Orvosi Hetilap, 1935. július (79. évfolyam, 27-30. szám)

1935-07-13 / 28. szám

1935. 28. sz. ORVOSI HETILAP lák helyüket s még a legmodernebb orvos is a gyógyítás való­ságos tárházát találja ezen két mintaszerűen kiállított fü­zetben. Vajda Károly dr. Az öregkor betegségei. Káldor Miklós dr. (Novák Rudolf és Társa, Budapest, 1935. 79. Ára: 2­80 P.) A szerzőnek másfél évtizedes Erzsébet szegénykórházi működése közben bőséges alkalma volt az öregkori betegsé­gekkel foglalkozni és igen érdemes munkát végzett, midőn ott szerzett tapasztalatait közreadta. A gyakorló orvos az ú. n. öregkori betegségek diagnosisa, kórlefolyása és therá­­piája tekintetében felmerülő minden kérdésre gyors és ala­pos tájékoztatást fog találni a kitűnően szerkesztett kézi­könyvben. Vajda Károly dr. A Magyar Urológiai Társaság június 1-i ülése. lovag Czaykowsky Z.: a­ Trauma által okozott dystopiás vese rupturája. 23 éves férfit mutat be, akinek előző napon fottballt rúgtak a hólyagjának, azóta vizelete véres és gör­csös hólyagtáji fájdalmai vannak. A klinikai kép hólyagrup­­turának felelt meg. Az urológiai vizsgálat kiderítette, hogy a promontorium előtt feszes tokban levő hydronphrotikus vese rupturájáról volt szó, mely rendellenes helyénél fogva, a vesemedenceruptura következtében keletkezett vizeletsipoly által okozott téves diagnosist. b) Periureteritis okozta uretermegtöretés. 37 éves férfi röntgenképeit mutatja be, hol a bal ureter felső szakaszán hátrafelé kanyarodó kacs látható, melyet régi periureteritis okozta szalagos összenövések tartottak fenn. Az uréternek szokatlan alakú megtöretése a betegnek kőkolikához hasonló görcsöket okozott, melyek a megtöretést fenntartó adhaesiók műtéti átvágása után megszűntek. Felhívja a figyelmet az oldalirányú pyelographiára, mely mint jelen esetben is, a kétirányú meghatározás révén pontos localisatióhoz vezetett. Scheiber P.: A typikus vesevérzés érdekes esete. A vér­vizelés bizonyos typusaiból következtetni lehet a kórismére. Utal az ettől eltérő, azaz atypikus vérzésekre, melyek közül 3 esetet demonstrál. Az első kettő hydronephrosisos vérzés, egyik kolikás, a másik kolikamentes. Az első idős férfibeteg­ben jelentkezett, utánozta a prostatahypertrophiával járó vér­zés typusát, illetve complett vizeletrekedéssel is volt kapcso­latos. A vizsgálat során kitűnt, hogy veseeredetű vérzésről van szó (zsákvese). Kitér a hydronephrotikus vérzések aetiológiájára. A második esetben, nőben, törpe hydroneph­­rosisról volt szó, melyhez dystopia is járult. A harmadik esetben elmeszesedett hypernephroma a jobb vesében, köves eredetű vérzést utánzott. Ilyen esetekben a röntgen dilemma elé állíthatja a vizsgálót; kitér a differentiális diagnosisra, mely ilyen esetekben sokszor nem könnyű. Dózsa J.: A bemutató I. esetében az erős vérzést vala­mely edény megrepedéséből származónak tartja, mely a zsák­vese nagymértékű telődésénél, túlfeszülés következtében áll­hatott elő, vagy az intermittáló hydronephrosis kiürülésekor elég gyakran észlelt ex vacuo módon jöhetett létre. Mező B.: Az előadó a hydronephrosisos esetben azt cse­lelte, hogy a vér az uréterből erős sugárban ürült, dacára annak, hogy a kórbonctani lelet csak capillaris vérzésre utalt. Ezt az ellentmondást úgy magyarázza, hogy a capilla­ris vérzés folyamán a vesemedencében felgyülemlett vér a vizsgálat alkalmával az uréterből kisajtolódott s ilyen módon az egyszerre nagy tömegben ürülő vér súlyosabb vérzés be­nyomását keltette. Mező B.: A prostataágy újszerű tamponálása. Prosta­­tectomia alkalmával arra kell törekednünk, hogy a prostata­ágy vérzését körülöltésekkel csillapítsuk, néha azonban mégis tamponálásra szorulunk. A tamponálás eddigi módja, akár Pilcher-ballonnal, akár az Escat-féle tamponcsomaggal törté­nik, kellemetlen, mert az aránylag nagy ballon, illetve tam­pon eltávolítása a hasfali seben keresztül nehéz. Előadó tam­ponja gaseburokból s azt kitöltő vioformcsíkból áll. A tam­pon nyakát olyan csomóval köti le, hogy a sebből kilógó szá­rak meghúzásával a csomó biztosan megoldódik és a töltelék­csík könnyen eltávolítható. A tampont a fenekéhez töltött selyemfonállal Nelaton-katheterhez köti és így vezeti a pros­­tataágyba. Aránylag nagy tojásalakú tamponokat alkalmaz­hatunk, melyek a vérzést a hólyagnyálkahártya széleiből is biztosan csillapítják. A hasseb jól beszűkíthető és így a visszamaradó kis hólyagseb miatt a­ prostatectomia teljes gyógyulásának ideje is megrövidül. Rihmer B.: Ismerteti a prostatectomia alkalmával történő vérzések különböző forrásait. A prostataágyat csak 2%-os lapisoldattal törli ki. A tampon mellett legfeljebb hüvelyk­­vastagságú csövet helyez be és a hasfalat zárja. Eredményei igen jók, az utolsó 62 esete vérzés nélkül gyógyult. Dózsa J.: a­ Ureter szűkület következményes pyelumtá­­gulással és kehelykővel, plastikai műtét. 46 éves férfiban évek óta fennálló baloldali vesefájdalmak. Ugyanezen olda­lon functiocsökkenés a veseműködésben. A röntgenfelvételen babnyi kőárnyék a bal vese alsó pólusában. A pyelogrammon az ureter legfelső része 2 cm-nyi hosszúságban erősen szűk, pyelum extrarenalisan tágult, kő az alsó kehelyben. Műtét: az ureter legfelső részének resectiója, pyelotomiával a kő el­távolítása, a pyelum plasticai megkisebbítése után az ure­ternek ebbe történő implantatiója. Sima gyógyulás. b) A belső húgycsőszájadék merevsége kétoldali retro­grad tágulással fiatal korban. 30 éves férfiú esetében évek óta fennálló vizelési panaszok: pollakisuria, dysuria, később kétoldali deréktáji fájdalmak, időnként láz. A hólyagtükri vizsgálat 150 ccm zavaros residualis vizelet mellett idült cys­­titist mutat, a belső szájadék körkörös emelkedésével. Az összveseműködés értékei csökkent functiót mutatnak. Az i. v. pyelographiában a felső húgyutak tágultak. Bel- és idegvizs­gálat negatív. Magas hólyagmetszés. Az orif. int. uraethraet rugalmas sphincter helyett rigid, az ujjhegynek nem engedő sclerotikus gyűrű veszi körül. A hegesen elváltozott belső záróizom alsó felének kimetszése. Residualis vizelet megszűnt. c) Kis vesetumorok. Két esetében az egyedüli tünet a fájdalmatlan vérvizelés volt. A kórismézés a pyelographia alapján vált lehetségessé, mely mindkét esetben a felső ke­hely bedomborítottságát mutatta. A műtéti feltáráskor egyik esetben csupán kis behúzódás látszott a vese felső pólusán. Partialis nephrotomiával mogyorónyi, kénsárga elszíneződésű solid tumor vált láthatóvá. A másik esetben a vese felső pólusán elődomborodó diónyi tumor a kór ismét kétségtelenné tette. Mindkét esetben nephrectomia. Mindkét tumor szövet­tanilag hypernephromának bizonyult. d) Vesek ugyanús árnyékot adó gyógyszer. 42 éves nőben kétoldali vesefájdalmak, kétoldali pyum­a. Jobboldalt süllyedt vese, baloldalt a vese alsó pólusába vetődő kis mogyorónyi, kőre valló intensiv árnyék, mely a pyelogrammon a vese üre­gén kívül esik. A beteg a vizelet savanyítása céljából am­­monium-chlorat capsulákat szed. A belek kiürítése után más­nap végzett új röntgenfelvételen a kőre gyanús árnyék nem látható és így kétségtelenül az előbbi gyógyszertől szárma­zott. Pontos localisatio és kellő körültekintés nélkül a beteg könnyen műtétre kerülhetett volna, mert kétoldali panaszai és a pyum­a a vesekövet plauzibilissé tették. Farkas I.: Néhány év előtt három esetet mutatott be, melynek kapcsán rámutatott arra, milyen nehéz annak meg­állapítása, vájjon a sphinctermerevséget a törés-mirigyek, vagy pedig gyulladás okozza. A folyamat sokszor következ­ménye az idült, nehezen gyógyuló prostatagyulladásnak. Mű­tétnél nem elegendő az ékkimetszés, mert utána tökéletlen marad a vizeletkiürítés, inkább a sphincter alsó részét, vagy az egész sphinctert kell kimetszeni, ez nem vezet vizeletcsepe­­géshez. Két esetben transurethralis átégetést végzett, igen jó eredménnyel. Azt hiszi, ezen beavatkozásé a jövő. Pfeiffer E.: Két sphinctersch­esosisos betegről referál, 600, illetve 800 ccm residuummal. Az aetiologia homályos. Az első esetben előzőleg sectio alta és ékalakú kimetszés tör­tént, múló functionális eredménnyel, mert mikor a beteg ész­lelésére került, ismét 600 ccm volt a residuuma. Már két évvel megkísérelte a beavatkozást a Rosenburg-féle diathermiás késsel. Azóta az újabb resectiós műszerek terjedtek el és a sphinctersclerosisban Kretschmer és másoknak kitűnő statis­­tikája van. Ezeket a conservativ eljárásokat ajánlja, mert a beavatkozás után alig pár napi pihenést igényelnek és még veseelégtelenség esetén is kivihetők. Mező B.: Régebben a belső húgycsőszájadék merevségét széles ékkimetszéssel kezelte és igen jó eredményeket látott. Legújabban egy shpinctersclerosis esetben transurethralis re­­sectiót végzett s a beteg 80 ccm-es visszamaradó vizelete 2 hét alatt 9 ccm-re csökkent, ami még tovább javítható. Csatla­kozik Farkas véleményéhez s a sphinctersclerosis kezelésére a kevésbbé súlyos, de amellett eredményes transurethralis resectiót helyesebbnek tartja. Dózsa J.: Megjegyezni kívánja, hogy a belső húgycső­­szájadékot körülvevő merev gyűrűn nem ékkimetszést, ha­nem az egész alsó szakasz kimetszését végezte, ahogy Rihmer 785

Next