Orvosi Hetilap, 1931. május (75. évfolyam, 18-22. szám)
Az orvosi gyakorlat kérdései, 1931-05-16 / 20. szám
1931. 20. sz. AZ ORVOSI GYAKORLAT KÉRDÉSEI 81 attól, hogy a gömbsejtes beszűrődések mélyén fertőző csirák is lappanghatnak, ha a beteget sorsára hagyjuk, akkor a gömbsejtes beszűrődésekből előbb utóbb szűkület fog kifejlődni. Ez nagy mulasztás volna, mert a kellő ideig folytatott massage és meleg kezeléssel akár babnyi, vagy még ennél is nagyobb húgycső körüli beszűrődések is eltűnnek s a helyükön esetleg keletkező heg kellő ellenőrzésével, a beteget szűkülettől biztosan mentesíthetjük. A már meglevő szűkületnek kezelésében a lassú, fokozatos tágítás adja a legszebb eredményt. A szűkület erőszakos, gyors tágítása hibás eljárás, mert a hirtelen tágítás kisebb-nagyobb szakadásokra, húgycsővérzésre, katheteriázra és vizeletbeszűrődésre vezethet. A lassú, fokozatos tágítás az esetek legnagyobb részében célra vezet. Ha azonban az eredmény nem volna kielégítő, akkor az állandó katheteres kezelésre kell áttérnünk, amellyel bámulatos gyorsan, egyik napról a másikra 2—3 számmal tudjuk a szűkületet tágítani. Állandó kathéteres kezeléssel a vérzés és infectió veszélyével fenyegető urethrotomia internát is majdnem teljesen mellőzhetjük. Az állandó katheter izgató hatását azonban a kezelés alatt a húgycső naponkénti átöblítésével ellensúlyozni kell. A szűkületkezelés egyik legnagyobb hibája az, hogy a sterilitásra nem fordítanak kellő gondot. E tekintetben nem elég a katheternek egyszerű csírtalanítása. Fontos, hogy a kathetert sterilen is vezessük be s hogy a húgyutakat magukat is lehetőség szerint csírtalanítsuk. A szűkületes húgycsőben ugyanis mindig vannak gyulladási nyomok, illetve bacteriumok s hogy ezek már a legcsekélyebb hámhorzsolás esetén se okozzanak katheterlázat, ennek a veszélyét a húgycső előzetes 1: 5000-es hydrargyrum oxycyanatumos mosásával csökkenthetjük. A nagyon elhanyagolt szűkületek egy részében még filiformis bougiekkal sem tudunk a szűkületen áthatolni. Az ilyen esetekben, mielőtt műtétre határoznók magunkat, ismételten meg kell kísérelnünk azt, hogy a katheterkenőccsel sikamlóssá tett húgycsőbe egy időben 5—6 filiformist vezessünk be. A szűkület magasságáig előretolt filiformisokat váltakozva próbálgatva, a filiformisok egyikével igen sok esetben sikerül még a szűkületen átjutni. Ha a szűkületen csak filiformissal sikerült átmenni, akkor hiba volna a filiformis pár perc múlva való eltávolítása, mert a játékot másnap a legnagyobb valószínűség szerint újból kellene kezdenünk. A filiformis bougiet 24 órára benn kell hagynunk. A beteg a bougie mellett vizelni tud, a szűkült rész pedig annyira felpuhul, hogy egy nap múlva már 2—3 számmal nagyobb eszközt is befogad a szűkület. Azokban az esetekben, amikor a szűkület még filiformis számára sem járható át, a beteget minél előbb meg kell operálnunk. Csak így tudjuk betegünket a cystitis, illetve ascendáló pyelonephritis veszélyétől megmenteni. Amennyiben a vizelet már fertőzött, akkor magas hólyagsipoly segélyével először a vizelet genytartalmát kell megszüntetnünk s csak azután kerülhet sor a húgycsőműtétre. Steril vizelet esetében azonnal is megcsinálhatjuk a húgycsőresectiót, de még ilyen esetekben is célszerű a vizelet elvezetésével a sebet a vizelet káros behatásától mentesíteni. A húgycsőműtétek alkalmával régebben használt állandó katheteres kezelés károsnak bizonyult. A katheter állandó izgalma ugyanis mindig okoz húgycsőfolyást s ez a varrt seb fertőzése révén a műtét eredményét meghiúsítja. Ezért a per prímum gyógyulandó húgycsővarratok esetén állandó kathetert ma már nem alkalmazunk. Mező Béla dr., egyet, magántanár. Haemophiliás ízületek. Az ízületi elváltozások ennél a betegségnél mindig a haemophiliának másodlagos szövődményei. Az elsődleges mindig maga a vérzékenység, melyet úgy a gyógyítás javalatainak, mint a kórjóslatnak felállításakor elsősorban szem előtt kell tartani. A betegség csak férfiaknál fordul elő. A vérzékenységről rendszerint tud a beteg, legalább is emlékszik arra, hogy kisebb sebeiből, foghúzás után stb. alig elállítható vérzései voltak. A beteg panasza az, hogy rendszerint nem is túl nagy erőművi behatás után (ütés, rándulás) megduzzadt az egyik ízülete. Exponáltságánál fogva leggyakrabban a térdízületben keletkezik vérzés, bár más ízületben is előfordulhat. Gyakoribb a nagy ízületek haemophiliás elváltozása, mert a kis ízületek feszes tokrendszere hamarabb elnyomja a vérzést. Más esetekben inkább polyarthritises formában jelentkezik és ilyenkor a leggondosabb kutatással sem lehet traumás behatást kideríteni. Az első duzzadás pihentetésre, borogatásokra fokozatosan visszafejlődik, de az ízület állandóan érzékeny marad a legkisebb sérülésre, megerőltetésre. Éppen ez a jellemző sajátsága a haemophil ízületi megbetegedéseknek, hogy rendszerint ugyanazon, talán az első nagyobb vérzés által meggyengített ízületben lép fel ismét a vérzés. A többször ismétlődő duzzanatok egyre kevésbbé fejlődnek visza, a fel nem szívódott vér átitatja az egész ízületi rendszer lágy részeit. Ezáltal az ízület orsószerűen megvastagodik és ez az alaki változás többékevésbbé maradandó. A vérzések ismétlődésével az ízületen belül fellépő nyomásfokozódás az ízfelszíneket támadja meg, a porc felrostozódik. Ily mértékben előrehaladó pusztulás természetesen az ízület mozgékonyságának rovására megy. Az ízületi végek pusztulása és a fájdalom miatt egy azon helyzetben rögzített (rendszerint hajlításos) ízületi állás elferdülésekhez, zsugorodásokhoz vezet. Ezek azután a legszerencsétlenebb esetek, mert a vérzékenység miatt erőszakolt kiegyenesítésekre gondolni sem lehet. Az elkülönítő kórisme csakis akkor ütközik nagyobb nehézségbe, ha nem gondolunk haemophilia lehetőségére, vagy a a beteg ezt elhallgatja. Ilyenkor a több ízületben fellépő panaszok esetén valódi polyarthritissel lehet összetéveszteni, a haemophilás térdízület pedig gümős fungus benyomását keltheti. Az első esetben nem okoz nagy bajt a diagnostikus tévedés, nem így azonban, ha a gümős térdízületi gyuladást műtéti beavatkozással igyekszünk gyógyítani. Az irodalomban olvasható őszinte cikkek rendesen csillapíthatatlan vérzés folytán beálló halálról számolnak be. Ezért a legkisebb műtéti beavatkozás is alaposan megfontolandó, ha a vérzékenység gyanúja is felmerül. Még az ízületi csapolásra is csak akkor határozzuk el magunkat, ha a többhetes konzervatív kezeléssel a vérömleny felszívódása eredménytelen maradt, mert a lecsapolt és rendszerint még híg vér helyére ismét friss vér fog szivárogni. A konzervatív kezelés teljes rögzítésből, párakötések és nyomókötések alkalmazásából áll. Hogy mikor lehet a mozgatáshoz, az óvatos tornáztatáshoz hozzákezdeni, az mindig a vérömleny súlyosságától, illetve a vérzékenység fokától függ. Kisebb elferdüléseket, zsugorodásokat óvatos nyújtó kezeléssel (súlynyújtás) lehet