Orvosi Hetilap, 1931. április (75. évfolyam, 14-17. szám)

1931-04-25 / 17. szám

1931. 17. sz. ORVOSI HETILAP bizonytalanul hallhatók, esetleg nem hallhatók. 50 esetben végzett ezen methodussal kísérletet és csupán 4 esetben nem sikerült a jelenlevő nyak köré csavart köldökzsinórt diagnos­­tizálnia. A diagnosist mgnehezíti a túlságosan vastag hasfal, a vajúdó túlérzékenysége és ha a fej már mélyen a medence­üregben van, ilyenkor a nyak kitapintása nem biztosan sike­rül. Tekintve anyaga kicsinységét, végleges kritikát mondani nem tud, minden esetre, mint úgy az anyára, mint a mag­zatra nézve veszélytelen és egyszerű eljárást ajánlja vizsgá­­lás céljából. Ábrahám János dr. Geographiai különféleségek prolapsusnál. Wagner. (Mo­natsschrift für Geb. u. Gyn. 86. k. 1—2. f.) Haberer, aki Innsbruckban, Grazban és Düsseldorfban működött, észrevette, hogy Tirolban a Basedow-struma ritka, ha előfordul mindig thymus persistenssel és hypertropiá­­val jár együtt. Steierben ez sokkal ritkább, Düsseldorfban pedig nem látott. Kümmel mondja, hogy minden földrajzi széleségnek, minden tájnak, minden népességnek megvan a maga sajátságos betegségátlaga, mennyiségben és minőség­ben. Ezért van az, hogy vidékenként változik az indicativ fel­állítás, kezelési eljárás és kezelési eredmény. Hogy két búvár ugyanazon thémánál nem tud megegyezni, pedig mindkettő lehet ugyan olyan alapos megfigyelésében, de épen a föld­rajzi viszonyok különbözősége az oka, hogy mások a tapasz­talatok. Mindenki előtt ismeretes a vita Bécs és Berlin között a prolapsus aetiologia kérdésében. Wagner dolgozott Bécsben, Prágában és Berlinben. Megfigyelte, hogy Berlinben sokkal gyakrabban talált jó levátorokat, mint Prágában. A leváto­­rokat négy csoportba osztja; az első csoportba a kifejezett jó levátorok tartoznak, melyek érintetlenek, erősek, a leva­tor hasadék nem tátong. A második csoportba a mérsékelten jók tartoznak, melyek ugyan erősek, de a hasadék kissé tá­tong, vagy a pubicalis részben egyoldalú sérülése van. A har­madik csoportban a levátor-hasadék jelentékenyen tátong, vagy mindkét oldali levátor sérült. A negyedik csoportban vagy elpusztult teljesen, vagy rendkívül petyhüdt. Grafikonon mutatja be a különbséget Prága és Berlin között, egyesíti az első és második csoportot s azt találja, hogy Berlinben az arány 86: 46, Prágában 85: 119. A teljesen jók Berlinben 36%, Prágában 15%-ot tesznek ki, míg a tel­jesen rossz levátorok Berlinben 23%-ot, Prágában 32%-ot tesznek ki. Totalis prolapsusnál Berlinben az I. csoporthoz tartozik 36%, míg Prágában 0%. Zangemeister is észrevette, hogy medencefenék sérülésnél csak valamivel gyakoribb a sülyedés, mint nem sérült esetekben, ebből levonta a következtetést, hogy a medencefenék sérülése a méhsülyedésnél semmi lé­nyeges szerepet nem játszik. A medencefenék-alap külön­bözősége az északi és délvidékieknél szembeszökő. Azért a berlini iskola más aetrológiára jött rá prolapsusnál, mint a bécsi iskola, azért mindkettő oly makacsul kitart álláspontja mellett. Az anyagok különbözőségének megismerése ahhoz vezet­hetne, hogy a szükségtelen erőpazarlás a tudományos vitá­ban néha elkerülhető lenne. Balassa Kálmán dr. Ennek magyarázatát a csarnokvíz áramlásának e helyen való lassúbbodásában látja. Úgy látszik, hogy mély elülső csarnok, amit nagyfokú közellátóságnál s megalocorneánál is látunk, a kórkép kifejlődését elősegíti. Szerző a régi felfogással szemben e kórképet nem veleszületettnek, hanem szerzettnek tartja. Bendenritter Ferenc: Szemsérülések a gyermekkorban. W. Knepper. (Zeitschr. f. Augenheilk, 1930. dec.) Az esseni városi kórház 10 esztendős statisztikáját (1919—1929) ismerteti. 14 éven aluli gyermekek az összes kórházi felvételre szoruló sérültek 23%-át képezik. Három fiúra egy leány jut. A sérülések legtöbbször a véletlenségből származnak, ritkábban okozza őket gondatlanság. A 112 eset közül csak 86 jelentkezett három napon belül. Legtöbbjük szemteket sérülés, közöttük 58 perforáló, 12 contusio, 9 re­­pesztett sérülés, 13 égés, 8 marás, 12 szemhéji sérülés. Köz­vetlen okaik: kődobás 18 esetben, riasztópisztoly 12, patron 10, tű, üvegszilánk, kés, villa, olló 5—7 esetben, nyíl, bot­ütés, égés, stb. ritkábban. A legsúlyosabb egy orbitalis sérü­lés volt (vonalzó), amely az agyat is érte és letálisan végző­dött, 16 szem megvakult, 18-nál a látás nagyfokban csökkent, 8-nál 5/50—5/15, 18-nál 5/15—5/10, 58-nál pedig 5/10—5/5 látás maradt meg. A prognosis ceteris paribus annál jobb, minél hamarább kerül a beteg szakorvosi kezelés alá. Dallos József dr. Szemészet. Klinikai és bakteriológiai vizsgálatok az uszodai kötő­­hártyahurutról. Naoya Muto. (Acta Soc. Ophth. Japonicae 1930. 144. old.) Szerző az 1930 nyarán nagy számban észlelt uszodai kötőhártyahurutoknál az esetek 75%-ában talált a gonococ­­cushoz hasonló, de Gram-negatív diplococcust a betegek kö­­tőhártyaváladékában. Ugyanezt a microorganismust a fürdő­vízből is sikerült kitenyésztenie. A bacterium — biológiai tulajdonságai alapján — a micrococcus albicans amplus-szal azonosnak látszik. Kérdés, hogy más uszodai kötőhártya­­hurut-járványoknál milyen szerepe van az új kórokozónak. Dallos József dr. A Krunkenberg orsó keletkezéséről Bauer, München. (Zeitschrift für Augenheilkunde 1931. márc.) A kórképet Krukenberg írta le, 1889-ben s veleszületett­nek tartotta. Az irodalomban eddig közölt 32 eset statiszti­kája szerint a kórkép túlnyomórészben 25 éven felüli, nagy­fokban közellátó nőknél fordul elő. Szerző a maga észlelt 2 esete kapcsán a következőket állapítja meg: a Krukenberg­­orsó önálló kórkép, amely a szaruhártya hátsó felszínének hasonló pigmentáltságától úgy keletkezés, mint a forma alap­ján élesen elhatárolandó. A pigment endogén eredetű s a szem pigment tartalmú részeiből származik. Ezek pigment sejtjeiben felette lassan lefolyó bomlási folyamatok teszik lehetővé a szétesési termékeknek a szem nedvkeringésébe való bejutását, ami az Ehrlich—Türk által leírt módon tör­ténik. A pigmentszemcsék a szárú hátsó felszínén halmozód­nak fel, legtömegesebben a pupilla széli részének megfelelően. Gégészet: Szövetsérülések Stryphnongaze következtében. Meyer P. (Zentralblatt f. Chirurgie, 1930. 30. sz., 2231. old.) A kísérleti eredmények, valamint a gyakorlati megfigye­lések azt mutatták, hogy a Stryphnongaze-t napokon át nem hagyhatjuk a seben. A Stryphnon vérzéscsilapító hatása szö­veteket edző tulajdonságán alapszik s minél tovább marad benn a gaze, annál mélyebb ezen edző hatás. Ezért a vérzés csilapodása után távolítsuk el rögtön a stryphnont; hosszú időre vele tamponálnunk nem szabad, mert ily módon való alkalmazása után mély necrosisokat észleltek. Tóth Aladár dr. Sajátságos szövődmény maxilláris vezetési érzéstelení­tésnél: hemicraniás roham, mint suprarenin mellékhatás. J. Birckholz. (Monatschrift f. O. u. Laryngo-Rhin, 1931, I. f.) Szerző minden permaxilláris műtétét a n. maxillaris veze­tési anasth. mellett végzi, Payr technikája szerint. A legfel­jebb 5 cm 3 2%-os novocain KaSO, oldat alkalmazásával, mely­hez 1 csepp 1%-os suprarenin oldatot is tesz, két jól ismert dolgot figyelt meg a mellékhatások közül: a suprarenin ha­tását az összkeringésre és az endoneurális injectio folytán hoszantartó parasthesiákat. Egy esetben oly szokatlan és feltűnő jelenséget észlelt, amilyen eddig még nincs közölve s még a localana Sthaesia tapasztalt ismerője Kulenkampff sem tud ilyen mellékhatásról. 42 éves, erős, egészséges kinézésű betegnél, jobb oldali bűzös Highmor empyema miatt, többszöri eredménytelen öblí­tés után műtétet akart végezni. Sikerült endoneurális injec­tio után 5 perc múlva a beteg elviselhetetlen fejfájásról pa­­naszkodott a jobb koponya félben. Nyugtalanul dobálta magát és feltűnt, hogy a jobb pupilla tágabb, a bal pedig szűk, mint Mo. mérgezésnél. A max. terület anasthesiája teljes volt, pul­sus normális. Pár percnyi várakozás után az izgalom és fáj­dalom megszűnt és műtét elvégezhető volt. Műtét után kivizsgálva a beteget, magasabb vérnyomá­son kívül eltérés nem volt található. Szerző úgy véli, hogy arteficiálisan egy hemicraniás rohamot váltott ki, az art. meningea, vagy a basalis pia praecapill. contractiója által. A jelenségben szerző a migrain és a fejsympathicus összefüg­gése theoriájának kísérleti igazolását látja. Csillag Sándor dr. Gyermekorvostan. Diagnosticus tuberculin reactiók. R. P. Forbis és Stein­berg. (Am. Journ. of. Disis. of. Childr. Vol. 40. 6.) Az irodalmi adatok szerint a Pirquet próba kb. 6%-al kevésbbé érzékeny, mint a Mantoux. Pirquet reactiónál kb. 0.01 mg. Mantouxnál 0.1 mg. tuberculint használunk. Az irodalmi adatok hátránya, hogy kórházi gyermeke­ken végezték a próbákat, ezeknél pedig olyan kis dosis, ami­lyen a Pirquet reactiónál szerepel gyakran nem vált ki reactiót. Pirquet reactió hátrányai a relatív pontatlanság, a tech­nikával járó trauma és az, hogy könnyen eltörlődik, továbbá nehéz különböző vastagságú bőrbe megfelelő mélységig ha­tolni. Ez a hátránya a Montoux próbának is. Utóbbinál az 421

Next