Orvosi Hetilap, 1929. október (73. évfolyam, 40-43. szám)

1929-10-05 / 40. szám

996 orvosi Hetilap 1929. 40. Bt. képződő anyagcsereméreg­ idéz elő. A vesén mutatkozó elváltozások a vesehámsejtek degeneratiójában, vagy vesecongestióban, a vese kötőszövetében fellépő nagy oedemákban állanak, melyeknek következménye a rena­lis tensio erős megnövekedése s így a vizeletkiválasztás csökkenése, illetve teljes megszűnése. Az eklampsia súlyos kórképe megszűnik sokszor a szülés befejezése után, máskor egyes belgyógyászati ke­zelési módok, vagy a lumbalpunctio, vagy az érvágás segítenek. Ha azonban az anuria ezek után sem szűnik meg, úgy feltétlenül indikált a vese feltárása s a de­­capsulatio. Én itt csak két esetről számolhatok be. Az egyik 28 éves nő, kit november 23-án vettek fel a II. számú női klinikára szülőfájásokkal s aznap éjjel meg is szült. Vizeletében sok fehérje volt. Szülés után heves fejfájá­sok, látási zavarok, majd többször ismétlődő eklampsiás rohamok, következő napon 30 g vizelet, benne 12%a fe­hérje, szemcsés cylinderek, magas vérnyomás. 24-én esz­méletlen állapotban tették a beteget az urológiai klini­kára, hol egy ülésben kétoldali decapsulatiót végeztünk. Vese feszes, a tokja a bemetszésnél széttárul, a vese cyanotikusan duzzadt, a decapsulatio után sötét,rózsa­­színű lesz. Másnapra a beteg visszanyeri eszméletét, napi vizeletmennyisége 680 g. Harmadik napon már jobban van, vizelet 1200 g; a 12. napon a beteg teljesen jól érzi magát, vizelet napi mennyisége 1400 g, fehérje már csak nyomokban van benne, sima sebgyógyulás. Ez esetben a műtét feltétlenül életmentő volt, mert a beteg anélkül elpusztult volna. A másik esetemben, kit ugyancsak a II. számú női klinikáról tettek át, a terhesség nyolcadik hónapjában levő nőnél a vizeletben sok fehérje, szemcsés cylinderek, al szárban vizenyő­s retinitis albuminurica voltak. Vizelete csak néhány csepp volt 24 óra alatt, állapota romlik, azért a méh ki lett ürítve, majd nálunk az anuriás, rossz állapotban levő betegnél az egyik vesén decapsulatiót végeztünk. A­ feltárt vese nagy, feszes, szilvakék vize­nyős szerv volt. Másnapra sem indul meg a diuresis, ekkor a másik vesét is decapsulálom, azonban ered­ménytelenül, mert a beteg a harmadik napon uraemiás comában meghalt. Itt a nephropathiás betegnél az anuria volt a műtéti indicatio oka. Az irodalomban több eset van közölve, ahol műtét után a gyógyulási arány körülbelül olyan, mint az én eseteimben, ha az ember azonban számba veszi azt, hogy a belgyógyászati therápia kimerítése után a kilátások a magukra hagyott esetekben nagyon kedvezőtlenek, míg operativ úton a betegeknek fele mégis megmenthető, úgy ez nagyon kedvező eredménynek s az operativ in­dicatio felállításában biztató útmutatásnak tekintendő. 4. Nephritis aposthematosa. Kümmell, de a többi szerző is idesorolja a haematogen úton létrejövő genyes vesegyulladásokat, mert tényleg csak fokozati különbség van a nem genyes gyulladást okozó bakteriumemboliás gecnephritisek és az ugyancsak bakteriumemboliás úton keletkező genyes veselábok között. Az ascendáló úton létrejövő vesegenyedések, vagy retentióhoz csatlakozó pyelonephritisek nem tartoznak ide. A nephritis aposthematosa többször egyoldali, mi­dőn a beteg vese fájdalmas, tapintásnál néha megvan az izomvédekezés, magas lázak, hidegrázások, leukocyto­sis állanak fenn, melyeket az alsó vagy felső húgyutak­­ból nem tudunk magyarázni. Az operatív beavatkozás — ha a diagnosis már némiképen biztos — határozottan indikált. A vese feltárásánál feltűnik a vizenyős vese­körüli zsírszövet, melyet lehúzva, a vékony saját tok alatt már áttűnnek a vese felületén elszórt apró tályo­gok, melyek néha carbunculusszerű csoportokban ülnek. A decapsulatio indikált. Kellő időben végzett mű­tétnél a decapsulatiót követő 1—2 nap múlva a lázak engednek s a beteg állapota megjavul s a vese megment­hető. Ritkán, súlyos septikus jelenségek mellett, elkésett esetekben, kiterjedt genyedés mellett van szükség csak a vese eltávolítására, mely elvégezhető akkor is, ha pár nappal a decapsulatio után várt javulás nem állana be. Spontán is megoldódhat egy nephritis aposthematosa — ha a beteg erővel kibírja —, mert a tályogok áttörhetnek a felület felé, keletkeznek vesekörüli genyedések, amely utat törhet magának a hasfalon át valahol kifelé; a kedvezőtlen esélyek azonban olyan nagyok, hogy manap­­ság azt senki sem fogja megkockáztatni, annál ke­­vésbbé, mert viszont a pyaemiái áttételek lehetősége s súlyos általános fertőzés kifejlődése is számbaveendő. Gyenge virulentiájú baktérium esetében egyes kis tályo­gok spontán gyógyulhatnak, midőn a vese felületén az a kis felületes , behúzódás marad vissza, melyet később egy esetleges műtéti feltárásnál láthatunk. 12 esetem volt. Ide csak azokat az eseteket soroz­tam, hol a genyes vesegyulladás haematogén úton jön létre, amely esetek legnagyobb részében a hólyag ép volt. Ascendáló infectióból származó vesetályog sokkal nagyobb számban fordult elő, ahol a decapsulatio a leg­több esetben segített. A 12 esetből gyógyult 8, meghalt 4. Ez a négy későn jelentkező, általános sepsissel járó eset volt, ahol a vesetályogon kívül a boncolás a tüdőben is elszórt tá­lyogokat mutatott. Egyik ezek közül acut­­onsillitis után fejlődött, a másik hetedik hónapos terhes nephropathiás egyénnél keletkezett; mindegyik nagyon súlyos állapot­ban került a klinikára, korábban kellett volna operálni. A naponta jelentkező hidegrázások, az egyoldali nyo­másra vagy ütögetésre fokozódó vesetáji fájdalom, anél­kül, hogy a pyelumba retentio volna, leukocytosis eléggé figyelmeztetnek a fejlődő folyamatra s ha az ember ide­jében beavatkozik egy aránylag kis, egyszerű műtéttel, a decapsulatióval nemcsak a beteg élete, de a vese is megmenthető. B) Chronikus nehpritis. 1. Nephritis dolorosa. (Nephralgia.) A fájdalom dominálja ezen kórképet, ami néha görcsök alakjában igen heves módon lép fel, máskor inkább elhúzódó tompa fájdalmak jelentkeznek. Legtöbbször egyoldaliak, a vese­tájékra szorítkoznak s hányinger, puffadás, szapora pulsus, néha hőemelkedések és a vizelet megcsökkenése szokott vele járni. Az ilyen fájdalmaknál rendszerint megtalálható okok közül követ vagy vesemedencebeli retenziót nem találunk, hanem azokat vagy gócokban fellépő, idült vesegyulladáshoz csatlakozó congestiók , erős tokfeszülés, vagy a vesekörüli szövetekben lefolyó s a vesét összeszorító, idült zsugorodó lábos folyamat idézik elő. A­ kórismézés egyike a legnehezebbeknek s tulaj­­donképen csak a vesekő, vesemedencebeli retentio ki­zárásából inkább valószínűségi diagnosist állíthatunk fel, amelyet csak műtét igazol teljesen, ha ugyan­arra az indicatiót elégségesnek találjuk. A vesefunctiós vizs­gálat legtöbbször nem mutat eltérést, néha kisebb­­nagyobb kiesés mutatkozik, mikor a műtéti indicatio fel­állítása könnyebb. Itt az egyes esetek annyira érdekesek és tanulsá­gosak, hogy érdemes velük nagyjában külön foglalkozni. 12 esetem volt idáig. Négy esetben a vesében több év óta fennálló nem diffus, hanem szigetes jellegű gyul­­ladásos folyamat volt, amely legkifejezettebben a kéreg­tok alatti részében fejlődött ki és szigetekben a glome­­rulusok közötti kötőszövet megszaporodásához s egyes

Next