz, hogy a liquor ürülésének módja megváltozzék s így a nyomásra helytelen következtetést vonjunk le. A mondottakból tehát arra következtethe­tünk, hogy bárha a liquor ürülésének módja legtöbbször a valódi nyomásra enged következtetni, helyesen és biz­tosan csakis a punctióval kapcsolatos nyomásméréssel tudjuk a valódi nyomás mértékét meghatározni. A másik dolog, amire vizsgálataink eredményei kap­csán rámutatni szeretnénk, a liquor nyomásának viselke­dése az egyes betegségek lefolyása alatt. Itt különösen a 891

Next